ALTERNATÍVA

Szenteltvizet Vegyenek!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Wed, 06 Jan 2010 14:16:00 +0000

Semmi nem tud jobban dühíteni, mint a képmutató emberek bűvészkedése, valamint az emberi butaságnak és igénytelenségnek a megnyilvánulása! Mielőtt villámokat szórnék, igyekszem tisztázni, hogy senkinek a vallásos hitét vagy érzelmeit nem szándékozom megsérteni! Tudom, hogy az én olvasóim nem azon az értelmi szinten vannak, akiknek ezt el kellene mondanom, de a félreértéseket mindenáron szeretném elkerülni!
Ma Vízkereszt Napja van, amivel a karácsonyi ünnepsorozat véget ér. Ilyenkor divat az un, házszentelés is, amit helyi szokásokhoz mérten, kisebb-nagyobb felhajtással szoktak elvégezni! Számomra ez a szokás az együvé tartozás szimbólumát jelenti, a keresztényi fogadalom felújításának az ünnepélyes kereteit látom benne. Ennyit és semmi mást! A kiszórt víz a lelki megtisztulást jelentheti, és kb. ennyi!
Hogy ebből hogyan lesz, a szimbolikus vízből ún. szentelt víz, és abból varázs- vagy gyógyszer, netán titokzatos üzemanyag, azt sehogyan sem tudom megérteni a XXI. században. Akkor sem, ha nyilvánvaló számomra az, hogy az agymosás és a tömeges hülyítés aranykorában élünk!

A tévében látni lehet, hogy tonnaszámra állnak a dézsák tele vízzel, mire kiáll egy szakállas görögkeleti pap, kornyikál valamit, kezével hadonászik a vizes medencék fölött, majd kegyesen int az odasereglett hívők ezreinek! Erre mindenki odarohan, összeverekednek, hogy ki mennyi szentelt vizet harácsoljon, mert hosszú az év és tartson ki az egész családnak jövőig! A jelenet annyira groteszk, hogy azt nehezen lehet leírni Persze, mindenki mást lát és mást tud mondani, ha megkérdezik, hogy mire is kell ez a speciális víz! Az egyik azt bizonygatja, hogy ahol ez a víz áll a palackban, oda az ördög nem meri betenni a lábát. A betegséget távol tartja, és ha már egyszer betette a lábát oda, akkor ezzel a csodaszerrel el lehet onnan kergetni! Egyébként jó gyomorrontás ellen is, és a szemmel verést is azonnal feloldja. Azt nem tisztázták még, hogy az infláció ellen mennyire lenne jó, és a melegház effektus ellenében és az ózonlyuk elváltozásai ellen hogyan lehetne bevetni! Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a hülyeség és a babona, az őskori fetisizmus virul a lézerek, a génsebészet, és a kommunikáció reneszánszának korszakában! Mindez ellen semmiféle szentelt és nem szentelt vegyszer sem tud használni! Sőt!

Ha már tényleg így állunk és annyira fontos lenne a hétköznapok sikeréhez, és a közegészség is hasznát láthatja, akkor miért nem szentelik meg egyenesen a város víztárolóit és ivóvízvezetékeit ? Így egész évben lehetne űzni az ördögöt és a hírhedt "disznó egy nátha" ellen sem kellene védőoltásokat vásárolni méregdrágán. Iszol egy pohár vizet a csapvízből és nem kell ide sem kemoterápia, sem EKG, sem EEG, de még CT, vagy MR sem, és még kórházak sem kellenek többé! Elég lesz nekünk a temető és néhány veder csapból folyó szenteltvíz!
Nem tudom felfogni, hogy honnan veszi a bátorságot egy bárki szakállas, és van képe kiállni a tömeg színe elé megvarázsolni a vizet az Isten nevében? Nem azért, de ide egy hihetetlen adag pofátlanság és gazemberség kell! A nép néha nagyon buta és hiszékeny, de csoda lenne ez, ha ilyen semmirekellők bolondítják nap mint nap a legszégyentelenebb módon?
Érdemes megnézni, hogy micsoda igénytelenség veszi körül az egész ceremóniát, mennyire látszik, hogy még a legcsekélyebb módon se adnak semmit arra, amit szentnek vallanak. Kolozsváron új év kezdetén a barátom szomszédjához már másodikán reggel ott áll egy ortodox görögkeleti pap a segéddel. Évek óta figyeltem, hogy milyen disznóságot művelnek. Tavaly például, esküszöm, egy olyan diszperzit festékesdobozba hozta a varázsvizet, amelyiknek az oldalán csíkokban állt a rászáradt festék. Ebbe beledugott egy ágcsokrot és azzal fröcskölte szét a vizet a szomszéd házába. Azelőtt évekig egy rozsdás bádogedénnyel járkáltak ugyanoda. Azt most kiette a rozsda, ezért műanyagra váltottak. Ezek szerint, a szentelt víz is korróziót okoz, és nem csak az agyakat kezdi ki!
Itt van egy kép, ma délelőtt kaptam le ezt a társaságot, amint éppen kiosztják a varázsitalt, a kövesdombi negyed görögkeleti ortodox templom bejárata előtt. Érdemes nézni, hogy üdítő flakonokba, vedrekbe hogyan áll a "csodatevő víz", de konyhai főzőfazékkal és még kávéautomatával is volt képük kiállni oda, hogy aztán a szakállas pópa megszentelje a bennük lévő vizet. Ez a közönségesség, ez valami eszméletlen!

Láttam például katolikus papot ház-szentelni, aki egy elegáns ezüst szerszámot használ, és megadja a módját a nyilvánvalóan szimbolikus üzenetű jelenetnek, miközben az egyik kísérője három betűt ír az ajtófélfára. G. M. B. és ez azért egészen másképpen is néz ki!
Mikor ma megláttam ezt a díszes bandát, kiszaladt a számon, hogy ilyenkor az Isten miért nem önti le őket valami gyanús löttyel? Nos, nem azért mondom, de tíz perc elteltével mindenki elkotródott, mert eleredt valami jéghideg ólmos eső, és... most ezt vajon én okoztam, és ott Fent is megelégelte az Úr ezt a komédiát?

A Man Got To Do...

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Tue, 05 Jan 2010 13:08:00 +0000

A man got to do, what a man got to do! Sometimes... Not all the time! This time?

Erre mondják azt, hogy könnyű annak, aki tud! Így van, de kell legyen valaki, akiért érdemes tudni is!
Egyébként, szórakozni (is) tudni kell!

Székelyföldi Termék Holywoodban

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sat, 02 Jan 2010 23:25:00 +0000

Bámulom a tévét a "zünnepek" alatt, és egyszer csak mit látok a képernyőn? Korondi háziszőttest! Ilyen gyapjú ágyterítőt én ott vettem, és pontosan így is néz ki! Hol vette ugyanazt a "Transporter", Jason Statham? Lenne kirakós ajándék-butik már Kaliforniában is?
Egy biztos, az "In The Name Of The King" egyik főszereplője ezzel a termékkel felszerelkezve indul a győzelemre!

Hajrá Székelyföld, hajrá Korond!

Happy New Year!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Thu, 31 Dec 2009 13:08:00 +0000

Végigkerestem a gyűjteményemet, mire végre rábukkantam erre a videóra! Minden idők legzseniálisabb popcsapata, az ABBA kíván nekünk Boldog Új Esztendőt!

Boldog Új Évet 2010

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Wed, 30 Dec 2009 21:45:00 +0000

Minden Kedves Látogatómnak

Boldog Új Esztendőt kívánok!

BÚÉK !

Utálom a XXI. Századot (Is)!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Wed, 30 Dec 2009 12:02:00 +0000

Az év utolsó előtti napján a legtöbbször az eltelt idő fontos eseményeit szoktuk méltatni, miközben mindig megfeledkezünk a tavaly és tavalyelőtt tett fogadalmainkról! Hogy milyen sikerekben gazdag évet zárunk, amelyik nem volt éppen rossz, ha már jobb mégsem lehetett! No, de semmi baj, majd jövőre jobb és szebb lesz, mert ugyebár sok szépet és jót ígértek, és ha annak csak egy része is valóra válik, akkor már nem is lehet olyan rossz az a fránya jövő! Nem is lesz olyan rossz! Annál sokkal de sokkal rosszabb lesz! Persze, ez egyeseknek lesz csak így, mert bármennyire is rossz lenne, például a temetkezési vállalkozók mégiscsak jól fogják vinni! Egyébként a napokban hallottam, hogy Budapesten nyolc százalékkal fognak növekedni a temetkezési költségek! Hiába uraim, precíz számokkal operál egy komoly ország még komolyabb szakemberekből összeverődött vezetősége, ha már ennyire ismeri a jövő titkait! Márpedig Magyarország politikai vezetősége eddig is bizonyította, hogy élen tud járni, ha már egyszer a temetkezések kerülnek szóba! Egy egész országot képesek voltak eltemetni! Eltemetni a jogállamiság nemes eszményét, az igazságszolgáltatás elvének a minimális látszatát is! Mindezt a jövő évi nyolc százalékos drágulás perspektívájának a biztos tudatával! Tehát akkor egy dolog biztos! A mai Magyarország kormánya, a legfelsőbb temetkezési vállalat szerepét vállalta fel kéretlenül és ugyanakkor nagyon biztos a dolgában is! Meg kell adni, ami az övéké, az az övéké!

Nem baj, mert a jövő évtől visszajön az új, de a már nagyon régi királyfi a fehér lovon! (most mondta be a Hír-Tv, és Csintalan Sanyi is az anyjába küldött három betelefonálót, akik kételkedtek ebben). Jön Orbán Viktor, hogy mutassa meg, mit és hogyan kellet volna csinálni az utóbbi években. Alkalma lesz bemutatni, hogy milyen az, mikor Magyarországot nem lehet úgy szétverni, hogy azt egy Orbán Viktor ne tudná még jobban földbe döngölni, de most a kormányfői székből! Azt is meg fogja a nép tapasztalni, (a saját bőrén persze) hogy milyen is az a nyakatekert szöveg, amelyik kimondja, hogy a hibás döntések árát ne a néppel fizettessék meg! Így kell ezt csinálni szerintem is, illetve így mondják egyesek, de ők persze egészen másra gondolnak! Ez nem baj, mert jól hangzik, és mivel Gyurcsány már nem jelölteti magát, az ellenzéknek nevezett Fidesznek is van esélye győzni! Ezt még kevesen tudják, de jövő ilyenkor már fogják tudni! Persze akkor, ha meg is érik az év végét, mert az már egyáltalán nem olyan biztos!

Itthon, nálam Erdélyben, itt aztán minden tökéletes! Itt olyan szép(most még az, mert mindent befed a fehér hó), hogy ha nem lenne kitűnő az emlékező képességem, azt hihetném, hogy álom volt mindaz, ami az idén a szemem láttára lefolyt! Elfolyt, kifolyt, szétfolyt! Mindegy! Egy dolog biztos, semmi sem maradt! Még remény sem! Soroljam, hogy miért? Kinek mondanám, és ki mennyit értene most még belőle? Egyébként is kit érdekelne? Eddig is mindig elmondtam, és csak azok értették meg, akik eddig is tudták! Ők most is tudják! Rájuk vagyok büszke, és bennük látom a kevéske reményt és az esélyt is!

