- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. február 25., csütörtök

Hobby Makett

Van nekem egy olyan jó szokásom, hogy időnként kitalálok valami hóbortot magamnak! Évekig űzöm, szívvel-lélekkel, aztán egyszer csak megunom, és szépen abbahagyom. Néha évek telnek el anélkül, hogy bármi hasonlót is tennék, és egyszer csak megint kiüt rajtam a hirtelen megnövekedett érdeklődés. Ilyen hóbort nálam például a sporthorgászat is! Évekig mászkáltam hegyen-völgyön át, esőben, sárban éjszakázva, miközben mindenféle technikát, cselt, tudást és kullancsot összeszedtem. Aztán néhány évig még egy centis halat sem fogtam, de azóta megint műlegyes horgászbotot vásároltam magamnak. Igaz, hogy még nem próbáltam ki, de alig várom, hogy elmenjen a hó, reszkethetnek a pisztrángok! 
Másik ilyen gyerekkorom óta tartó periodikusan visszatérő bolondéria a makettek összerakása, különböző modellek gyűjtése. Az idők során egy egész hajóhad gyűlt össze legendás hadihajókból, mint amilyen a Bismarck csatahajó, vagy annak nővére a Tirpitz, vagy a Gneisenau és a Blücher. Megvan a Titanic, és egy háromárbocos vitorlás is. A második világháborúban a német harci gépek legendás képviselői is mind megvannak. A verhetetlen Tiger1 és a nagyobbik a "Királytigris", vagy a legendás Panter páncélos. Az első sugárhajtású vadászgép a Messerschmith 262, vagy az első deltaszárnyú Dornier bombázó, és a Komet sugárhajtású vadászgép. Modern gépek is vannak, mint amilyen a német Leopárd, vagy az orosz T 80 nehéztank. Készülőben van az izraeli Merkava 2 és egy Abrams 2-es amerikai is.Készen van a Mig 29-es és a Sukhoi 37 orosz legendás gépek, valamint a HIND a Mil 25-ös orosz csatahelikopter, a "Krokodil" is! Mindezt az arzenált persze a könyvespolcokon, a szekrények tetején tartom már évek óta, porosan persze, mert nem lehet csak úgy porszívóval letakarítani őket. Ezért feleségem rendesen szokott zsörtölődni, de eddig mindig ennyiben maradtunk! 
Most megint rám jött a makettezés, és előszedtem egy részét az arzenálnak. Asszonyom csak néz sandán, és tudja, hogy megint hadiállapot van! Lesz ragasztgatás, festegetés, és polcoknak hely keresése, ahová ki is lehet állítani a veszélyesen megnövekedett fegyverarzenált.


 Itt már az új helyén a páncélos egység. Fent négy második világháborús német tank! Balról a PZKW IV., a Panther, majd a Tigris 1, és a Tigris 2-es is!
Középen a világ jelenleg legjobb tankja a német Leopárd, mellette egy Bradley csapatszállító és egy KFOR mentőautó. Alul a csúcsok csúcsa a mobil tüzérség királya, a német Panzer-Haubitz. Mellette az orosz T80-as nehéz-tank.


 Ez a nyugalomban lévő légiflotta egy része, amit nagy óvatosan eddig még nem merészeltem elmozdítani.


Ezek a hadihajók, és ma délután már megtörtént a vízre bocsájtásuk is , illetve rájuk bocsájtottam vizet a permetezővel, hogy lemossam róluk a vastag porréteget. Hogy hová fogom én mindezt a sok cuccot kibiggyeszteni, az még számomra is mély titok lenne! Meg fogom valahogy oldani, mert ha nem, a rémisztő haderőm dacára, engem ki fognak pakolni, és akkor gondolkodhatok majd azon, hogy miért nem jó a túlzott fegyverkezési hajsza!

