Meteoritok, vagy csak kövek?

Tavaly télen kirándulni mentem egyet a környező dombokra. Késő délután már hazafelé tartottam, mikor a fejem fölött furcsa dörejt hallottam. Elképedve hallgatóztam, hogy ilyenkor errefelé nem szokott égzengés lenni január közepén. Néhány pillanat elteltével tompa pufogásokat hallottam, majd sustorgást is, mint mikor pezsgős üvegeket nyitogatnak. Néhány másodpercig tartott csak az egész, és megértettem, hogy az égből kövek hullanak a környékre. Meteorzápor hullott az égből! Több ponton is sziszegést hallottam a közel félméteres hóban, de sehogyan sem tudtam egyetlen becsapódást sem megtalálni. A környező hó alaposan  fel volt túrva, ugyanis korábban gyerekek szánkóztak a környéken, s így nehezen lehetett a becsapódások nyomait megtalálni. Sokáig keresgéltem a környéken, de a rohamos sötétedés miatt semmit sem találtam a potyogó kövekből. Csalódottan mentem haza, de a legelső alkalommal visszatértem a "zápor" helyére, amikor már a hó is eltakarodott. Fényes nappal, órákig kutattam át minden négyzetmétert, s egy óriási mágnessel keresgéltem, de néhány sörös dugón és két rozsdás drótdarabon kívül, semmiféle vasat sem találtam. A környék mocsaras hely, ahol a domboldalról lefolyó víz megáll a vasúti töltés előtt. Kavics rengeteg van a földbe ágyazódva, de ezek lekoptatott folyami kavicsok, és a vasúti töltés kövei is könnyen felismerhetőek. Így, olyan köveket keresgéltem, amelyek formára és külalakra is eltérnek a környéken találhatóaktól. Pár órás keresgélés után találtam néhány furcsa darabot, amelyek az emlegetett szempontok alapján ítélve, teljesen eltértek a többitől. Kb. tíz különböző darabot sikerült összegyűjtenem, amelyeket később otthon alaposan átvizsgáltam.

Az égből hulló meteoritokat két fő kategóriába szokták osztályozni az összetételük alapján. Az egyikbe a vas-meteoritok tartoznak, amelyek vas-nikkelből állnak, míg a másik kategóriában a kő-meteoritok tartoznak. Ezek nem tartalmaznak fémet, és összetételük a sziklakőhöz  hasonló. Alapanyaguk a különböző szilikátokból tevődnek össze. Van egy harmadik kategória is, a vegyes összetételű meteoritok. Ezekben úgy a fémek, mint a szilikátok is előfordulnak. Az általam talált meteorgyanús kövek közt egyik sem tartalmaz fémeket, tehát legfeljebb kőmeteoritokról lehet szó.

Függetlenül az összetételtől, a meteoritok közös vonása az, hogy magukon viselik a légkört átszelő viszontagság nyomait. A kozmikus sebességgel érkező meteorok, ha méretük nem elégé nagy, akkor kivétel nélkül elhamvadnak a légkörben a súrlódás okozta felmelegedés következtében. Nagyobb mérettel rendelkező meteornak esélye van, hogy elérje a föld felszínét és becsapódjon abba. A Hold felszínén számtalan becsapódási kráter látható, de a földön is találhatunk ilyeneket. Néhány túlhevült bolida a túlzott felmelegedés következtében még a légkörben felrobban, és valóságos meteorzáport zúdít a környezetére. A kőmeteorok gyakrabban robbannak fel a hő okozta belső feszültségek következtében. A vasból összeállt meteorok valamivel jobban viselik a hirtelen felmelegedést, mivel jobb hővezető képességük miatt kisebb szerkezeti feszültségek lépnek fel a belsejükben.

Tehát olyan jeleket kellett keresnem, amelyek extrém felmelegedés okozta elváltozások nyomait jelentik. Ennek alapján két darabot sikerült kiválasztanom. Mindkettő felületén olvadások nyomai fedezhetőek fel, és a hirtelen lehűlés okozta felszíni mikrórepedések nyomai is megtalálhatóak. Tehát sikerült két darabot találni, amelyekről gyanítható, hogy kozmikus eredetűek lennének. Biztos választ a geológiában jártas szakember, és-vagy izotópos laboratóriumi vizsgálat adhatna. Addig is közszemlére bocsájtom a két darab követ, hátha akad valaki, aki leleplezi az igazságot. Nem állítom, hogy a kérdéses darabok valódi meteorok lennének, csak annyit tudok biztosan állítani, hogy a környéken még hasonló darabok sincsenek, és a fentebb leírt kőesőt magam tapasztaltam meg. A hely, ahová becsapódtak nincs elérhetetlenül messze, néhány perces sétával elérhető. Ami gond, hogy nyáron buja növényzet fedi a területet, és esős időben bokáig érő állóvíz fedi. Tavasszal azonban, ha szárazabb az idő, kitűnően lehet kutatgatni a talajt égi vendégek után. Íme, a két darab kő!

