Őszi Muzsika

A napokban rendezgettem, s a sok kacatot igyekeztem kiszűrni a halomba gyűlt iratok, használati utasítások, lejárt garancialevelek tömegéből, és furcsa kincset találtam. A sok szemét közt, rongyos szélű, kézzel írott füzetlapokat találtam, a saját írásaimat, amelyeket több mint huszonvalahány évvel ezelőtt írtam. Olvasgatva, furcsa érzés kerített hatalmába, rég elfelejtet érzések bizsergése ébredt fel bennem. Tudtam ezekről az írásokról, de nem tudtam, hogy még léteznek, örökre elvesztettnek nyilvánítottam sok hasonló írásommal együtt. Furcsa egybeesés, az első lapon egy régi, októberi emlék, és most szintén október van. Az akkori bejegyzést első szerelmi csalódásomat követően írtam, s ma vigyorgok a nyavalygó fiún, s sajnálom is egyben, de érzem titkon, hogy mégis én vagyok. Ma, a későbbi tapasztalatok következtében megedzett ravasz férfi nem tudna ekkora szentimentalizmust papírra vetni, nem tudna ennyire őszinte lenni. Senki sem szereti a lelki bajait kiteregetni, mert gyengeség jele az érzékenység. Inkább mereven előretoljuk az állkapcsunkat, összeszorítjuk fogainkat, de nem engedünk, erősek vagyunk! A könnyek nem illenek a mai emberhez, az érzéseket elrejtjük, nem engedjük senkinek a betekintést! Akkor vagyunk kemények, igazi férfiak! Akkor számíthatnak ránk igazán a család tagjai, feleséged, gyereked. Szikla kell légy, biztos mentsvár a háborgó élet viharában! Igen, ma ez vagyok, vagy még él bennem az egykori gyerek? Vagy az, aki éppen akkor már sem gyerek és sem férfi még nem volt. Íme, mit produkáltam akkor, 24 évvel ezelőtt:

Őszi muzsika

Elmúlt a nyár, s a napfényes, langyos őszi napok után, sötét fellegektől nehéz az ég. Langyos szellő helyett, szilaj északi szél nyargal a kihalt természet felett, felkavarva a lehullott faleveleket. Apró, hideg eső szemerkél, siratva az elmúlt nyarat. Szorosabbra húzom a kabátomat, s lassan lépkedek a vastag avarszőnyegen ott, ahol valamikor veled jártam. Akkor meleg nyár volt, zöld pázsit terült el, és forrón sütött a nap, a lombok közt madarak daloltak. Te velem voltál. Most halott levelek hevernek lábam előtt, a fák csupaszon nyújtogatják ágaikat, mintha búcsút intenének, utolsó ölelésre nyújtanák ágaikat, melyekre sötét varjak telepednek panaszos károgással. Most egyedül vagyok, te más úton jársz. A te utadon! Akkor azt suttogtad a fülembe, hogy sohasem lesz vége, mindig nyár lesz! Most csak a szél vihog kárörvendően, borzolja a bokrokat, kavarja a leveleket,  s egy régi újságot vesz üldözőbe. Sötéten közeleg a korai est, fekete árnyékok kúsznak elő a homályból. Rettegve várom az éjszakák csendes magányát, a sötét éjszakák néma rémeit. Arcomon hideg esőcseppek folynak össze, s csak sós izéről tudom, nem az ég könnyezik. Gyorsabban lépkedek, hazafelé veszem az utamat. Kell az otthon melege, hisz ott még mindig ég a Remény mécsesének halvány lángja. A gondolataim egyhangú kavargása lankad, és már tudom, soha sem fog többé már így fájni. Valami végleg elmúlt! Megértettem azt, hogy már felnőtt lettem, és ez már mindig így lesz ezután. Ilyen fájdalmas felnőttnek lenni?

1983. október

 Ma már tudom, tényleg nem fájt soha semmi hasonló többé annyira, de felnőtt is csak jóval azután lettem igazán, és ma sem vagyok ebben biztos, hogy teljesen az lennék! Maradt egy adag együttérzés a siránkozó fiú iránt, és október most is szomorú, ha nem is azért a régi lány miatt. Vajon Ő olvassa most mindezt?  Ha igen akkor hálás lehet, mert nem mindenkiről írnak 24 év múlva is! 