2010. február 23., kedd

Lázálomban



Rémálom

Lázálomban mélyen égve
Égő szemmel bámulok semmibe
Minden furcsa, rémes nagyon
Sötét árnyak futnak falon

Padló reccsen, ablak koppan
Mellem zihál egyre jobban
Elpattan egy kristálypohár
Zümmög valahol a dögbogár

Gyilkolt ember lelke nyüszít
Nem bírja fájdalmát, s visít
Ajtó nyílik, senki nem jön
Lépéseit hallom, ágyamig jön
Érzem teste áramlatát
Jeges kezét, fagy fuvatát
Rám hajol, de arca nincsen
mégis mondja: Drága kincsem!

Ujjai karmokba görbül
Húsomba vág kegyetlenül
 Mosolytalan gonosz, hideg
Kegyetlen, s nincs benne lélek
Mondanám, engedj el, céda
De szó sem jön az ajkaimra
Falak nőnek körbe, égig!
Rám borulnak nyomnak földig.
Lidércek ugrálnak körbe
Rángatnak le mély gödörbe

Szörnyen félek, felriadok
Álmodtam csak! Egyedül vagyok!


Nyárády Károly

2010. február 19., péntek

Pillanatkép a XXI. Század Elejéről

Azt mondják, tavasz lesz! Mivel ezt nem markoló Bélák és tőkésedő Lászlók ígérik valami átverős kampány keretében,  akkor ez úgy is lesz! Lesz, mert a világ rendjének ilyenfajta működését szerencsénkre nem a gyarló emberiségre bízták! Szerencsénkre, mert az emberiség valójában a saját gondjait sem képes megoldani! Vezetőik, azok már igen! Mármint a személyes gondjaikat! Mindezt úgy, hogy másoknak ígérnek mindenfajta lehetetlenséget. Ezt mindegyre megteszik! Ennyit tudnak! A többség pedig ezt mindig, minden alkalommal elhiszi, és később, kivétel nélkül, mindig megbánja! Egyébként ők is csak ennyit tudnak, és csak  ezt is érdemlik! Négy év után kezdődik minden elölről, és akkor mindenki úgy tesz, mintha senki semmire sem emlékezne! Mindenki mindenkit átver, és mindenki megérdemli mindazt, ami neki ebből az agyvérzéses játszmából, mint nyereség jut!
Ezt nevezzük jelenkori demokráciának!

Itt pedig az igazi megújulást láthatjuk, a jövő ígéretét! (nem jelenkori találmány!)

