Jobb Lesz az Új Világ? (1)

Gazdasági világválság, kitalált disznó-náthás járvány, radikalizálódó iszlám, világméretű összeesküvés! Új orosz-kínai összeborulás, dollár-független pénzügyi gazdasági tömb megszületése! Éhező embermilliók hullahegyei Afrikában, koncentrációs táborok Guantánamóban, tömegmészárlások Srí-Lankában, végtelen harcok Afganisztánban, újabb terrorhullám Irakban, CIA-s mesterkedések Iránban. Marxista államosításos agyrém Venezuelában, csőd-tsunami, munkanélküliségi szökőár. Globális felmelegedés, szélsőséges időjárás, katasztrofális következményekkel. Pedig mindez csak a kezdet! A vég kezdete! A mostani világrend végének a kezdete! -Mielőtt valaki azt gondolná, hogy beálltam a Jehova Tanúinak jajveszékelő népes táborába, elmondom, hogy nem álltam be! Nem én találtam ki és nem is én állítottam a fenti dolgokat tendenciózusan sorrendbe! Nem, csak szemelgettem a jelen és a közelmúlt legfontosabbnak kikiáltott eseményei közül. Bármelyik, a felemlegetett események egyike felér egy bibliai csapással, de így, füzérbe foglalva a véget jelentheti! Az eddigi világrend végét! A világ közhangulatából ítélve azonban ezt nem igazán lehet következtetni, sőt inkább úgy tűnik, hogy egyre hányavetibbek leszünk, és mint a legendás „Bolondok Hajójának” vidám utasai, megyünk a végtelen tengeren, vidáman a semmibe! Ennek a hanyag eleganciának vannak azonban magyarázatai is, és meg is fizetjük az árát, mint a közmondásos katonatiszt! Az egyik magyarázat az, amit egyszer Eichmann hidegvérrel kimondott! „Tíz ártatlan ember lemészárlása nemzetközi botrányhoz vezet, de milliók legyilkolása csak statisztikai szám marad!” Ez így van ma is! Egy repülőszerencsétlenség nemzetközi gyásznak számít, de ha félmillió ember hal éhen ugyanabban az országban, akkor az csak a gazdasági válság statisztikai kimutatásainak az egyik oldalán lesz elemzésekhez szükséges adat! Ha minden napra jut egy tragédia, egy emberi szenvedésekben felmérhetetlen esemény, akkor egy idő után már senkit sem hat meg, a mindennapi élet részévé válik, és megszokás lesz az a tévhit, hogy ez így van a rendjén! Az agyon-informált tömeg bárgyú éberségét még azzal is lehet altatgatni, hogy egy informált, civilizált világban természetes dolognak tekinthetjük mindezt, mert a hírek hamar körbejárják a földgömböt. S hogy kinek lenne jó az, ha érzéketlenek leszünk embertársaink szenvedése iránt, hogy egyre inkább a saját bajainkkal törődünk csak, és dühösen rúgunk a földön fetrengőben és csak átlépendő akadálynak tekintjük azt? Sokféle válasz lehetséges, de egy párat kiragadhatunk a számtalanul sok közül: -A felelőtlenséget! A gaztetteket elkövetők és a hibás döntéseket meghozók elszámoltatásának a hiányát! A bűnös elhallgatást, a tudatlanságot a hozzánemértés álcázását. A mérhetetlen mohóságot, a pénz imádatát! Itt van ez a sokat emlegetett gazdasági világválság! A magyarázatok végtelen sokasága közül egyik azt mondja, hogy a periodikusán visszatérő recesszió természetes velejárója a kapitalista pénzrendszeren alapuló társadalmi formáknak. Ezt csak úgy megjegyzik, mintha ez annyira közönséges dolog lenne, hogy nem is kell vele különösebben bajlódni! Csak egy gond lenne, mert a kommunista elvek alapján berendezkedett társadalmi formáknak is „csak” az a baja volt, hogy könnyen átment bolsevik diktatúrába! Mellesleg, a mostani Románia élő példája annak, hogy a toldott foldott demokratikus rendszer is könnyen lehet diktatúra, és ezen a látszat sem segít sokat. Évszázad óta megy a hősi induló, hogy a szabad pénzpiacon alapuló kapitalista rendszer, ötvözve az angolszász féle demokráciával lenne a boldogság netovábbja! No, nem ilyen egyszerűen, mert hozzáteszik, hogy nem a legjobb, de ennél még jobbat senki sem talált ki! Ezt persze azok szajkózzák, akik ennek a rendszernek a haszonélvezői, és soha nem azok, akik jövedelmük nagy részét adó formájában éppen ennek a rendszernek a konszolidálódására adják! (értsd: elveszik, elkobozzák tőle) Vagy netán azok, akik tömegesen szorulnak a társadalom peremére, és azon kívülre is! A történelem bebizonyította, hogy