Már nincsenek kétségeim, megint én vagyok! A mai szemtelen és cinikus! Olyan, mint maga a JELEN!

Szombat Esti Láz(álom)

Szombat este mit is tehet az ember, ha nem megy buliba, vagy esküvőre, vagy valami hasonló programja nincs, akkor nézi a tv-t. Azt én is szoktam, de az utóbbi időben lekapcsolva, mert így a gondolataimat se zavarja, villamos energiát se zabál, és persze nincs is mit nézni benne. Az RDS szolgáltató hetvenvalahány csatornán zúdítja fejedre a szemetet. Első helyeken a Discovery csatornák vannak, de én már mindeniket tudom kívülről. Az alapon mindenféle roncsokból szerelnek össze gépeket, de ezeket ismétlik úgy, hogy kár nézni. A Civilization Rommelt mutatja, hogy ezredszerre beveszi Tobrukot. Ezt is tudom. A Scientific a rossvelli ufót ossza, kb. kétszázadikszor. Animal- cápák, Reality - félrelépők, AXN- rendőrös film, Hallmark zsarus film, HírTV- gyurcsány gazember, TV 2 -reklám, RTL -Klub reklám, ATV –Orbán hazudik, TVR1- amerikai törvényszékes film, ProTV- karatés film, Prima -lövöldözéses film, ProCinema -X Akták (tíz éve ez megy), ebből elég. A hír televíziós kategóriában: Realitate -Andrei Gheorghe mond valamit, de nem lehet követni. Ant3 – Mircea Badea elmondja, Basescu kavarja a szart, CNN -Bin Laden lehet, hogy spekulál, EuroNews- Mianmari vérengzés, MoneyCh.- emelkedik az Euró ára. Öt sportcsatorna közül hárman futballoznak, egyiken reklám, az ötödiken püföli egymást két bohóc, a bírót is kidobják a ringből, aztán a székekkel is verekednek. A zenecsatornákon, hát mit mondjak, zene van! A Classic-on Elvis Presley dorombol valami szívdöglesztőt, a VH1-en Pet Shop Boys megy nyugatra, (GO WEST). Van vagy három MTV is, egyiken fekete csajok vonaglanak bugyiban, majd fehér öltönyben stricis kinézésű fekete csávók szigorú pofával ordítoznak a kamerába. A másik MTV-ben más csajok, de tangában rázzák a terjedelmes hátsójukat és más palik hadonásznak hozzá. Aztán vannak ilyen etnos csatornák is, de én ezeket átugratom a b1, otv, ddtv, acasa, romantickal egyetemben, és a fene tudja még melyiket, hogy nehogy véletlenül is lássam. Még maradt ott egy pár, de azok se jobbak semmivel, szóra sem érdemesek. Éjjel aztán három csatornán is ömlik a pornó! A Tv1000-en szoktak mutogatni hard részeket is, a Spice Platinum az keményen betart. A Playboy is igyekszik, de itt legtöbbször csak csajok veszik, teszik egymást. Ennyi műsor, és én mégis unatkozok! Filmet nézni kész mazochista élvezet. a számtalan reklám kibírhatatlan. A távirányítóval elkapcsolsz, aztán elfelejted mit is néztél, máshol kötsz ki, ahonnan szintén tovább fogsz kapcsolni a reklámok miatt. Akkor meg minek? Power gomb, és adio! Marad a számítógép. Ott, ha akarsz, bármit megkapsz. Például ha kidobod a pénisznagyító receptes email-ket, akkor elolvasod a leveleidet, válaszolsz a hónapos üdvözletekre, elolvasod a beírásokat, válaszolsz, ha tudod mit, újságot is olvashatsz stb. Ha egész héten ezt tetted, akkor valami másra vágyakozol. Szoktam online játékokat játszani. A Pacific Fighters egyike annak, amelyiket játszottam, de most nem teszem, mert hiába lövöm le az amerikaiakat, úgyis mindig ők győznek, mert így van megcsinálva a játék. Ez egy második világháborús repülőgép szimulátor. Én egy japán Hayate vadászbombázóval szoktam repülni, ritkán lőttek le, de hiába lövünk le mindenkit, mindig elveszítjük Iwo Jima szigetét. Kész agyrém. Nincs egyetlen ellenség se a végén, mégis kikapunk. Ezért most nem játszom! Van egy másik remek játék, Need For Speed Carbon. Itt mindenféle autókkal lehet versenyezni, nagyom élethűen megy, és sok jó trükköt lehet megtanulni. Izgalmas versenyeket lehet játszani, de a szomszédok idegbajt kapnak, ha éjjel játszadozol, és csikorognak a kerekek, meg bömböl tíz-húsz turbós masina. Ha csendben akarsz játszani, nem hallod az üzeneteket, a csapattársaid utasításait. Ugyanez van, ha a másik kedvencemet játszadozom a Battlefield 1942-est. Itt totális háborút lehet játszani, tankok, repülők, helikopterek, robbanások, géppuska pokoli harci zajában kell a parancsokat közvetíteni, végrehajtani. Nehéz elképzelni, mikor tökéletesen lemásolt T72-es tank lánccsörgése közepette kivágtatsz a harcmezőre, aztán egy Apache helikopter rakétákkal támad rád, és irtózatos robbanással kikészít. Azelőtt persze te is a fedélzeti géppuskával próbálod leszedni, irtózatos kelepeléssel lövöd, minden látható eredmény nélkül. A Míg 29-es turbinái is tökéletesen hangzanak, csak éppen ne legyen senki a környéken, mert annak Bin Laden jut azonnal az eszébe, ha átrepül valaki a csatamező felett. Ezért csak nappal lehet, de akkor nincs kivel,mert a csapat találkozója este 11-kor van. A feleségem vagy éjszakás, vagy miután össze-vissza kapcsolgatta egy darabiga a tv-t, alszik, és csak onnan lehet tudni, hogy rég nincs ébren, hogy a távirányítóra ráfekszik, amitől folyamatosan szökdösnek a programok a tévén.