Itt minden egy nagy adag szemét és ocsmányság lett! Mióta az ország politikai vezetőségére nem hat jótékonyan valami csatlakozásos rögeszme, aminek a szellemében szalonképesen kellene viselkedni, mert minket figyel a Big Brother, meg az a másik, a kisebbik torzszülött is, azóta elszabadult a pokol! Sokszor hallottam azt az álszenteskedően feltett kérdést, hogy az európai és az általános kultúrának egyik fontos megteremtőjének a XX. századi Németországnak a civilizált népe hogyan volt képes eltűrni a nácizmust és mindazt, mi azzal járt? Nos, mindezt ma már tudom! Itt, most Romániában napról napra követni lehet azt, hogy hogyan megy át egy viszonylag demokratikus berendezkedésű államforma, a totalitárius diktatúrába! Történik mindez a XXI. században, Európa civilizáltnak kijelentett részében! És nem csak itt!

Mindezért, utálom az egész XXI századot!
-Utálom a kancsal elnök miatt, aki azzal tud több mint négymillió szavazatot összegyűjteni, hogy gyűlöletet szít az emberek szívében! Az EP-s képviselő lánya miatt is, akinek egyetlen érdeme az, hogy a leendő diktátor leánya, és botoxxal pumpálták teli az ajkait.
-Utálom a megbuktatott és újraválasztott kormányt, a gnómszerű törpe mini-miniszterelnököt a lábujjhegyén való groteszk kapaszkodása miatt !
-Utálom a négyezer eurós kézitáskával felékesített luxuskurvás miniszter-asszonyokat, és a manöken házelnöknőt is!
-Utálom a tegnap egymás torkát harapdáló csahosok seregét, akik ma arról próbálnak meggyőzni, hogy a tegnapi vérengzést az én érdekemben cselekedték!
-Utálom az olyan világot, ahol azért adnak béke Nobel díjat valakinek, mert kampánybeli ígéreteit megszegve, most bezzeg már kevesebb embert gyilkoltat meg!
-Utálom továbbá azt, hogy csak akkor vagy tehetséges nálunk, itt Erdélyben, ha az RMDSZ csatlósa vagy! Magyarként csak akkor kaphatsz közhivatalokban munkahelyet, ha a gyermekeid jövőjét eladják cserébe a behódoltak és a janicsárok!
-Továbbá a kitalált járványokért, a hamis riadalomkeltésért, a mellékhatások miatt visszautasított védőoltások prédikátorainak hazugságai miatt! A verespataki aranybányáért, a kitalált és agyonhazudott gazdasági világválságért! Utálom a 2012-es világvégével riogató National Geographic propagandáit, és a világhatalomra törő összeesküvők bárgyú terveinek a kieszelőit is!
Ezt a világot senki, de senki nem tudja hatalma alá gyűrni! Sem a világ összes bankjának a zsidó és nem zsidó pénzemberei, sem a titkos összeesküvők fontoskodó páholyainak szarkeverői sem! Ez a világ önmagát fogja elpusztítani, hogy a porig égett világ hamujából újjászülethessen! Mielőtt azonban önmagát emésztené fel ez a világ, azelőtt a vadállatok szintjére lesüllyesztett tömegek a templomok kapuira fogják felszegezni a papokat, mert hamisan tanúskodtak a mindenkori földi hatalmasságok mellett! Guillotine alá fogják vonszolni az elpuhult, tehetetlen XVI. -Lajosokat és a pornósztárokból és kalandorokból verbuvált hamis kormányok tagjait is!
Úgy, hogy mindenki vessen magára és arra, amit cselekedett! Minden jó és rossz cselekedet elnyeri majd méltó büntetését! Nem én találtam ki, de valahogy így van az a szöveg, hogy:
"... mert mondom néktek, lészen akkor jajveszékelés és fogak csikorgatása!"
Hát ezért utálom előre az egész huszonegyedik századot!

Karácsonyi Képek

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Thu, 24 Dec 2009 13:02:00 +0000

Itt karácsonyi zene van, az oldal jobb felső sarkában lévő több mint száz karácsonyi kép közt lehet válogatni.
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Karácsonyi Könyvajándék: A Végzet Asszonya

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Wed, 23 Dec 2009 10:09:00 +0000

Azt mondják, hogy a legszebb ajándék a könyv! Van, aki erre azt mondja, hogy ez egy régimódi ajándékozási szokás lenne, mert ma már kevesen olvasnak könyveket ebben a rohanó világban. Én ezzel az állítással nem értek egyet, de ez most legyen az én gondom!
Mit adhatsz ajándékképen az olvasóidnak az interneten keresztül? Hát mi mást, mint valami jó olvasnivalót az Ünnepekre!
Nos, én korábbi ígéretemhez híven, tartottam a ritmust, és sikerült felraknom a megígért regényem első kötetét, mind a tíz fejezettel együtt! Most már egyben van az egész, készen van a virtuális karácsonyi ajándékkönyv.
Jó szórakozást, Kellemes Karácsonyt és boldog ünneplést kívánok mindenkinek!
A képre kattintva, eljutsz a fejezeteket tartalmazó oldalra!

A Végzet Asszonya

Karácsonyi Babák

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Tue, 22 Dec 2009 10:02:00 +0000

Most már van Angyal elég, meglátjuk kinek mit fognak hozni! Aki jó volt, annak két Angyal jár! Aki nem volt jó, annak az anyósa fog jönni! (Angyalnak álcázva)

Hétköznapi átverések.

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sat, 19 Dec 2009 20:57:00 +0000

Ma végre kitettem a lábam a házból. Az autómat kiástam a hóból is, és elhúztam vidékre! Ködös hideg idő, csúszós utak, de mire kiértem Nyárádtőre, kisütött a nap is és olyan szép lett minden, mintha csak az én személyemet igyekezett volna ünnepelni a télbe fordult világ. A természet szerintem rám se rándított, de a cinegék és a többi apróság a gyümölcsösből bizonyára örvendeztek, mert teleraktam a kiürült madáretetőket. Elmászkáltam apámmal egyet, a fényképezőgéppel a kezemben, és mindjárt a mező szélén felvertünk két fácánt. Olyan zajt csaptak, ahogy a lábunk mellől felvágódtak, hogy alig tudtam lekapni a lencsevédőt. Egyébként ez a fácánok sajátos trükkje, hogy addig, amíg mozogsz, nem mozdulnak meg, csak ha rájuk lépnél. Ha azonban megállsz egy pillanatra is, azonnal feldobják magukat éktelen rikácsolással és szárnyverdeséssel a levegőbe, és szerencséd van, ha ijedtedben nem üt meg a guta!

"Dunna alatt alszik a rét"

Havas nádbuga a napfényben.

Minden jó, ha a vége jó! Nyugtával dicsérd a napot, és küld az anyjába a kereskedőt, a gyártót, a kapitalista profithajhászó piacgazdaságon alapuló... na, ezeket mind küldheted! Hazafelé, menet közben leállt a kocsim a kombinát előtt. Azt mondja a fedélzeti számítógép, hogy túlmelegedés! Kint -6.5 Celsius! Nézem a hűtőfolyadékot, forró nagyon, de a hűtő bordái jéghidegek. Nyomogatom a vezetékeket, megindul a folyadék, vastag, mint az olaj! Azt mondja a hűtőfolyadék flakonján lévő címke szövege, hogy -35 Celsiusig garantált! Hogy mi lenne garantált, azt nem tudom! Igaz, nem fagyott meg, de folyni se folyt a vezetékekben! Mi van akkor, ha már folyik, de még mindig nem hűt? Eszem megáll! Van még valami olyan is ezen a világon, ami még mindig az lenne, ami a neve, vagy esetleg arra is jó, aminek eladják?
Zorán szövege jut eszembe: - "Szeretem azt, ami azt jelenti, amiről szól!"
Én is szeretném már egyszer azt, hogy azt tegye mindenki, amire vállalkozott, és minden arra legyen jó, amire valakik valamikor kitalálták!
Marha egy világban élünk, az hétszentség!

Félreértés vagy Pofátlanság?

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Wed, 16 Dec 2009 11:16:00 +0000

Jön Markó Béla és azt mondja, hogy: "Jelentős az előrehaladás az RMDSZ és a PD-L együttműködéséhez szükséges dokumentumok kidolgozása tekintetében" Hát tényleg? Nem úgy volt, hogy Johannisra kell szavazni? Most a nemzeti érdek azt kívánja, hogy az UDMR legyen a kormányban! A szavazók, azok megint félreértették! Mint mindig!

Ha félreértés lenne, akkor az úgy történt volna mint a következő viccben! Katika elmegy gyónni, mert nagy bűnbe esett Jancsikával, és ilyen bűnnel a lelkében nem lehet felkészülni az Ünnepekre. A sekrestyében csak az új segédlelkész van, és mikor Katika elmondja neki a nagy bűnét, az egyszerűen nem tudja, hogy mekkora kellene legyen a kiszabott penitencia. Vajon hány Miatyánk és hány Üdvözlégy lehet ilyenkor a kiszabható büntetés? Ezért kikiált a harangozónak.
- János, a tisztelendő atya mennyit szokott adni a szopásért?
- Nekem egy ötvenest adott legutoljára!

Nos, elvtársak, ez lenne a félreértés! Az, amit ti tesztek, az nem előrehaladás, vagy politizálás lenne, hanem egy igazi, térden állós gyönyörszerzés! Egyesek erre azt merik mondani, hogy mindez a romániai magyarság érdekében történik!
- A kurvák az én nevemben ne merészeljenek nemzeti érdekekről nyilatkozni!

Az Én Cicáim

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Mon, 14 Dec 2009 23:51:00 +0000

Mióta tudom az eszemet, nekem mindig voltak cicáim! Most is vannak, és most eljött az idő is, hogy írjak néhány sort a macskáim kalandjairól. Képeket is készítettünk róluk, és néhányat feltöltök ide, hogy gyönyörködjenek benne azok, akik szeretik a cicákat! Előzetesként elmondom, hogy a a családtagnak számító Thomas kandúr a veterán kedvenc. Nyolc évet betöltött már, és ez egy tisztes kort jelent macskáéknál. Thomas nem igazán úgy fest, mint valami öregfiú, mert annak ellenére, hogy az egyik lába szegecselve van, egyáltalán nem mutatja a korát. Súlyosan sérült hátsó lábát sebészek tették helyre, miután egy emberi vadállat megdobta egy kővel. A műtét sikerült, és viszonylag hosszú gyógyulás és egy évig is eltartó sántikálás után teljesen felépült. Most úgy mászik fel a függőleges fák törzsére, mint a mókus. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy lábszárcsontját fémből készített betétek tartják összefogva. Nagyszerű vadász lenne, de az eltelt évek alatt egyre kényelmesebb lett, és most csak sportból szokott vadászgatni. Kirándulások alkalmával rendesen egerészik, kiborítja a halakat a vederből, és rendszeresen kötekedik a kutyákkal is. A nyáron majdnem ráfagyott egy ilyenfajta kalandjára, mert hiába gondolta azt, hogy egy kutya nem kutya, ez alkalommal két kutya vette üldözőbe. Ezt ő sem vette tréfára, és olyan sebességgel vágódott be a hálókocsi ajtaján, hogy a küszöbön üldögélő Margitot méteres ugrással majdnem belökte az ajtón. Géza a hasát fogva mesélte el, hogy a két kutya egyike nem tudott leállni a nagy iramból, és hatalmas döngéssel landolt az Opel oldalán, miután a macska a kocsi alatt átszaladva igyekezet lerázni üldözőjét. Máskor, ha csak egy kutyával van dolga, valósággal vadászik rájuk. A szüleim új kutyáját addig kerülgette, míg annak az egyik fülét cafatosra szaggatta verekedés közben. Mániákuson kutyákkal kötekedik, és nem lehet leállítani. Ilyenkor azzal jár a dolog, hogy a szállító ketrecébe kell bezárni. A menyasszonya Thomasnak Jerry lett, aki egy ritka, ázsiai hegyi macska és a sziámi faj keveréke lenne. Szőre teljesen más szerkezetű és vastag bundája van a viszonylag durva tapintású, hosszú fedőszőrzet alatt. A mancsán lévő párnák közt szőrpamacsok vannak, amelyek a jeges felületeken biztosítanak tapadást. A meleget nehezen bírja, és télen is a hideg padlón elnyúlva szokott hűsülni. Nehéz volt vele a lakásban, mert a bezártságot nehezen tűri, és félénk természete miatt minden zajra összerezzen. A gondok miatt kikerült a szüleim házához, ahol a nagy kert és udvar valóságos paradicsom lett számára. A környéken tanyázó kandúrok is nagyon élvezhették az egzotikus menyecskét, és nemsokára egyetlen szál kandúrja született a közben ivaréretté vált Jerrykének. Ez a kis kandúr, ez egy ördögfióka! Olyan eleven, mint a cikázó villám. Eszik, mint egy farkas, és a függőleges falakon mászkál szó szerint! Egyáltalán nem szemérmes, mint például az anyja, és nem finnyás mint Thomas. A kicsi kandúrt először Szilveszternek akartunk elnevezni, de később Hermész lett a hivatalos neve. Úgy is viselkedik, mert bár szárnyas sarui nincsenek, attól még pont olyan gyorsan száguldozik le és fel! Mikor Thomas meglátta először az újszülöttet, mintha tudta volna, hogy az nem lenne az övé, utálkozva szaglászta és látni sem akarta sokáig. Most már csak ketten vannak a lakásban és néha verik le helyet. Olyan játékot rendeznek, hogy néha kétfelé kell zárnom őket, mert másképpen mindent felforgatnak.