minden társadalmi rendszer, egykoron tökéletesnek elfogadott berendezkedése kiéli magát, eltelik felette az idő! A felszín alatt elrejtett társadalmi feszültségek, igazságtalanságok a felszínre törnek, és bekövetkezik a viharos átalakulás. Ezt megelőzően felkelések, elégedetlenkedések, sztrájkok, véres forradalmai kísérletek formájában mutatkozik meg a változás igénye. Elmondható, hogy az emberi történelemben a számtalan változást sürgető megmozdulások soha sem értek el békés körülmények közt radikális átrendeződést! Sőt! A legnagyobb átalakulásokat kiharcoló forradalmak után is, mindig bekövetkezett az úgynevezett visszarendeződés, a régi rend visszatérése. A francia forradalom volt eddig a történelmi múlt legnagyobb, mélységében a legfelforgatóbb, legradikálisabb társadalmi átalakulása! Hozzá hasonló csak az októberi nagy szocialista szovjet forradalom mérhető. Mindkét esetben bebizonyosodott, hogy nem lehet túl nagyot lépni a társadalmi átalakulás lépcsőjén, de egy helyben sem lehet állni! A francia rémuralom után jött Napóleon, aki túltett a Bourbonokon is, és francia császár lett! Az egyházat is hiába kergették ki a közéletből, később mégis szükséges volt egy Concorde a pápával. A nép nem tudta elfogadni, hogy ezután nincs áldás, temetés, keresztelő! A kikiáltott forradalmi eszmék nagy része még a mai napig sem valósulhattak meg, és a jelent nézve, a közeljövőben sem fog ez megtörténni! A szovjet világforradalmat tekintve elmondhatjuk, hogy a hihetetlen pusztítás, az emberiségnek okozott mérhetetlen szenvedések árán sem sikerült jobb, ember-közelibb társadalmi formát teremteni! Kártékony eszmékkel megfertőzött hagyatékuk ma is rombol, és sokan áltatják magukat azzal, hogy hát az ötlet nem volt rossz, csak hiba csúszott a kivitelezésbe. Ide illik azonnal odatenni, hogy a kapitalizmussal sem állunk jobban, itt is ugyanez a helyzet. Jó a terv, a szándék, de mindig félresikerül a kivitelezés! Az, hogy most mi egy ilyen fajta rendszerben élünk, és ezt a propaganda és az érdekszféra isteníti is a létező összes módszerrel, még nem jelenti azt, hogy igazuk is lenne! Mármint az, hogy jobb nincs is! Csak megkérdezném, hogy ki kísérletezett, vagy hol próbáltak ki egy bármilyen másikat? S ha valahol bárki ezzel próbálkozna, mekkora esélye lenne, hogy sikeres legyen az? Mindjárt ott lenne a bélyeg, hogy marxista, trockista, maoista, terrorista, idegengyűlölő, nyugati érdekeket utáló, univerzális emberi értékeket megvető, pogány, istentelen, szektásodott, buzi, törvénytelen. stb. A jelenségeket figyelve, a torlódó gazdasági, társadalmi, erkölcsi problémák sokasága világosan mutatja, hogy érlelődik a pillanat, mikor beköszönt majd a változás! Nyilvánvaló, hogy a demokratikusnak kikiáltott rendszer már semmiképpen nem felel meg az elvárásoknak, és a tömegeknek egyre kevesebb bizalmuk van a rendszer iránt! Senki sem veszi komolyan a választási ígéreteket, és alapvető hibának magát a rendszert tekintik. Ezt világosan mutatja, hogy választások során a szavazásra jogosultak 35%-a ha elmegy szavazni, akkor ez már rekordnak számít! Itt nyilvánvalóan megmutatkozik, hogy a reális, arányos képviselethez, kormányzáshoz, államapparátusok működtetéséhez szükséges hivatalnoki gárda feltöltéshez nincs meg az elégséges, morális legitimitás! Ha tovább firtatjuk, kiderül, hogy a mostani rendszer kiirthatatlan velejárója a korrupció, a fehérgalléros bűnözés, a maffiaszerű gazdasási érdekek összefonódása a politikával, sőt az állam maga a maffia! Titkosszolgálatok mocskos praktikái, a rendelésre történő bírósági kirakatperek, állami intézkedések, helyi érdekszférák végtelen marakodása a koncon, teljes ideológia szürkeség, ahol a jobb-bal politikai koncepció teljesen megszűnt létezni! Bármilyen színezetű is egy kormányon lévő politikai párt, a tőke a nemzetek fölötti érdekszféráknak van alárendelve, és azoknak a nótáját kell fújni, arra ropja minden kormány a táncot is! Lehetsz a legfundamentalistább színezetű párt, ha nem nyúlsz a bankok érdekeihez, hanem segítőkész vagy, agyonverheted a néped felét, senkit sem fog az zavarni! Szaúd-Arábia élő példa! A nőknek középkori jogaik sincsenek, nyilvánosan felakasztanak, ha berúgsz, vagy ha Allahot nem tiszteled eléggé! Hiába, mert Bush legjobb barátai, pénzügyi támogatói voltak, és az sem volt baj, ha a szeptember 11.