Ilyenkor mit lehet tenni, ha nem jön álom a szemedre? Hát ilyeneket írogatok, s talán megnyugszom, ha kipanaszkodom magamat. Vajon más hogyan csinálja?

9.11

Lelepleztem Mihai Viteazul titkát!

Leleplezésre vár Marosvásárhelyen egy híres személy szobra, aki mellesleg soha az életében nem járt itt! Na de mit számít ez, ha a város tanácsa többségi rmdsz képviselettel rendelkezik, kétnyelvű utcafeliratok sincsenek, és Kossuth Lajos is háborús bűnösnek nyilvánított! A megbékélés az fontos, de az, hogy egy alig "nyolc" évet élt személynek itt szobrot emeljenek, az tényleg egy nem mindennapi teljesítmény!

Egy ritka fénykép.

Az ablak előtt álltam ácsorogva, hirtelen felvillant valami, s amit láttam, balsejtelmekkel töltött el. Első gondolatom az volt, hogy valami szerencsétlen repülő szétrobbanásának a tanúja lettem, de a sebesség, ahogy a becsapódás történt, az világosan jelezte, hogy ilyen gyorsan csak kozmikus sebességgel száguldó valami lehet, tehát egy meteort láttam, amelyik a légkör viszonylag alsó rétegeiben égett el. Nosza kaptam a fényképező masinát, és lekaptam az oszladozó füstfelhőt.
Rákattintva nagyobb a kép!

