- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2008. január 2., szerda

Szilveszteri Buli, 2008

Megint öregebbek lettünk egy évvel, s hogy bölcsebbek is, azt csak remélhetjük. Ebben az évben minden esélyünk megvan arra, hogy vizsgázzunk is, bizonyítsuk azt, hogy nem hiába telt el már tizennyolc év, az un. demokratikus berendezkedésű társadalomban. Úgy bizony, mindenki, de aztán mindenki kösse fel alaposan a nadrágját, mert lesz itt olyan gallérrángatós mutatványsorozat, hogy bámulni fogja a világ! Mi magyarok ezt a műfajt nagyon értjük, és nem fog elmaradni a demonstráció sem! Ezt az egyet biztosra vehetjük, ha a többit már nem igazán tudjuk garantálni. Mármint a sikeres kivitelezést! Azon kívül, hogy egymást, K1-et megszégyenítő kiütéssorozattal tudjuk elkápráztatni, az igazi ordasokat nem szoktuk ilyen bámulatosan kiütni. Most az idén sincsen nagy esély a döntőbe jutni, mert egyelőre egymást kell kiiktatnunk, mert a hagyomány az hagyomány! Annak fogunk áldozni, mint a mániákusok. Szenvedélyes harc van, és lesz, mert a hatalom bódulata rosszabb, mint a heroin. Arról lemondani nagyon nehéz, mert az elvonásos tünetek kibírhatatlanok, egyesek számára. Kényszerrel kell leszoktatni a megtébolyultakat, és ez nem megy kényszerzubbony nélkül! Nagyon úgy néz ki, hogy megszaporodott az ápolók serege, és lesz sikeres kezelés, minden rúgkapálózás ellenére is! Úgy, hogy illetékes páciensek, készüljetek, mert meglehet az, hogy nagyon lerongyolódottan fogtok kikerülni, az egyre jobban szakképzett „ápolók” kezei közül!

Egyelőre messze még a hajnal és messze még a cél, milyen volt a szilveszter? Ki hogyan szórakozott, mit evett, mit ivott? Ez most a kérdés, hiába szaladunk előre, mert még csak január elején vagyunk, s csak a házszentelő papoknak van fontos tennivalója, mert az ördög nem alszik, azt kell kihajkurászni az otthonokból. A szenteltvíz az nagyon hatásos, minden valamirevaló pokolfajzat nagyon irtózik tőle, fut amerre lát, vagy oda, ahová még nem szórtak belőle! Akinek nincs ilyen gondja, vagy már megtörtént az ilyenfajta biztosítás megkötése, annak más gondjai lehetnek. Másnapos, vagy fájlalja a hasát, mert agyonzabált mindenfélét. Lencsét eszik, mert az pénzt hoz a házhoz, az Újévben. Simogatja a malacot, mert akkor jó vastag lesz a szalonnája, és huzigálja a farkát, mert az szerencsét hoz!

Lejárt a buli, amit mi már hagyományosan, együtt szoktuk tartani Kolozsváron, gyerekkori barátomnál, Gábor tágas otthonában. Itt gyűl össze a csapat kitartóan, rendületlen kitartással és egyre fokozottabb készülődéssel. A tavaly óta bekapcsolódott Éva, a kettes (három Éva van) és utolérhetetlen gasztronómiai tudásával, vitathatatlan sikereket halmoz egyre-másra. Személye által, megismerkedhettünk az erdélyi szász konyha rejtelmeivel, és a germán alaposság és precizitás, csak irigyelhető, módszertanával. Éva hétköznapjait Hágában tölti, de ünnepek alkalmával hazarohan, mert a szülőföld az szülőföld! Ahogy mondani szokta, a warum-ra a válasz: darum! Ebben benne van minden.

Az idén a tizenvalahány finomságának csúcsa, a nyúlpástétom volt. Végignéztem, igyekeztem ellopni a receptet, de mikor már harmadszorra is csak félig volt elkészülve, feladtam a reményt, mert azt én türelemmel nem bírtam követni. Ilyen-olyan fűszer, pác, szósz vagy izé, és most kell várni, amíg hűl, aztán megint valami más, hát az nem nekem való.

