Jobb Lesz az Új Világ? (1)

Gazdasági világválság, kitalált disznó-náthás járvány, radikalizálódó iszlám, világméretű összeesküvés! Új orosz-kínai összeborulás, dollár-független pénzügyi gazdasági tömb megszületése! Éhező embermilliók hullahegyei Afrikában, koncentrációs táborok Guantánamóban, tömegmészárlások Srí-Lankában, végtelen harcok Afganisztánban, újabb terrorhullám Irakban, CIA-s mesterkedések Iránban. Marxista államosításos agyrém Venezuelában, csőd-tsunami, munkanélküliségi szökőár. Globális felmelegedés, szélsőséges időjárás, katasztrofális következményekkel. Pedig mindez csak a kezdet! A vég kezdete! A mostani világrend végének a kezdete! -Mielőtt valaki azt gondolná, hogy beálltam a Jehova Tanúinak jajveszékelő népes táborába, elmondom, hogy nem álltam be! Nem én találtam ki és nem is én állítottam a fenti dolgokat tendenciózusan sorrendbe! Nem, csak szemelgettem a jelen és a közelmúlt legfontosabbnak kikiáltott eseményei közül. Bármelyik, a felemlegetett események egyike felér egy bibliai csapással, de így, füzérbe foglalva a véget jelentheti! Az eddigi világrend végét! A világ közhangulatából ítélve azonban ezt nem igazán lehet következtetni, sőt inkább úgy tűnik, hogy egyre hányavetibbek leszünk, és mint a legendás „Bolondok Hajójának” vidám utasai, megyünk a végtelen tengeren, vidáman a semmibe! Ennek a hanyag eleganciának vannak azonban magyarázatai is, és meg is fizetjük az árát, mint a közmondásos katonatiszt! Az egyik magyarázat az, amit egyszer Eichmann hidegvérrel kimondott! „Tíz ártatlan ember lemészárlása nemzetközi botrányhoz vezet, de milliók legyilkolása csak statisztikai szám marad!” Ez így van ma is! Egy repülőszerencsétlenség nemzetközi gyásznak számít, de ha félmillió ember hal éhen ugyanabban az országban, akkor az csak a gazdasági válság statisztikai kimutatásainak az egyik oldalán lesz elemzésekhez szükséges adat! Ha minden napra jut egy tragédia, egy emberi szenvedésekben felmérhetetlen esemény, akkor egy idő után már senkit sem hat meg, a mindennapi élet részévé válik, és megszokás lesz az a tévhit, hogy ez így van a rendjén! Az agyon-informált tömeg bárgyú éberségét még azzal is lehet altatgatni, hogy egy informált, civilizált világban természetes dolognak tekinthetjük mindezt, mert a hírek hamar körbejárják a földgömböt. S hogy kinek lenne jó az, ha érzéketlenek leszünk embertársaink szenvedése iránt, hogy egyre inkább a saját bajainkkal törődünk csak, és dühösen rúgunk a földön fetrengőben és csak átlépendő akadálynak tekintjük azt? Sokféle válasz lehetséges, de egy párat kiragadhatunk a számtalanul sok közül: -A felelőtlenséget! A gaztetteket elkövetők és a hibás döntéseket meghozók elszámoltatásának a hiányát! A bűnös elhallgatást, a tudatlanságot a hozzánemértés álcázását. A mérhetetlen mohóságot, a pénz imádatát! Itt van ez a sokat emlegetett gazdasági világválság! A magyarázatok végtelen sokasága közül egyik azt mondja, hogy a periodikusán visszatérő recesszió természetes velejárója a kapitalista pénzrendszeren alapuló társadalmi formáknak. Ezt csak úgy megjegyzik, mintha ez annyira közönséges dolog lenne, hogy nem is kell vele különösebben bajlódni! Csak egy gond lenne, mert a kommunista elvek alapján berendezkedett társadalmi formáknak is „csak” az a baja volt, hogy könnyen átment bolsevik diktatúrába! Mellesleg, a mostani Románia élő példája annak, hogy a toldott foldott demokratikus rendszer is könnyen lehet diktatúra, és ezen a látszat sem segít sokat. Évszázad óta megy a hősi induló, hogy a szabad pénzpiacon alapuló kapitalista rendszer, ötvözve az angolszász féle demokráciával lenne a boldogság netovábbja! No, nem ilyen egyszerűen, mert hozzáteszik, hogy nem a legjobb, de ennél még jobbat senki sem talált ki! Ezt persze azok szajkózzák, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői, és soha nem azok, akik jövedelmük nagy részét adó formájában éppen ennek a rendszernek a konszolidálódására adják! (értsd: elveszik, elkobozzák tőle) Vagy netán azok, akik tömegesen szorulnak a társadalom peremére, és azon kívülre is! A történelem