Macskaélet

A barátaim már tudják, de aki még nem tudja, annak most fogom elmondani, Tamás kandúrnak van egy menyasszonya! Igaz, hogy Tamást nem kérdeztük ki, mi a véleménye egy ilyen feje fölött összehozott nászról, de amint a tények utólag bizonyítani fognak, ígéretes a jövő! Azért mondom majd, mert a menyasszony még nem igazán zavartatja magát, még gyerek, és neki most csak játék az élet!
Úgy történt, hogy bementen a Posta utcai Petshopba, megláttam a kis cicát a ketrecben szomorkodni, egy pillanat műve volt már vittem is haza! Pár napra rá, leégett az egész üzlet, minden állat odaveszett, kiégett az egész cucc. Borzalmas, szegény állatok a hanyagság és szerintem a fösvénység áldozatai lettek! Egyetlen füstérzékelő riasztóval, megmenthette volna az egész üzletet!
Mikor hazaértem, nagy volt az érdeklődés, udvarias szaglászás, kerülgetés. Nem volt különösen baj, de mikor Tamás megértette, hogy ez most már így is marad, kitört a balhé. Hátracsapott fülek, mély fenyegető morgás, fújás. Nem evett napokig, nem aludt, lázas szemekkel nézett csak és már kezdtem aggódni, baj lesz. Ha felvettem a kicsit, dührohamot kapott, kiszaladt, hogy ne is lásson!
Na de az idő nagy dolog, mindent megold és egy napon csak látjuk, hogy ketten hevernek és Tamás szeretetteljesen nyalogatta a kicsi fejét. Hát akkor most megoldódott a keleti kérdés, nincs harag! Rendeznek is olyan játékot, hogy leverik a helyet! Mióta ketten vannak, Tamás meghízott, versenyt esznek, melyik tud többet zabálni. Néha nincs kedve a játékhoz, a kicsi vagy alszik, vagy vadul, olyankor egy-egy fújás és egy két tasli is esik, de a kicsi se hagyja magát, visszavág és olyan tüneményes gyorsasággal csapkodnak, hogy nem látod, ki kit üt meg, csak a pufogást hallod és a szőr repül a levegőben. Nincs sebesülés, hamar elfelejtik és megy az élet tovább.
A kicsi cica is szeret tanulni, de míg Tamás a matekot szereti, a kisebbik a történelmet szokta bújni, szó szerint!

Dilemma

 Hogy mit meg nem tudhatsz, ha hülye tévét nézel! Nézem a Tv2-öt, és képzeljétek, bemondja:

-" Anettka nem hord bugyit, de erről majd holnap többet is meg lehet majd tudni! "
A fejemhez kaptam hirtelen, nahát, ha én ezt hamarabb tudtam volna...!
Na de ez most tényleg fontos, de ki ismeri Anettkát? Kérem, segítsen nekem valaki, itt a cyber világban, hogy ne maradjak le! Ki az Anettka, mert én hogy bírom ki holnap estig, mikor többet is lehet majd megtudni róla? Igen, de addig? Könnyű annak, aki ismeri a csajt! Azt, aki nem hord alsóneműt! Az bezzeg nyugodtan alhat az éjjel, én meg forgolódhatok álmatlanul! Várhatom lázasan a napkeltét, aztán az estét, csak éppen ne felejtsem el a végén megnézni, illetve megtudni, ki is az Anettka! Már előre kétségek gyötörnek, mert hogyan fogom megtudni, hogy tényleg ez a kérdéses nő, akit mutatnak, mert hátha nem bugyi nélkül jön? Vagy, ha igen, hogyan fogják a kamerát kezelni? Be lehet majd látni a szoknyája alá? És ha farmernadrág lesz rajta?
Kell ez nekem? Minek kellet nekem tévét nézni? Most aztán van bajom elég, s ha a feleségem rám kérdez, látva feszült állapotomat, és ha azt is kérdezi, hogy valami nőről van szó, akkor végleg elázok! Már látom előre, érthetetlen dolgokat fogok motyogni valami Anettről, aki nem hord bugyit, de ez még nem biztos, és... Bummm nekem! Jaj, Istenem mit tegyek?
A kurva kábeltévé, az a hibás! Igen, ők a baj okozói! Az ember pénzét akarják csak, de ezen túl semmi felelősség! Nézed, mint a barom, aztán másnap rád szakad a világ! Elválsz, és akkor jön a gyerek lelki traumája, a párod kettétört élete, eljátszott becsületed! Aztán a kocsi, a ház, ügyvédek, osztozkodhatsz. Nekem a tv nem kell, azt vihetik, vagy nem viszem, ha repülök! Az biztos! Hát ez borzasztó!
Drága Anettka, nagy kérés volna részemről, ha mondjuk, ezután hordanál bugyit, csak egy olyan kis tangát, zsinórral hátul és elől se valami terjedelmeset? Ha nem teszed, rámegy az életem. Gondold meg, megmenthetsz egy családot a tragédiától, és mindezért nem kell mást tenned, csak annyit, hogy tartsd magadon, illetve ne told le! 

