- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2012. augusztus 31., péntek

Marosvásárhely Üzenete




Marosvásárhely Üzenete


Őszbe fordul már a város, s elfáradtan megpihen
A Somos tető nagyot ásít, s az öreg város így üzen:
—Gyertek lányok, gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim
Kik még vagytok, itt és távol, hallgassátok szavaim!

Hadd meséljek én magamról, s öreg Maros elviszi
Szavaimat messzi tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolni
Hadd hallják meg, kiknek máshol porladnak el csontjai.
Hisz enyémek mindörökre Vásárhelynek lányai és fiai.

Behunyt szemmel mondom nektek, meggyilkolják fáimat
halál arat úgy, hogy többen vannak már ott kint a kő alatt
mint bent, s bár rendületlen itt vagyunk  és harcolunk
s mint gyertyaláng a szélben, a sors kezében táncolunk.

Mert még láthatod a Vártemplomot, s a körbefutó gyereket
Egyre üresebb a hajó,s csak ünnepnapon töltik ki a helyeket
Mert még áll a napfényes Iskola utcában a vén zsinagóga
De kapuján rég rozsdás a zár s a lánc, s nincs, ki olajozza.
S még állnak rendületlen a Bolyaik is, a mély titkon töprengve
Dimenziókon túlról nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe?

Ó, álmodni akarok, mert csak álomban van meg a Hét Fa
Hol oly sok csók szállt el, s vénült meg velünk a romantika
S csak álmomban van meg a Maros bár, Oroszlán, s a Hargita
A Lila bár, a Tulipán, Ritz fürdő, muzsikus, s egy jó zongorista.

Öreg vagyok már, gyerekeim, öreg, mint az örök idő
Nem tudom, de nem is mérem, korom hány esztendő
Örök utamat járom, s a Kálvárián újra őszbe öltözök
Mint jó gazda, ki sokat látott, hideg télre készülök
De mindig lesz egy valami, mely sosem hagy megnyugodni
Gyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni

Ezért kérlek, őszi szellő, vidd messzire szavamat
Keresd meg a nagyvilágban lányomat s a fiamat
S mondd el nékik, én itt leszek, s várok rájuk végtelen
Könnyezek érettük, s a Maros vize elviszi azt csendesen

És mondd el nékik végre, hogy mennyire fájlalom hiányukat
Sanyarú sors lett az enyém,
mert én mindörökké visszavárom az elveszített fiamat, és lányomat.

Nyárádi Károly

2012. augusztus 30., csütörtök

Igazi Nő



Aki jó nő, s nemcsak a haja nő
 
Az nem mondja, de nem is kérdi
Mert az igaz nő ezt megüzeni
Ami szóban ronda, s igen profán
De egy igaz nő így nem ver pofán.

Nem áll tétlen, nemcsak kivár
Ostobán nem kérdi, nekem mi jár?
Hanem eléd kiáll, és elveszi
Azt, ami őt megilleti!

Nem követel, és célba úgy ér
Ezt hallod, ha felforr benne a vér:

-Nem várom, hogy mindezt te tedd
Inkább legeltesd te rajtam most a szemed
De ha már letoltam bugyim neked
Ne bámulj úgy, te hülye gyerek!

Nyárády Károly

2012. augusztus 14., kedd

Szó a szélbe!





Mondd! 

Mondd, mit ér a nagy siker
És mondd, mit ér a szó!
Mit te mondtál ki, amiért bomolnak utánad
ám te nem vagy látható.

És mondd, mit ér, ha játszhatsz fent
és vagy oly nagymenő,
hogy intésedre csak úgy dőlnek
de féltve csak egy szeret, és ezer más oly nő,

kik bár láthatják az arcod,
 de mégis mást akarnak,
Követelik tőled azt, és úgy,
ahogyan te azt az álmaidban mondtad.

Nyárádi Károly