- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. december 14., kedd

Év Végi Futam

Az egyik legjobban utált témám közé tartozik az, mikor a hétköznapi munkámról tartok beszámolót. Nem másért, mert ha jól megnézem, akkor mindegyre arról kellene beszámolnom, hogy mit miért nem lehet idejében megtenni, végrehajtani, vagy tervnek megfelelően befejezni. Ha összegzem, akkor kiderül, hogy semmit sem vagyok képes rendesen megszervezni, végrehajtani, és befejezni! Mindenre csak kifogásokat és magyarázatokat tudok adni, s a végén hiába a siker, mert addig elszáll minden befejezett munkával járó sikerélmény, és a végén mindig úgy jön ki az összegzés, hogy:  
- Hála a Jó Istennek, ezen is túl vagyunk valahogy!
Utálni tudom ezt az egész rendszert! Szívből gyűlölök minden szószegést, fejetlenséget és hozzá-nemértést! Látni sem akarok bütyköléseket és elfuserált munkát, hanyag kivitelezést. Márpedig a fő kivitelező kivételével, majd mindenki csak amerikázik, számlákat lobogtat és magasról tesz az alkotmányra! Első helyezettek a hivatalos szervek, és az abszolút monopolhelyzetben lévő szolgáltatók, mint amilyen a gáz, a villamosság, stb. Velük csak az képes zöld-ágra vergődni, akinek acélból vannak az idegei, pléhből a képén a bőr, és olyan otthonosan mozog a balkáni szennycsatornákban, mint a malac a sárfürdőben. Igen, csak az ilyenek tudják ezt csinálni, és én is itt jövök be a képbe!
Megjátszom magam, hogy acélból vannak az idegeim, de néha azon veszem észre magam, hogy csak arra figyelek, nehogy elpattanjanak azok az idegszálak, mert valakit azok akkor nagyon pofán vernének. Olyan fapofával hazudok, szemrebbenés nélkül, hogy bármilyen pléhből fabrikált színházi maszk is elsírná magát tőle. Na igen, és olyan sikamlósan játszom  meg a jogászt is, hogy annak láttán az ördög ügyvédjei is vicsorogva irigykedhetnek.
Ha nem így tenném, ha nem ebben a világban élnék, ha minden úgy lenne, ahogyan a nagy könyvben megírták, akkor rám talán nem is lenne szükség! Ha nem kellene minden nap a hátsó ajtókon ki-be járkálni, ha nem kellene agyalágyult hivatalnokoknak magyarázni azt, hogy neki mi is lenne a dolga, vagy nem kellene néha megvesztegetni valakit pénzzel, vagy zsarolással rávenni, hogy tegye a dolgát, akkor munkám nagy részét soha sem kellene elvégeznie valakinek. Még nekem sem! Maradna a hétköznapi szervezés, úriemberek közt megbeszélt és egy kézfogással nyugtázott alkuk lebonyolítása, és minden rendben lenne! Lenne egy nagy frászt!
Nyílászárókat egy kolozsvári cégnél rendeltük meg már a tavaly. Szeptemberben el is hozták egy részét, de mikor elérkeztek a hatodszorra egyeztetett időpont előtt két nappal korábban, akkor kiderült, hogy a megbeszélt fehér keretek helyett barnát hoztak, és a belső ablaktáblák is hőszigeteltek. Tévedést mondtak, de azt már nem, hogy így minden sokkal többe is kerülne. Két üvegajtót be is szereltek nagy sebesen, és csak húsz centivel tévedtek a magassággal. Szeptember óta lógnak a többivel, és ma  egy húszperces vagdalkozás után a jövő hétre megígérték a többi szerelését is! Nagyon szép és jó, Szent Estén ablakszerelés lesz, de hát mit lehet most tenni? Erre a fővállalkozói csapat szedelőzködik, indulnak haza Magyarországra, mire visszahívnak Kolozsvárról, hogy holnapután mégis itt lesznek, mert hát a jövő héten mégiscsak Karácsony lenne! Miklós, az egyik ügyvezetőnk fogcsikorgatva szenteket emleget, pedig Advent van. Csütörtök reggelre itt vannak a fiuk, de eddig mindig csak délutánra szoktak megérkezni, mert ugyebár Kolozsvár messzibb van Marosvásárhelytől, mint például Bécs! Miattuk persze az összes belső simítás terve is függőben maradt, mert nyakunkon a tél, és fagypont alatt bent sem lehet dolgozni már.
Na, és minderre csak élvezetként jön, hogy az internetet nem kötik be a fiuk, amíg a kábeleket mi nem visszük oda, az orruk alá, mert nekik erre nincs idejük! A villamossági szolgáltató nem szereli fel a többi beígért fogyasztásmérőt, amire mellesleg már egy éve megkötöttünk a szerződést is velük, mert most nem kapják a műszaki vizsgálatok jegyzőkönyvét sem. Állítólag két hete keresgélik már az irattárukban, de eddig még nem találták meg!  A gázfogyasztást mérő órát sem sikerült feltenni, mert nincs fogyasztásmérőjük a raktáron!!! Közben persze kiderült, hogy olyan fejetlenség van náluk is, hogy arról egyszerűen képtelenség fogalmat alkotni! Tízezernyi(!) megoldatlan kéréssel birkóznak úgy, hogy egyetlen jóváhagyás miatt az aktákat Gyulafehérvárra viszik egy mikrobusszal! Ott egy aláírási joggal felhatalmazott seggarcú egyebet sem tesz, mint nyakra-főre iratokat ír alá, és fogalma sincs arról, hogy miért teszi. Hogy mennyire lenne nehéz egy ilyen aláírogató gépet delegáltatni Marosvásárhelyre is, azt a fent-való EON RT (Rablók Társasága) vezetősége tudja, illetve nem is tudja, hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy képes legyen teljesíteni is a szerződésben vállalt kötelezettségeit. Mondjuk mindezt egy elfogadható időintervallumon belül, és nem emberöltők alatt, vagy történelmi korszakokat felölelő határidővel.