Kész agyrém, ha belegondolsz, mert azért ezt én soha sem hittem volna el, hogy ilyet fogok kérni egy nőtől, ráadásul mindezt a "boldogságom" érdekében! 

Utolsó nap a Félszigeten.

Egész héten futkorásztam le és fel, s igyekeztem úgy rendezni a dolgomat, hogy ha lehet, jussak el a Félszigetre! Ember tervez, Isten végez, és az első napon, szerdán annyira jutottam, hogy este az ablakomból hallottam a zenebonát. Légvonalban kb. 5 km-re lehet tőlem a Weekend telep, gondolom a közelebb lakók szintén nagyon jól szórakozhattak. Éjjel 3 körül még mindig hangos volt a város, sokan mentek álmatlanul a melóba reggel. Később se jött össze a menet, mert csak ma, vasárnap jutottam el oda, mikor már nagyban ment az Osszián a nagy-színpadon. Körbejártam a terepet, de unott volt már a hangulat, látszott a fáradtság mindenkin. Megviselte a sátrasokat a nagy hőség. Na, de semmi baj, gondoltam, itt van még a nagyágyú, még nekem is jut egy kicsi a jóból!
A nagy buli, az LGT 25 perces késéssel indult, a tömeg kezdett elégedetlenkedni, és mire már kezdtünk igazán felmérgelődni, akkor megjelentek! Hogy jobb legyen, egy két csepp eső is hullani kezdett, de szerencsére, később se lett belőle zuhé.
Hát igen, ők voltak a nagy LGT. Presser, Karácsony, Somló és Solti, meg egy csapat új, fiatal zenész a fúvósokkal meg az ütősökkel.
Döngött kegyetlenül a zene, de azért valami nem volt már az igazi! Nem tudom mi lehet az oka, talán megvénültek, nem gyakoroltak rég együtt, vagy a fene tudja, de néha elment a dallam, lemaradtak a szövegek, és az improvizált részek nagyon nehezen voltak felismerhetőek. Ott voltam 92-ben a Nyugati Pályaudvar búcsúkoncerten, az valami döbbenetesen jó produkció volt, de a ma esti fellépés még árnyéka sem lehet annak a csapatnak, amelyik akkor ott, Pesten játszott. Pici elengedett egy két poént, de csak szöveget mondott, igen bárgyúra sikeredett a "jó itt veletek", minden lelkesedés nélkül. Karácsony a két lányát is felléptette az " Áld meg dalt"régi slágerrel. A kisebbik csaj fuvolával játszott rá, és a hangtechnikusok szégyenére, egyetlen hang se hallatszott, semmi se jött le a színpadról! Később Somló szaxofonja is hasonlóan "néma" maradt , de aztán észbe kapott valaki, és utána már lehetett hallani is! A vokálisokat is elkeverték, Karácsony hangja néha teljesen eltűnt a hangszerek mögött és ez bizony már nagy gond, mert ilyen bakit csak amatőrök engedhetnek meg maguknak! A vége felé aztán minden jobbra kezdett fordulni, talán a rozsda kezdett leperegni? A vonat lassan átváltott és rendesen fújta a gőzt! A tömegre is átragadt valami lelkesedés, és a kezdeti lagymatag ácsorgás után énekelgette lelkesebben a dalokat is.
Ennek ellenére, a buli végét én már nem vártam meg, pedig nem nagyon lesz alkalmam újra élőben látni a csapatot. Igyekeznem kellet haza, fontos melóm vár holnapra, és még semmit nem készítettem elő. Remélem, hogy azok, akik végig ott maradtak, már nem kellet idegesítő figyelmetlenségek miatt mérgelődjenek és hozzám hasonlóan, keserű szájízzel távozniuk! Lehet, hogy mindebből, mit én itt leírtam, sokan semmit se vettek észre, és csak én, a szőrszálhasogató, vájt fülű nagyképűsködök, és keresem a kákán a csomót. Ha mások nem így látták-hallották, hát őszintén mondom, én akkor csak irigyelni tudom őket.

