Tavaszváró
Diadalmaskodik már
a napfény, mire jégcsap könnye csordul
Pislákoló csillagok
hajnalban mutatják már, az idő átfordul
Kövérek az
aranyeső rügyei már, majdnem szinte robban
Ódon
ház faláról pereg a mész, hangtalan lepattan
Iszapból korán előbujt bamba béka hunyorogva
bámul
Siváran még hideg
ez a világ, mely most szeme elé tárul
Hogy miért jött elő
ilyen korán, ezt még ő sem tudja
Megmozdult benne
is most valami, talán ez a gondja
Árnyas oldalakra menekült
el a tél, rongyos a bundája
Onnan langyos szellő
kergeti el, madárdal nyomába
Iszkol is fel hegyek közé, talán ott még berzenkedhet
Mérgesen rázza
szakállát, mire a fenyők most összenéznek.
Százszor láttak ők
már ilyet, hogy már foga nincs a télnek
Eddig sem törődtek vele nagyon, ezért már csak ránevetnek.
Kellemes tavaszvárós hétvégét kívánok! :)
VálaszTörlés