Majálisok és Átverések

Jól jött az idén a háromnapos vakáció, és mint eddig minden évben, mindenki, aki tehette, elhúzott valahová majálisozni. Az idén, mivel nem kellett „munkával ünnepelni” a Május 1.-ét, elhúztunk mi is a városból. Mindegy, hogy merre, csak itthon ne keljen maradni! Tervbe vettük, hogy meglátogatjuk a makkfalvai székely majálist, hátha lesz ott valami érdekes látnivaló. Déli órában érkeztünk a makkfalvai sportpályán megrendezett ünnepségre, ahová már ekkor több százan gyűltek össze. A tízórai kezdés szemmel láthatóan eltolódott, mert röviddel megérkezésünk után tartották a bevezető mondókát. Itt mindjárt jött a pofára esés, mert a VIP-ek nevének emlegetése során kiderült, hogy a beígért kampánymentes rendezvény mégiscsak kampányszagú lesz, mivel Tőkés László és EP-s csapata megjelent a rendezvényen. Szilágyi Zsolt és Toró Tibor se maradhatott le, és a FIDESZ is képviseltette magát Németh Zsolt személyében.

Ez bevágott, mert a hányinger még nem környékezett nagyon, de a kedvünket szegte alaposan. Szerencsére Gyurcsány már nincs és az első gordonkást még nem vonzzák az erdélyi tájak, mert ahogy utóbb kiderült, itt már semmi sem számított meglepetésnek!Kérdéses volt, hogy ha továbbra is itt maradunk, és ha valamelyik politikus úr is szónoklásra emelkedik, akkor végképpen kiverik a biztosítékot a mai napra. Inkább körbejártuk a sátrakat, és megálltunk a könyvsátor mellet, ahová senki sem zarándokolt tömegesen. Vásárolni se nagyon vásárolhatott addig se különösebben nagyobb számú majálisozó, mert mikor 25 lejt kellet fizetnünk egy könyvért, kiderült, hogy a százasból bizony nem tudnak visszaadni. Egyezünk meg abban, hogy ez egyáltalán nem a kereskedők hibája lenne! Hiába, nagyon nagy lehet a válság okozta pénzügyi gondja a népnek! Ebben lehet valami igazság, mert máshol se volt nagyobb a forgalom, pedig volt ott sör, üstben fortyogó gulyás és sercegő hússzelet, de Trianont átkozó plakát és Árpád-sávos lobogó is.
Még lődörögtünk le és fel, miközben alaposan megröntgeneztem a népünk nagy jelöltjeit, hogyan is állunk velük, ők hogyan érezhetik most magukat. Hogy miben sántikálnak, azt nem volt nehéz kitalálni! A kötetlen séta az emberek közt, néhány zavarodott ember mosolya, akit szívélyesen megszólítottak sok mindent elmond az olyan embernek, aki a szavakat, ha nem is hallja, de a testbeszédet kitűnően ismeri. Én pedig ezt a nyelvet igazán jól ismerem, és nagy fába vágná a fejszéjét az, aki színészkedéssel próbálna nálam ilyenfajta eredményeket elérni!
A majálist szervező SZNT-s szervezők megadták a kellő tiszteletet, mert a bevezető beszédben beolvasták a VIP listás neveket egyenként, amit az összegyűlt társaság minden lelkesedés nélkül megtapsolt egyenként. Voltak ott nevek, amelyek után kínosan lassan indult be a tapsolás, és ez nagyon sokat elmond. Ez nem csak képzelődés, mert a taps az olyan, hogy mindig magától beszél! Van viharos, lelkesedő, ritmusos, hosszan tartó, és lehet gyér, lelkesedés nélküli, hamar lecsengő, érdektelen kézcsapkodás, kényszeredett stb.! Itt egyetlen pozitív tapsolási stílus se fordult elő! A házigazdák az illendőségen túl, hogy mit gondoltak és mit éreztek, azt nem igazán lehet tudni. Erről inkább ők kellene hogy nyilatkozzanak, de két nap eltelte után is, hiába olvasgatom a SZNT weblapját, egyetlen szó sincs a makkfalvai eseményekről. Ez is sokat jelenthet, mint ahogy nagyon beszédesen hallgat!
