- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2022. május 1., vasárnap



Boldogságom titkai 

Ki hinné el ma már nekem azt komolyan még
Hogy régi padlás cserepein át, fent megnyílott az ég
s a bevetülő fénypászmában, még szemem előtt ég
mikor féltett titkot suttogott el nekem az ég,
melyben benne volt a múlt, kicsit a jelen is,
de akkor még hiányzott a vég.

Ma sem lettem okosabb, bár lelkem ugyanolyan hévvel ég
Környékezett halál, láttam, milyen ocsmány tud lenni a vég
És ma, mikor már jól tudom, semmi sem lehet olyan, mint rég
Álmaim születnek, gondolatok fogamzása révén elragad a hév
Bár testem lassan elavul, napról napra cserben hagy a fizikai lét
Elmém mégis ragyog, az eszem régi, és mindezt megélni oly szép
hisz becses ajándékot kaptam én, bár még akkor nem értettem
de ma már tudom, velem akkor nagyon kegyes volt az Ég! 

Nyárády Károly

2022. április 15., péntek

 



A Golgotán.

O, Uram, még ezer lépés
lelkemben még ezer kérdés
szívem egy végtelen seb, hol megannyi vérzés
véresre vert testem végtelen fájdalma, hol itt a megértés?
Koronám tövisből,
szőrcsuhám foltos a rászáradt véremtől
vállam egy végtelen fájdalom durva keresztem élétől
szenvedő emberi testem ez, mikor lesz megtérés mindebből?
Kiszáradt torkom, felrepedt ajkam
nincs, ki szomjamat oltsa, csak suttogom halkan
nincs sok már, fent vagyok, már nem fájhat jobban
megváltás lesz, a Golgotán ünnep, és gyász a házamban.
Elesek, cserbenhagy testem
korbács csattan rajtam, kiserken vérem
nincs senki mellettem, ki mondhatná, mesterem!
Idegen férfi jön, megsajnál, végzetem felé ő kísér, ő viszi keresztem.
Ívbe hajlok fájdalmamban
zihál tüdőm, szívem vad vágtában
élni akar testem, vassal szegzett kezem, lábam
rongyként függök keresztemen, nincs méltóság halálomban.
Gönceimen kockát vetnek
unatkozó katonák várják, hogy dögöljek meg
nincs egy ismerős arc lábaimnál, követőim elfeledtek
két lator közt, kigúnyolva: „Ha Isten fia vagy, hát ments meg minket!”
Erőm elhagy, elmehetek
„Atyám, miért hagytál el… Te minket?"
Megrepedt a Templom fala, sötét felhő fedi el az eget
Meghalt keresztjén a Megváltó, mert meggyilkoltuk Őt.
Számunkra nincs többé Nap, és nem lehet több kikelet!

2022. április 2., szombat

Gáz van, mert (lassan) már megint nincs gáz!

Megboldogult apám egy soha vissza nem térő, letűnt idők szakmai nagymestereinek talán utolsó képviselője volt, és talán ennek köszönhető az, hogy életében nem is vágyódott egyéb babérokra, így aztán soha nem is lett a korszakalkotó kinyilatkoztatások, nagy népi bölcsességek  megmondója! Ennek ellenére, volt neki pár kedvenc, meglehetősen tömör tartalmú mondása, melyek igen egyszerűen hangzottak. Mint kiderült, ezeknek a kinyilatkoztatásszerű mondásoknak az egyszerűségében rejlett mondanivalójának, a gyakorlatban legalábbis eddig, mindmáig kikezdhetetlen igazsága is! Nem hiszitek? Íme az apám féle ediktum!

-Amihez nem értesz, abba soha ne szólj bele! - és... akkor most a nagy hír is, hogy:  Hollandia 200 kormányhivatalában 19 fokra csökkenti az átlaghőmérsékletet! Hogy jön ez ide? Mit keres a csizma az asztalon? Ja, akkor tegyem hozzá még, hogy mindezt 2022-ben, április elsején mondják (hogy legyen valami értelme is!)