-i terrortámadás pilótái is mind szaúdi állampolgárok voltak. Mégse bombázták le a mesés Arábiát, de Afganisztán és Irak nem úszta meg, holott nekik semmi közük nem volt az állítólagos terrortámadáshoz. A jobb és bal, és a sokat emlegetett közép és szélső árnyalatok emlegetése teljesen elvesztette az egykori ideológiai tartalmát! A világon mindenfelé, de talán a legnagyobb agymosáson átesett Európában látszik a legszembeötlőbben, hogy a nacionalista eszmék újra felértékelődtek, új ruhába bújtatva, új célok elé állva, kifésülve, szalonképesebbé válva visszatérnek az ideológiai űr kitöltésére. Sokan jajveszékelnek, hajukat tépik, hogy most aztán itt az ördög, amit mellesleg, ugyanazok a jajveszékelők már évek óta festegetnek a falra! Azok a politikusok, akik évtizedeken keresztül minden nyakló nélkül pusztítottak maguk körül, miközben semmit sem tettek az elpusztított javak helyébe! Magyarország példája talán a legszembeötlőbb Európában! Itt, ahol a magyarság eszméjét tűzzel-vassal üldözték a ma Internacionálét énekelő utó-kommunisták, az állítólagos haladó eszméket valló neoliberális csoporttal karöltve. Hogy öngyilkos, nemzetpusztító tevékenységük nyomán gazdaságilag tönkretett ország népének a radikalizálódásáért mennyire lennének felelősek ők, akik eddig vezették és zátonyra futtatták a nemzet hajóját, arról mélyen hallgatnak! Hogy üres szólamok lettek a szociáldemokrata eszmék, hogy a liberális gondolkodás csak a homoszexualitás kérdéséig tudott eljutni, és hogy csak a gyűlöletet és az undort sikerült az egekig korbácsolni, arról megint nincs beszámoló! Eredmények helyett van visongás és jajveszékelés, hogy jaj, most itt vannak a nácik és jön a Gárda! Pedig ez is eredmény, és ez is valaminek a következménye! Mint ahogy a korábbi idők nagy változásainak is voltak előjelei és azokat sem kezelték addig, míg nem szakadt át a gát! -Ha az egyház nem a boszorkányokat üldözte volna Voltaire idejében, és nem a nép nyúzásában versenyezett volna a botor Bourbon ivadékokkal szövetkezve, és nem a Bastille-be zárták volna a józanságra intő írókat, költőket, filozófusokat, talán soha sem állt volna a Guillotin doktor „mesterműve” a francia tereken, mint a „humánus” gyilkoló eszköz! Ha a Habsburgok nem repestek volna örömükben, hogy olyan ragyogó kancellárjuk van, mint Metternich, aki a „Szent Szövetség” szégyenteljes rabigájába fűzte a reneszánsz utáni Európa szellemiségét, akkor talán soha sem lett volna 1848.-ban forradalom, és később talán Trianon sem! Ha Miklós cár 1905.-ben nem lövet az éhezők közé a cári palota előtt, hanem igyekszik végre elfogadni, hogy vége van a középkornak, akkor talán nem lett volna olyan nihilista sem, hogy Lenin! Ha később nem zárkózik be népe elől a carkojé-széló fényűző falai közé, és nem csak hisztérika feleségére hallgat és egy okkult „szent emberre”, akit Raszputyinnak hívtak, akkor talán nem lett volna októberben „Nagy” forradalom, és nem gyilkolják meg népes családjával együtt őt, a Jekatyerinburg-i dohos pincében a bolsevik hóhérok! Ha a trianoni béketárgyalások ténylegesen béketárgyalások lettek volna, és nem diktátumok, és a mohó győztesek nem igyekeztek volna egyszerű agrárállam szintjére süllyeszteni Németországot, akkor talán az egykori verduni veterán káplár szavára sem indulnak el később az SA rohamosztagai, és később a Wermacht hadosztályainak sem kell revánsoznia Európában. És akkor talán minden másképpen lenne, és talán én sem írnék, és talán nem lenne most világválság, és az is lehet, hogy semmi sem lenne, és senki sem siránkozna emiatt! Meglehet, de ha mégis vagyunk, akkor ne tegyünk úgy, mintha nem a múlt hibái és saját múltbéli cselekedeteink levét innánk meg ma és, hogy ezt fogjuk tenni még inkább holnap is! -Az a nemzet, amelyik a történelem nagy hibáiból nem tanul, annak nincs helye a nap alatt!