Na de Éva elemében van, s ha kommentáltam, odatett gránátalmát hámozni. Aki nem próbálta (én sem addig) annak megmondom, olyan Hamupipőke munka az! Ezért inkább a szorgoskodó asszonyok szoknyája mellett lábatlankodva, a poharakat igyekszek töltögetni, és sokkal nagyobb a sikerem is. Jutka, a gazdaasszony mindig megjegyzi, hogy mennyire jól esik az, ha van, aki a nőkre is gondol! Máskülönben, neki és a feleségemnek mindig azt szoktuk kívánni az Újév alkalmából, hogy minél kevesebb munkájuk legyen! Jutka főorvos, a nejem orvos asszisztens, úgy hogy érthető a furcsa kívánság. Éva (az egyes) és Kati mindketten tanárnők, nekik nagyon sok munkát kívánunk, itt is érthető a dolog. Éva Udvarhelyen kémiát tanít, Kati Kolozsváron nyaggatja a diákokat matekból. Úgy, hogy semmi lazsálás, munkára fel! Az idéni buliról hiányzott Zsombor és Marika. Mindketten Székelyföld szülöttei, de Budapesten képviselnek minket, erdélyieket. Mindketten zeneművészek, és büszkék lehetünk rájuk. Marika a Fesztivál zenekarban első hegedűs, Zsombor a Magyar Rádió Zenekarában játszik, szintén hegedűn. Lányuk Anna, szülei zseniális tudását viszi tovább, lenyűgöző virtuozitással. Zsombor igazi csíki góbé, hiába a metropoliszos élet. Az idén Bécsben kellett játszania, ezért aztán kimaradt a buliból. Tőle ered a szilveszteri hagyományaink egyikének a megteremtése, a feles menet. Ez abból áll, hogy félkor mindenki kell, hogy igyon! Mikor fél egy, vagy kettő, vagy bármilyen óra van, kell inni! Ez évek óta bevett szokás, nincs mese, ha felet ütött az óra, iszol! Ez onnan ered, hogy Zsombor elmesélt egy baromságot, ami náluk, a stúdióban történt meg. Nagyban ment a próba, többször is eljátszódtak egy partitúrát, mire az egyik zenész felállt, nyújtózkodott egyet, aztán a tokjába rakta a hangszerét, és minden látható jel szerint lelépni készült. A karmester hüledezve kérdezte, hogy mi ez, hová indul próba közepén? A férfi az órájára nézett, majd a világ legtermészetesebb hangján kijelentette:” - Nyugdíjba, mert fél van, és lejárt a munkaidő!” Tényleg nyugdíjba ment, ez volt az utolsó munkanapja, úgy, hogy indult. A karmestert majdnem megütötte a guta, s mindenki ment röhögve dolgára. Aztán ugyanabban az évben, december harmincegyedikén délután, Sándor cipekedve hozta a sört, s a sütit és ezt-azt, hogy este ne kelljen hurcolkodnia. Mikor hazafelé indult, az ajtóból visszakérdezett, hogy hánykor lehet jönni, mikor kezdődik a buli? Zsombor a legtermészetesebb fapofával válaszolta, hogy „-Félkor!” Erre Sándor ki is fordult a folyósóra, de mindjárt lassítani kezdett, aztán megállt, és mélyen gondolkodni látszott, mire mi már a földön hemperegtünk a röhögéstől. Visszafordult, s megkérdezte,-„Jó, jó, de fél hánykor?” Erre aztán kitört a fergeteg! Ennek emlékére, félkor inni kell! Persze előfordul, hogy közben is megszomjazunk, erre szintén Zsombor talált ki megoldást. Bejön a szobába, mutatja az órát, s azt mondja „–Hé, fiuk, hát nem iszunk semmit? Negyven perc múlva fél lesz!”

A másik hagyományos szertetartás, a szilveszteri puncs elkészítése. Ennek a ceremóniamestere Ócskai Józsi. A szüleitől tanult, régi recept szerint készül, rézüstben. Látványos produkció, mindig nagy az érdeklődés! Karamell, rum, citrom, narancs, szesz, és jófajta tea kell hozzá, és persze a keverés! Ízletes, üdítő, és egyben enyhe szeszesital is, és ha nem vigyázol vele, hamar tántorogni kezdesz tőle!

Szilveszteri program része, a lányom születésnapjának megünneplése is, mert december 31.-én született. Szerencsés ez az én leányom, mert itthon mindig hatalmas felhajtást csinál, valamikor Karácsony és Szilveszter között, mert úgyebár 31.-én nem lehet a barátokat összeszedni. Aztán a szokásos társasággal, mégegyszer megünnepeljük Szilveszterkor is, torta, ajándék és miegymás. Persze ő csak somolyog, mert hát ő az újszülött! Mindenki gratulál és ölelgeti.

A programhoz tartozik a másnap esti, un. morzsázás is, amikor megint egybegyűl a csapat, mert a sok enni és innivaló kárba menne. Ezért aztán mindig két éjjel megy a vidámság és a viccelődés, a tánc és a szórakozás. Egy íratlan szabály van! A szex és a politika magányügy! Míg az előbbiről lehet, a másikról nem illik beszélni! Ezért aztán senki nem hozakodik elő világmegváltásos rögeszméivel, míg a piros karikás élcek röpködnek, mindenki legnagyobb derültségére. Az idén is elsült egy ilyen, mikor egyikünk bevallotta, hogy a reggeli merevedése egész napon át tartott. Igaz hogy a nyakába állt bele, de ez nem olyan fontos részlet! Sok ilyent lehet megtanulni, szerencsére a gyerekek másfelé tanyáznak. Az idén is, a számítógépet nyeggették versengve, WARCRAFT volt a sláger, ki tud jobban csalni, ki milyen crack-et ismer? Új világrend, mi?