Spekulálok, mint macska az üres padláson! Valójában az egyetlen igazi gondom az, hogy ebben az új irodában nem fognak nekem az idén kávét felszolgálni a titkárnők, és ez most már biztos! Már csak ezért megérné, ha készen lenne, és be is lenne fejezve ez a projekt, ami most már egyre jobban húzódik a gazdasági nagy nyavalya miatt is! Ha készen lesz, ide csak miniszoknyás titkárnőt fogok alkalmazni, és slussz! Feleségem azt mondta, ő nem bánja, de ő is beszerez egy olyan french-made szobalány cuccot, és szabad idejében felcsap takarítónőnek. Tollseprűvel fogja törölni a port egész nap, de csak nálam, és így mindig szem előtt leszek. Tehát kávézás és előadás lesz, de akkor ki fog dolgozni itt valamit? Talán én, de így mikor fogok erre ráérni?



Erre a teraszra sem fogok már kiülni egy másvalamiért sem, mert ez  már csak a jövő évben lesz ilyen. Olyan, amilyenre megálmodta Ágica, a látványtervezőnk. Addig még le fog folyni egy jó nagy adag hólé is az öreg Maroson, és ebben az egész históriában ez lenne az egyetlen olyan dolog, ami nagyon biztos!



Addig azonban még csak ilyen, félkész állapotban van, és marad is! Igaz, még Szilveszterkor is beugorhat valaki egy év végi rohamra, de attól én fogok valami teljesen másfajta rohamot kapni!
 Szóval, zajlik az év végi élet, és már nagyon tele van a hócipőm is vele, de a nyugdíjamig is még nagyon sok lenne hátra, és akkor igyekszek tartalékolni a későbbiekre is! 
Nem tudom, hogy ki hogyan van ezzel, de én most már mind jobban elmélázok egy olyan felállításon, mikor csak nyírom a füvet, metszem a rózsákat és hagyom a világot, hogy boldoguljon az én erőfeszítésem nélkülözésével is! Hát ebből egyelőre nem lesz semmi, és még ez sem fog csak rajtam múlni! 
Sebaj gyerekek, mert ennyitől azért még nem áll le a világ, és ha le is állna, akkor sem lenne sokkal jobb! Igaz, hogy rosszabb sem! S akkor nem lenne teljesen mindegy?