Itt újabb fotókat készítettem, miután letörtem egy darabot a nagyobbik darabból.

 

 

A Turáni Átok, vagy legyünk a kormányban?

A napokban ünnepeltük Szent István királyunkat, akit a magyar történelem a Nagy Államalapító címmel ruházott fel! Való igaz, mert tényleg államot alapított, de azt nem a nemzete akaratából és nem a nemzet támogatásával érte el. István, a korábbi Vajk, ezer évvel ezelőtt is csak politizált, mint ahogy azóta minden nemzedék főbb emberei is csak politizáltak. Ma is csak politizálnak, és nem létező érdemeket sajátítanak ki, miközben egyvalami semmit sem változott! A propaganda szövege, miszerint mindannyian a Nemzet Szent nevében, annak érdekében teszik azt, amit tesznek! Valóságos legendákat eszelnek ki, hogy mikor mire kell fölesküdni, mi a Nemzet Szent célja és kötelessége! Azt kell megvalósítani, annak kell minden egyéni érdeket alávetni, annak a szellemében kell harcolni, szavazni stb. Minden nagyérdemű nemzeti célkitűzés úgy kezdődik, hogy valakit, vagy valakiket a nyeregbe kell emeljünk, miután valakik azt korábban a pajzsukra emeltek. Ez csak a kezdet, mert a nagy cél megvalósítása csak ezután fog jönni! Hogy mi is lenne a nagy cél, vagy a terv, az kísértetiesen hasonlít a keresztény egyházak ígéreteihez, ahol a jóság és a becsületesség jutalma általában a túlvilágon lesz igazán elismerve, vagy jutalmazva. Az ilyenfajta ígéreteket, nagyon is gyakorlati okok miatt, nagyon nehezen lehet cáfolni, tehát akkor „ami biztos, az biztos” alapon hinni kell bennük! És persze ennek megfelelően kötelező cselekedni is az érdekében. Ez lenne az egyik legenda receptje, és ha már a legendáknál tartunk, akkor itt van a Turáni Átok, ami abból áll, hogy megosztottak vagyunk, nem értjük egymás szavát, és kárhoztatva vagyunk az örökös vitázásra. Ezt a politikusok úgy magyarázzák, persze a politikusok szemszögéből, hogy tudatlanságunk, nemtörődömségünk, tunyaságunk miatt képtelenek vagyunk felfogni a nagy dolgok közötti összefüggéseket. És mintha ez nem volna elég, nagy vezéreinket sem vagyunk képesek követni a végsőkig. Őket, a nemzet nagy bölcseit, akik csak a mi javunkat akarják önzetlenül.

Hogy ki, és miért nem tart össze, illetve milyen megfontolások alapján cselekszik a Nemzet érdekében, azt most nagyon jól lehet látni! Most, mikor a korábbi ünnepélyes kijelentések után, végre eljött az idő, hogy megtartsák a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlést! Elnézést, a Székelyföldi Önkormányzati nagygyűléseket! Mert több is van! Egyelőre kettőről tudunk, de ahogy kinéz a dolog, lehet, hogy több is lesz!

Egy lesz szeptember 4.-én, és egy lesz 5.-én is! A többit még nem tudjuk, de kíváncsian várjuk, hogy mikor, és hol fogják megszervezni! Én javasolnám, hogy a harmadikat a Tejúton szervezzük meg, hadd lássák őseink is, hogy milyen ügyesek vagyunk mi székelyek! Biztos, hogy el lesznek majd ragadtatva, ha megtudják, hogy már annyira felszaporodott a magyar nemzet Erdélyben, hogy két külön helyen kell megszervezni azt, mert egy városban már nem férnek el a Nemzet választott nagy fiai.

Az RMDSZ, vagyis Markó Béla, a modern honfoglaló 4.-én lesz székely, mert az év többi napján romániai politikus, aki Bukarestben akar lenni! Ott sem akárhol, hanem a kormányban, és ha lehetséges, akkor a többségben! Legalábbis ezt mondta a tegnap, és akkor mindjárt világos más számára is, hogy miért nem volt szabad elmenni az RMDSZ-es polgármestereknek az EMI táborba egy kis tereferére. Aki nem tudja, annak megmondom, hogy miért! Azért, hogy nehogy bepiszkítsák magukat és becse pártjukat valami magyarokkal, és a román kollégák finnyás orrát zavarják az alkudozások során. Kell a tiszta bizonyítvány, hogy bárhogyan is mondták volna, vagy bármit is ígérgettek volna a tavalyi és idényi kampány során, nekik a magyarsághoz semmi közük nincs!!!! Ha nem hiszik nekik el, akkor még a saját székelyeik nagygyűlésére sem mennek el, inkább rendeznek egy másikat máshová, csak legyen béke! Még saját programjuk is van a gazdasági válság felszámolására! Saját elnökjelöltjük is van, akinek a szavazatait a második menetben annak adják, aki többet ígér, illetve annak, aki beveszi őket a kormányzásba.