bebizonyította, hogy minden társadalmi rendszer, egykoron tökéletesnek elfogadott berendezkedése kiéli magát, eltelik felette az idő! A felszín alatt elrejtett társadalmi feszültségek, igazságtalanságok a felszínre törnek, és bekövetkezik a viharos átalakulás. Ezt megelőzően felkelések, elégedetlenkedések, sztrájkok, véres forradalmai kísérletek formájában mutatkozik meg a változás igénye. Elmondható, hogy az emberi történelemben a számtalan változást sürgető megmozdulások soha sem értek el békés körülmények közt radikális átrendeződést! Sőt! A legnagyobb átalakulásokat kiharcoló forradalmak után is, mindig bekövetkezett az úgynevezett visszarendeződés, a régi rend visszatérése. A francia forradalom volt eddig a történelmi múlt legnagyobb, mélységében a legfelforgatóbb, legradikálisabb társadalmi átalakulása! Hozzá hasonló csak az októberi nagy szocialista szovjet forradalom mérhető. Mindkét esetben bebizonyosodott, hogy nem lehet túl nagyot lépni a társadalmi átalakulás lépcsőjén, de egy helyben sem lehet állni! A francia rémuralom után jött Napóleon, aki túltett a Bourbonokon is, és francia császár lett! Az egyházat is hiába kergették ki a közéletből, később mégis szükséges volt egy Concorde a pápával. A nép nem tudta elfogadni, hogy ezután nincs áldás, temetés, keresztelő! A kikiáltott forradalmi eszmék nagy része még a mai napig sem valósulhattak meg, és a jelent nézve, a közeljövőben sem fog ez megtörténni! A szovjet világforradalmat tekintve elmondhatjuk, hogy a hihetetlen pusztítás, az emberiségnek okozott mérhetetlen szenvedések árán sem sikerült jobb, ember-közelibb társadalmi formát teremteni! Kártékony eszmékkel megfertőzött hagyatékuk ma is rombol, és sokan áltatják magukat azzal, hogy hát az ötlet nem volt rossz, csak hiba csúszott a kivitelezésbe. Ide illik azonnal odatenni, hogy a kapitalizmussal sem állunk jobban, itt is ugyanez a helyzet. Jó a terv, a szándék, de mindig félresikerül a kivitelezés! Az, hogy most mi egy ilyen fajta rendszerben élünk, és ezt a propaganda és az érdekszféra isteníti is a létező összes módszerrel, még nem jelenti azt, hogy igazuk is lenne! Mármint az, hogy jobb nincs is! Csak megkérdezném, hogy ki kísérletezett, vagy hol próbáltak ki egy bármilyen másikat? S ha valahol bárki ezzel próbálkozna, mekkora esélye lenne, hogy sikeres legyen az? Mindjárt ott lenne a bélyeg, hogy marxista, trockista, maoista, terrorista, idegengyűlölő, nyugati érdekeket utáló, univerzális emberi értékeket megvető, pogány, istentelen, szektásodott, buzi, törvénytelen. stb. A jelenségeket figyelve, a torlódó gazdasági, társadalmi, erkölcsi problémák sokasága világosan mutatja, hogy érlelődik a pillanat, mikor beköszönt majd a változás! Nyilvánvaló, hogy a demokratikusnak kikiáltott rendszer már semmiképpen nem felel meg az elvárásoknak, és a tömegeknek egyre kevesebb bizalmuk van a rendszer iránt! Senki sem veszi komolyan a választási ígéreteket, és alapvető hibának magát a rendszert tekintik. Ezt világosan mutatja, hogy választások során a szavazásra jogosultak 35%-a ha elmegy szavazni, akkor ez már rekordnak számít! Itt nyilvánvalóan megmutatkozik, hogy a reális, arányos képviselethez, kormányzáshoz, államapparátusok működtetéséhez szükséges hivatalnoki gárda feltöltéshez nincs meg az elégséges, morális legitimitás! Ha tovább firtatjuk, kiderül, hogy a mostani rendszer kiirthatatlan velejárója a korrupció, a fehérgalléros bűnözés, a maffiaszerű gazdasási érdekek összefonódása a politikával, sőt az állam maga a maffia! Titkosszolgálatok mocskos praktikái, a rendelésre történő bírósági kirakatperek, állami intézkedések, helyi érdekszférák végtelen marakodása a koncon, teljes ideológia szürkeség, ahol a jobb-bal politikai koncepció teljesen megszűnt létezni! Bármilyen színezetű is egy kormányon lévő politikai párt, a tőke a nemzetek fölötti érdekszféráknak van alárendelve, és azoknak a nótáját kell fújni, arra ropja minden kormány a táncot is! Lehetsz a legfundamentalistább színezetű párt, ha nem nyúlsz a bankok érdekeihez, hanem segítőkész vagy, agyonverheted a néped felét, senkit sem fog az zavarni! Szaúd-Arábia élő példa! A nőknek középkori jogaik sincsenek, nyilvánosan felakasztanak, ha berúgsz, vagy ha Allahot nem tiszteled eléggé! Hiába, mert Bush legjobb barátai, pénzügyi támogatói voltak, és az sem volt baj, ha a szeptember 11.