Nincs Tabula Rasa!

Ivan Ivanovics dühösen ül a csendes Don homokos partján, és néha érthetetlen szavakat mormolva, köveket dobál a vízbe. Így talál rá barátja, Ivan Fodorovics, és kíváncsian érdeklődik, hogy mi okozta barátjának látható elkeseredését. Hosszú szünet után megoldódik Ivanovics nyelve, és rendesen kipakolja a gondjait.
–Tudod te azt, hogy Elton John, a világhírű énekes buzi? Vagy, tudtat azt, hogy Versace, a világhírű divatguru is homokos volt?-Fodorvics szomorúan bevallotta, hogy mindezt nem tudta eddig, de most már sokkal világosabban lát bizonyos dolgokat. Igen, mert közben feltette vastagkeretes szemüvegét, hogy jobban szemügyre vegye nyilvánvalóan furcsán viselkedő barátját.
-Hát azt, hogy Csajkovszkij, a népünk nagy zeneszerzője is buzi volt? Ezt tudtad?- Fodorovics ezt se tudta, de rövidesen sokkal többet tudott, mert barátja tovább folytatta, és egy tucat zseni nevét sorolta fel, akik egytől-egyig, mind homoszexuálisak voltak. Fodorovics sokáig nézte a cipője orrát, és úgy tett mint az, aki valami nagyon fontos dolgon gondolkodik, de mivel jobb nem jutott az eszébe, a végén valahogy kibökte.
-Jó jó, de neked mi a bajod ezekkel az izé, khm… nos, ennyi sok buzival?
-Hát nekem az a bajom, hogy ezek mind nagy dolgokat vittek végbe, nagyokat alkottak, világhírűek lettek! Erre én, aki itt ülök most, hiába van huszonkét centis farkom a hideg vízben is, nekem egyetlen jó ötletem sincs!
Na, szóval mielőtt valaki arra gondolna, hogy mivel kerek egy hónapig egyetlen bejegyzést sem írtam a blogomba, és úgy jártam én is, mint Ivan Ivanovics, hát megmondom őszintén, hogy nem! Megmondom őszintén, mert először is, nekem nincs huszonkét centis szerszámom hideg vízben! Másodszor pedig, ötletem van bőven! Néha túl sok is egyszerre!
A hosszú szünet magyarázata az, hogy a több mint egy hónappal ezelőtt lejátszódott események hallatlanságai annyira felzavarták a vizeimet, hogy elhatároztam, mondok egy nagyot. Azt tanítják a bölcsek, hogy mielőtt valami nagyot mondanánk, gondolkozzunk mégegyszer azon, mielőtt kimondanánk! Én is így cselekedtem! Mély lélegzetet vettem, és befogtam a számat! Egyből bölcs lettem, sokkal bölcsebb, mintha bármit is mondtam volna! Eddig tartott a bölcsességem, a gondolkodás, a transz. Most mondhatom a dolgokat, megnyugodtam önmagam hitében.
Ezt akkor úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy a felkorbácsolt érzelmek, indulatok, sértettségek alaposan eltorzítják a gondolataimat, és félrekorcsolyázok a síkos felületen. Egyébként is, az indulatok nem jó tanácsadók, főleg ha józanul akarunk megvizsgálni egy eseményt, vagy annak sorozatait. Következtetések levonása feldúlt állapotban pedig biztos kisikláshoz vezetne. Ezért elhatároztam, hogy időt adok magamnak, hogy lecsillapodjon a tűz, csendesedjenek a hullámok. Ha később is így látom a dolgokat, akkor lehet folytatni, de ha nem akkor is jobb lesz egy ideig hallgatni, mint folyamatosan baromságokat fecsegni.Első lépésben úgy tettem, mint valami dilinós szent ember, aki remete módjára elvonul a magányba. Ez egy nagy marhaság, mert hogy lehet egy városban elvonulni a magányba? Legfeljebb a budiban lehetsz magányos, de munka közben nincs efféle luxus. Akkor munkamániás leszek! Ez sem segített, mint ahogy az sem, hogy kerek hat hétig egyetlen cigarettát sem füstöltem el, miután Tőkés Markó nyakába borult. Nem változott semmi attól sem, hogy hétvégeken magányosan bámultam a csillagos eget, és tőlük vártam a kimondatlan igazságot. Csak a tavaszra utaló jelek mutatták, hogy változás van, és egyre langyosabbak lettek a magányos éjszakák. Semmivel sem lettem engedékenyebb attól, hogy barátaimmal kirúgtunk a hámból, és barnára napoztuk magunkat Húsvét alkalmával a máréfalvi villa teraszán. A homoródi jó bórvíz is csak arra volt jó, hogy a másnaposság tüneteit enyhítse, de revelációt ez sem hozott. A székelyföldi havasok szerelmeseként, csak a hazaszeretem és a rendíthetetlenség érzete kapott nagyobb lendületet, és felfrissülést.