13 megjegyzés:

autumn írta...

Hahó! Nem Te mondtad nekem, hogy nem kell annyira a szívemre venni a dolgokat? Mert ha a szívemre veszem az összes rám szakadó emberi hülyeséget, könnyen megtörténhet, hogy hamarosan világgá fogok szaladni? Nagy az Isten állatkertje, és sokan vannak azok, akik kiugrottak a kerítésen!!!... :)
Üdv,Kornélia

Karesz írta...

Bizony, így van! Na de én nem éppen egy olyan valaki vagyok, aki csak úgy nekifutamodik a nagyvilágnak! Igaz, a kerítésnek, annak már rég nekiugrottam, de véleményem szerint én ezt inkább kívülről tettem meg, és nem ki, hanem beugrottam az állatkertbe! Különben mindenki így jár, aki nem elég tájékozott bizonyos dolgokban akkor, mikor még nagyon ugrálhatnékja van! Később már nehezebb ugrálni, és nagyobbra sikeredik a nyögdécselés, ami a meddő próbálkozást kíséri. :-)))
Év vége van, és úgy látszik, a hátralévő időt nagyon ki akarom használni, mert én ennyit nem gyóntam magamról már évtizedek óta. Basszus! Közeledik a vég! Az év vége biztosan!

jasmin írta...

Lieber Karesz, ich verstehe dich, ich kann dir sagen, alles so ähnlich erlebt, gleich nach der Wende Deutschland, flog alles in den Osten ein, ich könnte sogar noch mehr , ein ganzes Buch schreiben, schlimme Auseinandersetzungen, Haus um und ausgebaut, die Firmen immer nahe am Betrug, man hat nur aufpassen müssen, Gerichtsverfahren, Streitereien u.u.u. man sitzt da und eine Überlegung folgt der Nächsten, es war eine schwere Zeit, und ich muß sagen, es kann nur jemand verstehen, der es wirklich nicht aus der Ferne erlebt hat, sondern man muß drinnen gestanden haben, so tief drinnen, daß es weh tut, ich kann nur Wünschen, daß du das alles schaffst, diese Theater…
mit vielen Grüßen Jasmin, schwer mit der Übersetzung, ich hoffe ich habe deine Gedanken und Worte verstanden….

Karesz írta...

Liebe Jasmin, viele danke für die aufmunternden Worte. Die große Probleme mit uns ungarn in Siebenbürger ist: Wie haben eine Germanische kulturelle Identität, aber wir leben im Osten. Eine im Osten, wo alles ist eine Lüge! Alles ist eine grose Patiomkin Trick!
Ich habe im Westen gelernt, aber ich lebe im Osten, im der Orthodoxe Balkan. Jeder hier betrügt und lügt! Der Staat ist ein Witz, das Gesetz ist optional, und das ales Beamten sind korrupten. Ist so hart for mich zu bleiben ehrlich und anständig leben, denn es gibt überall Haie.
Das Problem ist, dass es nie sein sonst!
Ich habe immer die deutsche Ordnung und Gründlichkeit gefallen, dies war das Vorbild für mich, aber hier ist es nicht funktioniert! Ist nicht möglich, weil es ist eine verdammte Unordnung Osten!
Daher wenden sie sich nach innen, und wir leben in einer kleinen Welt, in die innere Welt, wo der Ordnung und Ruhe herrscht. Es ist nur in unsere Herzen, in unsere Seelen wie möglich.
Jazmin liebe, ich hoffe, du bist alles genau dort, und Sie finden Ihren Platz, und das Nest, wo man glücklich sein kann.
Viele Küsse und Umarmungen! :-))))

Málna írta...

csak mondja kedves Uram a magáét...mi meg jól meghallgatjuk:)
Jó volt bekukkantani.
szép napot Málna

batorba írta...