Ő Hermész.

Itt Jerry, a mama.

Ő Thomas a kutyák réme. Itt éppen egy kóborló kutyát figyel.

Ott fent van valami, de hogyan lehetne oda felmászni?

Itt éppen az egyik furcsa figuráinak egyikét produkálja. Ha valamivel foglalkozol, és ő úgy érzi, hogy mégis vele kellene törődnöd, akkor ezt csinálja. Ráfekszik a munkádra, és kötekedik is.

Néha le kellene ülni a számítógépek egyikéhez. Lehet?

A "Cicáim"!

Thomas a nőmre pályázik, de cirkuszt azért nem akar! Félrefordított tekintete a konfliktus elkerülésének a szándékát jelenti. Valahogy úgy, hogy én nem bánnám, ha te nem bánnád! Hát nem igazán rendes?

Advent Harmadik Vasárnapja

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sun, 13 Dec 2009 15:08:00 +0000

Karácsonyi Ajándék Olvasóimnak!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Thu, 10 Dec 2009 23:54:00 +0000

Mit tesz az ember, ha eltöri a lábát, és gubbaszt unalmában, mint ahogy én gubbasztottam novemberben három hétig? Nem tudom, de én nekifogtam regényt írni! Unalmamban! Feleségem elolvasta, azóta furcsán néz rám! Azt mondja, szép nagyon tetszik! Mit mondhatna mást? Bármit mondhatna, de mikor kimondta, hogy nem tudja biztosan most azt, hogy kivel is élt eddig, akkor megmondtam, hogy én úgy tudom, hogy velem! Azt kérdezte, melyikkel? Hát velem, azzal a másikkal! Az Alter Egommal! Nekem van ilyenem is! Nejem azóta szemmel láthatóan igyekszik belém látni, de csak görbére sikerül, és most... ez van!

Jönnek az ünnepek, és gondoltam, hogy azoknak, akik rendszeresebben szokták olvasgatni az írásaimat, azoknak igyekszek valami személyes ajándékkal szolgálni. Ezért nyitottam egy másik blogot, az Alter Ego-t, ahol sorozatban közzéteszem a mostani regényemnek az első részét az összes fejezettel. A többi résszel egyelőre gond van, mert bár a szerzői jog az enyém, de a kiadó húzná az orrát! A regény címe Valahol a Világ Végén. Van benne kaland, szerelem, akció szenvedély, misztika, emberi gonoszság és gyarlóság is. A hibák még benne vannak, mert a tinta még nem száradt meg rajta. A bokám hamarabb gyógyult, így a befejezéssel elhúzódtam már egy kicsit.
Ebben az évben én már többé nem foglalkozok a semmiségekkel, mint például olyan, hogy politika és választási csalás, vagy kormányválság és gazdasági terror! Erre az évre legyen már elég, mert két életre is elég disznóság történt az eltelt időben! Úgy, hogy most legyen béke és lazítsunk! Igazán ránk fér, és szerintem meg is érdemeljük a kikapcsolódást. Ha nem, akkor is!

Nos, olvasgassátok, ha van türelmetek is hozzá, és várom a kommentárokat is!

Az Örökös Vesztesek Szerepében

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Tue, 08 Dec 2009 13:20:00 +0000

Ha leülök az otthoni számítógépem elé, akkor a velem szemben lévő három angyalkát láthatom. Nem hallom, nem látom, nem mondom! Világos a figyelmeztetés, de kit érdekel?

A fényes jövőt mérlegelve, nyilvánvalóvá válik, hogy ezután jó lesz mindenkinek figyelnie arra, hogy mit merészel kimondani! A telefonba, már megszoktuk, hogy semmiféle simlis dolgot nem mondunk el, mert azt a Big Brother is hallgatja! Ő ugyanis csak az alkotmányos és emberi jogok elleni sérelmeket, szelektíven nem hallgatja meg! A csalásokat sem látja, csak akkor, ha netán a másik fél csalna! Például szavazatokat!
Mi, akik ostobábbak vagyunk, csak ezután fogunk jobban figyelni! Okosabbak persze ettől sem leszünk, mint ahogy eddig is bebizonyosodott az, hogy egyáltalán nem lennénk azok! Talán ezért is történhetik meg az, hogy nemzetünk nagy vezérei, nagy egyéniségei népük iránti szent kötelességüknek eleget téve, szavazni kergetik a balga népet. Vak vezet világtalant, a néma mondja a süket népnek, hogy mit kellene tenni! A nép pedig ostobább, mint ahogyan azt bárki elismerni merészelné, és ha gondolkodik is, az csak a saját kárára történik!
Aki gondolkodik az létezik, de ettől még nem lesz tájékozott, és okosabb se! Mérhetetlen ostobaságokat beszél, bedugott füllel áll a nagyvilágban, és szemét betakarja vélt igazának a balga fátyla. Így megy, ha megy szavazni, és ha véletlenül helyesen is szavazna, akkor kiderül, hogy nincs helyes szavazat. Ha lenne is, azt amúgy is elcsalják a hivatásos tolvajok!
De ez sem baj, mert így nem jönnek vissza a letűnt kommunisták, hisz el sem mentek soha! A médiamogulok nem veszik le a képernyőkről a Mónika Showt! Győzike és társai sem maradnak rajongók nélkül! Nem lopják el a nemlétező nemzeti vagyont sem az itthoni Krőzusok, mert azt a nagy család rokonai tartják meg maguknak! Nem adják el a gázt, és a vizet, a levegőt és a földet! Nem adják, mert megtartják maguknak! Ettől lesz boldog a földönfutó, mert szent meggyőződése megmarad mindörökre, hogy neki beleszólása van a Nagyok Játszmájába! Ő szavaz és választ is! Joga van hozzá!
Annyi gondja azért csak van, mert hiába szavazna, mégsem mondhatja el soha azt, hogy nyert is! Mindig mások nyernek, míg veszíteni mindig azok veszítenek, akiknek semmijük sincs! A legtöbb amit elérhet, az annyi, mint amit a mostani elnökválasztási eredmény hozhatott:
-Örvendhetsz annak, hogy valaki nem lett elnök, és bánhatod azt, hogy az lett elnök, aki lett!
Sokan most elhiszik, hogy ettől lettek boldogok! Nos, majd meglátják ezután, hogy mennyire boldogok lehetnének, ha nem kellene ennyire boldogok legyenek!

Advent Második Vasárnapja

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sun, 06 Dec 2009 22:59:00 +0000

Ki Vagyunk Állítva Vezérekkel!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Fri, 04 Dec 2009 17:32:00 +0000

Ez a mostani szardobálós kampány, ez most lejárt! Hála istennek! Megtudtam, hogy Basescu is megtudta, hogy a róla készített videó-felvétel, amelyiken egy Bruce Lee féle gyors-csapással szájon vágott egy gyereket, nem hiteles! Ezt eddig ő sem tudta biztosan! Most van róla bizonyítványa, hogy tudja! Mi még mindig nem! A szakértők? Ők igen! Amit tudnak, azt a képernyőn látható videó alapos elemzéséből, komoly "szakemberek" állapították meg! A képernyőn!!! Laboratóriumban még mindig nem, mert az sokáig eltartana, és kinek van ideje, ilyenkor ilyesmire, mikor kampány van! Aztán az is benne van, hogy ki hiszi el bármelyik változatot? Tulajdonképpen kit is érdekel az egész?
Azt is megtudtuk később, hogy a felvétel öt évvel ezelőtt készült! Akkor pontosan azok dugdosták, akik most elővették! Akkor azért, hogy nehogy ne válasszák meg a tengerészt! Ma azért, hogy nehogy megválasszák ugyanazt a tengerészt! Hát nem érdekes? Akkor is, és most is a nép üdvözülése érdekében tették ugyanazok! Kik? Nem mindegy? De igen!
Most, hogy Antonescu kiesett, Geoana lett a legszebb nyúl a halpiacon! Róla Iliescu pátriárka megmondta már régebbről, hogy nem egyéb, mint egy balfék! Ha ezt valaki eddig nem hitte el, a csütörtöki mérkőzésen láthatta, hogy ez mennyire így van! Egy nappal a mérkőzés előtt, Sorin Ovidiu Vintu keresztapánál éjszakázik akkor, amikor a titkosszolgálat a nap 24 órájában megfigyelés alatt tartja mindkettőjüket! Ezt ő nem tartja fontosnak, és később a bibliára esküszik, hogy neki az égvilágon semmi köze nincs az illetőhöz! Hát, igen! Na, és erről az alakról feltételezik, hogy visszahozza a kommunizmust Romániába! Ő, és még néhányan, a legnagyobb romániai tőkéssel karöltve! Biztos azért, hogy államosítsák a saját vagyonukat a romániai demokrácia vérpadján! Ez így hihető is! El is hiszik sokan, és szerintem úgy kell nekik!

Szép a választék, döntsön aki tud, hogy melyiket szereti jobban! Markó azt mondja, hogy nekik hiába ajánlgatják a csolányokat Boc-ék, mert ők most vegetáriánusok lettek! Ezt viccnek szánta, de csak ő vigyorgott hozzá hülyén, és még néhány körülötte lézengő léhűtő! Ő egyébként senkit sem javasol, de minden magyar menjen el, és szavazzon Johannisra! Az, hogy Johannis nem szerepel a választási listán, az nem számit! Fő az, hogy a ló érti, ha ütik a nyerget! Apropó Johannis!
-Ez a Johannis, ez egy nagyon jó ötlet! Ő a fehér lovon érkező királyfi, aki földhöz fogja csapni a gazdasági válság hétfejű sárkányát, kifizeti a nemzeti adósságot, megemeli a fizetéseket, kifizeti a zsebéből a nyugdíjakat stb. Ha balhé lesz, és lesz bőven, akkor a kurva német lesz a hibás, aki jószántából lett független csicskás! A felelőtlen, de patyolat-tiszta pártok pedig sopánkodhatnak, és elbőghetik magukat a nép vállán! Az pedig a következő alkalommal megint megszavazza őket, hogy nehogy rászakadjon az ég! Hát nincs ez jól kitalálva? De még mennyire!