Út Európába?

"A penge élénél vékonyabb az út, mely az Igazsághoz vezet" mondja egy buddhista szútra.Hát mit is mondjak, az útnak könnyű, de nekünk, akiknek rajta kell vezetni, ahhoz milyen szútrát kell megtanulni? A KRESZ az világos, de ha az "alkalmazását" nézem, nem vagyok biztos a dolgomban.
Én azt hiszem ez a tábla nekünk szól, kelet-európaiaknak. Mármint az alsó. A felső, az a nyugatabbra lakók szerencsésebb csoportjának.Csak mivel "tapintatosabbak", nem írják ki. Mutatják!

Tamás a macska

Hatodik életévét tölti a család tagja, Tamás a kandúr. Nevét a Tom and Jerry sorozat egyik főhőse után kapta. Persze, minden más további hasonlóság nélkül, ugyanis Tamás rendelkezik a fajtiszta sziámi cicák rendkívüli intelligenciájával. Hogy nem túlzás az, amit mondok, bizonyítja a fenti kép is, ahol például a lányommal ketten oldják meg az éppen soros matekpéldákat. Ha bármilyen más tananyagot vesznek elő, akkor ruganyos léptekkel, hanyag eleganciával távozik. Csak a matekot szereti, másra rá se néz. Mint minden valamit magára adó macsek, reggeltől estig heverészik. Aztán hatalmas játékot rendez, ha van kivel, ha nincs, akkor megint csak heverészik. Rendesen hozza vissza az eldobott szivacslabdát, addig míg megunod. Kutya se csinálná jobban.
Nagy bajban volt, mikor papagájokat hoztunk a házba. Nem lehetett bírni vele, halálra ijesztgette a szerencsétlen madarakat. Akkor megkapta a Bin Laden nevet is a terror miatt. Lassacskán megértette, hogy nem szabad, de sokáig nézte őket azután is. Nem mászott már fel a falra, nem háborgatta a madarakat, de a fene tudja mi járt a fejében, mikor percekig mozdulatlanul nézte őket. Én pedig őt. Ma már nincs vele baj, tudja, hogy tabu, és nem is néz rájuk. Azonban, ha kiengedem a papikat egyet repülni a zárt lakásba, akkor mereven néz és rögtön elszáll a bizalmam iránta, mikor látom azt, hogy hogyan figyel. Az akváriumot is szokta figyelni hosszú percekig, felmászik a tetejére, körbejárja, keresi azt, hogy hogyan lehetne bemászni oda? Egyszer rendezés alkalmával az egyik halacska ijedtében kiugrott a fedetlen akváriumból, de a padlót már nem érte el. Az ott lábatlankodó vadász elkapta még a levegőben, aztán tűnés. Azóta mindig ott spekulál ha halakat etetsz, vagy valamit matatsz az akvárium közelében. Kirándulni is szeret, egy hétig is elvan velünk a hegyekben vagy a tóparton. Soha senki nem tanította vadászni, de már az első alkalommal megtöltötte a sátrat s a hálókocsit egerekkel, és gyíkkal. A nyáron nekiment egy kutyának is, amelyik mit sem sejtve kutatott valami hulladék után. Felborzolt szőrrel felugrott a szerencsétlen kutya hátára s a karmait belevágta a kutyába. A megrémült kutya megfutamodott vinnyogva, a macskával a hátán. Pár méterrel arrébb leugrott a kutyáról, majd harcias felborzoltan jött vissza, rettenetesen büszkén. Én csak álltam s nem hittem a szememnek. Könnyeztem a nevetéstől, s ha nem látom, nem hiszem el. A kutya se jött vissza, többet nem is láttuk arrafelé!
A legérdekesebb az volt, mikor kaptam egy éjjellátó infravörös cuccot. A füzetben három oldalon dicsérte agyba-főbe magát a gyártó, hogy milyen jó cucc az, amit a kezemben tartok, s a bagoly se lát a vaksötétben, de ez a műszer igen, legalább háromszor olyan jó, mint a macska szeme stb. Egy este leoltottam minden izét ami lámpa, display vagy LED. Kint koromsötét volt, mint a horrorfilmekben, ideális teszt a NightHawk-nak. Felteszem a fejemre s pár másodperc után valami halványan rémlett is. Amit láttam, az azonban elvette a kedvemet a műszer megvásárlásától. A macskát láttam ahogy ült a vaksötétben és az akváriumban úszkáló halakat nézte, s játékosan paskolta az üveglapot. A szememet kimeresztve, a maximumra állított érzékenységgel se láttam egyetlen halat sem, csak tudtam, hogy ott kellene lenniök. Na nesze neked háromszoros macskaszem!Tamás pedig furcsán bámult rám, a fejemen az agyondicsért technológiai csodával, mégis félig vakon a sötétben. Levettem a fejemről s felkapcsoltam a villanyt is. Így bezzeg én is láttam a halacskákat.
Nagyot nőj Tamás kandúr, ma van a szülinapod, és kapsz valami finomat, mert a legjobban a hasát szereti az alváson és a matekon kívül.

