- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. február 25., péntek

Gyökereim

Már rég töröm fejemet azon, hogy végre én is kiöntsem a szennyesemet, illetve végre eldöntsem magamról, hogy én most már igazi magyar vagyok, vagy nem vagyok igazi magyar. Igen. Szeretném én eldönteni, vagyis megtudni, mielőtt sikerül majd másokat is meggyőznöm arról, hogy hogyan állok a magyarságommal.
Mindezt azért szeretném végleg tisztázni, mert amióta gyurcsány ferencet elvitte az ördög, azóta megint lehetünk azok, akik mindvégig is voltunk, de most már kaphatunk is róla bizonyítványt. Megkaphatjuk a magyar állampolgárságot. Megkaphatjuk, ha be tudjuk bizonyítani, hogy....a törvény elmondja, megmondja, hogy mit, és hogyan kell. Igen, mert a törvény tudja! 
Vannak azonban dolgok és tények, amihez a törvénynek nincs sok köze, és én a törvényekről is megmondom a véleményemet, ha ez valakit érdekelne, de ezt egy kicsit később. Egyelőre annyit, hogy a törvényt a mindenkori hatalmon lévők alkotják, kedvük és érdekük függvényében, miközben a tények azok tények maradnak!
Én ezekről a tényekről szeretnék most mesélni néhány dolgot.
Van nekem egy ilyen szép ereklyém, amit apai nagyanyám részéről örököltem, és van benne néhány igen szép és értékes fénykép, dokumentum, ősi szentség. Nézegetem őket, és elmélkedek.

A képeken néha számomra ismeretlen arcok tekintenek vissza, de van köztük olyan is, akiről tudom hogy ki volt az illető. Az alábbi képen például dédnagyapám, édesapám édesanyjának az apja néz ránk, mint az Osztrák-Magyar Monarchia katonája, valamikor a múlt század elejéről.

A következő képen Náznán Dénes bátyánk, nagyanyám egyik fiútestvére küldi üdvözletét Oroszországból..


Nagyanyám 16 évesen, valamikor a harmincas években, a másikon a  későbbi férje, az én nagyapám, Nyárádi Károly sógornőjével, Sári nénénkkel a gazdaság udvarán.



Itt Nyárádi József, nagyapám egyik fivére látható, aki Viktor testvérével, mindketten a marosvásárhelyi, egykori Királyi hadsereg tiszti iskolájának kadétjai voltak a második világháború idején. Mindhárom fivér életével lakolt később, mert 1944 után mindhármukat elfogták a románok, átadták őket a szovjeteknek, és mindhárman Ukrajnában végezték életüket egy lágerben. 


Az emlékművet később dédnagyapám állíttatta három fia emlékére, a nyárádtői katolikus templom kertjében, és amit tavaly restauráltuk részben, mert az idő vasfoga kikezdte azóta már a köveket is.
Ennyi maradt belőlük, és egy soha be nem gyógyult, mély seb, amit nagyanyám két árvájának nevelése során, soha  még csak nem is emlegethetett. Néha apámat hallottam gyerekkoromban, hogy eldugottan sírt, vinnyogva mint a farkas, nehéz férfikönnyeket ejtve, kegyetlenül megszenvedve az apja hiányát. Szörnyű volt apámat így látni, de soha nem tudtam, miért történik mindez. Nem volt szabad róla beszélni! Akkor még nem! Ma már lehet, mert van rá törvény! Van törvény, hogy ki lehet magyar, és ki nem lehet az! Hogy én minek érzem magam, vagy hogy én mit örököltem őseimtől, vagy hogy hányan harcoltak őseim közül, és adták vérüket a Haza Oltárán, arról mikor fogunk beszélgetni? 
A napokban Erőss Bulcsú barátom keresett meg, és többek közt említette, hogy reméli, én is benyújtottam a kérvényezést a magyar állampolgárságomért. Bevallottam neki, még nem! Meg fogom tenni, de valahogy nem tudom rászánni magam arra, hogy én most vegyem sorba a hivatalokat, és szerezzek bizonyítékokat arra, ami számomra mindig is annyira nyilvánvaló dolognak számított. Ezt a dolgot én sehogyan sem tudom magamban feldolgozni! Tudom, hogy megvan a jó szándék, a múlt nagy hibáinak az erkölcsi jóvátétele, a hovatartozás legitimizmusa, stb. Mindez formai eljárásokat igényel, hivatalos hercehurcával jár, tudom! Tudok sok mindent, és mégis szarúl érzem magam tőle. A sors fintora sokszor fura dolgokat tud művelni.


