Rekviem

Egy Utolsó Szó

Kihuny lassan fény szemedben 
pislákol még lét a fáradt testben.

S bár búcsúzkodok tőled ködös éjben

álmatlanul kóborolva könnyes szemmel

mondogatom reménykedve: Ne menj még el!

Bólogatnak csendben hozzá lombok

értik s tudják ők, hogy én mit mondok

és csak néztek le hidegen a csillagok

mikor átsuhant az égen sötét madár

tudtam rögtön! Te nem vagy már!

Szemed fényét fátyol feddte már el

Lelked  útban, most égre száll fel

Elcsuklik hang, a sírás, s megtörik a fény

mosolyod visszanéz talán, át az ég ködén

mikor hallani vélem a hangod és látom

árnyadat suhanni, s a sárguló levelet fákon.

Meg-megállva nézek tova, hová lett a fény?

Megpihenni készül örökre a sírhelyed kövén?

Nem tudom, s csak nézek át az eső függönyén

Téged sirat most az ősz is, és fájdalommal én.

Fodor Clara emlékére!

2011. 10. 21.

 Nyárády Károly