Egy dolog lett gyémánt kemény meggyőződés bennem, hogy mindazt, amit most mondani akarok, alapos és harmincnapos meditáció támaszt alá bennem!
-Tisztelt politikus és politizáló urak, mélyen (általam nagyon mélyen) tisztelt euró-parlamenti képviselőjelöltek és azok is, akik nem akarnak oda képviselődni! Nektek mondom, hogy jól jegyezzétek meg! Nincs Tabula Rasa! Nincs és nem is lehet számotokra olyan, hogy lesöprünk mindent és elfelejtünk ígéreteket, elveket, embereket, Nemzetet! Forgathatjátok a szavakat tetszés szerint, bolondíthatjátok a nagyszájú, de balga népet kedvetek szerint, cselekedeteiteket, bűneiteket kőtáblára fogom vésni, hogy megmaradjon okulására az utókornak. Nincs és nem is lehet elfeledni semmit, és nem lehet megbocsájtani a Nemzet ellen vétkezőknek! Én nem tudok felejteni és nem tudok megbocsájtani, és néha nagyon irigylem Tőkés László püspök úr keresztyén lelkivilágát, mikor azt mondja, hogy nem érti azt, miért vannak egyesek felháborodva, és jobban haragszanak az ellene vétkezőknek, mint ő maga. Úgy tesz, mintha nem tudná, miről van szó, és nem értené, hogy itt nem a keresztyén megbocsájtás klasszikus példájáról van szó!
János Pál pápa meglátogatta a börtönben sínylődő Ali Agcát, aki az életére tört, és kis híján meggyilkolta őt. Megbocsájtott neki, a kommunista, muzulmán merénylőnek, és példát statuált a világ nemzeteinek. Tette őszinteségében senki sem kételkedett egy pillanatig sem! Tőkés László úgy tesz, mintha hasonlót cselekedne, sőt mindezt megdobja azzal a szöveggel, hogy mindezt a Magyar Nemzet Érdekében teszi! Nem érti, nem akarja érteni, hogy nincs egyetlen olyan politikus se, aki feláldozná magát! Ezt már errefelé minden óvódás tudja! Azt aztán egyáltalán nem akarja látni, hogy neki személyesen azt nem lehet megbocsájtani, hogy ő megbocsájt a nyája ellen vétkezőknek! A pásztor nem bocsájthat meg a nyájat szétzüllesztő farkasnak, és nem osztozkodhatik a nyájat kifosztó rablókkal a bárányok lenyúzott bőrén és húsán! Sem a farkas, sem a rabló nem cselekszik a nyáj érdekében, mint ahogy a nemzeti vonal híveinek cserbenhagyása és a portyázó, élősködő RMDSZ-szel való bratyizás sem szolgál semmiféle nemzeti érdeket. Ezt a nagyvonalúságot lehet irigyelni, mert könnyű annak, aki ilyen könnyen átteszi magát a gondokon, és nem rágódik végtelenül a végzetes gondok megoldásán. Ezt irigylem csak, hogy egyeseknek milyen könnyen megy az ilyen! Ezt csak, és igazán nem érdekel például az, hogy cserébe 16 ezer eurót kaszál havonta az, aki ezt megteszi! Nem irigylem, de a tiszteletemre és támogatásomra se számítson senki sem, aki ezt meg meri így tenni!
-Nincs Tabula Rasa Szász Jenő bandája számára sem, és mondjuk ki őszintén, igen méltánytalanul bánik mindenki ezzel az üggyel. Bizony, mert kerek egy hónap alatt az égvilágon senki sem foglalkozott velük, és ez igazán elkeserítő dolog. Pedig ha meggondoljuk, igazán bravúrosan sikerült meggyilkolni egy jobb sorsra érdemes politikai mozgalmat.
