Székely Pügmalion helyett, Székely Csipkerózsika!

Ha valaki, a romániai magyar politikai életben nagyot akar mondani, az mély lélegzetet vesz, aztán a hatásszünet után kimondja a varázsigét: Autonómia! Erre mindenki bólogat, úgy van, az autonómia! Innen tovább bármilyen problémáról lenne szó, vagy bármilyen kampányszöveg is következne, az teljesen mindegy, mert az Ige Nevében beszélő Aranyszájú Semmitmondónak felmagasztosult szövege van! Azt kikezdeni nem illik, nem illő, sőt, a legfőbb bűn, a Nemzet Jövőjét eláruló tettnek számítana! 

Ezzel nincs is gond, mármint a mondókákkal, mert az már régen nyilvánvaló sokak számára, hogy a sokat emlegetett Autonómia működéséről nincs átfogó keretterv, de még ötlet sem, hogy hogyan is kellene annak nekifogni! Pedig ötlet és elgondolás már régen van papíron is, de hogy azokból hogyan lehetne egy Pügmalión mesterhez illően egy csodás szobrot faragni, és abba lelket is lehelni, azt senki sem tudja igazán!

Teljesen fölösleges itt most mindazt felidézni, hogy kik és mikor milyen céllal autonómiáztak, házaltak szavazatokért, ígérgettek fűt-fát a nevében. Céljuk ismeretes, saját karrierjük egyengetése céljából a szájukra vették, dicsérték, követelték, aztán ennyiben maradtunk! Volt lelkesebb is, aki komolyan vette, terveket is szőtt, hisz benne! Talán nekik sikerül majd egyszer eredményt is elérni!

Az autonómiás szövegekkel is az a gond, mint ami a többi társadalmi gonddal is mindig előfordul errefelé, a Balkán tövében. Minden szinten, államelnöktől lefele, a képviselőházon keresztül, a legegyszerűbb lépcsőház előtti padon folyó vitáig, mindenki azt mondja, amit igaznak vél! Ettől a „megmondom én a frankót” típusú vitastílus alól a sajtó sem kivétel, sőt! Ezerszámra megy a „talk show” mindenfelé, ahol a legtökéletesebb példáit láthatjuk, hallhatjuk ennek a balkánista mentalitásnak. Teljesen képtelenség például a környező országok tévéiben is olyan műsort találni, ahol ne arról lenne szó, hogy az éppen ott üldögélőknek mi lenne valamiről a véleménye! Lehet szó bármiről, mert a tévé előtt ülő, fekvő néző azt fogja megtudni, hogy X, vagy Y mint gondol, vagy hogyan gondolja! De soha nem azt, ami van! Soha nem úgy, ahogyan történik, hanem úgy és csak úgy, ahogyan valaki a saját szemszögéből megítéli! Ellenpéldaképpen, mert ilyen is van, érdemes olyan műsorokat nézegetni, illetve követni, mint a Sat1, 3sat, ZDF, ORF stb. Igaz, németül is kell tudni, és nálunk ez is másképpen van beállítva, hogy jobb ugyebár az angol nyelvismeret. Nekem az a véleményem, hogy a legjobb változat a mindkét nyelv azonos szintű ismerete lenne. Nos, a fent említett műsorokban döbbenetesen mást lehet tapasztani! Itt, ha gazdasági gondokról beszélnek, akkor gazdasági gondokra lehet recepteket is kapni, és nem csak beszámolókat, hogy hát baj van! Ha terrorizmusról van szó, akkor nem Bin Laden üzeneteit olvassák be, és robbantásokat mutatnak vég nélkül, hanem a terrorizmust kiváltó és azt fenntartó jelenségeket vizsgálják. A végére kikerekedik a megoldás is, hogy hogyan lehetne a terrorizmust felszámolni úgy, hogy ne a kommandósok tegyék azt, hanem a terrorizmus, mint eszköz, váljon céltalanná!  Ha politikus beszél valami baromságot, akkor nem arról fog a vita folyni, hogy joga volt ezt mondani, vagy mi váltotta azt ki, hanem arról lesz szó, hogy a baromságokat fecsegőknek ne legyen többé alkalmuk onnan beszélni, ahonnan éppen baromságokat mondtak, mert azt onnan nem lehet megtenni! Ami a legfurcsább lehet számunkra az, hogy azok, akik ott beszélgetnek, nyugodt hangon, élvezettel társalognak, ÉRTENEK is AHHOZ, amiről beszélnek!