-i terrortámadás pilótái is mind szaúdi állampolgárok voltak. Mégse bombázták le a mesés Arábiát, de Afganisztán és Irak nem úszta meg, holott nekik semmi közük nem volt az állítólagos terrortámadáshoz. A jobb és bal, és a sokat emlegetett közép és szélső árnyalatok emlegetése teljesen elvesztette az egykori ideológiai tartalmát! A világon mindenfelé, de talán a legnagyobb agymosáson átesett Európában látszik a legszembeötlőbben, hogy a nacionalista eszmék újra felértékelődtek, új ruhába bújtatva, új célok elé állva, kifésülve, szalonképesebbé válva visszatérnek az ideológiai űr kitöltésére. Sokan jajveszékelnek, hajukat tépik, hogy most aztán itt az ördög, amit mellesleg, ugyanazok a jajveszékelők már évek óta festegetnek a falra! Azok a politikusok, akik évtizedeken keresztül minden nyakló nélkül pusztítottak maguk körül, miközben semmit sem tettek az elpusztított javak helyébe! Magyarország példája talán a legszembeötlőbb Európában! Itt, ahol a magyarság eszméjét tűzzel-vassal üldözték a ma Internacionálét énekelő utó-kommunisták, az állítólagos haladó eszméket valló neoliberális csoporttal karöltve. Hogy öngyilkos, nemzetpusztító tevékenységük nyomán gazdaságilag tönkretett ország népének a radikalizálódásáért mennyire lennének felelősek ők, akik eddig vezették és zátonyra futtatták a nemzet hajóját, arról mélyen hallgatnak! Hogy üres szólamok lettek a szociáldemokrata eszmék, hogy a liberális gondolkodás csak a homoszexualitás kérdéséig tudott eljutni, és hogy csak a gyűlöletet és az undort sikerült az egekig korbácsolni, arról megint nincs beszámoló! Eredmények helyett van visongás és jajveszékelés, hogy jaj, most itt vannak a nácik és jön a Gárda! Pedig ez is eredmény, és ez is valaminek a következménye! Mint ahogy a korábbi idők nagy változásainak is voltak előjelei és azokat sem kezelték addig, míg nem szakadt át a gát! -Ha az egyház nem a boszorkányokat üldözte volna Voltaire idejében, és nem a nép nyúzásában versenyezett volna a botor Bourbon ivadékokkal szövetkezve, és nem a Bastille-be zárták volna a józanságra intő írókat, költőket, filozófusokat, talán soha sem állt volna a Guillotin doktor „mesterműve” a francia tereken, mint a „humánus” gyilkoló eszköz! Ha a Habsburgok nem repestek volna örömükben, hogy olyan ragyogó kancellárjuk van, mint Metternich, aki a „Szent Szövetség” szégyenteljes rabigájába fűzte a reneszánsz utáni Európa szellemiségét, akkor talán soha sem lett volna 1848.-ban forradalom, és később talán Trianon sem! Ha Miklós cár 1905.-ben nem lövet az éhezők közé a cári palota előtt, hanem igyekszik végre elfogadni, hogy vége van a középkornak, akkor talán nem lett volna olyan nihilista sem, hogy Lenin! Ha később nem zárkózik be népe elől a carkojé-széló fényűző falai közé, és nem csak hisztérika feleségére hallgat és egy okkult „szent emberre”, akit Raszputyinnak hívtak, akkor talán nem lett volna októberben „Nagy” forradalom, és nem gyilkolják meg népes családjával együtt őt, a Jekatyerinburg-i dohos pincében a bolsevik hóhérok! Ha a trianoni béketárgyalások ténylegesen béketárgyalások lettek volna, és nem diktátumok, és a mohó győztesek nem igyekeztek volna egyszerű agrárállam szintjére süllyeszteni Németországot, akkor talán az egykori verduni veterán káplár szavára sem indulnak el később az SA rohamosztagai, és később a Wermacht hadosztályainak sem kell revánsoznia Európában. És akkor talán minden másképpen lenne, és talán én sem írnék, és talán nem lenne most világválság, és az is lehet, hogy semmi sem lenne, és senki sem siránkozna emiatt! Meglehet, de ha mégis vagyunk, akkor ne tegyünk úgy, mintha nem a múlt hibái és saját múltbéli cselekedeteink levét innánk meg ma és, hogy ezt fogjuk tenni még inkább holnap is! -Az a nemzet, amelyik a történelem nagy hibáiból nem tanul, annak nincs helye a nap alatt!