Hát igen, ebben van igazság, mármint abban, hogy van saját programjuk a gazdasági válságra. Itt nehogy valaki arra a sablonos baromsághalmazra gondoljon, amit a napokban bemutattak! Itt arról a válságról van szó, ami tényleg fullasztóan hat! Arról a válságról van szó, ami a párt berkein belül ütötte fel a fejét és egyre inkább ingerlékenyé teszi az egyre türelmetlenebbeket. Nem jött be a szokásos kormánybeli részvétel, elapadtak a pénzforrások, nincs biznisz, nincs zsozsó! Ha nincs semmi haszon, akkor minek kell a párt? Ezt mi már sokan kérdeztük eddig is, mert itt egyetlen szó sincs arról, hogy magyarság! Igaz, eddig sem volt, vagy ha ilyeneket mondtak, akkor mögötte mindig az üzletet érették. Most, hogy szorul a kapca, megint kibujt a szeg a zsákból, s levették az álarcot. Eddig még nem hallottam ocsmányabban összefércelt kifogáshalmazt, hogy miért nem megy az RMDZS a korábban 5.-ére bejelentett gyűlésre. Sok marhaságot, hazudozást összehordtak az évek során, hogy mit miért cselekszenek, vagy inkább mit miért nem tesznek meg, de ilyen átlátszó szeméttel még eddig sosem rukkoltak ki!  S hiába áll a díszes társaság mellé Tőkés László, mint a nem létező EMNT fantomszervezet elnöke, semmit sem változik a kép. Tőkés nyugodtan odaírhatná, hogy mint az RMDSZ csicskása, természetesen ő is ott lesz 4.-én Csíkszeredában, mert ez már senkinek nem jelentene újdonságot. Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy tökéletesen szerepzavarban szenved. A napokban Szlovákiából kitiltott Sólyom László ügyét az európai parlament elé szándékszik vinni, miközben Szegedi Csanádnak, a Jobbik euró-parlamenti képviselőnek leckét ad, hogy ne merészelje nála jobban képviselni a romániai székelyeket. A Sólyom Lászlót ért sérelem orvoslása a Magyar Köztársaság diplomáciai testületének a feladata! Hogy Magyarország mennyire fogja megoldani a már szokásos nemzetközi rugdosást, hát őszintén, nincsenek illúzióink. Tőkés Lászlónak egyéb gondja kellene legyen! Például az, hogy a Jobbik képviselőjével versenyezve, azokat képviselje, akiknek az érdekei miatt, az összefogás nevében Markó Béla szekerébe is felült. Egyébként érthetetlen, hogy miért kell összerúgnia a port azzal a valakivel, aki ugyanazt akarja tenni, mint amit Tőkés László megígért? Vagy talán mégse ez a volt a célja? Vagy talán az, aki 4.-én gyűlésezik, az törvényszerűen kell rugdosson valakit, aki a magyarokat másképpen igyekszik képviselni? Kinek, vagy kiknek kell itt állandóan bizonyítani?

A köpködés és az állandó mellébeszélés helyett illene azt a sokat emlegetett NAGY MAGYAR ÖSSZEFOGÁST végre gyümölcsöztetni! Persze, olyan emberektől elvárni ezt, akik nem tudják túltenni magukat a leghétköznapibb gyarlóságaikon sem, vagy lelküket eladták már a Sátánnak is, azoknak még maradt néhány alternatíva! Egyik az, hogy le kell mondani, ha már nem a saját akaratuknak engedelmeskedve kell cselekedjenek! Másik, hogyha mégis azt teheti, amit akar, akkor máskor igyekezzen kevesebbet hazudozni, mert a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát!

Ahogy nap, mint nap tapasztalhatjuk, a turáni átok számunkra nem az, hogy nem tudjuk egymást megérteni, vagy ne tudnánk azt, hogy mi lenne a jó számunkra, hanem az, hogy olyan átkozott „képviselettel” vagyunk megáldva, mint amilyen van, illetve olyannal, amilyen nem is létezik!

Ne Vásárolj az Auchan Polcairól!