Szia Karesz!
Szerettem volna valami vigasztalót irni...de nem megy.:-(( Igazatok van: Nagy az Isten állatkertje. Itthon sem jobb szerintem, egyik nap nem tudja az ember, mit hoz a másik. Nagy a fejetlenség. ( Épikeztem én is anno...és tudom, mit jelent szervezkedni...bár én csak kicsiben csináltam, mert a házunkat szerveztem.)És őszintén szólva én nem irigylem a németeket sem. A bürokratizmus áthatja a rendszerüket és ott sem kerek minden. Csak úgy tűnik...:-)
Csak egyet tudok írni, Fel a fejjel. Lesz ez még így sem!:-))))

Spartacus írta...

Úr Isten Karesz,nem kis fába vágtad a fejszédet.Ezt azért merem így kijelenteni,mert pontosan tudom,hogy mit érezhetsz most.Nem kevesebb,mint kerek nyolc évet húztam le mint építés vezető különböző építkezéseken,és ez a nyolc év nem tartozik a kellemes élményeim közé,sajnos.Én mindig úgy képzeltem eme pozíció betöltését(ha becsülettel szeretné végezni az ember),mint amikor bele lép az ember a futó homokba,és minél jobban kapálózik,annál jobban elsüllyed a futó homokba.A különböző energia szolgáltatókról csak azért nem ejtek külön szót,mert több év sem lenne elég jellemezni ezeket a szolgáltatókat,hogy mekkora gazemberek.Kitartás Karesz barátom,és próbáld meg nem túl komolyan venni a dolgokat(bár tudom,hogy ez szinte lehetetlen,ha az ember jellemileg nem ott tart azon a szinten,mint azok az emberek akik minden gátlás nélkül tudnak hazudni,és törvénytelen dolgokat megtenni).

Karesz írta...

Szia Málna! Örvendek, hogy újra itt vagy! Ahogy mondod, én csak mondom itt a magamét, aztán...annyiban maradunk!:-))
Kedves Csilla, nem vagyok azért annyira elkeseredve, bár csupa öröm sem vagyok, mert ezt nem sok minden tenné indokolttá! Csak írtam, hogy ne üljek hiába, ha már másvalamit, önhibámon kívül nem tudok megtenni! :-))) Ilyen egyszerű ez!
Én a német rendszert kb. húsz esztendővel ezelőtt volt alkalmam megismerni közelről, és bevallom, először megriadtam tőle, de aztán lassacskán felfogtam a mindent megszervező társadalom lényegét is. Mondhatom, azóta egészen más lett a véleményem. Modellnek tekintem, ha úgy tetszik. Alapvetően műszaki szaki vagyok, elektrotechnikus, vegyész, gépész stb. és csak azután jön a többi. Ha alkotni akarsz valamit, akkor a német modell tökéletesen megmondja, mit és hogyan kell, és lehet. Ha hülye vagy, akkor is boldogulni fogsz, mert nem sok választásod van. Amit tehetsz, azt csak egyféleképpen fogod megtenni, és az csak jó lehet, mert szarságot eleve nem engednek meg a szabályok. Ez ilyen keleti vadembereknek, mint amilyenek mi vagyunk, számunkra ez rabságnak és erőszaknak tűnik, de csak annak tűnik! A valóság az, hogy a rendszert működtető óriási apparátus az egyén érdekében cselekszik! Ezt nehéz felfogni, de itt rejtőzik a siker is, mert Németország messze megelőzi termelékenységben és hatásfokban bármelyik európai országot. Második a világ ranglistáján, őt csak Kína követi egyre gyorsuló ütemben, és talán le is fogja majd hagyni! Nem tökéletes ott sem minden, nem is lehet az, de kétségtelen, hogy az ott működő rendszer a látszat ellenére rugalmasan reagál és a gazdasági válságból is elsőnek fordított pozitív trendre. Röviden: Németország bürokráciája jelenti a rendszert, és ez a rendszer lett Németország erőssége is!

Karesz írta...