Inkább nyerjünk egyszer, mint hogy százszor győzzünk!

Véget ért -végre- az egyik idei választás, és most egy darabig nem kell ígérgetéseket és üres szólamokat hallgatnunk! Meg vannak a végső eredmények, és eredménytől függetlenül, mindenki győztesnek tekinti magát.” Sikerült, megvalósítottuk álmainkat, elértük a kitűzött eredményeket!” Azt, hogy ezután ki, és hogyan fogja betartani ígéreteit, hogyan fogja megvalósítani nagyvonalú ígéreteit, azt ezután lesz alkalma mindenkinek végigfigyelni a következő öt évben, ha lesz hozzá türelme és alkalma, hogy betekinthessen a távoli Brüsszel kártyáiba. Az eddigi tapasztalatok azonban világosan megmutatták, hogy két választás között olyan nagy a csend az ígéretek körül, hogy ha nem kételkedünk a saját emlékezetünkben, akkor azt hihetnénk, hogy rosszul emlékszünk, vagy csak úgy tűnt, hogy valamit emlegettek egykoron, de már nem is tudjuk, hogy ki, mit és mikor! Most sem lesz másképpen! Pedig 2007-ben sok mindent megígértek! - 2007. november! - Markó Béla új honfoglalást emleget, ahol a magyarság újra elfoglalja (?) Európát! - Sógor Csaba antik rádióból mondja a legfontosabbnak tűnő kampányígéretét, hogy kitűzött célja lesz a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítása Romániában! Ezt tekinti a legfontosabbnak, mint brüsszeli hivatást! Többek közt lesz még autonómia, és a székelyföldi pityóka világmárka lesz! - Winkler Iuliu a szórványban élő magyarok érdekeiért fog hadrendbe állni! Autonómiát és valami zavaros magyar érdekeket ő is emlegetett, de arra kevesen figyeltek. Új mandátumért könyörögtek ugyanazok az idén, de a régi ígéretek elszámolása helyett, Nemzeti Érdekeket emlegettek és az üres, de nagyon csábítóan hangzó Magyar Összefogás mögé rejtőztek. -Markó Béla nem ismételte meg Attila bravúrját, de még egy kisebbfajta Árpád apánk féle virtust se produkált, és leginkább csak helyet foglalt, és foglal jelenleg is itthon, a Honban! -Sógor se tanította meg a románokat magyarul, pedig Markó menetközben világosan utalt erre. Nemhogy nem lett hivatalos a magyar nyelv, hanem már magyarul is hiába beszélsz a romániai közhivatalokban, mert nincs senki ott, hogy azt értse is! -Winkler Iuliu se verte le a helyet a szórványban élő magyarokért! A csángók éppen úgy nem tanulhatnak hivatalosan magyarul és az istentiszteletet, vagy a szentmisét sem hallgathatják magyarul, mint ahogy öt évvel ezelőtt, de korábban sem tehették! Iuliu az EP-i felszólalásaiban anyanyelvén, azaz románul mondogatta a mondanivalóját és ebből a szokásából csak akkor engedett, mikor már újra kitört a kampányhangulat rajta. Igaz, neki nem kell komolyan venni a korábbi ígéreteit, mert csak azután jutott be oda, miután Frunda György, a listavezető lelépett. Mellesleg, ez sem volt az ígéretek közt, hogy Gigi majd hátat fordít a szavazóinak, és fütyül az egészre. Volt ott egy egész sor másfajta szlogen, amelyeket a választásokat követő napon azonnal töröltek a listáról! Még 24 órát sem tartott a kampányígéretek határideje! Akinek rövidebb lenne a memóriája, azoknak idézem a következő szövegrészt! „Tárgyalóasztalhoz ülne az RMDSZ-szel Tőkés Még a héten tárgyalóasztalhoz ülne az RMDSZ-szel Tőkés László, hogy a romániai magyarság közös jövőjéről beszéljenek. A romániai európai parlamenti választásokon független jelöltként indult református püspök az erdélyi magyarság közös győzelmének nevezte az elért eredményeket." -Az exit-poll eredmények szerint a szavazatok 3,7 százalékát szerezte meg, így biztosan bejutott az unió törvényhozásába. Szerinte Erdélyben is beindult a rendszerváltás és bebizonyosodott: feleslegesen aggódtak azok, akik a választások előtt az egység megbontásáról és kudarcról beszéltek. Az RMDSZ politikusai azonban nem tartják elsőrendűnek a tárgyalást Tőkéssel - arra hivatkoznak: egyelőre nem érnek rá, mert az európai parlamenti munkára koncentrálnak. A szövetség 6,2 százalékot szerzett a tegnapi szavazáson, ami azt jelenti, hogy listájának első két jelöltje, Frunda György és Sógor Csaba biztosan mandátumhoz jutott - de valószínű a harmadik helyen szereplő Winkler Gyula bejutása is. Markó Béla elnök