Tavaly ősszel vásároltam egy 20 colos, 16:9 képarányú LCD monitort. Bónusz, hogy van benne egy PAL-NTSC tuner is. Sztereó hang, HD-Ready, RGB, VGA bemenetekkel és egy rakás egyéb haszontalanság is. Kitűnő árban, és igazán jó képminőséggel, s ha hozzáveszem, hogy a korábbi Nokia, képcsöves monitor helyének a negyedét sem foglalja az asztalon, igazán jó vásárt csináltam. Nyugtával dicsérd a napot, mert a múlt hónapban egyet gondolt a hiper-szuper cucc, és alaposan meghalt. Éppen akkor, mikor minden rokonom érkezik, készülünk a nyári szabadságra, s minden fiatal csemete internetezni akar még egyet a hosszú kiesés előtt. Keresem a szavatossági papírokat, és olvasom az apró betűs részt is. Kell az eredeti csomagolás, a doboz, a számla és irány az Auchan. Itt kezdődik a balhé, mert az infós részleg tizenéves kislánya elküld sétálni egyet. Mondom neki, hogy ő is olvassa az apró betűs részt, mielőtt elküldene. Ott világosan írja, hogy meghibásodás esetén mi a teendő! Na persze, ez már felülmúlja a kislány intelligenciahányadosának a küszöbét, s hívja a "szakembert". Nagy későre megérkezik egy unott pofájú, aki kedvesen kérdezi, hogy mi a bajom? Mondom a magamét, miközben az "illetékes" úgy kezdett bámulni rám, mintha azt kérdezném, hogy mikor indul a következő járat a Marsra. Olyan érzés kezdett hatalmába keríteni, hogy itt én vagyok az első, az első a világon, aki ilyenfajta gonddal jelentkezik. Gyanúm beigazolódott, mert a felelős hosszú beszélgetésbe bonyolódott valaki még felelősebbel, aminek a vége az lett, hogy unalmasan elmagyarázták a végén, hogy vegyem a tévémet vagy monitoromat vagy bármimet, és tegyem fel valami futárszolgálat kocsijába, és küldjem el Temesvárra, vagy Bukarestbe, mert ott javítják az ilyesmit. Mélyen lélegeztem, hogy ne kelljen nyakon vágjam azt a bárgyú valakit. Milyen futárszolgálat, milyen cég, és mit a francokat kell nekem bárhová is küldözgetnem a hatályos garanciában lévő cuccomat? Az érvényben lévő törvények világosan kimondják, hogy a szavatossági idő alatt meghibásodott termékek javításának a gondjai a vásárlás helyén bonyolíthatóak le, illetve az eladó köteles azt ott helyben megoldania! Erre a szakember hátat fordít nekem és elsétál köszönés nélkül! A kurva édes anyukája neked és az egész Auchan üzlethálózatnak! Most akkor, vagy nekiállok a bonyolult eljárásnak, és arra áldozom a napjaimat, hogy körbejárom az illetékes hatóságokat, fogadhatok egy ügyvédet, hogy az járja el, vagy hazamegyek és maradok a kárommal, és máskor elkerülöm az Auchan üzleteit. Az utóbbit kivéve mindeniket ejtettem, és elmentünk nyaralni! Mikor hazaérkeztünk, vettem a szerszámaimat és darabokra szedtem a monitort, hadd lássam, mi lehet a baja. Mikor a hibás részhez jutottam, rettenetesen felment a pompám, és megértettem azt is, hogy helyesen cselekedtem, mikor a saját szakállamra kibontottam a készüléket.

A meghibásodott rész a tápegység volt, amiről azonnal kiderült, hogy egyáltalán nem új, és hogy a készülék már volt egyszer bütykölve. Bütykölve, mert ha szakszerűen javítva lett volna, akkor nem ilyen állapotban szerelték volna vissza a készülékbe.