Attila a dák

Mindig azt hitem, hogy jó fantáziája volt annak, aki kitalálta azt a viccet, hogy a Kárpátok Géniusza, mikor az egyik országlása során ölbe vett egy gyereket, joviálisan megkérdezte tőle azt, hogy: -cum te cheama pui de dac?-mire a gyerek azt válaszolta, hogy:-Attila.
Erre Nicu bácsi nagyot nézett, s szótlanul letette a gyereket.
Sokat röhögtünk akkor rajta, mint minden tiltott viccen, és akkor ez egy nagy elégtételnek számított!
A mai nap rendezgettem az összegyűlt képeimet, amelyeket a tavaly készítettem az egyik kiránduláson. El is felejtettem, hogy a nyáron Tusnádfürdőn, sétálgatás közben a helyi, egyetlen görögkeleti ortodox templomról készítettem egy pár fotót. Több jó felvétel után akadt meg a szemem az alábbi márványtáblán. Mondhatnám, hogy szó szerint leszakadt a pofám, mikor elolvastam. Mielőtt sikerült volna lencsevégre kapnom, bentről a templomból egy testes banya vonszolta ki magát, mint valami krétakori, őskövületből felelevenedett dinoszaurusz, és medvés hangon elbődült, hogy ha akarok filmezni vagy bármit fényképezni, azt csak engedéllyel lehet és azt is csak akkor, ha fizetek is.
Hát fizettem, mert megérte. Miután a pénzt elrakta, semmilyen engedély sem kellet, de nyájasan rám mordult, hogy a templomba be nem enged, csak imádkozni. Mondtam hogy jó, majd egy kicsit később, addig itt kint nézelődök. Több trükk után sikerült csak valahogy elkapnom a pozíciót mert a Kerberosz nem ment többé vissza az odújába. Sunyi pofával nézett, valamit sejtett?
Azóta tudom, hogy a viccből ismert Attila nem fiktív személy, itt él valahol ő, akit egyszer a Nagyvezér az ölében tartott. Ha nem is ő ez a bizonyos Attila, akkor ez egy másik lehet. Hányan vannak Attiláék? Hány ilyen Attila van még, mert én azért ismerek még egyet-kettőt.

A szakemberek véleménye szerint...

Nap mint nap halljuk, olvassuk, hogy a szakemberek véleménye szerint ez így lesz, az meg úgy. Az időjárás az vagy meleg, vagy hideg, esős vagy száraz. Hogy ezt tudja valaki az jó, de azt nem igazán értem, hogy mitől szakember az, aki ezt kitalálja. Hogy ez a nagy okoskodás nem csak nálunk megy, hanem "jobb"háztájon is, legyen itt ez példa. Hogy miért írom idéző jelben a jobb jelzőt, hát azért, mert ezután nem tudom, hogy milyen. Bevallom, azért sejtem.