Erről a fiatalemberről annyit mondhatok, hogy róla ma Magyarországon egyetlen épeszű ember sem állítaná azt, hogy ő nem lenne egy igazi magyar. Az igazsághoz tartozik, hogy nála tényleg kevesen vannak igazibb magyarok, ha egyáltalán vannak. A neve Nagy Ferenc,  művésznevén Nagy Feró! Ő nem más, mint annak a székelyruhás lánynak a fia, aki a fenti képek egyikén, az én nagyapámmal vannak ketteseben. Ez a ritka kép csak nekem van meg.  Nagynénjének, nagyanyámnak  küldte a ballagása alkalmával. A hátlapon lévő szöveget nem  mutatom, az nagyon személyes, és meg is marad annak.
Most én ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg neki kijár, mert egyáltalán nem erről van szó, és mindjárt itt hozzáteszem, hogy én személyesen köszönni sem tudom, hogy mennyit tett  ő például az én érdekemben, vagy hogy mennyit segített pályafutásom egyengetésében. Csak mint érdekesség, említettem meg, hogy mennyire bizarr tud lenni néha a sors fintora!
Annyin múlott, hogy szülei továbbléptek akkor, mikor a határokat itt, errefelé  megint rajzolgatták, és akkor is valami törvényekre hivatkoztak.



15 megjegyzés:

Alimontero írta...

I really have enjoyed with this entrance...;-)
when you write about your ancester mean you are very proud for your origen.
I can feel it...;-)

congratulations!

Ali

Agnes. írta...

Azt szoktam mondani, amit meg kell magyarazni, az mar reg rossz.Meg akkor is, ha a tortenelem tolunk fuggetlenul huzza meg a vonalakat, jelen esetben kulonosen ervenyes.
De a nap vegen megiscsak az szamit ahogy es amit Te erzel, mert barmennyire is hihetetlen, de elsosorban mindig onmagunknak bizonyitunk.

Szep hetveget Karesz!

jasmin írta...

lieber Karesz, was zeigst du hier, welche Legende!!!
ein Schicksal nach dem anderen...
es sind schöne Fotos, mit traurigen Gedanken, man weiß wenig, keiner kann es mehr sagen,
diese Kriege haben auch viel Leid bei mir gebracht Familie,
und sieh diese Welt heute an...
man kann sie nicht mehr retten!
zu viel das Böse,
schöne Gedanken und alte Fotos, was du zeigst, es ist sehr interessant,
viele Grüße Jasmin

MJ írta...

Én azt szoktam mondani, hogy nem kívül hordom a kokárdát. Azért szoktam mondani, mert én senki hazafiságát nem vonom kétségbe, pláne nem külsőségek alapján, de cserébe az enyémet se vitassa senki.
Megértelek. Nagyon rossz érzés azt bizonygatni, mi belülről fakad.

Anikó írta...

Szia Karesz ! Egyetértek Ágnessel és MJ-vel teljesen amit irtak.:))

meperdidemim írta...

traduzo e leio o que escreve, gosto do que leio,bj
Adriana
Rio de Janeiro/Brasil

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

Ükapám óta öt ország neveit írta le a családom - miközben el sem mozdultunk a helyünkről...

monik írta...

Kedves Karesz! Megértem az érzéseidet habár nekem ez nem volt soha kérdés.Magyar voltam papir nélkül is,de ezzel egy tárgyi bizonyítékom is van,ha netán újra lebozgoroznának.Olyan szeretettel beszéltek szüleim,nagyszüleim a "magyar világról",hogy nem is merült fel bennem ,hogy ne kérjem a jogos magyar állampolgárságot.Amúgy ugyanitt leszek magyar,ahol eddig is éltem.
Dönts belátásod szerint!

Karesz írta...

Dear Ali, your right! I'm very proud for my origin! :-)))
Thanks!
Liebe Jasmin, Sie haben Recht! War viel des Bösen, viel Leid, und das ist umsonst getan. Das ist unsere Tragödie, aber das Leben geht weiter! Wir haben die Pflicht, Vergessen Sie nicht alle Ihre.

Karesz írta...

Caro Adriana, obrigado por seus comentários! Eu acredito que não é fácil de entender, mas espero Tia gostei.
Mais uma vez obrigado! BJ! :-))

Karesz írta...