Szász Jenő december elsején a Cotroceni-i palotában koccint Erdély elcsatolásának a 91. évfordulójára! Utána elmeséli, meghatódottságtól elcsukló hangon, hogy az RMDSZ nem volt ott, és erre a még mindig elnök azt mondta, hogy: "Ez valamit jelent!" Igen, jelent valamit de talán többet is! Egyszer azt, hogy Verestóy, Kelemen Attilával és Nastaseval korábban már koccintottak, csak december elsején, Medgyesi elvtárs vendégeiként Budapesten! Most akkor Szász elvtárs miért ne tehetné ugyanazt, de most Bukarestben? S ha már megteszi, akkor világos az is, hogy kijelenti még azt is, hogy: "Az erdélyi magyarság egyetlen esélye, hogy Traian Basescu újra elnök legyen!" Azt nem teszi hozzá, hogy az "erdélyi magyarság egyetlen esélye" kifejezés mit is jelenthet az ő felfogásában, vagy pontosabban, az "ők" felfogásukban!

Tőkés László is bemondja a tippjét, a szokásos "Távolból írok kedvesem" stílusban!! -Az erdélyi magyarság most szavazzon a lelkiismerete szerint! Ez már világos utalás! Mégis kérdezem, mert viszket a tenyerem is! Hát eddig nem a lelkiismerete szerint tette a nép, mikor szavazni küldték őket? Miért kell folyton a lelkiismeretre hivatkozni? Hátha egyszer tényleg úgy is fog történni? Nem jó festegetni az ördögöt a falra!

Ja, és igen! Aki egyik elnökjelölt vonzásának sem tudna ellenállni, és mély dilemmával küzdene, az szavazhat egy harmadik változatra is! Itt, a kommentálások közt olvasni lehet a véleményeket is! Érdemes, mert mindenki megtudhatja, hogy milyen szinten állunk mi az öntudattal, a nemzeti gondok iránti elkötelezettségekkel, és azzal is... , és sok egyéb mással is!

Van négy, úgymond romániai magyar érdek-képviseleti valami: RMDSZ, EMNT, MPP, SZNT! Van négy különböző utasítás is, hogy a bunkó magyar tudja, hogyan kell szavazzon!

1 RMDSZ- Johannisra kell szavazni!

2 EMNT- A lelkiismeret sugalmazását kell követni!

3 MPP- Basescura kell szavazni!

4 SZNT- Az autonómiára kell szavazni!

Van egy ötödik, de az az én ajánlásom lenne! A fenti négynek szólna, ha szólna! Nem szól, mert Advent van, és ilyenkor én bármennyire is kimondanék néhány dolgot, nem teszem meg! Nem, mert ilyenkor nem illik! Máskor se, de olyankor nincs Advent!

A legszebb az egészben, hogy van egy olyan izé, olyan Magyar Összefogás is, és van valami egyeztetéses sóhivatal is! Mindezt, így együtt, sikerült ilyen gyönyörűen összehozni is! Hát nem szép? Hát nem lelket felemelő? Hát nem lehetünk mi büszkék, hogy ilyen szépen építjük a jövőt?
Hát, nem! Nem is vagyunk, de azért mégis megkérdezem azt, hogy:

-Náluk soha sincs Advent? Legalább egyszer, egy évben!

Advent

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sun, 29 Nov 2009 21:26:00 +0000

Romania, The End of Choice!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Fri, 27 Nov 2009 15:39:00 +0000

Johannis mester és a Johanniták!
A kép eredeti neve: "Johannis Vőlegénysége."

Karaoke Szöveg a Kampányhoz

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Mon, 16 Nov 2009 13:47:00 +0000

Szerencsére, már csak ez a hét van hátra, és mindjárt kevesebb lúzer fogja pazarolni a saját és a mások pénzét úgynevezett kampányrendezvényekre. Nem egyébért, de az eltelt három évben annyi kampányt kellett már végigélvezni, hogy nyugodtan megváltoztathatnánk például a hét napjainak munkaprogramját.
Szombaton kampánycsend, vasárnap szavazás, hétfőn szabad-hétfő, kedden hivatalos szabadnap, szerdán munkanap, csütörtök rövid-nap, délután kampánynyitó ünnepségek, a jelöltek bemutatója, pénteken kampánycsata. Ide nem kell kormány, nem kell elnök sem, és még képviselőház sem kell, mert bőven elég az, ha vannak jelöltek. Azok úgy is sokkal lelkesebbek, meggyőzőbben linkelnek, és mivel sohasem lesznek megválasztva, senki sem számoltatja el őket. Persze, nem mintha a mostaniakat, vagy a régebbieket valaki valamikor elszámoltatta volna, de így legalább ez a kényesebb kérdés végképpen megoldódna.
Szebbnél szebb ötletekkel állnak elő a lelkes kampányosok, hogy bemutassák, mit tudnak! És bemutatják amit tudnak! Eközben a jelölteknek ebben semmiféle szerepük nincs! Mint ahogy semmiféle szerepe sincs például Kelemen Hunor elnökjelöltnek sem, aki már rég kellemetlenkedik a hülyeségeivel, hogy ő Romániában elnök legyen. Az ő érdekében találtak ki egy olyan szamárságot, hogy választási karaoke. Itt megtudhatjuk, hogy ki mit tenne, ha egy napra elnök lenne! Azt, hogy mit tenne Hunor, azt nem! Talán azért, mert ez nem kampány, hanem valami más. Karaoke megint nem, mert az egyáltalán nem az lenne, hogy betelefonálók baromságágait gyűjtenék kampánycsokorba. A karaoke egészen mást jelent. Én a tavaly már bemutattam egy hasonlót és ez talán annak nevezhető!
Ez Karaoke Kampányklip, és ennek az Ad Lib változata, mikor csak a szöveg és a zene adott, a dallamot ráimprovizálhatja az énekes. Erre talán rá lehetne fogni, hogy kampány is és karaoke is lehetne egyben. A fentit én szövegeztem Fats Waller- Ain'T Misbehaving zenéjének a feldolgozásával. A zenével nem volt gond, mert csak egy zongoradarab kellet hozzá. Nem állhatom meg, hogy most a minden magyarok elnökjelöltjének ne ajánljam fel szerény tudásomat. Igaz, itt csak a megmásított szöveget fogom adni, mert a dalt majdnem mindenki ismeri, és az LGT nem járult hozzá, hogy felhasználjam a zenéjét kampánycélokra, és helyettük csak nem fogok én zenélni! Még Hunorért sem!

-"Szól a Rádió"-n az LGT egykori legendás nagylemezén jelent meg a Boogie a Zongorán, és most a kampányhoz méltóan megbuherált szövegváltozat. Énekeli Hunor! Dudorászik hozzá a kampánystábja, és üti a taktust hozzá a pecsételővel néhány százezer botfülű!

1. Szerintem nagyon nehéz pártiskolám volt:
a pártnak minden tagja engem pártfogolt.
Szerették volna, hogy ha egyszer elnök én leszek,
s én közben mondogattam a hülyeségeket.

R.: És csak egy, és csak egy,
és csak egyetlenegy érdekelt:
reggel, délben, este
azt figyeltem, azt kerestem,
mikor melyik állomáson
szólal meg Béla bácsiii...

2. Egyszer egy régi tanár komolyan felkarolt -
talán már mondtam: nehéz párttagságom volt.
Bélának megígértem: utódja leszek,
és végighülyéskedtem négy vagy öt évet.

3. Átmentem kampánnyal a tilos helyeken,
játszottam szavakkal a fúvós hangszeren.
Sok tervem nem volt nekem néhány év után,
és valahogy kimaradt a siker. Vágyálom csupán.
R.

4. Én itt az RMD-ben játszom mindenen,
egyedül dönteni nem hagytak sosem.
Most végre elmondhatnám, hogyha akarnám,
de ma már kinek kell egy Hunor a hintán?!

Bözödi Tó

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Tue, 10 Nov 2009 20:52:00 +0000

Ha a bözödi tóról hallunk itt-ott, akkor mindenki, aki ismeri a történetét, a kommunizmus áldozataira, a nemzetiségeket szívből gyűlölő Ceausescu faluromboló diktátor gazemberségeire gondolunk. A majdnem kétszáz hektáros tó fenekén nyugvó Bözödújfalu örök szégyene marad az embertelen politikai rendszereknek. Ugyanakkor az azt követő úgynevezett demokrácia sem sokkal jobb a deákné vásznánál. Hadd említsem meg, hogy a félig vízben álló egykori templom több mint húsz esztendeje állja a viszontagságokat, és senki, de senki nem tett semmit annak az érdekében, hogy szomorú sorsát elkerülje.

Hajója összeomlott, tégláit és a torony cserepeit a megmaradt falú felső részébe költözött cigányok elhordták, és csak a gerendázatot hagyták meg. Most már az is összeroskadt, és csak a torony zömfalai állnak. Néha a vízben, néha a szárazon. Mindez az utóbbi években, amikor már a vén gazembert kilőttek, és mindenféle nyugati emberbarátnak és a vallásosságtól felmagasztosult szent emberek seregének is szabad lett a tánc. Jöttek és láttak, sírtak és sopánkodtak, aztán mindenki elment dolgára. Illetve nem mindenki, mert az elkergetett falú fiai közt akadt igazi hazafi is, akinek nem csak a szája járt hiába. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vénasszonyos sopánkodáson és nyavalygáson kívül egyéb nem lesz, a falú egykoron elszármazott fia, Sükösd Árpád 1996- ban egy nem mindennapi bravúrral kiemeltette a víz alól a falú első világháborús áldozatainak emlékművét, majd azt restauráltatva az egykori falú határában állíttatta vissza, a Bözödújfalu siratófala szomszédságába.

A templom azonban magára maradt. Sem egyházak, sem hagyományőrzők, sem politikusok, de még lelkes emberek sem igazán törődtek vele. Ha az Isten háza lenne, akkor törődjön vele a gazdája! Most még ott áll, még egy darabig, mint egy félig eltemetett halott csontos keze az ég felé mutatva, vádolva némaságában Istent és Embert egyaránt. Intő jel és keserű mementó mindenkinek! Múltnak és jelennek egyaránt.