Miután nagyon hamar tele lett a kényszeredettségtől a levegő, eldöntöttük, hogy a jóból is megárthat a sok, tehát megyünk tovább! Még éppen idejében, mert mikor a kocsival kifordultunk a pályáról, Szász Jenő és családja vonult be a legnagyobb természetességgel. Hát fiuk-lányok, azért ilyen nincs! Örvendtem, hogy nem vagyok többé ott, mert ha eddig fagyosan közömbös volt a hangulat, akkor ezután már bűzös is lett, és akinek finomabb a szimata, az fintoroghatott kényelmetlenül! Persze, vannak olyanok, akik az örökzöld slágert énekelve, hogy „a Nemzet Érdekében”, bármit el tudnak viselni!
Irány Szováta! Itt jött a másik kiábrándulás! Alig érsz be az üdülőtelepnek gúnyolt városba(?) az út fele fel van bombázva, és két gépkocsi csak alig fér el az épebben maradt részen. A fürdőtelep felé vezető út le van teljesen zárva, csak terelőúton lehet feljutni. Mikor felérsz a telep alsó felébe, a hajad az égnek áll a látványtól! Bagdad, vagy Beirut se nézhetne ki rosszabb állapotban. Talán Drezda az 1945-ös terrorbombázás után lehetett ilyen állapotban. Mindenfelé félbehagyott építkezés nyomai, feltört utak-járdák, por, és tengelyakasztó kátyúk.

A telepen céltalanul kóválygó, unott turisták, azok is riasztó gyéren. Néhány vendéglő teraszán gyér vendégsereg szórakoztatására valami rossz minőségű hangládákból nyikorgó zene, vérszegény kiszolgálókkal. Egyik étterem teraszán állapodtunk meg, ahol szerencsénkre, hamar és rendesen kiszolgáltak. A mellettünk lévő asztalhoz mindegyre újabb csoportok telepedtek, de mivel senki sem állt szóba velük, rendre felálltak és eltávoztak. Miután felfigyeltünk a jelenségre, számolgatni kezdtük, és nyolc csoportot számláltunk össze. Már találgattuk, hogy miután az étlapot átnézték, rövid időn belül elhúztak, valami csel lehet a dologban. Arra szavaztunk, hogy az étlap helyett valami más lehet a mappában, valami ilyesmi, hogy „Ennél az asztalnál hülyék ülnek” vagy valami hasonló, és „Most mosolyogj, Candy Camera!” A pincér, aki csak románul beszélt velünk, pedig mi még csak azért is magyarul beszéltünk vele, szabadkozva mondta, hogy negyednyi gőzzel dolgozik a cég, mert hiába lenne nagy a munkanélküliség, senki sem akar ennél a cégnél dolgozni! Azt, hogy miért kerülik el ezt a helyet a pincérek, azt nem részletezte.
Bármerre fordultunk a telepen, mindenfelé a rendetlenség, a szemét és a fásult közöny köszönt vissza. Itt még nincs szezon és csak ezután lesz beindulva az élet! Addig mindenki mehet a búsba!
Ezt az egyet képtelen vagyok felfogni! Évek óta megy a sóder, hogy az egyetlen felfuttatható, hosszú távú regionális fejlesztés alapja a turizmus lehetne! Erre, május 1-én semmi és senki nincs felkészülve a vendégek fogadására, mert nincs még itt a szezon! A tengerparton sincs, de ott már Húsvétkor is beindult pár napra az élet! Errefelé bezzeg, kicsire nem adunk! Itt félbehagyott építőtelep az egész városrész és fejre esett turisták gyülekezőhelye! Kétségtelen, hogy irdatlan nagyságú beruházás van folyamatban, de rögtön jön a kérdés is, hogy ha majd valamikor a jövőben elkészül a nagyszabású modernizálás, akkor ki fog errefelé vetődni? Nem másért, de aki mostanáig elkövette azt a hibát, hogy ide betette a lábát valami szórakozás reményében, az többé már nem fogja még egyszer megtenni!
