Határtalannak szab határt a mért idő hol már ködbe vész a távol Élettelen lett az erdő, ám csak pihen hisz végtelen az élet! Örök, mint a benne rejlő ősi erő.
Lelked legmélyén szóljon ma a gyász Legbelső szobád oltárán gyújts gyertyát, ha ma odaállsz emlékezni, vagy ha már végleg odavágysz hol többen vannak már, mint ideát mondj inkább értük őszintén egy imát és maradj! Itt, lelked templomában nézd a lángokat Látni fogod ma Őket mind, látni fogod megszépült arcaikat.