Hogy nálunk miért nincs ez így? Illetve miért van másképpen, arról hadd meséljen ékesen egy példa! Friss jogi doktorátussal rendelkező kolozsvári fiatal titán, aki román szakon végezte „tanulmányait”, nem tud románul még társalgási szinten sem beszélni! Ezt a paradox jelenséget mondjuk nehéz volna elképzelni úgy, hogy a Cambridge-i egyetem végzőse  még nyekeregni se tudjon angolul!

Erre jön a tipikus balkáni értelmezés, amitől az ész megáll! Mindenki ledöbbenve veszi tudomásul a dolgot, de senki sem megy el addig, hogy feltegye azt a kérdést, hogy: Akkor X-nek mekkora lehet a jogi tudománya? Jó, jó, van diplomája, de… Ez eszméletlen, de nem egyedüli példa! A sor nagyon hosszú, és a mostani magyar képviselőink közt is vannak olyanok, akik új doktori címmel rendelkeznek! Néhány év múlva, mikor kikopnak a parlamentből, találkozni fogunk velük az egyetemeken, mikor a katedráról tanítani is fognak! Hogy mit, azt le lehet majd mérni a jövő generációk tudásán! Akkor talán az lesz meglepő, de nem olyan erősen, hogy van diplomája is, igaz írni és olvasni még nem tud! Nahát!!!

A hozzánemértés mesteri fokozatának elérése csak az egyik oka lenne annak, hogy itt állunk, ahol ma vagyunk az autonómiánkkal! A másik tragikomikus jelenség az, mikor úgy beszélünk dolgokról, eseményekről, és jelenségekről, hogy azokat soha nem láttuk, nem észleltük, nem tapasztaltuk meg a helyszínen, a saját habitusában nem láttuk lezajlani! Olvastunk, hallottunk valamit, tíz könyvből írtunk egy tizenegyediket a saját nevünkben, és szakemberekké váltunk a témában. Soha nem ellenőriztük le a korábbi tíz könyv hitelességét sem, soha semmivel sem járultunk hozzá a meglévő ismeretek tárházának a bővítéséhez. Legfeljebb, szokásunkhoz híven, elmondtuk a saját véleményünket is, amit mellesleg megint csak hamis alapokon építettünk fel! Vagy a politikai ízlés és illendőség szájíze szerint fogalmaztunk meg! Hónapokon át ment a szájtépés, hogy a gyergyószentmiklósi EMI tábor mekkora gazemberség lenne! Mindenféle botcsinálta újságíró és hordószónok politikus verte a nagydobot, hogy így, meg úgy! Érdekes módon, egyetlen szakértő sem tette a lábát a tábor területére, néhány joviálisan vigyorgó fiatal riporteren kívül, aki a filmezett anyaggal később manipulálva, a hangadók szája íze szerint idétlenkedett a médiában. Ennyi volt a „szakértelem” de véleménye mindenkinek előre megvolt, s azt a tények bár igazolni nem tudták, ez semmit sem változtatott a meggyőződésükön. A jövőre megrendezendő táborról ugyan úgy fognak előre viszolyogni, és ugyan úgy fognak megint rablót kiáltani! Azért, mert nekik EZ a véleményük, punktum! Én, aki vettem a fáradtságot és személyesen is meglátogattam a tábort, megvan a saját véleményem, és az egyáltalán nem esik egybe az álszemérmeskedő hivatásos szakvéleményező „szakemberek” siránkozásaival. Az EMI tábor egy ifjúsági tábor, ami semmi esetre sem téveszthető össze a Hitlerjugend-el, vagy a Noua Dreptate féle vasgárdista, nyíltan neofasiszta szervezet megnyilvánulásaival. Lehet, hogy távolról ez nem látszik, de aki véleményt akar mondani úgy, hogy igazat is mondjon, az vegye máskor a fáradtságot és tájékozódjon a helyszínen!