Hogy miért mindezt most? Hát... ez egy igen hosszú történet lenne! Hosszú, mert... de erről akit érdekel, én már 2009-ben írtam, akkor még viccesen, talányosan, és érdemes is olvasni, mert akkor kiderül, hogy azóta mennyire vittük, illetve vitték azok, akikkel mi, erkölcsi hagyományokkal rendelkezők, már semmiféle szellemi, semmiféle kulturális azonosságot mi már nem vállalhatunk! 

https://nyaradi.blogspot.com/2009/01/gz-van-mert-nincs-gz.html

Ez a cikk, itt, alól pedig a  kép, a mai holland miniszterelnök értelemtől sugárzó arcával, mikor  bejelenti, hogy nem oda Buda, illetve  a tulipánok és a szélmalmok őshazája, mert Don Quijote is bió-szénával etette a rozzant Rosinantet,  mielőtt végső csatára vitte volna a zöldenergia... izé, na mindegy, mert szélmalomharc volt az, és különben is, Putyin! 



-Én, aki vagyok, Rutte Mark, aki kormánynál vagyok, (az mit jelent?)  - Sss! 

-Na, szóval én mondom! "Kevesebb fűtés, kevesebb "klímahasználat" (ez meg mi?), rövidebb zuhanyozás, és akkor lesz valami! Megfagyunk! Punktum!

Hát igen, lesz valami fagyás, az biztos! Ebben eddig ez a legbiztosabb! Csak várd ki a végét, mikor a hollandokat ezután már onnan fogod felismerni, hogy ők dög-büdösek a hidegvizes, szívizomserkentő sokkterápia miatt, és az egészségesebbek is dideregnek, miközben Putyin a végsőket fogja rúgni, medvebundás takarója felett, és a rászakadó gáz mennyisége miatt fogja álmatlanul tölteni az éjszakáit, amit Kína, India és Pakisztán még nem képes időben átszállítani keletre! Ha majd sikerül, akkor...Akkor Hollandia áttérhet végleg a fekete tulipán tenyésztésére! 

Oda nem kell már se fény, se meleg! Még tulipán se! Na, de akkor hol lesz az a bizonyos szivárvány, meg az a sok zöld(ség)? 

És akkor jön a finálé, mert most már megint igen könnyű nagyképűsködni, így, tavasz elején, de én azért megnézném a selyemtangás, bió-vegán, szivárványos genderpapik didergését, majd úgy, egy átlagosnál fagyosabb decemberi napon, mikor majd a keleti szél fúj Ivánék felől, és nagyon gáz van, mert a gázcsőben már nem lesz semmiféle gáz. Akkor aztán lehet majd tekergetni a termosztátot, és újabb szankciókat meghozni, s mivel a hazaszeretet, mint klasszikus fűtőanyag, kimarad, (az a fejlettnyugati libsiéknél már nem járja) így aztán aki hülye, az is marad, és mint ahogy a félresikerült, genetikailag életképtelen élőlények mindig is tették eddig, elhagyják ezt a nagy színpadot, amit élettérnek nevezünk! Ami fura, az, hogy ezeknek a hülyéknek a temetésén mégis mi fogunk szomorúan bólogatni, s megtanuljuk azt, amit eddig is tudtunk! Azt, hogy a széllel szemben nem lehet... Az igazság mégis az, hogy lehet! Lehet, csak aztán jól nézd meg magad, hogyan nézel ki utána, és azt is, hogy mire jutottál vele!

2021. február 4., csütörtök

Az Utolsó Szó Jogán.



Tetemre Hívás 

Ha mint nyugtalan lélek, kísért a szó, a gondolat
Mely csillagtalan éjjeleken jön elő és fojtogat
Szó, mit kimondhattál volna, de mégsem tetted
Vártál valamire, gyümölcsre, mely sosem lett érett
És ha már lehullott, zamatát már sosem érezhetted
Így értelmét sem láthattad, hisz az ízét nem élvezted

Elmondom hát, bár nem titok, de hogy te is tudd meg!
Ezért vagy boldog most, jóval szerencsésebb is,
mint ahogy azt te korábban hitted!

Nyárády Károly

2021. február 1., hétfő

Vae Victis

 



Vae Victis



Nem hozott idén sem nyarat a tél, de nem is ez a dolga
A jövő lesz így újabb rettegés, mert ellenség annak barátja
kinek tegnap szavát ittad, testét, bizony, iszonyúan vágytad
Senkinek neveznéd ma már, kit megfulladni, ugye? Hagytad?

