Partraszállás és elszállás ! "D -day Brüsszel"

Markó Béla, egy Eisenhowert megszégyenítő modorban, végigjárja a júniusi „D-Day” európai partraszálláshoz készülődő szavazók sorait és haverkodó stílusban kérdezgeti őket, hogy melyik, milyen rangban járul majd a nagy győzelemhez. -Milyen rangod van kamerád?- kérdi, mire jön a válasz, hogy- Hadnagy. -Ez igen, és te?- kérdi a következőt. –Utász- jön a válasz. Még néhányat megkérdez a nagyreményű tábornok, aki legalább négy hadosztályt igyekszik egyszerre a brüsszeli hídfőre átdobni. Minden második megkérdezett válasza az, hogy utász az illető. A sor végén álló pödört bajszú székely fiútól már meg sem várja a választ, és előre megmondja, hogy, -Tudom, utász!- mire a legény visszafelel. –Igen, alássan jelentem, utálom magát nagyon! Sajnálom, de ez van! Utáljuk egymást, de nagyon, és mégis úgy teszünk, vagy inkább úgy kellene tennünk, mintha ez igenis, nagyon helyénvaló lenne, de amúgy nem számít semmit. Kaptam egy levelet, amiben felhívták a figyelmemet egy újságcikkre, ahol azt írják, hogy hiába tanultuk meg valamikor gyerekkorunkban azt, hogy ahová egyszer a dolgunkat végeztük, onnan többé már nem ehetünk soha többé, és most már ez nem lenne többé igaz, sőt! Valójában csak onnan lehet enni és ez valahogy erkölcsi kötelesség is lenne, és aki ezt nem így tudná, az egyszerűen csak nevetséges lehet, és nem tesz mást, csak poszog! Hogy mit jelent ez a szó, hogy poszogás, azt nem tudtam eddig, de most megtudtam. Sylvester Lajos mondja, írja a Háromszék oldalain. Ő írja, és aki olvassa, az vagy bólogat, hogy így van, vagy csóválja a fejét, és kérdi, hogy ez a valaki most akkor mit akar mondani? Néhány évtizeden túl néha nagy marhaságokat tud az ember kimondani, és ezzel nem is lenne mondjuk túlságosan nagy baj! A nagy baj ott van, hogy a pályafutás alatt a túl sokszor meghajló gerinc elveszíti erkölcsi tartását is! És még ez sem lenne a legnagyobb baj, ha mindezt a prédikáló nem tartaná mindenki számára kötelezően követendő viselkedésformának. Mindenkinek, aki magyarnak tarja magát itt, Erdélyben! Ez már nem csak nagyon nagy baj, hanem egyenesen sértés is, és erre már nem lehet csak úgy rábólintani és egy gügye vakaródzó tudathasadásos zagyválásának tekinteni!

Sylvester Lajos azt mondja, hogy miközben a nemzet utolsó sorsdöntő csatára készül, néhányan, de ezek nagyon jelentéktelenül kevesen, orcátlanul poszognak! Ha olyan kevesen vannak, miért kell számolni velük? Továbbá megtudjuk, hogy a hal nem hús és mindenfajta erkölcsi kifogás nem egyéb, mint lópor pufogtatása! Talán lőpor lenne, de ez most nem számít, mert a sok barom tiltakozó nem tudja a nagy titkot, ami egyébként mindenki számára világos lenne, hogy az „Az egész pöszögés azért nevetséges, mert egyrészt az RMDSZ—EMNT-összefogást a szó szoros értelmében a népakarat követelte ki.” Hogy mikor, és hogy történt ez a történelmi követelés kielégítése, arról egy szó sem esik! Persze, ez nem akadályozza meg a nagyképűsködőket, hogy nevethetnékjük legyen!

Továbbá hathatós érvként megtudhatjuk, hogy milyen a jelöltek „minősége”. Így, idézőjelben, hogy legyen zavarosabb a mondanivaló! De erről most nem szólunk, mert arról nem is kell! Hát persze, hogy nem kell, mert ha mégis beszélnénk, akkor semmi kivetnivalót nem lehetne elmondani! Tőkés László, aki mint fentebb említettem, onnan igyekszik enni és etetni másokat is, ahová évekig a dolgát végezni járt! Vagy tanítványa, Sógor Csaba, aki 2007-ben egykori mentorát döfte hátba, mikor ellenlábasként elvállalta az RMDSZ ajánlatát, és persze Winkler, egykori bolhapiaci zsibárus, aki csak úgy jutott be az EP-be, hogy Frunda lelépett a placcról! Ez csapat a javából, és ki lehet az a balga erkölcscsősz, aki poszogni mer ilyen felállítás miatt? Persze, mindezt a szerző szerint, komoly érvekkel nem lehet megkérdőjelezni! Érvekkel nem is kell, mert a tények hosszú sora és a valóság mindennél ékesebben elmond mindent! Aki ezt nem látja, annak mindegy, de aki mégis sanda szemmel meri nézni, és ennek hangot is ad, az csak pöszög, vagy poszog!Még megtudhatjuk, hogy itt ellenvéleménynek, vagyis poszogásnak nincs helye, mert az amúgy is csak olyan duzzogásféle izélés, és ha majd meglesz a nagy győzelem, akkor lehet megint verekedni, köpködni!

Ennyit tudhatunk meg, és még sok minden mást is! Például azt, hogy hiába őszül meg az ember abban a tudatban, hogy mindent tud, mert ha kitátja a száját, azonnal kiderül valami kétségbeejtő dolog. Lehetne úgy is mondani, hogy az elefántcsonttoronyból nem látszik minden úgy, mint ahogy a hétköznapi halandók látják! Ez volna a kevésbé rossz eset! A gond akkor van, ha egy egész életpálya csak ennyire teszi képessé a véleményformálót, hogy hamis képekkel, eszmékkel etesse a balga népet. Néha tudatosan ferdítve és néha pénzért is!

Azt mondja egy közmondás, hogy aki tudja, az teszi, aki nem tudja, csak sejti, az megszervezi! Aki egyikre sem képes, az másokat fog tanítani, hogy hogyan kell! Így már érthető, hogy miért lettünk, és lesznek egyre jellemtelenebbek és erkölcstelenebbek az újabb generációk a korábbiakhoz viszonyítva! Ilyen rangos tanítómesterek mellett, mint Sylvester Lajos, igazán még elégedettek is lehetünk. Elégedettek, ha mégis poszogunk! Vagy pöszögünk! Ennyi jogunk még talán megmaradt a tengernyi ígéretből, vagy talán ezt is elvitatja tőlünk Sylvester elvtárs, valami újabban kitalált értékrendre hivatkozva?