Kedves Spartacus, ez a projekt már a harmadik éve húzza a vajúdást, mert egy évvel ezelőtt majdnem beledöglöttünk, mikor a bankok visszaléptek a finanszírozásból, gazdasági francokra hivatkozva. Csak úgy, pofátlanul és önkényesen, egyik napról a másikra közölték, nem adnak pénzt, és bekaphatjuk! Slussz! Félmillió euró nélkül ott álltunk a nagy tervekkel, és a közben leszerződtetett építőkkel kellett egyezkedni. Újabb pénzforrást ilyen válságos időkben szinte lehetetlen volt találni. Ezt is valahogy kimunkáltuk nagy nehezen. A közben elkezdett munkálatok persze lassan, nehezen mentek, mert egy régi és lerobbant épületet kellett átalakítani. Millió statikai gonddal kellett megbirkózni, a terveket helyben kellet néha rögtönözni, és egyszer le is kellet bontani, majd újraépíteni egy részét. Közben műemlékvédelmi gondokkal is kellett szarakodni, és a pincében négy métert aláásva kellet új betonalapokat önteni. Én soha életemben két téglát sem raktam egymásra, igaz, ezt nem is én kellett megtegyem, de a logisztikai rész és szervezés az már az én gondom lett. Átvedlettem közben építésznek is, és az eltelt idő alatt annyi szakemberrel folytattam szakmai eszmecserét, hogy maholnap már én fogok oktatni másokat. :-)
Ha elkészül ez a helyiség, akkor sincs vége, mert a komplexum működtetése rám vár. Irodák, üzlethelyiségek, vendéglő, bár, egy hőközpont, légfűtéses rendszer, lift, és a jövőben egy előadóterem is lesz a hátsó udvarban. Ha mindez meglesz, akkor ennek az adminisztrációja rám fog szakadni, és bevallom őszintén, alig várom!
Akkor megint valami új szakmát fogok tanulni, mintha eddig nem tanultam volna legalább tízet, és beállok pincérnek, vagy mit tudom én minek. Kertész fogok lenni! Öntözöm a virágokat és lecserélem az udvar végében lévő medencéből a vizet. Úszómester is lehetek, s kimentem a nőket a vízből! Mosom az alkalmazottak kocsiját is, ha jól fizetnek, és lesz valahogy! :-))))

Spartacus írta...

Az utolsó két három elfoglaltság még nekem is tetszik,csak mint ahogy mondani szokták:"öreg vagyok már én bohócnak".Marosvásárhely melyik részén található ez az építkezés,amivel ennyit bíbelődtök(ha elárulhatod)?Sokszor mondtam(írtam)már,hogy néha irigylem a sokoldalúságodat.Én is sokkal több mindent kipróbáltam volna az életbe,csak sokszor nem kapja meg az ember a lehetőséget a bizonyításra(pedig sok mindent jobban meg tudtam volna oldani,mint aki éppen betöltötte az aktuális posztot).

Karesz írta...

Egyelőre annyit mondok csak, hogy Marosvásárhely egyik legszebb épülete, igazi ritkaság. A tizenkilencedik század szecessziós stílusában épült a homlokzata, és közel van a központhoz is. Stratégiailag az egyik legjobb, legforgalmasabb helyen helyezkedik el. Egy későbbi leírásomban majd bemutatom a pontos helyét is, fotókkal illusztrálva, hogy milyen volt és milyenné változott át. Most vannak felújítás alatt a kovácsolt vasból készült homlokzati elemek is, és miután azok is a helyükre kerülnek, a kapuval együtt, akkor az egy látványos meglepetés lesz! Készülőben van az épület történelmi leírása, és egy saját weboldalt is regisztráltattunk erre a célra, ami egyelőre még szerkesztés alatt áll. Megéri, mert igazi kulturális örökségnek számít, és a gyökereinket is illik ilyenformán ápolgatni. Itt, ebben a projektben ezzel soha nem volt vita és fösvénykedés sem, hogy minden a helyére kerüljön úgy, ahogyan az illik!

Spartacus írta...

Felcsigáztad az érdeklődésemet,és már alig várom a fotókat a régi,és az új állapotokról.

Humberto Dib írta...

Hi, I just popped in to say hello, great blog, congratulations!
You can visit mine if you feel like.
Cheers from Argentina!
Humberto.

www.humbertodib.blogspot.com