Húsz évvel ezelőtt, május elsején Szovátára csak az ment el, akinek nem volt tömegiszonya! Nappal egy tűt sem lehetett leejteni, annyian tolongtak mindenfelé és a vendéglátó egységek teljes kapacitással dolgoztak. Napokkal azelőtt, az összes hotel, villa, házikó le volt foglalva és fiatalok százai sátoroztak a Major patak mellett is! Most, mintha atomtámadás érte volna az egész vidéket, céltalanul kóborló embereket látni csak, azokat is csak elvétve! Nem tudom felfogni és megérteni sem, hogy ez miért van nálunk így! Olyan érzésem van, hogyha a francia Riviérát örökölnénk hirtelen, akkor azt néhány év alatt teljesen tönkre vernénk, majd telebőgnénk a történelemkönyveket, hogy a kurva franciák megint átvertek!
Nem csak Szovátán van ez így, mert tavalyelőtt Tusnád-fürdőn júniusban még nem ébredett fel a vendégfogadók rendszere, és csak a Tusványosi Szabadegyetem lódított egyet az életen. Miután az lejárt, megint zsibbadtság vett erőt mindenen, és agyonunatkozhattál a mozgalom nélküli telepen. Kérdésemre azt válaszolta az egyik magánvállalkozó, hogy most még nincs igazi szezon, mert a vendégek augusztusban szoktak jönni igazán! Hogy miért nem lehet szezon júniusban, és júliusban is, mikor a leghosszabbak a napok, azt máig sem sikerült megtudnom. Mondja meg már végre valaki, hogy mikor és miért pont ekkor meg ekkor van, vagy lehet szezonnak lenni! Szerintem akkor kellene szezon legyen, mikor pénzt lehet és kellene keresni! Az pedig mindig és mindenkor kell! Kényelem, nemtörődömség? Bármelyik lehet, és egyre elkeserítőbb, hogy mennyire hiányzik egy regionális érdekvédelmi szervezet, amelyik stratégiai lépések keretében összefogná a turizmusban rejlő kapacitások-lehetőségek kiaknázását. Túl sok kicsi, apró részre széteső turisztikai infrastruktúra, nagyon sok helyen konkurens cégek versengésével, miközben a Kárpátokon túlról egyre több nagytőkéjű befektető vásárol fel turisztikai szempontokból stratégiai fontosságú övezeteket. Ilyen példa talán a közelmúltban területi koncesszióba "megvásárolt" Bözödi-tó is! A nyilvánvalóan csak kamu „tulajdonosok” mögött bukaresti érdekeltségűek állnak, akik az idénytől megmondják, hogy az Erdőszentgyörgy határában lévő többszázas hektáron mi lesz és mi nem! Közel húsz éve folyik a helyiek közt a cirkusz, hogy kié legyen a tó, és kié a környező terület? Most már világos, hogy nem azoké, akiknek falvait és kertjeit, halottainak sírjaival együtt elnyelte a tó, hanem azoké, akiknek pénzük és hatalmuk van! Jó lenne tanulni ebből, mert amikor ketten verekednek az elsőbbségért, addig egy harmadik könnyen nyerhet! Errefelé az sem számít, ha mindezt jogtalanul fogja megtenni! Addig is, míg igazság tétetik majd, ha valaha is lesz olyan, addig lehet bömbölni, hogy kisemmiznek őseink vagyonából! Úgy tűnik, hogy egyeseknek ez nagyon jól jön, mert ha van ilyenfajta gond, akkor azonnal kerül olyasvalaki is, aki rögtön tudja a megoldást! Hogy sikerüljön neki a nyomasztó gondokat megoldani, csak egyvalamit kér tőlünk! Szavazzunk rá! Ha nem, hát megnézhetjük magunkat!