A képen jól látszik, hogy valaki amatőr cinezgetett, ragasztgatott ügyetlenül, összeégetve a nyomtatott áramkör rézfóliáját. Ha csatornás cigány a félkilós pákájával forrasztgatta volna, akkor sem került volna ilyen állapotba. Végül csak sikerült életre kelteni így is, és így megbuherálva volt pofájuk eladni a polcról, mint vadi-új terméket. Hogy ki és mikor javítgatta, nehéz lenne megmondani, de egy biztos, hogy a gyár szerelőszalagján chip technológiával ilyen mocskot nem állítanak elő sehol a világon. Az is biztos, hogyha mégis teszik a dolgukat tisztességesen az Auchan-nal, és beküldik azt javításra, holtbiztos, hogy azt azonnal visszaküldték volna jogosan, és én bizonygathattam volna a magamét, hogy nem én babráltam a készüléket. Kész agyrém, és csak rágondolni is rossz, ha valaki hasonló galibákba bonyolódik. A lapka hátán, a jobb oldalán látható nyolclábú "driver" chip volt elszállva, amit házi eszközökkel kivenni, és újjal helyettesíteni nem igazán lehet. Kellett egy másik lap, amin legalább a kérdéses chip működik. Berohantam a Multiplan-hoz, és szerencsére belefutottam a cég tulajdonosába, aki valamikor kollégám volt a Pro-Control cégnél. Kaptam tőlük egy hasonló lapot, egy másik kifulladt készülékből, amit rendesen a helyére illesztettem. Egyből indult a készülék, de néhány óra múlva ez is bemondta az unalmasat. Újra szétszedtem, és most már ugyanazon a lapon, de másvalami szállt el. Az egyenirányítást végző Schottky diódák egyike pattant meg. Másikat tettem a helyébe, s ezzel ment kerek öt percet, mire elátkoztam az összes szilícium alapanyagú félvezetőt. Megint szétszedés, diagnózis, vákuumos kiolvasztás, szigetelés az új darabnak, mert ez már másféle tokozásban van. Összeszerelés megint, és most már két hete tökéletesen működik is! Ennyi balhézás, de végül is sikerült újra használhatóvá tenni azt, amit a saját pénzemért és nem éppen olcsón a saját igényemnek megfelelően vásároltam. Nekem volt egy ász a kezemben, mert meg tudtam oldani a gondot, s ha éppen rá is kellett licitáljak az eredeti árra, mégiscsak működik a cucc. Mi van akkor, ha olyasvalaki járja meg, akinek nincsenek hasonló ismeretei, jó ismerősei sem, és a nyakába veszi a hivatalos utat, hogy érvényt szerezzen a saját igazának? Megmondom a véleményemet! Semmi esélye sincs, hogy valaha megtalálja azt, amire jogosult és a kálváriával járó kiábrándulást és az anyagi áldozatokat nem is emlegetem! Nem tudom, hogy más hogyan járt, vagy máshol hogyan rendezte hasonló ügyeit, de egy dolgot nagyon ajánlok mindenkinek! A marosvásárhelyi Auchan üzletből semmiféle értékes cuccot ne vásároljon senki, mert ha mégis megteszi, és véletlenül gondja akad a két évre szóló szavatossági idő alatt, megtapasztalhatja azt, hogy mekkora szemét társasággal kötött vásárt. Amire tényleg nagyon oda kell figyelni, de ezt tényleg nem lehet megtudni, csak a saját kárunkon, hogy az új termék dobozában, agyonnyirbált, javítgatott szemetet adnak el a jóhiszemű vásárlónak, mint új terméket. Lehet, hogy más üzlethálózatnál is fennáll ez a veszély, de hogy az Auchan-nél ez velem megtörtént, azt bizonyíthatom a saját tapasztalataim alapján. Ha jót, és újat akarsz, és nincs kedved szervizelni a saját cuccaidat sem, akkor ne vásárolj az Auchan polcairól!

Elkaptam a Híres "Őszbogarat"

Az ember, az idők során, ezerféleképpen igyekezett megvédeni vagyonát és hozzátartozóinak testi épségét, életét. A legsikeresebb és legelmésebb megoldásokat talán Japánban sikerült kidolgozni. Ott, ahol ha egyszer hozzáfogtak valamihez, azt a tökély legmagasabb fokára vitték. Talán senkinek sem kell felemlegetni a japán fegyvergyártók mesterműveit, a metallurgiában való jártasságait, a titkos kovácsolási technikáit. A modern termelés csak lemásolni tudja még ma is a különleges fémkezelés elveit. Az elektronmikroszkópos krisztallográfiát bevetve sikerült ugyanolyan tökélyre vinni az acél kezelését, csiszolását, hogy a világ legjobb orvosi szikéinek gyártását ma a japánok uralják.

