Ma sem volt könnyű élni. Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt!-s mindig érdemes lesz hiszem. Nehéz-s el kell fogadni, ki szemben áll velünk, s azokat elviselni kikkel menetelünk. Ütésük úgy eltürni,hogy meg se tántorodj: -a túloldal ne lássa,mint hul szét táborod! Elmenni, vinni válon, ki gyenge s már kidöl,s mert rá is jut erődből, ledöfne-úgy gyűlöl. Naponként mosolyogni, kinban azok között kik összefenik szemük egy jó szavad mögött. Menni velük-már régen nem értük! -csak azért, mert e sereg iránya valami célt igért Velük és ellenükre,annyi közt egyedül, -vívni,mégis azért, mi csak együtt sikrül:- -mindez ma sem volt könnyü, -s nem lesz könnyű sosem- de törvényes válalt sors ez, ha érdemes -ha nem.
Advent második vasárnapja alkalmából,gondoltam megjelenítek egy aranyos kis verset,amelyet egy nagyon jó barátom írt a tavaly.Jó ilyenkor egy kicsit elfelejteni ezt a sok szennyet,amellyel nap mint nap találkozunk.A vers címe:
Ünnep
Hófödte bércek alatt, megbúvó völgyben, Apró kicsiny házak, s fenyőerdő körben. Kékes jégpáncélba öltözött a patak, Amely más évszakban hömpölyögve szalad.
Lázas készülődés, majd mindegyik portán, Ennek jó okául jeles ünnep szolgál. Izgatott gyermekek sürgetik a napot, Bukjon alá hamar, ma szünnapot kapott.
Amint leszáll az éj, s csend üli a tájat, Csengettyűszó jelzi, itt van már, nem várat. Összeül a család, apraja és nagyja, Karácsony szent estén szeretet adva.
De az egyik lakból hiányzik az élet, Pedig azt is lakják, lámpa fénye éled. Nádfedeles tető alatt, vályog falak között, Anyócska hajlong meleg tűzhely fölött.
Elcsoszog a székig, megfáradt hiszen, Tekintete az ablakon túl, a nagy lucon pihen. Apjával ültette még, hány éve is annak? Drága jó szülei rég a mennyben vannak.
A messzeség homályában még halványan dereng, Gondolata szárnyra kél, a régmúlton mereng. A kitisztult képek lassan vissza térnek, Az elfeledett órák újra benne élnek.
Hogy szerette, várta egykor ezt az estet, Tovatűnt csodákat maga elé festett. De férjura elment, gyermekei távol, Otthon ünnepelnek, nem itten, máshol.
Dehogy zsörtölődött, kijutott a jóból, Ki sem fogyna talán a méltató szóból. Különben is, holnap érkezik a család, Csak a mai éjjel fusson gyorsan tovább.
Évről-évre kisebb a karácsonyfa csúcsa, Karját nem fölfelé, maga elé nyújtja. Angyalt tűz az ágra, hevesen ver szíve, Kislánykori emlék, féltve őrzött dísze.
VÁCI MIHÁLY:Ha érdemes ha nem
VálaszTörlésMa sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt!-s mindig
érdemes lesz hiszem.
Nehéz-s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltürni,hogy meg se tántorodj:
-a túloldal ne lássa,mint hul szét táborod!
Elmenni, vinni válon,
ki gyenge s már kidöl,s mert rá is jut erődből,
ledöfne-úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni,
kinban azok között
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük-már régen nem értük!
-csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt igért
Velük és ellenükre,annyi közt egyedül,
-vívni,mégis azért,
mi csak együtt sikrül:-
-mindez ma sem volt könnyü,
-s nem lesz könnyű sosem-
de törvényes válalt sors ez,
ha érdemes -ha nem.
-------HÁRMASFALU
Békét és gyarapodást a Kis-Küküllő menti Testvéreimnek!
VálaszTörlésAdvent második vasárnapja alkalmából,gondoltam megjelenítek egy aranyos kis verset,amelyet egy nagyon jó barátom írt a tavaly.Jó ilyenkor egy kicsit elfelejteni ezt a sok szennyet,amellyel nap mint nap találkozunk.A vers címe:
VálaszTörlésÜnnep
Hófödte bércek alatt, megbúvó völgyben,
Apró kicsiny házak, s fenyőerdő körben.
Kékes jégpáncélba öltözött a patak,
Amely más évszakban hömpölyögve szalad.
Lázas készülődés, majd mindegyik portán,
Ennek jó okául jeles ünnep szolgál.
Izgatott gyermekek sürgetik a napot,
Bukjon alá hamar, ma szünnapot kapott.
Amint leszáll az éj, s csend üli a tájat,
Csengettyűszó jelzi, itt van már, nem várat.
Összeül a család, apraja és nagyja,
Karácsony szent estén szeretet adva.
De az egyik lakból hiányzik az élet,
Pedig azt is lakják, lámpa fénye éled.
Nádfedeles tető alatt, vályog falak között,
Anyócska hajlong meleg tűzhely fölött.
Elcsoszog a székig, megfáradt hiszen,
Tekintete az ablakon túl, a nagy lucon pihen.
Apjával ültette még, hány éve is annak?
Drága jó szülei rég a mennyben vannak.
A messzeség homályában még halványan dereng,
Gondolata szárnyra kél, a régmúlton mereng.
A kitisztult képek lassan vissza térnek,
Az elfeledett órák újra benne élnek.
Hogy szerette, várta egykor ezt az estet,
Tovatűnt csodákat maga elé festett.
De férjura elment, gyermekei távol,
Otthon ünnepelnek, nem itten, máshol.
Dehogy zsörtölődött, kijutott a jóból,
Ki sem fogyna talán a méltató szóból.
Különben is, holnap érkezik a család,
Csak a mai éjjel fusson gyorsan tovább.
Évről-évre kisebb a karácsonyfa csúcsa,
Karját nem fölfelé, maga elé nyújtja.
Angyalt tűz az ágra, hevesen ver szíve,
Kislánykori emlék, féltve őrzött dísze.
Lábához a macska hízelegve bújik,
Ez egy nagyon szép és megható vers!
VálaszTörlésHányan vannak még, akiknek még egy hízelgő macska sem jut! Kurva tud lenni néha az élet!