2010. február 11., csütörtök

Naplótöredékek

199… szeptember.
Utálom ezt a HÉV-vel való mindennapos zötykölődést! Reggel mindenki duzzogva megy valahová, délután pedig vagy a homlokát ráncolja, vagy egyfolytában vigyorog hülyén, mint ez a lány, itt velem szemben. Egy egér-képű palinak mond valamit, be nem áll a szája, talán húsz perce már. Mond, és mond, és csak mond. Esküszöm, egyetlen szót sem értek abból, amit húszcentis mosoly kíséretében cserreg, csak annyit értettem meg, hogy mindezt magyarul teszi! Ha kinyújtanám a kezem, elérhetném. Ezért nem nyújtom ki. Amit sehogyan sem értek, hogy sikerül neki mindez? A fogsora szorosan összezárva, mégis mosolyog, rendületlenül, miközben szája a füléig ér, és közben folyamatosan beszél. A mellette ülő pasas nézi, de semmit sem mond! Se jót, se rosszat! Rejtély számomra, hogy ő érti is, vagy csak nézi, fél oldalra fordított fejjel. Hogy nem áll el a nyaka? Nincs tükröm, és kíváncsi vagyok, az én pofámon most milyen vonásokat láthat az, aki engem bámul? Nem csodálkoznék, ha valaki behúzna egyet most nekem, csak úgy, hangulatból, mert becsszóra mondom, meg tudnám érteni!
 199… szeptember
Már napok óta kétségek gyötörnek! Gyula megígérte, hogy ott lesz! Ha nem jön el, minden tervem elúszik, mert semmiféle más kapcsolatom rajta kívül nincs! A Gyula a kulcs az ügyem sikeréhez! Ha nem jön el, őt sem tudom többé megtalálni! Budapest nem Marosvásárhely, és még ott sem könnyű felkutatni valakit. Remélem, a Gyula eljön a találkára! El kell jönnie, mert a Gyula régi ismerősöm még otthonról. Néhány évvel ezelőtt nekiadtam sí-kosztümöm felsőjét, mert csak egy kopott nyári farmerdzsekiben rázta a hideg decemberben. Egyszer a buszjegyét is én fizettem ki, mikor együtt utaztunk ide Budapestre. Ennyit megtehet ő is! Eljön a találkára, elvisz oda, ahová el kell jutnom! Ennyi! …
Sári nénikémnek beszóltam, hogy lemegyek a HÉV megállójába, mert nagyon fontos találkám lenne azzal a földimmel, aki majd elvisz valahová! Pontosan érkeztem a találka helyére, és leültem egy padra a langyos szeptemberi napon, és számolni kezdtem a perceket. Sok perc telt el, és sok szerelvény jött és ment is! Néhány megállt, álldogált egy darabig majd visszafordult oda, ahonnan jött. Békásmegyer végállomás is, de nem is! Gyula egyik járattal sem jött, és máshonnan sem érkezett! Én csak ültem, és már nem is vártam semmit és nem is vártam senkitől sem semmit! Ültem, tudomásul vettem a rideg valóságot, és leszámoltam csendben a füstbe ment terveimmel! Bajban voltam, nagyon nem tudtam, hogy most mi is legyen tovább! Gyula átvert, pedig neki semmibe sem került volna, ha segít! Mégsem tette meg, pedig milyen szépen kértem és ő tényleg szépen meg is ígérte! Azzal is maradtam! A szép de üres ígérettel! Ültem, és már semmi sem számított! Sem ígéret, sem terv, sem semmi egyéb! Semmi, de semmi nem számított már!
Ekkor csendesen, mintha csak egy eltévedt pillangó lenne, Sárika nénikém telepedett mellém, de nem szólt egy szót sem! Sokáig ültünk így és semmit sem szóltunk, de mindent elmondtunk egymásnak szótlanságunkkal! Hozzám bújt, átkarolta karomat, és annyit mondott:
- Gyere, hazaviszlek! – felálltunk, karon fogott, és elindultunk „haza”!
Életemben ezen az egy napon éreztem magam igazán „otthon”, Budapesten!
199… szeptember.
Megint a HÉV! Kint meleg van, mégis fűtenek, de úgy, mintha egy elszabadult nukleáris reaktor lenne alattunk. Aquincum környékén vagyunk, mikor velem szemben lecsapja magát a padra egy hosszú, fekete bőrkabátos csaj, és ezt mondja vidáman:
- Igaz, hogy te erdélyi vagy?
- Ennyire látszik?- kérdeztem én is nagyon vidáman, de ő erre rá se rántott, zavartalanul folytatta.
- Hogy vagy? Rég találkoztunk!
- Az lehet!- gondoltam, de hol történhetett az, és vajon mikor? Ahogy ő mondja, valamikor rég. A többiről fogalmam sincs, de megtudtam hamarosan. A részleteket is! Kiderült, hogy ő udvarhelyi, és most itt lakik valahol Csillaghegyen, és ő már akkor szemeződött velem, mikor Zsolt bemutatott  neki korábban! Rémlett valami, de a szemeződésre nem emlékeztem sehogyan sem. Aztán nagy hangosan elmondta még, hogy amikor az apja legjobb barátja elvette a szüzességét egy kamion fülkéjében, ő bánatában végképp elhagyta azt a szar Romániát. Szerencsére, erre csak öt-hat utas kapta fel a fejét, majd látván az én pofámat is, kevésbé zavarodottan néztek másfelé. Mire a Margit Hídnál leszálltam, megtudtam még, hogy mi, erdélyiek össze kellene tartsunk, mert másképpen semmire sem fogunk menni itt. Ezt ma nekem mindenképpen jó volt megtudni! Amikor belebotlottam Zsoltba is, és felemlegettem neki az udvarhelyi honfitársunkat, a szája széles vigyorra nyúlt.
– A kamionfülkés trükköt is mondta? Mindig elmondja, de vesszek meg, ha tudom, hogy miért teszi, vagy hogy mi lenne ebben a csel? És valld be, hogy megkaptad a telefonszámot is, mert mi, az erdélyiek össze kell tartsunk, vagy nem? - kérdezte, mire bevallottam, hogy de igen!
– Hát, akkor figyusz! Mikor tusolni mész, akkor mindig megkérdi, akarod, hogy ő is jöjjön? Megmossa rendesen a hátadat is! Rendes lány ez, csak az a baj, hogy a hatodikon lakik.
– Mi ebben a baj?- kérdeztem naivan.
– Hát az, hogy nem lehet kiugrani az ablakon, mikor a kínai stricije beugrik hozzá a haverokkal! A hetediken pedig nincs, de még a nyolcadikon sincs öltözőkabin! Én tudom, mert egyszer ott öltöztem fel. Szerencsémre, a kaputelefont használták a ferde-szeműek, mikor megérkeztek. A szomszéd néni a nyolcadikon, aki szemmel látható élvezettel nézte végig a sztriptíz-jelenetemet, felajánlotta, hogy nála, bent a szobában is folytathatom, ha úgy gondolnám! Nem gondoltam úgy, mert ő nem volt erdélyi, és én nem akartam összefogni vele! Hát ez van, hogy tudjad!