továbbra is azt állítja: ha megvalósult volna a teljes összefogás listája, akkor 4-5 európai parlamenti képviselője is lehetett volna a romániai magyarságnak. A listavezető Frunda György egyenesen Tőkés László legyőzéséről beszélt. Azt mondta: a református püspöknek nem az volt a célja, hogy mandátumot szerezzen, hanem hogy megakadályozza az RMDSZ sikerét. Ez azonban nem sikerült neki. Tőkés László és az RMDSZ sikeréhez az összes magyar párt és a kormány is gratulált. A Fidesz szerint az új képviselők feladata az önálló erdélyi magyar külpolitika megteremtése lesz Brüsszelben. (hírTV)" A fenti sorokat olvasgatva kiderül sok minden, és egyúttal következtetni lehet arra, hogy hogyan fognak a dolgok tovább alakulni! Akkor is és most is ugyanazokat a szólamokat találjuk! Ha nincs valaki gazember a hátunkban, akkor négy, sőt öt helyet is el lehetett volna érni! Az idényi választási eredmények világosan mutatják, hogy a román többség masszív távolmaradása sem segíthet! A FIDESZ akkor is páneurópai eszméket emlegetett, most is azt teszi! Valószínű azonban, hogy most, az új JOBBIK mozgalommal gondjai lehetnek és tényleg tenni is igyekszik majd valamit! Mint mindig, Orbán akkor cselekszik, ha muszáj, de nem lehet! Mikor nem muszáj és tehetné, akkor nem tesz semmit! Most talán vinni fogja az áradat! A többségben görögkeleti ortodox vallású román nemzet a Pünkösdöt ünnepelte vasárnap, és háromnapos szabadság volt a hét végén-elején. Köztudott, hogy nemzeti szokás errefelé az, ha teheti, mindenki veszi a batyuját és elhúz a városokból. Meg is látszott a résztvevők arányán, mert ilyen alacsony soha nem volt a szavazók száma országos szinten. Ez sem segített és a Hargita népének fegyelmezett viselkedése sem volt elég, hogy a negyedik mandátumot megszerezzék. Hol lenne az ötödik, amelyikről Markó és társai vizionáltak? Most pedig nézzük, hogy a sokat emlegetett és agyondicsért Magyar Összefogás mit hozott és mit vitt el a háztól? -2007-ben az RMDSZ 5.52%-ot, Tőkés László 3.43%-ot szerzett meg a leadott szavazatokból. Összesen 454 861 szavazatot sikerült akkor összegyűjteni, 28.95%-os országos részvétel mellett. -2009-ben a közös listán 431 739 begyűjtött szavazattal, 27.67%-os országos részvétellel 8.92%-ot sikerült elérni. A mostani százalékarány jobb, de ez csakis a román többség „érdeme”, és a magyar összefogásra leadott szavazatok száma 23 122 szavazattal kevesebb, mint 2007-ben. Ennyit hozott, illetve riasztott el a sokat dicsért és felmagasztalt összefogás! Ha ez jelenti az összefogást, akkor ez nem igazán kellett senkinek, vagy mégis? Nem másért, de megint csak három képviselőt sikerült bejuttatni, és ami tényleg érdekes, ugyanazokat! Mi lenne ebben a nyereség? S ha az lenne, akkor milyen árat fizetettnek meg velünk? Mindegy, hogy mibe kerül, csak legyen meg a pillanatnyi sikerélmény csalóka öröme? Furcsa stratégia lenne, ha egyáltalán lenne ilyen állatfajta a mi udvarunkban! Egyáltalán nincs semmi ok a győzelmi indulókra, mert a kiábrándultak és tiltakozók táborának a 23 ezerrel való újabb feltöltése erre igazán nem ad okot! Ha ennek a „sikernek” az ára ugyanaz, hogy ugyanazt a három embert sikerült megint ugyanoda visszatenni, akkor nagyon kell azon gondolkodni, hogy öt év múlva Románia nem lesz egy túl nagy ország a számunkra? Erre a sikerlistára még felkívánkozik az is, hogy nem arról van szó, hogy sikerült megtartani a meglévő status-quo-t, hanem erre ráment Tőkés László sokat emlegetett forradalmi nimbusza, és a szabad szamuráj etikettjének varázsa is. Az RMDSZ is megtépázva került ki, mert miután kicsit kipofozva, újra kipúderezetten új bárcát kapott a placcra, bebizonyosodni látszik, hogy nagy megmérettetésekhez már nincs meg a kellő önbizalom. Improvizálnia kell, és a legnagyobb ellenségnek kikiáltott Tőkés László fenekét is készek tisztára csókolni a játszmában való bentmaradás érdekében. Hogy mi lesz a kitűzött programokból a következő öt évben? Hát az, ami az elmúlt öt évben történt! "-Bár soha ne lett volna igazad Kasszandra!" Sóhajtotta átszúrt melkassal a trójai főpap, mielött Apolló oltára előtt kiadta volna lelkét!