A történelmileg rendkívül zavaros feudális Japánban nem csak a fegyverek és a harctechnikák fejlődtek néha utolérhetetlen szintre, hanem a védekezés, a kémkedés, és az elhárítás is hasonló eredményességgel állt hadrendbe. Egy olyan világban, ahol mindenki mindenkit ellenségnek tartott, és mindenki a másik életére tört, ott különleges módszereket alkalmaztak a mindenkori nagyurak, klánvezérek megvédése érdekében. A hírhedt orgyilkosok ellen, a nindzsák rafinált támadásai ellen ezerféleképpen kellett védekezni. Titkos folyósok, csapdák, és különleges csikorgó padlók, agyafúrt trükkök ezrei szolgálták a belopakodók elleni védekezést. Néha sikerrel, néha nem, mert a cseltevés igazi nagymesterei mégis a nindzsák maradtak, akik mesébe illő képességeikkel, módszereikkel sokszor hajtottak végre sikeres merényleteket a legjobban védett célpontok ellen is. A védekezés egyik hatásos módszere az állatok kifinomult érzékeinek a felhasználása volt Japánban is. A kutyák kifinomult hallása, éjjeli látása és szaglása, no meg a kutyahűség ideális fegyver a betolakodók ellen. Ezt Japánban is tudták, de azt is, hogy a betolakodást mesteri fokon művelők is tisztában vannak ezzel. Egy kutyát meg lehet vesztegetni néhány falattal, könnyen el lehet hallgattatni, elkábítani ha kellőképpen ért hozzá valaki. Ezért nem is nagyon használták, vagy ha igen, akkor csak kiegészítésképpen. Sokkal kijátszhatatlanabb partnert kerestek, és kaptak is a rovarok közt. A mesében negatív szereppel felruházott tücsök és népes családja becses kincsnek számított a feudális Japánban. Valóságos kultusz alakult ki a legszebb kalitkák készítésében és mesterek dolgoztak a becses zenészek kényelmének a biztosítása érdekében. A nagy tisztelet onnan eredt, hogy a kutyák és egyéb háziállatok érzékszerveit a tücsök érzékszerveivel össze sem lehet vetni! A hallása tökéletes, a levegő és környezete legkisebb rezdülését is képes érzékelni, míg szaglószerve atomnyi részecskék detektálására is alkalmas. Nem lehet megvesztegetni, nem kószál el stb. Ideális házőrző! Hogy lehet a tücsköt házőrzőnek használni? Egyszerűen! Ízléses kalitkába teszik a művészt, kiakasztják bárhová, ahol figyelni kell a gyanús neszekre. Néhány perc múlva rázendít a tücsök a dalra, és húzza napestig, de leginkább éjjel, ha eléggé langyos az éjszaka. Ha a környéken bármilyen halk zajt, vagy remegést érzékel, azonnal elhallgat! Itt van a csel, hogy míg a világ más tájain akkor riadóztatnak, mikor zajt csapnak, az őrt álló szamurájok akkor riadnak fel, ha hirtelen beáll a csend! Ha elhallgatnak a tücskök, akkor valaki idegen settenkedik. Idegen, mert a háziasított tücsök hamar betanul, megismeri a háziak megszokott zajait, motoszkálásait, és illatait is, és azokat egy idő után nem tekinti veszélynek. Ha azonban ezektől eltérő zajt, vagy szokatlant észlel, azonnal abbahagyja a cirpelést, és indul a riadó. Indul, mert a tücsköket nem lehet átverni, érzékszerveik csalhatatlanul működnek. Történtek próbálkozások, hogy a betolakodó nindzsa ajzószerrel preparált tücsköket vitt magával, amelyek a feromonoktól bevadulva, folyamatosan zenéltek. Ez sem volt igazán hatásos, mert minden tücsök zenéjének a hangfekvése más és más, és az éber őrök ráismertek a felajzott tücskök hamis zenéjére. Hasonló védelmi céllal, a kastélyok belső kertjeibe mindenféle kabócát és szöcskét telepítettek, amelyek zenéjükkel, illetve annak abbahagyásával figyelmeztető jelet adtak az őrt állóknak. Gyerekkorom óta igyekezek elkapni egy zenélő valamit, amit népiesen őszbogárnak neveznek. Rettenetesen haragudtam rá, mert mikor szomorú zenéjét meghallottam, tudtam, közel van a vakáció vége, s jön a fránya iskola megint. Augusztus elején kezd pirregni a sötét beállta után. Virágos kertekben, bokrok közt tanyázik, és szaggatottan, pirregő hangot hallat. Minden nyáron, órákig vadásztam rá, hogy meglássam végre, hogyan néz ki a híres őszbogár, aki a rossz hírekkel jelentkezik. Elemlámpával felszerelve kutatgattam, hallgatóztam, de mindhiába. Átható zenéje becsapós nagyon, mert egyszer itt, máskor ott sejted, s ha közeledsz feléje, azonnal elhallgat. Percekig csendben van, s ha a közelben maradsz, nem is kezd el újra zenélni. Később már a makacs kíváncsiság hajtott csak és kamerával, fényképezőgéppel felszerelve, infravörös éjjellátóval vadásztam rá, de mindhiába! Sófalván jártunk a múlt héten, és este, az egyik rózsafa mellett elhaladva, hallással azonnal bemértem a zenészt az ágon, de látni nem láttam semmit. Ahogy megálltam mellette, azonnal elhallgatott, de addig kutattam utána, míg megtaláltam az egyik levél alá megbújva. Villant a vakú, s erre a híres zenész azonnal énekelni kezdett, mintha csak erre várt volna. Nem is hagyta abba, mintha bemutatót tartana. Le is fényképeztem többször is, hátha nem mindenik sikerül jól. Most végre sikerült elkapnom a titokzatos őszbogarat, és korábbi sejtésem, hogy valami kabóca lenne, nem vált be. Nem vagyok bogarász, de ez inkább valami tücsökféle lehet az ugrólábai alapján. Ami érdekes, hogy az átható, nagyon messzire elhallatszó zenéjét nem a sáskákhoz hasonlóan kelti, az ugróláb hozzádörzsölésével a szárnyakhoz, hanem a szárnyait a feje fölé felhajtva, azokat összedörzsöli. Az egyik képen éppen zenélés közben kaptam el, amikor a felhajtott szárnyait éppen összedörgöli.

Ha valaki ismeri, vagy tudja az igazi nevét, kérem közölje velem, hogy végre tudjam én is, hogy ki fia-borja az Őszbogár, amelyik annyiszor átvert mostanáig, és mint mindig, szól idejében, hogy megint jön az ősz!