Megint ez a hülye HÉV! Utálom a HÉV-et! Minden nap! HÉV-villamos-metró, metró-villamos-HÉV!
Hát akkor még csak annyit arról, hogy ha az erdélyiek egyszer majd összefognak itt, Budapesten, és csatlakoznak a sógorék is, akkor tudjátok meg, hogy itt mi akkor nagyon sokan leszünk! Sokan bizony, mert a fél Kína a hatodik emeletre jár Csillaghegyen az erdélyi Vénusz dombjára, és az nem éppen semmi!

2010. február 9., kedd

Édes Anyanyelvünk és az Állatkert

Írj le két sort, és megmondom, hogy nem tudsz magyarul helyesen fogalmazni! Igen, de én is tudok ilyen bölcs lenni! Tátsd ki a szád, és én megmondom, hogy hány fogad hiányzik! Azt is, ha a meglévőket nem szoktad rendesen megmosni! Na? Mert én megtanultam, hogy nagyon sok ilyen dolgot lehet kimondani! Azt is, hogy minél nagyobb pátosszal és fontoskodással mondja ki valaki a hülyeségeit, annál inkább megcsodálják a nemlétező bölcsessége miatt! Számtalan ilyen népi bölcsességet lehetne mondani, de én rájöttem arra is, hiába mondaná ki őket bárki, ettől soha senki sem lesz okosabb! Műveltebb se, de az minek? Ma már csak a kényeskedők, a vájt-fülűek, és a nyavalygók merészelik kritikára kitátania a szájukat. (Jól teszik, nekik van igazuk!) A többinek pedig legyen úgy jó, ahogy van!  Csapják a képébe az árut, s ha nem tetszik, mehet másfelé vásárolni, ahol mások fogják másképpen átverni, lenézni, de tisztelni semmiképpen sem! Langyos legyen a söre, ha  nagyon szomjas és úgy is megissza! A törvényt a szabályokat, a rendet pedig fújja fel az, aki kitalálta! Abból sem lesz soha semmi haszon! Csak az államnak! Most már még annak se! Annak mostanában csak adósságai vannak, és kötelezettségei egyre kevésbé! Most itt ezek a "privátok" osszák a világot maguk közt! 
Az új de ócska divat szele mindenfelé fúj, és minduntalan pofánkba hozza a sajátos kommunista-kapitalizmusunk fanyar bűzét! Az igénytelenséget a mérhetetlen butaságot, közönyt, a nemtörődömséget! A jelszó: Hadd el, mert úgy is jól van! Akinek nem tetszik, az ne nézze!


