Nyárutó

Nyárutó

Eső mosta vén köveken

fáradt, megtört ködös fényben
lépked idő, szinte mérhetetlen
Mint akire máshol jobb élet vár
megy vele, messze megy el a nyár
de maradnak a fák, a csendes vizek
és marad az Út, mert mindig lesznek

végtelenül, itt lesznek velünk a kövek.

Nyárády Károly

Sarki Fény

Aurora Borealis

Úgy lépett be életembe, hogy valójában sosem volt ő kint

ő az, kire még a legirigyebb erkölcscsősz is igenlően int.

Mert megszeretni csak egy pillanat volt őt

A félénk, csendes, halk beszédű nőt

Kinek, bár szemében a hideg fjordok kékje villant

Hófehér keble alatt már egy vulkáni szív dobbant.

Ő az, kinek érintése gyöngéd, nyúlánk teste két kezem közt ég

s ha kérdeznék, megmondani nem tudnám, életemben mi kellene még.

Nyárády Károly