Új, de Régi!

„Kicsi voltam, mikor megszülettem! Behunyt szemmel visszanéztem! Egy út áll előttem! Melyiket válasszam?”

(Beatrice: Huszadik Századi Híradó!) Így szólt a nyolcvanas években, a letiltás utáni Beatrice, a Bikini nagylemezének álcázott borítóján a szövegtöredék. Eltelt harminc év, és semmit sem változott a mondanivaló időszerűsége! Vagyis, ugyanazt halljuk és pontosan olyan idióta hangzású is, mint a mai szövegek, amelyeket kampányüzenetek szintjére emeltek! Akkor Kádár elvtárs és a szovjet blokk semmitmondó propagandáját próbálták kigúnyolni a fejre esett szöveggel a lázadók, ma a „felszabadult” demokráciában mondják ugyanazt a nép nagyjai! Ennyire sikerült vinni! Semmi, de semmi nem változott, az idő nagy kereke hiába gördült tova nehéz évtizedeket, mert az ember keményebb, mint a szikla! Elpusztul, de okosabb nem lesz! Erre jön a legújabb, de nagyon régi biztatás is, hogy: -Ez így jó nekünk! Higgyétek el!

Tényleg elhisszük?

Nemzeti Érdekek helyett Nemzeti Értékeket!

„Menni vagy meghalni!” „Szavazni, nem otthon ülni!” „Fekete vagy fehér!” Más opció nincs! Azaz, van! Igazi magyarnak lenni vagy magyarságot eláruló lenni! Ezzel véget is ér lehetőségek skálája. Aki ezt így elolvassa, és Nemzetünk sajátosságait csak hallásból ismeri, az elismerően bólogathat hozzá. –Ez igen, ez már igazi nemzeti öntudat!- Aki azonban tudja, és nem csak köszönő viszonyban van velünk, az már csóválja a fejét. –Ezek megint berúgtak, megint kezdik a megváltósít! Pedig mennyire szépek a kimondott szavak! „Menni vagy meghalni!” Mint egykoron az idegenlégiósok, mennek, nem adják fel! Inkább a becses, gyors halál a világ végén, mint a lassú, keserves kimúlás! Szavazni menni kell, mert végveszélyben a haza, minden rajtunk múlik! A legeslegszebb az, mikor kiderül, hogy vagy velünk vagy, vagy ellenünk! Ha azt teszed, amit mondunk, akkor igazi felelős magyar vagy, ha nem azt teszed, akkor a Nemzet szégyene, annak elárulója lehetsz csak! Itt kezdődnek a hétköznapi ember számára a gondok!A tavalyelőtt, és a tavaly is ezt mondták, és mindenki tudta, hogy a legnagyobb gazember a másik táborban van! Aki az RMDSZ-nek húzta a szekeret, az tudta jól, hogy Tőkés Lászlóval az élen, az ellenzékiek elárulják a magyarság érdekeit, megfosztják azt a képviselet lehetőségétől. Aki az ellenzék táborában verte a nagydobot, az úgy tudta, hogy a nemzet legnagyobb átka az RMDSZ, a nemzeti képviseletnek a kisajátítója és annak illegitim bitorlója! Most, az idén megtudhattuk, hogy mégse így van, mert úgy van az, hogy… És itt jön egy nagy adag magyarázat, ami semmit se magyaráz meg azon kívül, hogy ami megtörtént, azt nem lehet, de nem is kell megmagyarázni! Teljesen fölösleges! Nem mintha annyira okos lenne a nagyközönség, és kapásból tudná a helyes választ, vagy egy kis útbaigazítás nem férne rá a kissé hadilábon állóknak! Vegyük sorba! Azok, akik eddig is úgy mentek el szavazni, hogy előbb megkérdezték, hogy „most kire kell szavazni?” azoknak már előre megmondták! Azok menni fognak gond nélkül! Akik eddig se verték le érdeklődésükkel a helyet, azokat semmi az égvilágon nem fogja arra késztetni, hogy szokásuktól eltérően, ne maradjanak távol ismét! Tehát ezekkel sem lesz gond! Akik pedig érdekeltek politikai megfontolásokból kifolyólag, úgymond „hivatásosak”, „van bárcájuk”, azok megint beállnak a sorba és pártutasításra szavazni fognak! Maradnak azok, akik erkölcsi megfontolásból, alaposabb elemzések után szoktak dönteni. Azok, akik egészen mást értenek a Nemzeti Érdek szavai alatt, azok most mit tesznek vagy mit