Kedveseim!
Ágnes, Anikó, MJ, Erika, Moni.
Nagyon köszönöm szavaitokat, és érzem világosan, hogy mindannyian hasonlóan vélekedünk ennek az igen fájdalmas és keserves problémának a megítélésében. Ez az összhang világosan mutatja, hogy határokon és törvényeken túlnyúlnak azok a lényeges dolgok, amik igazán összekötnek, és végső soron igazán fontosak is! A többi csak ilyen ideig-óráig létező konvencionális, zavaró tényezők csak, de a lényeg átnyúlik az időkön túl is!
Mi MI vagyunk, és ezt tudni mindennél fontosabb!
Ezt most nagyon köszönöm NEKTEK!
Mónika, elmondom, bennem sem merült fel, egyetlen pillanatig sem, hogy rossz szájízem ellenére, ne járjam be a hivatalosságok útját! Annyi gondom van, mint ahogyan itt Ágnes és MJ is elmondták, hogy mennyire rossz bizonyítani azt, ami nyilvánvaló, vagy amit Erika említett, hogy miközben el sem mozdultunk, egyfolytában másoknak véltek, megtettek, ránk erőszakoltak. Most pedig mindezt, amit valakik velünk megtettek, nem ők, a szarkeverők próbálják helyrehozni, hanem nekünk kell tisztáznunk magunkat!
Ennyi bajom, van, de mikor a kezembe veszem majd a hivatalost is, akkor nagyon remélem, hogy ez a rossz érzés végleg el fog múlni!
Kimegyek a temetőkbe, és elmondom az őseimnek is, hogy most már megint az van, ami mindig is volt!
Hátha velem fognak ők is örvendezni!

carpe diem írta...

Írásod címe is gyönyörű! Mert gyökerek nélkül nincs létezésünk.Míg őszinte, szép vallomásod olvasgattam, Tamási Áron, Kányádi Sándor, az Anyám könnyű álmot igér szerzője Sütő A ndrás egy-egy örkérvényű tanítása járt az eszembe.Aztán úgy döntöttem, hogy egy kevésbé ismert gondolatsort idézek:
"Hogy gondolhattad azt, hogy véletlen,
Hogy éppen most, s hogy épp ide születtem
Hogy azon a nyelven beszélek, amin Petőfi Sándor írt,
S hogy úgy érzem, az én dolgom hozni most a hírt

Túl vagyok már azon, hogy mindent elhiggyek,
Amit a TV-ből vigyorgó alakok beszélnek
Ahol az igazság, és az adott szó már nem érdekel senkit
De engem az apám úgy tanított, hogy becsület nélkül az ember nem ér semmit

Megoldást, sajnos mást, én se látok
Nem számít, amit elvárnak
Az, amit érzek, az vagyok én
A kisfiamért, a szerelmemért
A nagy szavakra, tudod, nem áll rá a tollam, talán sejted is, hogy miért
Csak oda kell állnom, ahova kell, a barátomért, azért aki ért
Nem tudni dolgokról, az nem érdem
Nem válasz semmire, az, hogy nem értem
Harminc éve bámulom, ahogy mellettem mennek a dolgok
Nem figyel rám senki, és nem sok mindenkit érdekel, amit mondok

Magyarnak lenni, egészen mást jelent
A saját hazánkban látni a végtelent
A dombtetőn állva érezni, és tudni, hogy ki is vagyok
Mikor a sólymokat nézem,
Ahogy az otthonunk fölött köröket írnak az égen"

Lili írta...

Kedves Karesz ! Csak az számít, amit a szívedben érzel, és bármerről fújhat is a szél, azon sem hatalom, sem a hatalom által kiadott "engedély" nem változtathat.

Ami írta...

Én is csak egyetérteni tudok az előttem szólókhoz.

Amikor mi megkaptuk a magyar állampolgárságot (hozzáteszem közel 3 évet vártunk rá és 4 éve éltünk már Mo-n), a díszterem tele volt kínaiakkal és olyan szinten magyarul nem beszélő emberekkel, hogy el sem akartuk hinni. Ők 1-1,5 év alatt kapták meg. No comment...

És azt meg már megszoktam, hogy szülőföldömön magyar vagyok, Magyarországon meg szerb...

Gábor írta...

Kedves Karesz!

Szeretnék gratulálni blogodhoz, nagyon-nagyon JÓ! Ezt mi sem jelzi jobban mint az a tény, hogy a látogatottság alapján, az általam is szerkesztett www.bloghir.hu portálon két irásod is a havi TOP 10-ben van!!!!!!!
A Gyökereim és a Jászberényi... alkotásaidat tettem fel az elmúlt hónapban a többi, átlagosan napi 60, havi 1800 (!!!) különböző bloghir mellé! A sikert jelzi, hogy 1800 irás közül a TE két alkotásod az első 10-be került! EZ FANTASZTIKUS! Gratulálok és további sok sikert, magánéletben és munkában egyaránt!

Tisztelettel! Gábor