-Nincs Tabula Rasa azok számára sem, akik most, miután az MPP és Tőkés László irigylésre méltó eleganciával kiütötte a másképpen gondolkodók táborát, kéjes gyönyörrel, vagy hanyag leereszkedéssel megmondják, hogy ők ezt így, előre megmondták! Megmondták sokan, de kevesen úgy, ahogy az a valóságban tényleg történt, vagy történhetett. Néhány sovány kivétellel, a legtöbb ilyen megmondás abban merült ki, hogy a sárga földig lemocskolták Tőkés Lászlót, a pokolba kívánták az egész Szász féle bagázst az MPP-jével együtt. Most, mikor az MPP nincs többé, csak papíron, megvan a nagy elégtétel. Arról, hogy mindazok, akik Tőkés Lackóztak, kurvapecérnek nevezték a püspök urat, hatalomra vágyó karrieristának tartották, azok közt ma nagyon nagy a kussolás. Igen-igen nagy, és ez semmi mást sem jelent, mint azt, hogy ha Szász Jenő is ott lenne a társaságban, akkor őt se sajnálná le senki ilyen leereszkedően, mint ahogy Kelemen Hunor március 18.-i bejegyzésesben teszi!
Hunor bejegyzésének a végén elégtétellel könyveli el, hogy most már a romániai magyarság nagy hányadát sikerült hadrendbe állítani az RMDSZ zászlaja alatt. Azt mondja Hunor, hogy: „Nem mondom azt, hogy teljes egészében, mert mindig vannak elégedetlenkedők, akik nem fogadják el sem az RMDSZ-t, sem az EMNT-t. Mi azonban arra fogunk törekedni, hogy minél kevesebb elégedetlenkedő legyen.”
Nos, itt két dolog van, amivel én, a mindig elégedetlenkedő begurul rendesen, ha ilyeneket olvasgat. Azt, hogy az RMDSZ mennyire legitim képviselője a magyarságnak, azt talán nem azzal kellene igazolni, hogy hányan szavaztak rá a tavaly, hanem azzal, hogy hány magyarnak lett jobb sorsa, mióta az RMDSZ-re szokott szavazni! Ez lenne a kisebbik fele a gondnak, mert egyelőre a szavazatok száma a fontos és nem a füstbe ment ígéretek száma, amivel, enyhén szólva gátat lehetne építeni. Ami tényleg furcsa, hogy ez az izé, ez az EMNT mióta képvisel bárki mást, mint azokat, akik feltalálták? Hogy és milyen úton szerzett legitimitást az EMNT arra, hogy a magyarság tömeges bizalmára hivatkozva, annak a vélt érdekében cselekedjen? Ha valaki tud valamit, vagy ha volt valami szavazás-választásféle és én, mint romániai magyar kimaradtam belőle, akkor szóljon, hogy máskor figyeljek jobban oda. Ha valaki részt vett valami ilyenfajta megmérettetésen, akkor kérem szóljon, hogy ne aggódjak annyira!

A másik gond az utolsó mondatban rejlik! Itt nehéz eldönteni, hogy ez engesztelő ígéret, vagy figyelmeztető fenyegetés lenne. Nem egyébért, de nagyon szeretném tudni, hogy milyen módszerrel fognak például rám hatni, hogy egyből boldog RMDSZ rajongó legyek, vagy a „minél kevesebb elégedetlenkedő legyen” valami egészen mást is jelenthet? Van Hunornak valami „végső megoldása” is? Valami titkos endlösung?

Szóval, sokan mondják most, hogy ez, ami most történik, ezt ők tudták mindig, hogy ez így fog lenni! Van itt egy nagyon szép képeslap, aminek láttán repesnek a szívek, mert mint ahogy tudjuk jól, boldogok a szellemi szegények! Ilyent csak annak adnak, aki aláírásával támogatta a „magyar összefogást”. Anyósomnál találtam, és mikor megláttam, rögtön elkértem, hogy a nagy történelmi esemény kézzelfogható bizonyítékát a kezembe tarthassam. Ki is tettem az íróasztalomra, hogy soha ne felejthessem el, mennyire gyarló az ember. Hát nem szép és őszinte jelenet? Aki ezt, így megmondta korábban, és ennek bizonyítékát is bemutatja, az részemről busás jutalomban részesül!