Ezt a tavat nem a falú-rombolás program miatt találták ki. Gyakorlati haszna az akkori megfeszített ipari tevékenység keretében mutatkozott meg. A hosszútávú gazdasági fejlesztési program, a régió elmaradottságának felszámolása csak az ipari fejlesztés keretében volt kivitelezhető akkor is, és ez így van ma is. A környék egyetlen számottevő vízforrása a Kis-Küküllő, amelyiknek vízhozama még elég lett volna, de vízhozamának rendkívülien nagy ingadozása víztározók létrehozását tette szükségessé. A hatvanas években már elkészültek azok a tervek, amelyekben legalább két nagyméretű tározót szándékoztak a folyó felső folyásán létrehozni. Ebből az egyik, a Bözödújfalusi készült el, a gyulakúti hőerőmű hűtővízszükségletét, valamint a dicsőszentmártoni kerámia és karbid gyárak megnövekedett fogyasztását igyekeztek egyenletesebbé tenni. A 89-es fordulat után ezek az ipari létesítmények megszűntek működni, így a tónak csak az árvízvédelmi szerepe maradt fenn. Mindezt figyelembe véve, a tó tervezett maximális vízszintjét már nem lenne szükséges megtartani, lehetne az kisebb is! Annyira kisebb, hogy az éppen vízben álló templom ne legyen térdig vízben. Egyébként nyáron, nagyobb szárazság idején a templom és környéke szárazon van, és kempingezők sátoroznak mellette. Hogy máskor se kerüljön víz alá, és a jég ne rombolja, a víz ne áztassa, az csak egyszerű, adminisztratív intézkedést igényelne! Fél méterrel alacsonyabb tó, és máris teljesen szárazon lenne a templom. Csak ennyi, de húsz év nem volt elég ahhoz, hogy valaki ennyit is megtegyen. A rogyadozó templomért! Szájalni, siránkozni és képviselőket a környékről jövő szavazatokkal a parlamentbe küldeni azért kell, és ezt erkölcsi kötelességnek tartják. Jó, hogy vannak egyházi embereink az Európai parlamentben is, mert ott sok mindent el tudnak intézni, miközben itthon az üresen maradt templomok összedőlnek! És nem csak a térdig vízben állóak!

A mostani tó közben járja a saját útját, és szépen-lassan üdülőteleppé lépett elő. Csinos villák sokasága veszi körbe a tó egy részét, és a környező kaszálók és legelők helyén újabb házak, villák emelkednek ki. A villamos hálózat is terjed, és a civilizációs gondok is szaporodni látszanak. Közigazgatásilag Erdőszentgyörgyhöz csatolták a területek nagy részét, de az adó bevasalásán túl, semmiben nem támogatták és ma sem támogatják az egykori pionírok törekvéseit. A tó partjára ezrével kiszálló turisták szeméthegyeinek gondját néhány szeméttároló konténerrel meg lehetne oldani, és persze néhány ökó-budinak is meglenne a nyilvánvaló szerepe egy ilyen helyen!

A kilencvenes évek elején valóságos halászparadicsom volt a bözödi tó. A legtapasztalatlanabb kezdők is foghattak itt kilós példányokat. Később, a megyei halász-vadász egyesület vette át a gondoskodást, ami abból állt, hogy nem idevalósi fajokat telepítettek a tó vizébe. Pontyot, süllőt, harcsát, paducot és pisztrángot is. Utóbbival behurcolták a furunkulózis nevű betegséget, amelyik néhány év leforgása alatt kiirtotta a tó teljes fejes domolykó, népiesen balind, állományát. Később dévérkeszeget telepítettek sikeresen, de a felelőtlen beavatkozás következtében többé soha sem lett olyan a tó, mint azelőtt. Ennek ellenére lehet sikeresen is horgászni itt, és láttam néhány igazán szép példányt kifogva, amelyik bármely horgásznak a becsületére válhatna. A legtöbb látogató azonban csak kikapcsolódni akar, elmenekülni a városból. Nyáron valóságos tengerparti hangulat van itt hétvégeken. Ezrével lubickolnak a tó vizében, napoznak, csónakáznak és este hatalmas tüzek mellett sütnek-főznek, isznak, énekelnek. Péntek délután már elkezdődik a migráció, és estére nem sok olyan hely marad, ahová egy sátrat fel lehetne húzni. A környék villái, nyaralói is mind megtelnek, és vasárnap estig tart a menet, mikor aztán mindenki, aki csak hétvégére szokott kiugrani, indul hazafelé. Estére elcsendesül a vidék, s csak a szemét és hulladékhegyek mutatják, hogy eltelt egy hétvégi kirándulós hadjárat.
Az évek során nagyon sokszor sátoroztunk a tó partján a barátokkal, ismerősökkel, rokonokkal. Kezdetben gond volt, hogy kihurcolkodjunk, de aztán megvolt az első kocsink, mire reneszánsz lett a nyaralás. Később évekig nem jártunk ide, mert másfelé tanyáztunk, de mostanában megint visszaszoktunk, mert egyrészt a lakókocsival másképpen lehet nyaralni, és viszonylag közel van Marosvásárhelyhez is.

Persze, ha én kirándulni megyek, akkor az azt jelenti, hogy a fél házat odapakolom. Mindig vita volt ezért, de most már nincs, mert mindenki tudja mára, hogy nekem van ilyenkor igazam. Minden van, ami kell, és az is, ami talán senkinek sem kellene, ha egyáltalán az eszébe jutna! Ezért senkit nem érhet csak kellemes meglepetés, és ezt jó tudni.

A legfontosabb a villamos energia! Ha az van, akkor minden van! Telefon, internet, televízió. Igaz, hogy ezek nélkül nagyon jól meg lehet lenni, de ha kellenek, akkor jó, ha kéznél vannak. Villanyt nappal gyűjtöm össze fotovoltaikus napelemmel akkumulátorba, és onnan használjuk fel bármire, ha kell. A hűtőszekrény propán-butánnal megy, és főzni csak a kávét szoktuk a lakókocsi aragázán. A többi sütés-főzés kint a rostélyon az üstben, a bográcsban történik. Ilyenkor mindenki bemutathatja, hogy mit tud! A legtöbben kommentálni és enni, de ez nem baj. Én szeretek főzni, és sütni is. Bográcsban gulyást, halászlét, hallevest, bármit megfőzök. A húsokat is én szoktam sütögetni, miközben mások az italról gondoskodnak. Ezzel nincs is gond, mert mindenki azt csinál, amit éppen szeret, vagy amihez ért.

A táborozás lelke mindig az esti tűz szokott lenni! Aki egyszer is kifogta, hogy nyári éjszakán a tűz mellett üldögélve elbeszélgetett bármiről, és hanyatt feküdve az égbolt csillagjainak milliárdjait meglátta, az mindig arra fog vágyakozni, hogy újra megtehesse még egyszer.

Közeledik a reggel. A ritka képen a Vénusz, az Esthajnalcsillag sarlója látszik keleten. Fölötte a Mars vörös korongja. Balra tőlük a Fiastyúk csillaghalmaza figyelhető meg a derengő égbolton. Ilyen látványért érdemes volt fennmaradni hajnali négy óráig.

Az éjszaka titokzatossága, a sötétség sejtelme, az éjjeli csend rejtelmes neszeinek a megtapasztalása mind-mind olyan élmény, amelyet egy életen át kergetni lehet, de betelni velük soha sem lehet igazán. Néha egész éjszaka kint maradok a parton, és figyelem az eget, a tavat. A hajnali órák közeledtével, az énekesmadarak kezdenek ébredezni, és a napfelkelte sokszor valóságos ünnep. Annyira szép és magasztos néha, hogy szájtátva állsz a látványtól és azt hiszed, hogy csak álmodod az egészet. Mindig párás és ködös a tó fölött a levegő hajnalban, ha szép az idő, és csak hét-nyolc óra körül száll fel a pára, de akkor olyan látványban van részed, amit soha sem fogsz elfelejteni. A magas dombok közé egyszer csak meredeken bevág a napfény, és a hirtelen felmelegedett levegő örvényleni kezd. Pillanatok alatt sűrű ködbe burkolózik minden. Minden vizes lesz, a ruhádból csöpög a víz. Az eget látni nem lehet, csak a sűrű ködöt, amelyik egyik pillanatról a másikra hirtelen felszáll, és a nap teljes pompájával bevilágítja az egész tavat. Egész sereg vadmadár kap ilyenkor szárnyra, zajosan üdvözölve a fenséges napot.

Kezdődik egy új nap. Van, aki kávét főz, van aki morcosan alszik még, és van aki Unicumért könyörög. Ilyenkor nem illik senkire rászólni, senkit sem szabad megbántani, mert ilyenkor mindenki érzékeny, és nagyon emberevő kedvében van. Ezt nevezik másnaposságnak! Hamar elmúlik az Unicumtól, de a legjobb egy alapos lubickolás és utána egy forró kávé!

Nagy gond szokott lenni, ha ilyen csodálatos reggel helyett, szeles, esős időre ébredsz. Ha teheted, délig ki se dugd a képedet, mert megbánod! Akkor is csak azért, hogy morogj valamit az orrod alatt, az időjárást emlegetve. Ha ez nem használ, akkor van könyv, kártya, tévé, rádió és ha ez sem használ, akkor keress valakit, akivel megoszthatod a kulacsod tartalmát.

Zuhogó esőben, utolsó napon. A csapat végsőkig kitartó csoportja.

A legkeservesebb dolog, mikor hosszabb idő után elkezdődik a csomagolás, és a sátor bontása. Ilyenkor a legszívesebben otthagynék mindent, és világgá szaladnék. Mikor már elindultam, úton vagyunk hazafelé, akkor már nincs gond, de addig nagyon keserves szokott lenni. Ezt az utóbbi részt, ezt valahogy még tökéletesíteni kellene, de hiába, eddig még nem sikerült. Ettől eltekintve, holnap indulnék egyet tekeregni, ha lehetne!

Unalom Ellen

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Sat, 07 Nov 2009 18:08:00 +0000