tehetnek? Mit tehetnek azok, akik nem azért szeretik nemzetüket, mert az divat, vagy abból jól meg lehet élni? Mit tehetnek azok, akik saját értékrendjüket követve, következetesen elvek mentén igyekeznek továbbra is kitartani? Hogy mit tesznek, vagy mit követnek el ezek? Kiderül, ha ráolvasunk a következő cikkre! Borbély Zsolt Attila az a személy, akinek a korábbi írásaival többször is találkozhattunk, mikor az egész RMDSZ-es gárdáról leszedte alaposan a szenteltvizet. Ő volt az, aki egészében feltárta a nagyközönség előtt a neptunos mesterkedéseket, és még több más, az RMDSZ boszorkánykonyhájában főzött egyéb utálatos praktikákat is. Tehát hitelessége nem tehető kétségessé! Ő mondja a legvégén, miután futólagosan tárgyalja a kifogásokat és a megkerülhetetlen bűzös részeket, hogy az, aki mégse megy el erre a választásra:” nem tudunk más következtetésre jutni, mint arra, hogy június 7-én otthon maradni s nem támogatni az oly sokat bírált nemzeti összefogás listáját: önsorsrontás.” Elhiszem Attila jóhiszeműségét, elhiszem azt, hogy nincs hátsó fondorlat szavai mögött! Borbély Attila rendben van! Én nem vagyok rendben, és még nagyon sokan rajtam kívül, nincsenek rendben! Mi mit fogunk tenni? A választ előre tudom! Önsorsrontást fogunk elkövetni! Most már tudom a helyes meghatározást, és a jegyzet írója szerint önsorsomat fogom tönkretenni! Pedig nem így van, hiába a szakember bujtatott vigasza! Sokkal rosszabb dolgot fogunk elkövetni! A Nemzetünk Sorsát rontjuk el! A gyerekeink sorsát kockáztatjuk! Nemzetünk elárulói leszünk! Most nézzük azt, hogy mitől lesz valaki önsorsrontó, vagy a közösségi érdekeket eláruló, aki semmit se változtatott korábbi álláspontjain, mikor még nem volt elvetemült. Tisztázni kellene egyszer azt is, hogy mi is lenne az a sokat emlegetett Nemzeti Érdek! A legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg ezt a fogas kérdést, hogy ha egy példával tisztázzuk a következőt. Mekkora hibát tulajdoníthatunk annak az iránytűnek, amelyik mindvégig mutatja a helyes irányt, de a hajó nem oda fut, ahová elindult? Mekkora a felelőssége annak a navigátornak, aki nem veszi figyelembe, vagy úgy gondolja, hogy ő jobban tudja az irányt, mint az arra hivatott iránytű? Ki a bűnös? A hajó, az iránytű, a navigátor, a parancsnok, a tenger? A helyes választ, gondolom mindenki sejti! Aki még nem, annak megmondhatok annyit, hogy az iránytű mindig a helyes Észak-Dél vonalat mutatja! Pontosabban, a mágneses sarkokat, ami az un. deklináció értékével tér el a földrajzitól, de ez pontosan adott érték, és ezzel minden navigátor számolni szokott. A Nemzeti Érdek se világosan megfogalmazott dolog, mert az utóbbi évtizedekben annyiszor emlegették már, annyi mindent megígértek a nevében és annyiszor hivatkoztak rá, mindannyiszor megtagadva azt, hogy mára már teljesen elvesztette lényegét. Eddig annyit tudtunk meg biztosan, hogyha valaki székbe akar ülni, akkor ezzel zsarol, ígérget fűt-fát, mert ezt megtagadni szentségtörés lenne! Ha kell, akkor a bukaresti parlamentbe ezzel juttatják a képviselőket, ha kell akkor a helyhatóságokba is ezzel lehet bejuttatni valakiket, és mint univerzális recept, az európai parlamentbe való berepüléshez is hatásos hajtómű lett belőle. Hogy ott aztán mit fognak tenni, de inkább az, hogy mit lehet tenni a Nemzeti Érdek érdekében, azt talán lemérhetjük azon, hogy eddig három plusz még három képviselőnk volt ott, és a Nemzeti Érdek mindeddig még észrevehetetlen előnyöket sem tud magáénak mondani. Persze, ott van a Fidesz, aki majd segít, kirángat a bajból. Az a