Hát nem úgy nézek ki , mint valami szent ember, a glóriával a fején? Egyik oldalamon a feleségem, másikon Herbert Éva. Előttünk, ami még maradt a munkájukból.


És akik kimaradtak az idén, Marika és Zsombor! ( a kép jobb oldalán)

9 megjegyzés:

LeHeL írta...

ezigen ! :)
Jókat

Liturgiás írta...

Húúh, bassza meg!

Sándor Szilárd írta...

Karesz,

hallottam a zenét ahogy néztem a képet, s ahogy olvasom aaz idei első soraid, szép volt!

őszintén, szívből örülök a szép szilveszteri élményednek,

hadd kérdezzem meg nem voltak őseid "véletlenül" Erdélyi nemesek ? --- ha igen igen, ha nem, mindenképpen méltó leszármazottja vagy őseidnek ( érdemes utánna nézned, ha valami tévedés folytán nem lettek volna -- ám ezt kétlem - őseid nemesek akkor most - az idei évben te indítodd majd nemesi rangra 2008-ban a Nyárádi nevet :-) indítod a családod nemes ..

... boldog lennék ha felfedeznénk öseink rokoni szálakkal kötödtek egymáshoz az 1500-as években :-)

-mindezek mellett,mindezek ellenére az ember barátjait, nem a rokoni szálak szerint válogatja, de a megszólalás hangjából, a társadalmi érzékenység olvasatából, letagadhatatlanná teszi a forrást ahonnan elindultak valaha az ősök rögöt törni az itthoni tájban és ezt igyekszünk tenni mi is jövő gyermekek számára

üdv és kitartás

és sok sok jóakarat

jkrt
M

Árus Zsolt írta...

Jól látom a képen Kerekes Gábort?
Ha igen, kérdésem az, hogy nem ünnepi alkalmakkor szoktál vele politikáról beszélni? Számomra ugyanis nagy-nagy meglepetés volt, amikor megjelent a Markóék csapatában. Valahogy nem tudtam volna elképzelni õt abban a társaságban. [Igaz, hogy még vannak ilyenek, mint például Csutak István, akit megnéznék most, ahogy tízszer egymás után meghallgatja a Garabonciás együttes "Karrier" címû számát. ;-)]

Karesz írta...

Vannak nemesi őseim, de nem a Nyárádi ágon, hanem az apai nagyanyám révén, a Moréh család leszármazottjai. Távolról van egy Nyárády ősöm is, de ez az ág Ausztriában élt, és az utolsó is kihalt. Lovassági tiszt volt a birodalmi hadseregben, 1916-ban halt meg a fronton az utolsó férfi.
A képen tényleg Kerekes Gábor van. Szoktunk társalogni politikáról is, de az inkább eszmecsere vagy tanulás részemről, mert ritka jó fej és sokoldalúan felkészült. Máskülönben, tavaly tavasztól minden politikai funkciójáról lemondott, tele van a hócipője.
Egyike volt a szürke eminenciásoknak, akiket ma nagyon nélkülöznek ott, ahonnan eljött. Nem közéjük való az ilyen kaliberű ember. Aki a régi világ erkölcse szerint nőt fel, és annak a normáit tanulta az első hét év alatt, azt ott ki nem állhatja a sok uborkafára felmászott parvenü.
Szerintem még ő is meglepődött, mikor abba a társaságba vette észre magát. :-D

Karesz írta...

Most ugrik be, a képen nem glóriához hasonlít a fény, hanem egy bányászlámpához!!!!!!!!!!
Inkább egy Miron Cozma? :-))))))))))))

Árus Zsolt írta...

Akkor jó, megnyugodtam! :-)

fairplayguy írta...

Ezúton is tiszteltetem e blog gazdáját (akivel még személyesen nem sikerült találkoznom saját hibámból kifolyólag persze...), na meg Kerekes Gábort is akivel személyesen ismerjük egymást, illetve csatlakozván e blog gazdájához véleményem szerint is nagyon sokoldalu és jó szakember...

Erőss Bulcsú írta...

Üdv Mindenkinek!

Hű Karesz, aztán itt van kaja, és micsoda finomságok...

Nagyon jó kis csapatod van, igazi jó magyar embereknek látszanak (és nem csak...). Ez manapság nagy dolog!

BÚÉK még egyszer mindenkinek!

Őszinte magyar üdvözlettel,

B.