-Félreléptem, eltörött a bokám!- Úgy kell neked, ha félrelépsz! Margit tudja?- Igen, tudja mert a hátam mögött állt.- Ő törte el a bokádat?- Nem ő törte el, én törtem el. Csak úgy, rendesen, mert félreléptem a lépcsőn. Illetve azon, ha lett volna lépcső! Sötétben nem látszott, hogy nincs, és én hiába akartam rálépni. Nem sikerült, mert nem volt lépcső, hanem csak egy gödör.- Hol járkáltok ti olyan lépcsőn, amelyik nincs is?...
Ha valaki azt hiszi, hogy ez egy fiktív beszélgetés lenne, annak megmondom, hogy nem az. E hónap negyedikén felhívtam telefonon édesapámat, hogy Károly napján köszöntsem. Ekkor történt a fenti beszélgetés közöttünk. Mint apa és fia közt. Úgy látszik, apám éppen ünnepelt, vagy már túl is volt egy kicsit rajta. Máskor személyesen szoktam meglátogatni, de most kénytelen voltam telefonon lebonyolítani a ceremóniát, mert tényleg eltörtem a bokámat és most nehogy megint valaki kezdje a kérdezősködést, mert elbőgőm magamat. Nem a fájós bokám miatt, mert az nem igazán fáj, csak ha ráállok. De nem fáj, ha nem állok rá. Ezért nem állok rá! Akkor meg miért fájna? Na, szóval a bokám nem fáj, hiába lenne elpattanva. Csak akkor fáj, ha ráállok, de ... ezt most egyelőre hagyjuk!
Már máskor is volt eltörve, és nincs benne semmi újdonság. Nincs begipszelve, mert azt nem szeretem, és csak egy acélozott merevítős lábvédőt használok, meg egy olyan támaszkodós botot, amire a leányom azt mondta, hogy olyan vagyok vele, mint doktor House. Ilyen szereléssel persze a házból kimenni nem lehet, és akkor agyonuntam már mindent. Magamat is, az összes világmegváltós ötleteimmel együtt. Mert nekem ilyenek is vannak. Meg olyanok is, hogy most aztán mától új életet kezdek, de ha nem is, akkor valami nagyot fogok tenni! Ilyen agybaja másoknak is szokott lenni, hogy kijelenti, vagy felfogadja, hogy leszokik a cigarettázásról, vagy fogyókúrázni fog! Nem ír többé blogot, mert hiába a pusztába kiáltott szó, és egyébként is, kevesen értik a zsenialitását stb.
Hát igen, ilyeneket lehet mondani és én is mondogattam hasonlókat. És olyanokat is, hogy rendet teremtek magam körül. Ez az a gondtömeg, amit mindnyájan szoktunk tologatni, halasztgatni mígnem a szó szórós értelmében eltorlaszolják a mindennapjainkat. Például száznál is több könyv áll a polcokon a második sorban, elfedve a hátsókat, vagy egyszerűen a szoba padlóján várják a megváltást. A nyári kirándulások alatt összegyűjtött ásványok, emléktárgyak, de még a kőszáli sas farktolla is, mind várja a sorsát. Erre már csak púp a hátamon az ezernél is több fénykép, videó ami pokoli összevisszaságban áll a számítógépen, a laptoppon, mindenféle adathordozón. Mikor nekifogsz valaminek, mindjárt kiderül, hogy előbb még négy-öt apróbb dolgot el kell végezni ahhoz, hogy odaférj, vagy hogy legyen mivel megcsináld a dolgodat. Kell négy hatos betontipli a polcnak. Kéznél nincs csak kettős, és tizenkettes. Nyolcas van, de ahhoz nincs fúróm, csak bajonettzáras-profi, nem talál az ütvefúró agyába. Az adaptert kölcsönadtam a szomszédnak még a tavaly, aki továbbadta a fiának, aki most éppen válik és a felesége hatóságilag zároltatta a közös vagyont az én adapteremmel együtt. Kész agyrém! Inkább másfajta polcot szerelek, mert azért nem adom ilyen könnyen fel! A könyvek a helyükre kerülnek, de közben felfedezem, hogy tíznél is több olyan könyvem van, amelyeket soha nem is olvastam. Megvettem, a rakásba tettem aztán elfelejtettem őket. A felforgatott ház közepén elmélyülten heverve olvasgatom, hogy milyen is lehetett az 1956-os forradalom szovjet szemmel nézve. Nagy rakás rendetlenség, szétszórt szerszámok mindenfelé, és én művelődök. Érkezik a feleségem haza, s rögtön visszarángat 56-ból a mába.
Van nekem egy olyan otthoni kócerájom, amit nevezhetnék műhelynek, de nem az. Inkább raktár lenne, ha oda be lehetne lépni. Bemenni semmiképpen nem lehet. Ez is egy olyan gond, amit mindig elódázok, mert kiderült, hogy bár sokszor tettem lakhatóvá, a vége mindig az lett, hogy előbb-utóbb még jobban eltorlaszoltuk mindenféle kacattal. Így aztán mindegyre lehet benne rendet teremteni, de készen nem lesz soha. Olyan ez, mint az erdélyi autópálya. Vagy a trójai háború! Inkább az utóbbi, de modernebb változata, mikor például valahová becsapódik egy akna!
Van egy olyan tanítás a taoista tanokban, amit Wu-Wei-nek neveznek. Ez valami olyasvalamit mond, hogy úgy érhetsz el mindent, ha nem teszel semmit! Ezt én most nem igazán értem. Valójában egyáltalán nem értem. Erről jut eszembe, hogy van itt errefelé nálunk is egy olyan jó posztkommunista szólás, hogy amit megtehetsz ma, azt halaszd el nyugodtan holnapra, mert akkor már nem biztos, hogy meg kell tenni! Akkor meg miért fáraszd magad vele? Mi több, Murphy is azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy amit ma nem biztos hogy érdemes lenne megtenni, azt a tegnap sem volt biztosan érdemes! S mivel a mai nap lesz a holnap tegnapja, érdemes elgondolkozni minden sürgős feladaton, hogy érdemes megoldani? Hátha mire készen lesz, senkinek sem lesz az már fontos!
Csak egy hete heverészek tehetetlenül itthon, s már kiütött rajtam valami gyanús agybaj. Nem értem a taót, újra írok a blogomba, és nagyjából rendet teremtettem a dolgaim közt. Még maradtak olyanok, hogy újrarendezzem a csatornák számozását a tévéken, mert minden harmadik helyen már üresség van. Igaz, hogy hiába van több tíz műsor a listán, elnök csak egy van mindeniken. Remélem, hogy nem sokáig kell nézzem a kancsal pofáját. Ahogy elnézem a dagadt, kékeszöld bokámat, Karácsonyig még elleszek magammal. Inkább blogot fogok írni, hátha addig nem bolondulok meg egészen!

Őszi Napforduló

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Thu, 08 Oct 2009 17:57:00 +0000

Nem haltam meg, sőt! Nagyon is élek, csak éppen nagyon befelé fordulva teszem azt! Hallom a külvilág zaját, de az nem ér el a tudatomhoz. Magamba vagyok temetkezve, mély meditációba. Új világot teremtek a régiből, s a főnix-madaramat égetem porrá a megújulás oltárán. Még eltart egy darabig, de majd újra itt leszek. Addig is legyetek jók, és ha tehetitek, cselekedjetek csak egyszerűen jót, önzetlenül embertársaink érdekében. Egy jó szó is megteszi!

Marosvásárhelyi Csernobil

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Mon, 21 Sep 2009 18:45:00 +0000

Ha ködös idő ereszkedik Marosvásárhely fölé, akkor itt minden idevalósi tudja, hogy megint elgázosítás következik. Nem ma és nem csak a tegnap volt ez így, mert Marosvásárhely mióta a sokoldalúan fejlett szocializmus útjára lépett, az egész város a környező falvaival, népe egészségével tizedet fizet az ipar istenségének.

Tiszta, szélcsendes időben már tíz-húsz kilométer távolságról látni lehet azt a füstoszlopot, amit a Marosvásárhely tövében 147 hektáron elterülő Azomures Vegyi kombinát okád az ég felé. Az ég felé szélcsendben, szeles időben a szél irányába, és leszálló légmozgások alkalmával, a közvetlen környezetét bújtatja mérgező gázfelhőbe. Néha napokig annyira magas szintre koncentrálódik a mérgező-irritáló gáz aránya a légkörben, hogy fulladásos tüneteket vált ki az érzékenyebb egyéneknél. Eddig számtalan panasz, lakóssági bejelentés történt ebben az ügyben, úgy hogy számolni is nehéz. A környezetvédelmi hivatal a vállát vonogatja, néha megbüntetik pár száz euróval a légszennyeződési értékeket túllépő üzemet, aztán minden marad a régiben. Most úgy tűnik, betelt a pohár! Legalábbis úgy tesznek, mintha komolyan vennék a már rég tarthatatlan helyzetet. Mobil légszennyeződést monitorizáló állomást helyeztek el az üzem környékén. Azt ígérik az illetékesek, hogy ha még egyszer büdösséget termel a gyár, nincs pardon, be fogják szüntetni a gyár működését.

Hiszi a piszi! Valamikor négyezer ember dolgozott itt, ma ennek a számnak az egyharmada lehet még, a részben maximális kapacitáson működő telepen. Tulajdonosai török részvényesek, akik a nagy privatizációk idején bagóért vették meg a felbecsülhetetlen értékű vegyi üzemet. A tőzsdén AZO néven jegyzik a részvényeit, és az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedtek a jegyzési árak. A fentiek mellé még jön egy néhány fontos érv, ami mellett eltörpül a köhécselő városlakoknak az egészségügyi gondja. Utolsó mohikán lett az Azomures az országban és Európában is, a szervetlen és részben szerves műtrágyák gyártásában, amelyeknek ára kemény valutát jelent. Az 1975-ben beindított részleg, az NPK jelzésű komplex műtrágyát gyártó üzemkomplexum a gyártelep majdnem felét foglalja le hatalmas silóival és tárolóival, és a végterméket világszerte keresik, az önmagukat agyondicsért ökologikus termelők is. Hasonlót csak Indiában és Chilében állítanak elő. Szerves műtrágyát is állítanak itt elő, neve urea. Ezt a szerves anyagot nagyon jól lehet műtrágyaként is alkalmazni a magas nitrogén tartalma miatt, de számtalan más szerves anyag alapanyaga is egyben. Ragasztóanyagokat, gyógyszereket, vegyszereket, festékeket, állítanak elő belőle, ezért igen keresett alapanyag. A gyár területén felépült Melamin részleg is ebből állít elő porszerű alapanyagot. Ebből készült például az egykori konyhabútorok fehér vagy színes melacart bevonó rétege is. Utolsó, de nem utolsó helyen szerepel, hogy az itt gyártott ammónium-nitrát az egyik legkeresettebb robbanóanyag alapanyagát jelenti. A hadiipar töméntelen mennyiséget vásárol fel belőle, de a világon már csak néhány helyen állítanak elő ipari mennyiségben, éppen a sokat vitatott környezetszennyezés miatt.

A felsorolt termékek mellett még sok más egyéb melléktermék is szerepel. Ilyen a fiziológia szérum, amit a gyógyszeripar és az egészségügy használ alapanyagaihoz. Itt működik az oxigént, nitrogént, széndioxidot palackozó részleg is. Külön argont sűrítő részleg működik itt, talán egyedüli a maga nemében. Tonnaszámra termelődik ammónia vizes oldata, ami megint számtalan más festék és gyógyszer alapanyagát képezi.

Ezeknek a termékeknek a termelését gazdaságosan, vagy technológiailag csak egy összevont, un. kombinált gyártelepen lehet megvalósítani. Ilyen a marosvásárhelyi Azomures is! A legfontosabbak: Három ammónia gyár, három salétromsav gyár, két hőközpont, két ammónium-nitrát és egy hatalmas, az NPK-t termelő külön komplexum.

A környéken lakók a legtöbbször a légkörben észlelhető ammónia szaga miatt tiltakoznak. Valójában ez lenne a legkevésbé veszélyes szennyeződés. A gáz sajátossága, hogy nagyon alacsony jelenléti szinten is, heves szúró, irritáló hatást vált ki. Ezt a kellemetlen hatását már néhány ppm koncentráció mellett is kifejti. Ilyenkor kellemetlen, de az egészségre kevésbé ártalmas még. Magasabb koncentrációk esetében, mikor hevesen támadja a légi utak nyálkahártyáját is, a hatás kibírhatatlan. A szem ég és az izzadt testrészeken égő fájdalmat okoz. Ekkor heves köhögést, és fuldoklást okoz. Nagyobb koncentráció eszméletvesztést, majd fulladásos halált okoz. Az enyhébb mérgezések általában nyomtalanul gyógyulnak, káros jelenségek csak hosszan-tartó mérgezések esetében válnak nyilvánvalóvá. Ilyen a tüdő és az agy maradandó károsodása, amit röntgen és RMN vizsgálatok is igazolnak. A sokkal veszélyesebb, de alig észlelhető mérgezést az un. nitrogén oxidok okozzák. Ezek azok a jellegzetesen sárga-barnás füstfellegek, amelyek a toronymagas kéményekből távoznak. Ezek szaga alig érezhető, és csak erősebb koncentrációk esetén észlelhetőek. Akkor is édeskés, egyáltalán nem kellemetlen a szaguk. Hatásuk azonban annál drámaibbak. Kis mennyiségben is súlyos, maradandó elváltozásokat okoznak a tüdőben. Magasabb koncentráció belélegzése után a tüdő vízzel telik meg, és fulladásos halált okoz. A mérgező anyagok sora azonban ezzel egyáltalán nem ér véget. A salétromsav semlegesítése ammóniával eredményezi az ammónium-nitrátot. A gyártás során, számtalan lépcsőn kell átmenni. Reakció, koncentrálás, pH-korrekció, granulálás, osztályozás, hűtés, kezelés, csomagolás. Az első és második fázis során nagy mennyiségű gáz keletkezik, amelyik egyaránt tartalmaz ammóniát és savas gázokat is. Ezek egy részét a légkörbe szellőztetik, mint ahogy a granulálás során felszabaduló gázokat is a légkörbe szivattyúzzák a hűtőventilátorok. Ezek színe szürkés-fehér, és kellemetlen szagukkal nem csak a környéket füstölik, hanem savas eső formájában a környező épületeket, növényzetet is károsítja. Az NPK műtrágya gyártása rendkívül komplex folyamat. Több fázisban történik az előállítása. Alapanyaga a kálium klorid, salétromsav, és az un. foszforit. Ez az utóbbi alapanyaga az évmilliók alatt felgyülemlett madártrágya ásványosodott változata. Nagy mennyiségű foszfort, kalciumot, fluort stb. tartalmaz. A termelési folyamat során a foszforsav különböző gyökei születnek, amelyek rendkívül aktívak és az élő anyagra károsan hatnak. A koncentrációs folyamatok során nagy mennyiségű foszfor-savgőz termelődik, amelyiknek egy részét a légkörbe szellőztetik. A granulálás során még több káros gáz szabadul fel, ennek egy része fluoridokat tartalmaz. A fluor nyomokban, a csontrendszer egészséges működésében katalizátorként tölt be fontos szerepet. Nagyobb mennyiségben azonban súlyos zavarokat okoz a szervezet elektrolitikus egyensúlyában is. Férfiaknál impotenciát okoz. Elég hat hónapot a fluoridos légkörben melózni ahhoz, hogy a szexuális képesség a nullával legyen egyenlő!

