Új, de Régi!

„Kicsi voltam, mikor megszülettem! Behunyt szemmel visszanéztem! Egy út áll előttem! Melyiket válasszam?”

(Beatrice: Huszadik Századi Híradó!) Így szólt a nyolcvanas években, a letiltás utáni Beatrice, a Bikini nagylemezének álcázott borítóján a szövegtöredék. Eltelt harminc év, és semmit sem változott a mondanivaló időszerűsége! Vagyis, ugyanazt halljuk és pontosan olyan idióta hangzású is, mint a mai szövegek, amelyeket kampányüzenetek szintjére emeltek! Akkor Kádár elvtárs és a szovjet blokk semmitmondó propagandáját próbálták kigúnyolni a fejre esett szöveggel a lázadók, ma a „felszabadult” demokráciában mondják ugyanazt a nép nagyjai! Ennyire sikerült vinni! Semmi, de semmi nem változott, az idő nagy kereke hiába gördült tova nehéz évtizedeket, mert az ember keményebb, mint a szikla! Elpusztul, de okosabb nem lesz! Erre jön a legújabb, de nagyon régi biztatás is, hogy: -Ez így jó nekünk! Higgyétek el!

Tényleg elhisszük?