Riasztó is van! Nemdohányzóknak órarend! Vasárnap csak románul van, de hogy mi van, azt nem lehet tudni! Hétfőn még lehetne tudni, mert akkor zárva van valami! Talán a vízcsap! Románul-magyarul!
Szóval lehet, hogy az órarendben feltüntetett program szerint van riasztó, vagy a nemdohányzók órarend szerint jöhetnek nem dohányozni! Ez egy olyan faluban, amelyik lakossága nyolcvan százalékban magyar, és a többi húsz százalékot a Magyarországon etnikailag hátrányosan megkülönböztetett népségnek nevezett etnikum tölti ki, vagy fel, el, meg stb.Teljesen hiába! Ez utóbbi népség nagy hányada olvasni nem tud, igaz, írni sem! Semmiféle nyelven! Kinek írnak akkor románul? Aki pedig dohányzik, az mikor jöhet, és miért lett diszkriminálva, nemzetiségétől függetlenül? 
És legvégül, aki etnikai hovatartozástól, és káros szenvedélyektől függetlenül elolvassa ezt a hivatalos bélyegzővel és aláírással is ellátott "órarendet", akkor mit fog megtudni? 


Ez már sokkal elegánsabb, látszik, hogy Parajdra sokan járnak...a "banyába"! Vagy a banya utcájába! A fürdő mellé! Ez olyan fürdős banya lesz, aki tematikusan állandóan kiáll, hogy lássuk, hogyan éltünk! Vajon úgy van ez, mint Amszterdamban? Ott is kiállnak állandóan. A vitrinbe! Igaz, hogy nem a banyák, és  azok olyankor tényleg eléggé tematikusan teszik azt! Ez a parajdi, ez most akkor, ha már az ékezet vagy betű nem számít, akkor a román változat EXPOZITIE szó elé jöhetne véletlenül egy S és én akkor garantálom, hogy nem kell ide a vörös lámpa sem, mert folyamatosan telt ház lesz a környék banyájánál! Népművészeti Sexpozíció! A Banyánál! Állandó jelleggel! Nem mindennapi kitartás kell egy ilyen állandó jellegű pozícióhoz, és akkor nem lenne csoda az sem, ha sokan érdeklődnének! Ez már egy új székelyföldi brand lehetne, és sokkal többet is hozhatna a házhoz, mint például a klasszikusnak számító kürtőskalács!


Ez a  legeslegmégszebbebb lehetne, mert itt, ezen a táblán nagyon sok szép dolog van elrejtve! Itt azért látszik, hogy ha valaki négy hónapra akar bérletet váltani, azt már csak románul teheti meg! Enyhe célzás talán, hogy ennyi pénzt csak a románok tudnának összelopkodni, és mi magyarok nem? Hát ez nem szép dolog! Vagy ti ..."tán nem hallottátok Verestóy hírét?" Ezt mi magyarok kikérjük magunknak! (Azt, hogy egy bandában emlegessenek Verestóyval!)
A másik pofátlanság, hogy megköszönik, hogy a kedves horgászok, mert ugyebár másfajta állat errefelé nincs is, hogy mindezek vigyáztak a környezetre és a tisztaságra! Egyetlen illemhely és egyetlen szemétkosár a tó környékén nincs, és ez a táblát állítgató, illedelmesen veszélyes Nemtudomki KFT nem akarja tudni! Pedig a horgász is szokott budira járni! Itt biztos, hogy nem teszi, és a környéken ez meg is látszik! Na, és azt mondja (hazudja) fentebb, hogy ha valaki pofátlan lesz, nyújtogatni merészelné a nyelvét , talán hangosan fütyörészik is, és közben ezzel megszegi a Nemtudomki KFT e tóra vonatkoztatott alkotmányát, akkor a vétkes  tűzkarddal handabandázó arkangyalok által ki lesz toloncolva az ígéret ...vízéből talán, vagy esetleg a partról, netán a parton törvényesen felépített villájából! Úgy, hogy jó lesz vigyázni emberek! Jó lesz, mert a "Jelen rendszabályzat"-ban kimondja a tópartot magának követelő jogalkotó, hogy a tíz méteres védelmi övezetet kell érteni! Értjük! A tíz métert! De hogy az mitől lenne védelmezve, vagy hogy azt a tíz métert, azt mitől-meddig mérik, azt már nem lehet tudni! Nem is kell, mert amúgy sem érdekel senkit! Akkor meg miért írják le világosan, kétnyelvűen a táblára? Magyarul persze ekkor sem!