A légkör szennyezése mellett még van egy megoldatlan gond. A kombinát több vizet használ el, mint amennyi az egész Marosvásárhely vízfogyasztása lenne. Ennek a vízmennyiségnek egy része soha nem tér vissza a Marosba, mert egy része gőz és pára formájában a légkörbe kerül. Egy másik hányada késztermék formájában elhagyja a gyárat. A víz nagyobbik hányada egy viszonylag felületes kezelés után visszaömlik a Marosba. Nincs és nem is lehet olyan kezelési módszert kitalálni, amelyikkel hatástalanítani lehetne, a számtalan szennyeződéssel fertőzött vizet újra használhatóvá tenni. Néha kilométereken át döglött halak hullái borítják a Maros vizét a „véletlen” kiömlések miatt. A nagy mennyiségű nitrátok, nitritek, szulfátok, fluoridok, foszfátok a vízbe kerülnek, a Maroson lefelé a távoli városok ivóvízét teszik tönkre.

Az üzem háta mögött, a Maros túlsó oldalán van egy retenciós medence, amit népiesen iaz batal-nak neveznek. Ez a néhány hektáros tó vize annyira mérgező, hogy hozzá hasonló csak a Csernobil környéke lehet. Valóságos ökológiai bomba, mert egy árvíz, de egy kitartó esőzés esetében is több százezer köbméter méreg kerülne a Maros vizébe. Ehhez képest az elhíresült Tiszai ciánmérgezés egy másnapossági fejfájás lenne csak. Ebből a tóból csak párolgás útján távozik el víz, mert annyira mérgező, hogy kezelni sem lehet. Ennek ellenére, a sokszorosan tömény mérget hóolvadás idején szokták titokban szivárogtatni a Marosba is, mert ilyenkor ugyebár messze viszi a tavaszi áradat.

Másik bomba, amelyik ketyeg, az a kombinát területén elhelyezett négyezer köbméteres ammónia tank lenne. Ebben cseppfolyósított ammóniát tárolnak. Egy kisebb repedés, vagy sérülés esetén is a több tonnányi gáz a légkörbe kerülhetne, és a mérgező gázfelhő útjából nem lenne menekülés. A cseppfolyós állagból expandálódó lehűlt gáz a talaj mentén szétterjedve, képes lenne a környék egész lakósságát kiirtani. Erre a horror forgatókönyvre már volt egyszer példa Marosvásárhelyen. A nyolcvanas évek elején felrobbant négyes ammóniagyár szintézistornyának az egyik elrepülő darabja elvágta a tartályhoz tartozó vezetéket. Egy fiatal magyar gyerek hidegvérén múlt a környék sorsa. A kiömlött sűrű gázködben tapogatózva, volt bátorsága gázálarccal az arcán felmászni a vezetékes esztakádra, és elzárta a megfelelő szigetelő szelepet. Ha a repeszdarab a tartály falát szakította volna be, akkor Marosvásárhely akkori lakóssága, ma már csak emlék lenne. Az említett robbanás következtében, három kilométeres körzetben az összes ablaktábla betört. A felrobbant nyeletőtorony 16 tonnás fedőlapja másfél kilométerre landolt egy ház udvarán. Az ott leparkolt Daciát három méter mélyre ütötte a földbe. Emberi életet, megfejthetetlenül nem követelt a rendkívül szerencsésen lezajlott nagyarányú robbanás. Sérülést csak néhányan szenvedtek. Mindössze néhány karcolás volt az egész. A felrobbant toronnyal párhuzamosan nagyméretű hűtővízvezetékek vágódtak el a robbanás következtében.A lezúduló nagy mennyiségű víz elfojtotta a további reakciót, és a biztonsági rendszerek percek alatt alapállásba helyezték a még megmaradt üzemet.Ilyen szerencse azonban csak egyszer fordulhat elő, és az egyre öregedő gyár biztonsága is csökkenőben van. Néhány üzem a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben terveződött és néhány technológiai megoldás már a telepítés idejében is elavultnak számított.
Nagy felhajtás megy napok óta, hogy most az egyszer nincs kecmec! Bezárjuk a gyárat, menjenek haza a törökök! A fentebb elsoroltak alapján lehet tippelni, hogy mi lesz a marosvásárhelyi Csernobil sorsa. Emberek ezreinek a társadalmi gondjára hivatkoznak néhányan, hogy a munkanélküliség az egekbe ugrik városomban. Nekem, a szemforgató szemérmesen aggódó emberek mindig tenyérviszketegséget szoktak okozni! Néhány ezer ember gazdasági gondjától nem tudnak aludni, miközben százezrek egészsége és élete forog kockán, és nem csak Marosvásárhelyen. A nagy felindultságot szimuláló hivatásosak se a százezres tömegek egészségi állapota miatt lennének kétségbe esve, mert a társadalmi empátia errefelé nem szokás, hanem csak megfizetett munka. S mint olyan, csak olyan is! Mint a fizetés! Kérdés marad, hogy ki kinek fog többet fizetni? Ahogy itt elnézem a pro és kontra érveket, láthatom, hogy mindenki beszél elvekről, uniós normákról, és sérelmekről is. Csak éppen arról és azokról nem, akiknek a sorsáról dönteni fognak! Azok ebbe nem szólhatnak bele! Nem, mert vannak mások, akik úgy vélik, hogy ők azt is jobban tudják, hogy van, vagy nincs jogod az életedhez!

Székely Pügmalion helyett, Székely Csipkerózsika!

nyaradik@rdslink.ro (Karesz) — Mon, 14 Sep 2009 15:56:00 +0000

Ha valaki, a romániai magyar politikai életben nagyot akar mondani, az mély lélegzetet vesz, aztán a hatásszünet után kimondja a varázsigét: Autonómia! Erre mindenki bólogat, úgy van, az autonómia! Innen tovább bármilyen problémáról lenne szó, vagy bármilyen kampányszöveg is következne, az teljesen mindegy, mert az Ige Nevében beszélő Aranyszájú Semmitmondónak felmagasztosult szövege van! Azt kikezdeni nem illik, nem illő, sőt, a legfőbb bűn, a Nemzet Jövőjét eláruló tettnek számítana!

Ezzel nincs is gond, mármint a mondókákkal, mert az már régen nyilvánvaló sokak számára, hogy a sokat emlegetett Autonómia működéséről nincs átfogó keretterv, de még ötlet sem, hogy hogyan is kellene annak nekifogni! Pedig ötlet és elgondolás már régen van papíron is, de hogy azokból hogyan lehetne egy Pügmalión mesterhez illően egy csodás szobrot faragni, és abba lelket is lehelni, azt senki sem tudja igazán!

Teljesen fölösleges itt most mindazt felidézni, hogy kik és mikor milyen céllal autonómiáztak, házaltak szavazatokért, ígérgettek fűt-fát a nevében. Céljuk ismeretes, saját karrierjük egyengetése céljából a szájukra vették, dicsérték, követelték, aztán ennyiben maradtunk! Volt lelkesebb is, aki komolyan vette, terveket is szőtt, hisz benne! Talán nekik sikerül majd egyszer eredményt is elérni!

Az autonómiás szövegekkel is az a gond, mint ami a többi társadalmi gonddal is mindig előfordul errefelé, a Balkán tövében. Minden szinten, államelnöktől lefele, a képviselőházon keresztül, a legegyszerűbb lépcsőház előtti padon folyó vitáig, mindenki azt mondja, amit igaznak vél! Ettől a „megmondom én a frankót” típusú vitastílus alól a sajtó sem kivétel, sőt! Ezerszámra megy a „talk show” mindenfelé, ahol a legtökéletesebb példáit láthatjuk, hallhatjuk ennek a balkánista mentalitásnak. Teljesen képtelenség például a környező országok tévéiben is olyan műsort találni, ahol ne arról lenne szó, hogy az éppen ott üldögélőknek mi lenne valamiről a véleménye! Lehet szó bármiről, mert a tévé előtt ülő, fekvő néző azt fogja megtudni, hogy X, vagy Y mint gondol, vagy hogyan gondolja! De soha nem azt, ami van! Soha nem úgy, ahogyan történik, hanem úgy és csak úgy, ahogyan valaki a saját szemszögéből megítéli! Ellenpéldaképpen, mert ilyen is van, érdemes olyan műsorokat nézegetni, illetve követni, mint a Sat1, 3sat, ZDF, ORF stb. Igaz, németül is kell tudni, és nálunk ez is másképpen van beállítva, hogy jobb ugyebár az angol nyelvismeret. Nekem az a véleményem, hogy a legjobb változat a mindkét nyelv azonos szintű ismerete lenne. Nos, a fent említett műsorokban döbbenetesen mást lehet tapasztani! Itt, ha gazdasági gondokról beszélnek, akkor gazdasági gondokra lehet recepteket is kapni, és nem csak beszámolókat, hogy hát baj van! Ha terrorizmusról van szó, akkor nem Bin Laden üzeneteit olvassák be, és robbantásokat mutatnak vég nélkül, hanem a terrorizmust kiváltó és azt fenntartó jelenségeket vizsgálják. A végére kikerekedik a megoldás is, hogy hogyan lehetne a terrorizmust felszámolni úgy, hogy ne a kommandósok tegyék azt, hanem a terrorizmus, mint eszköz, váljon céltalanná! Ha politikus beszél valami baromságot, akkor nem arról fog a vita folyni, hogy joga volt ezt mondani, vagy mi váltotta azt ki, hanem arról lesz szó, hogy a baromságokat fecsegőknek ne legyen többé alkalmuk onnan beszélni, ahonnan éppen baromságokat mondtak, mert azt onnan nem lehet megtenni! Ami a legfurcsább lehet számunkra az, hogy azok, akik ott beszélgetnek, nyugodt hangon, élvezettel társalognak, ÉRTENEK is AHHOZ, amiről beszélnek!