Elmondható, hogy az EMI-nek a jövőben kiemelkedett szerepe lehet a helyi autonómiák megvalósításában, míg az ellenük acsarkodó, magukat zavarukban neoliberálisoknak nevezők, kicsi, de annál zajosabb csapata soha nem lesz az autonómiás mozgalmak támogatója! Nem lesz semmi, a politikai pártok képviselői által autonómiát emlegetők mozgalmából sem, mert az csak üres fecsegés! Először is, nem ismerik a Székelyföld sajátosságait, a sokféleség által teremtett helyi viszonyokat. Másodsorban, nem tudják a politikai érdekeiket felülírni a helyi közösségek javára!

Augusztusban Kézdivásárhelyen a nyolcadik Kézdi Expo bonyolódott a város sportcsarnokában. Mennyire fontos egy városnak egy ipari kiállítás, azt nem kellene részletezni itt! Ennek ellenére, a megyei tanácselnök annyi fáradtságot sem vett, hogy jelenlétével megtisztelje a fontos eseményt. A budapesti kormány két delegátust küldött a helyszínre, és az IMM bukaresti minisztere is megjelent a nyitányon. Tamás Sándor, RMDSZ-es megyei tanácselnök rá se hederített a dologra! Neki politikai sérelmei vannak, a kézdivásárhelyiek pedig menjenek a francba a gondjaikkal!

Ugyanitt, ünnepi városnapokat tartottak, ahol a politikusok igyekeztek dörgölődni a néphez, és érdemes volt nézni, hogy mennyire idétlenek tudnak lenni, ha leszállnak a nép közé.  Kézdivásárhely főtere nem nagy, s ha végigtekintesz Gábor Áron szobra mellől, láthatod az egész ingyenes előadást. Azt, hogy Szász Jenő hogyan vonul ki családjával a színházból, vagy hogyan dzsentrisedik Borbély Károly pipával a szájában, mikor egy szőkét sétáltat a parkban. A legtermészetesebben talán Ráduly Róbert viselkedett, mikor kislányával a kocsijába készült beszállni, és vidáman pár szót váltottunk vele az előadásról.

A város népe pedig ünnepelt a kései órákig, számtalan előadást nézhetett, táncolhatott és élte a világát, mint ahogy eddig is tette! Mint ahogy a nagybaconi székelyek és a barótiak is, meg az egész Székelyföld népe ünnepelt és élte világát. Nem kellett szólnia senkinek, hogy mit és hogyan tegyen, nem kellett semmiféle központosított érdekvédelmi szervezetnek közbeszólnia, hogy né székelyek, éljetek, tegyetek valamit! Nem, mert a Nép él és cselekszik! Éli önmaga életét, újra és újra! Az egyének elpusztulnak, de újak születnek és a nép tovább él! Amit a nép átörököl, amit a Nép tesz, a magyar nép, az a Magyar Nemzet! Ez a gyengébbek kedvéért, mert számtalan olyan kérdést hallottam már, hogy mi is lenne az erdélyi magyar nép sajátossága! Hát az lenne, ami évszázadok után is, ha átalakulva is, de mindig megmarad, és a következő generációk viszik tovább! Ezt azonban látni kell, ott a helyszínen, oda kell menni és nem csak kampányok ideje alatt! Nem a népet kell megszólítani, hanem várd ki, amíg a Nép hozzád szól! Akkor tudni fogod, hogy mit akar, és akkor beszélhetsz a nevében is! Addig úgy jársz, mint Toró Tibor, aki a nagy Nemzetgyűlések előtt azt nyilatkozta, hogy a legfontosabb az lenne, hogy mindenki jöjjön el, és mondja el, mi a baja, és gyűjtsük össze a gondokat egy listára! Hát igen, listákat írunk, aztán kampány idején van miből puskázzanak a felkészületlen politikusaink, és csodálatosan tudják azt, hogy mi lenne a bajunk!