Fidesz, aki a szlovák náci kormány bűnei ellen a saját állampolgárai érdekében sem tudott egyetlen épkézláb büntetőt sem kieszközölni! Az a Fidesz, amelyik élén olyan pártelnök áll, aki rég elvesztette a saját iránytűjét, és tántorogva illeg a nagy semmiben, miközben a Fellegi Tamás iskolájában kinevelt politikusokból páneurópai politikát álmodik, egyelőre a Kárpát-medencében. Talán ez is része lenne a Nemzeti Érdeknek? A Nemzeti Érdek nem köthető semmiféle kalandorpolitikai mozgalom szekere elé! A Nemzeti Érdek azt kívánja meg, hogy ne legyenek kalandor politikusok, akik a szájukra merészelik venni azt! A Nemzeti Érdek azt kívánja meg, hogy ne nyájként vonuljon a Nemzet a szavazófülkék felé, és utasításra szavazzon X-re vagy Y-ra! A Nemzet Érdeke azt kívánja meg, hogy Nemzeti Értékeink legyenek, és azok védelmezésére vonuljunk ki, bármikor bárhová! Mindenki zsebében ott kell legyen az iránytű, amelyik mindig és mindenhol mutatja a helyes irányt! Amikor a navigátornak vagy a kapitánynak bebolondul a sajátja, valamilyen furcsa, delejes vihar miatt, akkor ne kelljen vakon és tudatlanul követni! A közmondás azt mondja, aki nem tudja, hová megy, az nem fog soha eltévedni! Azonban, akinek saját céljai vannak és nem csak potyautas az élet szekerén, az igyekszik a saját lábán járva megvalósítani önmagát! Ebben a játszmában eddig, az eltelt 19 évet áttekintve, most már elmondhatom magamról, hogy egyetlen fokkal sem lettem sikeresebb, mert mondjuk az RMDSZ Bukarestben a közösségi érdekekért küzdött. Miért hinném el, hogy az (áll)ellenzék által újra legitimizált RMDSZ, a közös listás trükkjével ezután másképpen tenné, például Brüsszelben, ahol köztudott, hogy a kisebbségi kérdésekkel még alapfokon sem foglalkozott és a jövőben sem szándékszik foglalkozni! Talán ide tartozik, hogy a sokkal közelebbi Bukarestben sem sikerült semmiféle pozitív keretegyezséget kötni, a Nemzeti Érdek érdekében, pedig itt a mérleg szerepét is eljátszotta a szószórós értelmében is az RMDSZ. Mennyit számít három, négy vagy akár tíz képviselő is a hatalmas érdektengerben, és az annál nagyobb érdektelenség óceánjában? Az Elvek és az Erkölcs az emberiség tévedhetetlen iránytűi! Minél többen vallják azt, helyesen egy nemzet nevében, annál nagyobb lesz a Nemzeti Érték, és azt megtartani lesz majd igazi Nemzeti Érdek! Ez a legfontosabb tennivaló, értékes egyéneket teremteni, a meglévőket megtartani-felkarolni! Értékes egyéneket, akik majd Nemzeti Értékeket fognak igényelni! Addig azonban még sok víznek kell elfolynia a vén Dunán, és sok ködös fogalommal kell az értékes eszméket behelyesíteni, mert sajnos, politikai kalandorok ezután is lesznek.

Nyugodt, bár megkeseredett lélekkel kell elfogadni most azt, hogy az elvek és erkölcsi értékek következetes és kitartó megvédésével, sokkal többet adhatunk Nemzetünknek, mint akkor, ha iránytű nélküli, vagy azt figyelmen kívül hagyó egyének útmutatásait követve, céltalan bolyongásra adjuk a fejünket. Nem attól leszünk magyarok, ha valaki azt helyettünk elmondja! Nem attól leszünk árulók, ha a minket sorozatosan elárulókat és az azokkal szövetkezőket nem tartjuk méltóknak arra, hogy a nevünkben beszéljenek! Nem mi tehetünk arról, hogy úgy váltogatják körülöttünk a szabályokat, mint jobb világban a fehérneműt!

Ne felejtsük el, hogy nem azért van éjjel sötét, mert a nap lement, hanem csak a föld fordult el velünk tőle! Persze vannak olyanok, akiknek ez is kapóra jön, mert még nagyon sokan vannak olyanok, akik így megkapni vélik azt, amit már sokszor megígértek nekik! A csillagos eget!