Hogy nálunk miért nincs ez így? Illetve miért van másképpen, arról hadd meséljen ékesen egy példa! Friss jogi doktorátussal rendelkező kolozsvári fiatal titán, aki román szakon végezte „tanulmányait”, nem tud románul még társalgási szinten sem beszélni! Ezt a paradox jelenséget mondjuk nehéz volna elképzelni úgy, hogy a Cambridge-i egyetem végzőse még nyekeregni se tudjon angolul!

Erre jön a tipikus balkáni értelmezés, amitől az ész megáll! Mindenki ledöbbenve veszi tudomásul a dolgot, de senki sem megy el addig, hogy feltegye azt a kérdést, hogy: Akkor X-nek mekkora lehet a jogi tudománya? Jó, jó, van diplomája, de… Ez eszméletlen, de nem egyedüli példa! A sor nagyon hosszú, és a mostani magyar képviselőink közt is vannak olyanok, akik új doktori címmel rendelkeznek! Néhány év múlva, mikor kikopnak a parlamentből, találkozni fogunk velük az egyetemeken, mikor a katedráról tanítani is fognak! Hogy mit, azt le lehet majd mérni a jövő generációk tudásán! Akkor talán az lesz meglepő, de nem olyan erősen, hogy van diplomája is, igaz írni és olvasni még nem tud! Nahát!!!

A hozzánemértés mesteri fokozatának elérése csak az egyik oka lenne annak, hogy itt állunk, ahol ma vagyunk az autonómiánkkal! A másik tragikomikus jelenség az, mikor úgy beszélünk dolgokról, eseményekről, és jelenségekről, hogy azokat soha nem láttuk, nem észleltük, nem tapasztaltuk meg a helyszínen, a saját habitusában nem láttuk lezajlani! Olvastunk, hallottunk valamit, tíz könyvből írtunk egy tizenegyediket a saját nevünkben, és szakemberekké váltunk a témában. Soha nem ellenőriztük le a korábbi tíz könyv hitelességét sem, soha semmivel sem járultunk hozzá a meglévő ismeretek tárházának a bővítéséhez. Legfeljebb, szokásunkhoz híven, elmondtuk a saját véleményünket is, amit mellesleg megint csak hamis alapokon építettünk fel! Vagy a politikai ízlés és illendőség szájíze szerint fogalmaztunk meg! Hónapokon át ment a szájtépés, hogy a gyergyószentmiklósi EMI tábor mekkora gazemberség lenne! Mindenféle botcsinálta újságíró és hordószónok politikus verte a nagydobot, hogy így, meg úgy! Érdekes módon, egyetlen szakértő sem tette a lábát a tábor területére, néhány joviálisan vigyorgó fiatal riporteren kívül, aki a filmezett anyaggal később manipulálva, a hangadók szája íze szerint idétlenkedett a médiában. Ennyi volt a „szakértelem” de véleménye mindenkinek előre megvolt, s azt a tények bár igazolni nem tudták, ez semmit sem változtatott a meggyőződésükön. A jövőre megrendezendő táborról ugyan úgy fognak előre viszolyogni, és ugyan úgy fognak megint rablót kiáltani! Azért, mert nekik EZ a véleményük, punktum! Én, aki vettem a fáradtságot és személyesen is meglátogattam a tábort, megvan a saját véleményem, és az egyáltalán nem esik egybe az álszemérmeskedő hivatásos szakvéleményező „szakemberek” siránkozásaival. Az EMI tábor egy ifjúsági tábor, ami semmi esetre sem téveszthető össze a Hitlerjugend-el, vagy a Noua Dreptate féle vasgárdista, nyíltan neofasiszta szervezet megnyilvánulásaival. Lehet, hogy távolról ez nem látszik, de aki véleményt akar mondani úgy, hogy igazat is mondjon, az vegye máskor a fáradtságot és tájékozódjon a helyszínen!

Elmondható, hogy az EMI-nek a jövőben kiemelkedett szerepe lehet a helyi autonómiák megvalósításában, míg az ellenük acsarkodó, magukat zavarukban neoliberálisoknak nevezők, kicsi, de annál zajosabb csapata soha nem lesz az autonómiás mozgalmak támogatója! Nem lesz semmi, a politikai pártok képviselői által autonómiát emlegetők mozgalmából sem, mert az csak üres fecsegés! Először is, nem ismerik a Székelyföld sajátosságait, a sokféleség által teremtett helyi viszonyokat. Másodsorban, nem tudják a politikai érdekeiket felülírni a helyi közösségek javára!

Augusztusban Kézdivásárhelyen a nyolcadik Kézdi Expo bonyolódott a város sportcsarnokában. Mennyire fontos egy városnak egy ipari kiállítás, azt nem kellene részletezni itt! Ennek ellenére, a megyei tanácselnök annyi fáradtságot sem vett, hogy jelenlétével megtisztelje a fontos eseményt. A budapesti kormány két delegátust küldött a helyszínre, és az IMM bukaresti minisztere is megjelent a nyitányon. Tamás Sándor, RMDSZ-es megyei tanácselnök rá se hederített a dologra! Neki politikai sérelmei vannak, a kézdivásárhelyiek pedig menjenek a francba a gondjaikkal!

Ugyanitt, ünnepi városnapokat tartottak, ahol a politikusok igyekeztek dörgölődni a néphez, és érdemes volt nézni, hogy mennyire idétlenek tudnak lenni, ha leszállnak a nép közé. Kézdivásárhely főtere nem nagy, s ha végigtekintesz Gábor Áron szobra mellől, láthatod az egész ingyenes előadást. Azt, hogy Szász Jenő hogyan vonul ki családjával a színházból, vagy hogyan dzsentrisedik Borbély Károly pipával a szájában, mikor egy szőkét sétáltat a parkban. A legtermészetesebben talán Ráduly Róbert viselkedett, mikor kislányával a kocsijába készült beszállni, és vidáman pár szót váltottunk vele az előadásról.

A város népe pedig ünnepelt a kései órákig, számtalan előadást nézhetett, táncolhatott és élte a világát, mint ahogy eddig is tette! Mint ahogy a nagybaconi székelyek és a barótiak is, meg az egész Székelyföld népe ünnepelt és élte világát. Nem kellett szólnia senkinek, hogy mit és hogyan tegyen, nem kellett semmiféle központosított érdekvédelmi szervezetnek közbeszólnia, hogy né székelyek, éljetek, tegyetek valamit! Nem, mert a Nép él és cselekszik! Éli önmaga életét, újra és újra! Az egyének elpusztulnak, de újak születnek és a nép tovább él! Amit a nép átörököl, amit a Nép tesz, a magyar nép, az a Magyar Nemzet! Ez a gyengébbek kedvéért, mert számtalan olyan kérdést hallottam már, hogy mi is lenne az erdélyi magyar nép sajátossága! Hát az lenne, ami évszázadok után is, ha átalakulva is, de mindig megmarad, és a következő generációk viszik tovább! Ezt azonban látni kell, ott a helyszínen, oda kell menni és nem csak kampányok ideje alatt! Nem a népet kell megszólítani, hanem várd ki, amíg a Nép hozzád szól! Akkor tudni fogod, hogy mit akar, és akkor beszélhetsz a nevében is! Addig úgy jársz, mint Toró Tibor, aki a nagy Nemzetgyűlések előtt azt nyilatkozta, hogy a legfontosabb az lenne, hogy mindenki jöjjön el, és mondja el, mi a baja, és gyűjtsük össze a gondokat egy listára! Hát igen, listákat írunk, aztán kampány idején van miből puskázzanak a felkészületlen politikusaink, és csodálatosan tudják azt, hogy mi lenne a bajunk!

Megdöbbentő, hogy bármerre jársz a Székelyföldön, az elmaradottság jeleit láthatod, de a megújulást is! Az utóbbi a fontosabb! Valóságos reneszánsz bontakozik ki a szemed előtt, és repes a szíved örömében! Erre nekem ne mondja senki, hogy porlunk, mint a szikla! Porlunk egy nagy nyavalyát, csak túl sok itt a porhintés, és attól nem látunk rendesen! Néhány fotót illesztek ide, a nagybaconi napok alkalmával készültek.Olyan pompon lányokat láthattam, a csillogó villogó botokat forgatva a kezükben, hogy olyat egyetlen erdélyi nagyvárosban sem! A háttérben szakszerű fúvószenekar nyomta az indulót. Ha egy településnek ennyi fiatal zenésze van, és ezek csak a zenészek, akkor itt lehet utánpótlásról is beszélni!

Tovább haladva az úton, mindegyre pártás székelyruhás lányokat láthatsz szekérre ülve, és szilaj legényeket a nyeregben. Bokrétákkal, szalagokkal feldíszítve járják az utakat. Helyenként megállnak, és a zenészek rázendítenek a nótára, mire a fiatalok úgy ropják a táncot, hogy döng az aszfalt alattuk. Ott jármű addig át nem megy, míg meg nem unják a táncot. Igaz, senkit sem láttam, hogy ne állna tátott szájjal és ne az ingyenes előadást nézné! Én is ezt tettem, miközben a legények cifra nyergeit nézegettem, ami egyáltalán nem olcsó berendezés, nem is beszélve a lovakról. Egyetlen igavonó lovat sem láttam nyereg alá fogva. Karcsú bokájú, csak lovaglásra használt, betanított nemes fajtát azonban igen, és egy ilyen lipicai ára versenyezik egy BMW árával is! Egyetlen nap alatt legalább húsz olyan példányt láttunk felszerszámozva, hogy a szánk tátva maradt. Nesze neked elmaradott, szegény székely vidék!

Hát politikus elvtársak, ti nagyon rossz helyen keresitek az autonómiát! Illetve nem is igazán keresitek, mert ha ezt tennétek, akkor azt is láthattátok volna, hogy az valójában létezik, él, mozog, és nagyon szépen fejlődik is! Annyira a szemetek előtt lenne, ha keresnétek is, hogy ki is verhetné azt, akkor sem látnátok! Nem látnátok, mert semmit sem tudtok népetekről! Azokról, akiknek állítólag a nevében beszéltek!

Az autonómia titka a gyökereknél keresendő, és csak azokra a gyökerekre alapozva, mintegy ránemesítve arra, lehetne megvalósítani azt! Kívülről jövő ötletekkel, agyalágyult mesterkedésekkel, szócsokrokkal soha, de soha a székely népet nem fogjátok rávenni arra, hogy valami olyant tegyen, ami neki nem tetszik! Eddig sem sikerült senkinek megtörni ezt a makacs népet, és ezután sem fogja megtenni senki! A székelységet nem megváltani vagy megváltoztatni kell, hogy beleférjen valami autonómiába, hanem olyan autonómiát kell neki adni, amilyen már van, és annak terhét önszántából is magára veszi, mert az már az övé!

Vissza a gyökerekhez! Okoskodás helyett, menjetek ki már egyszer a néphez, éljetek ott vele, és ismerjétek meg azt! Miután megismeritek, majd tudni fogjátok, hogyan kell a nevében beszélni! Ne a véleményeteket mondjátok el a népről, hogy maradi, makacs stb. Értsétek meg, miért olyan és cselekedjetek úgy, hogy a vélt hiányosságból erény kovácsolódjon!

Pügmalion megfaragta saját autonómiáját már évezredekkel ezelőtt! Nekünk, erdélyi székelyeknek nincs ilyen nagy bajunk, mert mi csak a szendergő Csipkerózsikánkat kellene felébresztenünk az öntudatára!