Megdöbbentő, hogy bármerre jársz a Székelyföldön, az elmaradottság jeleit láthatod, de a megújulást is! Az utóbbi a fontosabb! Valóságos reneszánsz bontakozik ki a szemed előtt, és repes a szíved örömében! Erre nekem ne mondja senki, hogy porlunk, mint a szikla! Porlunk egy nagy nyavalyát, csak túl sok itt a porhintés, és attól nem látunk rendesen! Néhány fotót illesztek ide, a nagybaconi napok alkalmával készültek.Olyan pompon lányokat láthattam, a csillogó villogó botokat forgatva a kezükben, hogy olyat  egyetlen erdélyi nagyvárosban sem! A háttérben szakszerű fúvószenekar nyomta az indulót.  Ha egy településnek ennyi fiatal zenésze van, és ezek csak a zenészek, akkor itt lehet utánpótlásról is beszélni!

 

 

Tovább haladva az úton, mindegyre pártás székelyruhás lányokat láthatsz szekérre ülve, és szilaj legényeket a nyeregben. Bokrétákkal, szalagokkal feldíszítve járják az utakat. Helyenként megállnak, és a zenészek rázendítenek a nótára, mire a fiatalok úgy ropják a táncot, hogy döng az aszfalt alattuk. Ott jármű addig át nem megy, míg meg nem unják a táncot. Igaz, senkit sem láttam, hogy ne állna tátott szájjal és ne az ingyenes előadást nézné! Én is ezt tettem, miközben a legények cifra nyergeit nézegettem, ami egyáltalán nem olcsó berendezés, nem is beszélve a lovakról. Egyetlen igavonó lovat sem láttam nyereg alá fogva. Karcsú bokájú, csak lovaglásra használt, betanított nemes fajtát azonban igen, és egy ilyen lipicai ára versenyezik egy BMW árával is! Egyetlen nap alatt legalább húsz olyan példányt láttunk felszerszámozva, hogy a szánk tátva maradt. Nesze neked elmaradott, szegény székely vidék!

Hát politikus elvtársak, ti nagyon rossz helyen keresitek az autonómiát! Illetve nem is igazán keresitek, mert ha ezt tennétek, akkor azt is láthattátok volna, hogy az valójában létezik, él, mozog, és nagyon szépen fejlődik is! Annyira a szemetek előtt lenne, ha keresnétek is, hogy ki is verhetné azt, akkor sem látnátok! Nem látnátok, mert semmit sem tudtok népetekről! Azokról, akiknek állítólag a nevében beszéltek!

Az autonómia titka a gyökereknél keresendő, és csak azokra a gyökerekre alapozva, mintegy ránemesítve arra, lehetne megvalósítani azt! Kívülről jövő ötletekkel, agyalágyult mesterkedésekkel, szócsokrokkal soha, de soha a székely népet nem fogjátok rávenni arra, hogy valami olyant tegyen, ami neki nem tetszik! Eddig sem sikerült senkinek megtörni ezt a makacs népet, és ezután sem fogja megtenni senki! A székelységet nem megváltani vagy megváltoztatni kell, hogy beleférjen valami autonómiába, hanem olyan autonómiát kell neki adni, amilyen már van, és annak terhét önszántából is magára veszi, mert az már az övé!

Vissza a gyökerekhez!  Okoskodás helyett, menjetek ki már egyszer a néphez, éljetek ott vele, és ismerjétek meg azt! Miután megismeritek, majd tudni fogjátok, hogyan kell a nevében beszélni! Ne a véleményeteket mondjátok el a népről, hogy maradi, makacs stb. Értsétek meg, miért olyan és cselekedjetek úgy, hogy a vélt hiányosságból erény kovácsolódjon!

 Pügmalion  megfaragta saját autonómiáját már évezredekkel ezelőtt! Nekünk, erdélyi székelyeknek nincs ilyen nagy bajunk, mert mi csak a szendergő Csipkerózsikánkat kellene felébresztenünk az öntudatára!