Aki egy hullával parolázik...

Már nagyon sokszor, de talán soha nem elégszer tapasztalhattuk meg, hogy a hatalom, a bársonyszékek varázsa mennyire kikezdik az emberek jellemét. Olyannyira, hogyha már lejárnak a választások, megvan a mandátum és nem kell már szemforgató hazudozásokkal szavazatokat kunyerálni a balga néptől, nyugodtam lehet rugdosni a társaságot. Hogy tudja a hitvány népség, ki itt az úr, a kiválasztott! Tőkés László megmutatta! Bemutatta a stílust! Úgy tűnik, ez egy sajátos, bársonyszékkel járó szindróma, hogy többek közt üldöztetéses mánia lesz úrrá a kiválasztottan, akinek a nemes szándékát mindig félreértik egyesek, és álnok csapdákat állítanak az igazsága útjába! Egyből finnyás allűrjei lesznek, és nem ül le, illetve nem áll szóba kétes státusszal rendelkező emberekkel. Nem tűri a felelősségre vonást sem, és számára két féle ember létezik csak. Jók, akik rá szavaztak, és gonoszok, akik nem szavaztak rá! Utóbbiak dögölhetnek meg, nemzetiségüktől függetlenül! Basescu háromszor mondta el Tusnádon az őt kihurrogóknak, hogy mit mond Románia Alkotmánya. Tőkés "hétszer" kérdezte meg a közönséget, hogy mit a francokat kell megtapsolni a számára kényelmetlen kérdéseket. Tőle azt kérdezte egy hölgy, hogy: -" miért fogott kezet a két évvel ezelőtt éppen általa Farkaslakán Gyurcsányhoz hasonló erkölcsi hullának nevezett Markó Bélával" Miután rendre utasította a hölgyet megtapsoló közönséget, elmagyarázta, hogy csak "vércse típusú támadás" áldozata, mint ahogy Basescut is a lefizetett újságírók hajszolják a kétségbeesésbe. Hogy miért nem jött el az összefogásos beszélgetésre? Hát azért, mert az csak a kampány idején volt jó szöveg, és egyébként ő hetekkel ezelőtt jelezte, hogy nem ül egy asztalhoz Szász Jenővel, mert az nem szalonképes számára, de ezt a dolgot az aljas cselszövők elhallgatták. Csak azért, hogy őt befeketítsék! Ez azért megér egy misét! Hogy Szász márciusban hogyan szavaztatta meg magát még a portással is, azt annak idején mindenki röhögte. Ez azonban nem annak a Tőkés Lászlónak kellene szálka legyen a szemében, aki negyedmagával egyetemben szavazta meg, az RMDSZ-en kívüli magyarság nevében, önmaga jelölését az UDMR-s lista élére. Szálka itt, vagy ott, gerendának azért ez is elmegy erdélyi magyar politikánk röhejes színpadán. Ez van emberek, mert finom ízlései lesznek egyből az ember fiának, ha már Brüsszelben kell kiontania vérét, a Nemzet Szent Oltárán! Ő most már nem is hétköznapi halandó! Ő képviselő az Európai Parlamentben, és ezt jól jegyezze meg mindenki magának, mielött kényelmetlen kérdésekkel merészelne szemtelenkedni! A kampány lejárt, és vége legyen a bratyizásos hangulatnak! Úgy, hogy pofa be! Hát igen! Megjegyeztük, és emlékezni fogunk rá! Öt év múlva is! Ez a mostani botrányos jelenet tanulság lehet mindazok számára, akik fátyolos szemmel nagy jövőt jósoltak a közös listás húzásra, és nem akarták felfogni annak erkölcstelenségét. A történelmi pálfordulás olyan emberi gyarlóságról rántotta le a leplet, amit annak előtte valós dimenzióiban senki sem képzelt el! Én magam sem hittem el, hogy lehet ekkorát tévedni! Lehetett! Egy dolgot valahogy semmiképpen nem tudok a helyére rakni! Bárhogy forgatom is, semmiképpen nem illik a helyére! Valami bűzlik, vagy csak én siklok el egy jelentéktelennek tünő, de fontos részlet fölött? Vagy nem is lehet azt látni? Ugyanis az a megoldatlan rejtély, hogy hogyan lehet erkölcsileg ekkorát bukni? Hogy lehet 180 fokkal fordulni, és szemrebbenés nélkül lökni ezt a süket szöveget, amit, egyezzünk meg, Tőkés László most tényleg komolyan tesz. Mikor történt ez a törés, amit korábban nem vettünk észre? Nem tudom elhinni, hogy ne lenne annyi ép esze, hogy ne fogná fel azt, hogy mekkora csalódást okozott egykori híveinek, akik hittek benne, követték a számkivetettségbe! Tudhatja, hogy nem a bunkó szolgalelkűek serege állt a zászlaja alá, akiket ócska kifogásokkal etetni lehet. Azoknak ott van az UDMR-RMDSZ, de az ő serege éppen az abból kiábrándultakból verbuválódott. Azokból, akiket nem lehet könnyen átverni! Itt mintha valami szörnyű titok átláthatatlan fátyla lengné be az egészet, ami nyomasztó érzéssel tölti meg a levegőt! Fene tudja, de büdösség van nagyon! Látszik, hogy ő maga sincs rendben a lelkiismeretével. Mindegyre kínos magyarázkodásokba bonyolódik, egyre zavarosabban. Ideges, és ingerülten reagál az egyébként jogos és természetesnek számító kritikákra. A mostani EMI-s tábori kiszállása szemmel láthatóan nem volt ínyére, mert tudta, hogy fagyos lesz az nagyon. Itt nem a szószéket áhítatosan bámuló vasárnapi istentiszteletre összegyűlt jámbor embereket kell elvarázsolni. Itt bizony szókimondó, szilaj nemzetiekkel szemben kell felvenni a kesztyűt, akik nem szeretik a mellébeszélést és komolyan veszik a kimondott ígéreteket. Úgy tűnik, nem sikerült megtalálni velük a szót, s ez bizony hatalmas bukást jelent! Újabb bukást, s akinek kétségei voltak még, azoknak nem kell már többé magyarázgatni, hogy Erdélyben a magyar ifjúság nem számíthat senkire, és csak a saját erejében bízhat! Jobb későn, mint soha! Gyenge vigasz, és mi még ezektől várjuk-vártuk el, hogy megteremtik fiataljaink számára az új magyar világot!

"Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol tömheti jobban a hasát Gyarló az ember - azt lesi, hogy hol adhatja jobban el magát Gyarló az ember - igazat mindig annak ad, ki többet ígér Gyarló az ember - ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél Gyarló az ember - mindenre képes a kényelemért Gyarló az ember - bűnben fogant és a bűnben él"

Ezt eddig is tudtuk, de ennyire telik már csak, hogy: -„Én akkor is Tőkés László maradok, ha egyedül indulok a választáson, és akkor is, ha szeret az MPP és annak vezetője, és akkor is, ha nem”? Lenyügöző aranyköpés! Ez most érv lenne, vagy isteni kinyilatkoztatás? Mint ahogy az a másik idióta mondta egyszer? -"Azért van igazam, mert én Lord Kelvin vagyok! " Hmm! Hát ennyi lenne a mondanivaló, de megválaszolatlan kérdés marad az, hogy mi marad még? Abból az igazinak hitt Tőkés László-ból, ha továbbra is így folytatja?

Egy vers magamról

Vallomásaim



Szeretem mondani szavakkal a nagy titkokat
Bár nyelvem kötve van, kimondom azokat
Szeretem mondani az örök igazságokat
A szavakon túl rejlő igaz fájdalmakat.
 

Szeretem és gyűlölöm egyszerre a harangokat
Mert nyelveikkel örömöt és gyászt is mondhatnak.
Tisztelem az egekig érő, hatalmas hegyeket
Mert róluk tudhatod, nem foglalják hiába a tereket.

És igazán szeretem a hegyről lefutó patakokat

Mert, bár senki sem szól, mégis tudják az utat.
Szeretem az egyszerű és igaz szavakat
Melyekkel egyszerű ember hegyeket mozgat

Szeretem a kolomp méla hangzását
Mert utána igazodva megtalálhatod gazdáját
És szomorúan, de elfogadom az őszi rózsákat
Mert elmondják őszintén, dér fogja megütni hajadat.

Fájlalom a sírhantok némaságát
A kőtáblák rettentő sokaságát
A villámsújtotta fák görnyedő fájdalmát
Öreg emberek fátyolos tekintetének szomorúságát.

Kínos az elmúlás végzetének tudata
A ma még remegő kéz holnapi hanyatlása
A ködös távol riasztó közelsége
A szeretteid végleges elvesztése.

És fáj nagyon a hosszú búcsúzkodás
A végső megállóban az utolsó leszállás
A kialvó mécsesnek utolsó lobbanása
A beálló csendnek örökkévalósága.

Irtózom a magány sötét ölelésétől

Az üres szoba komor terétől
A hideg második párnától
A ránc nélküli ágy magányától.


Sajnálom az eltelt nyarat
a tovaszállt időt, a tavalyi havat
Látom az elnyúló ködfoltokat
A megfáradt napot, a jéghideg holdat.

De szeretem a reményt, mely utat mutat
Mely sosem hal meg, csak új után kutat
Szeretem a még távolban vágtató telet
Mert utána mindig jön, jön a kikelet.

Imádom a zendülő vetést, a zöldülő mezőket
A fát, a lombot, s a levelet
És azt, ki önnön véréből ad új életet!