És nem lehetsz te csak egy barát azzal, kit igazán szerettél
Nem is szerethetsz soha igazán, ha egyszer szívből nem gyűlöltél
A szerelem hiánya nem édes, nem langyos, sohasem közömbös
Méreg az, mi meggyilkolja mindazt, mi jó benned, mi élő, mi ős!

Égni fogsz, kínodban vinnyogni, egyre keményebben, bár ez oly kegyetlen
Bűnhődni fogsz, mert az elveszejtett időt visszahívni, sajnos lehetetlen.

Nyárády Károly

2020. november 6., péntek

Az Új Világ (Végének) Ura(i)

 



Az Új Világ (Végének) Ura(i)



Mint szavak a szélben,
eltűnt álmok a ködben,
üresek lettek a székek
így, szétosztva a térben,
Szürkében. Feketén, fehéren.
Közönség nélküli előadás lett
mit neked nézned kell feltétlen
és hinned kell benne lelkeddel! Értetlen!

Mert megmondták, kik aggódva vigyáznak testedre,
Meghajolsz, meghátrálsz, mert nem lehetsz rendetlen!
Ki itt a Rendező? Ki vagy te a Háttérben?
Mert nem vagy te látható és erőtlen
és téged szolgál minden evilági úr feltétlen
Kiket te tettél rabszolgák uraivá a Népek szent nevében!



Nyárády Károly

2020. augusztus 27., csütörtök

Nyárutó



Nyárutó

Eső mosta vén köveken
fáradt, megtört ködös fényben
lépked idő, szinte mérhetetlen
Mint akire máshol jobb élet vár
megy vele, messze megy el a nyár
de maradnak a fák, a csendes vizek
és marad az Út, mert mindig lesznek
végtelenül, itt lesznek velünk a kövek.

Nyárády Károly

2020. augusztus 10., hétfő

Sarki Fény



Aurora Borealis


Úgy lépett be életembe, hogy valójában sosem volt ő kint
ő az, kire még a legirigyebb erkölcscsősz is igenlően int.

Mert megszeretni csak egy pillanat volt őt
A félénk, csendes, halk beszédű nőt
Kinek, bár szemében a hideg fjordok kékje villant
Hófehér keble alatt már egy vulkáni szív dobbant.

Ő az, kinek érintése gyöngéd, nyúlánk teste két kezem közt ég
s ha kérdeznék, megmondani nem tudnám, életemben mi kellene még.



Nyárády Károly

2020. július 23., csütörtök

Eszelős Ábránd



Eszelős Ábránd

Tudod, ha egyszer újra eljövök
Akkor mindenkit túlnövök,
De veled csak el leszek
De azért úgy van az
Tudom, magammal újra kicseszek
Hisz világos az, te vagy a végzetem.
Ó, Istenem, hová lett megint, hol az én eszem?

Nagyon akarom őt most már
Mióta tudom, mi az, mi rám is vár
Ha újra, meg újra karjaiba zár
Hol minden percért ezerszer kár
Mit kihagyni, eszméletlenül fáj.
Hisz már világos az, te vagy a végzetem.
Ó, Istenem, hová lett el az én eszem?

Mond, de kérlek, ezúttal ne csak hantázz!
Láthattad, én sem vagyok csak úgy a száz
Kit reggel korán, nem hiába űz veled a láz
Mikor ezerbe szakadt testi örömöd után
Fekszel és nyögöd csak: kicsit békén hagynál talán?
Mert az világos már, te vagy az én nagy végzetem.
Ó, Istenem, hová lett el, hol van az én józan eszem?

Mert azt tudom, szeretnéd, ha szeretnének
És az se baj, ha én lennék, ki szeretnélek
És én tényleg szeretném, ha szeretnélek
A fellegek fölé, az égen fent, talán elviselnélek
Pedig kettőnk közül neked van igazi szárnyad,
Ki a Földet már eddig, unalomig körbe jártad
Bár az is igaz, hogy mindezt nem velem!
Ó, Istenem, hová lett el megint?  Hol az én eszem?

Nyárády Károly

2018. február 27., kedd

Veled



Veled



Nehéz, nehéz már, mikor mindegyre
az értetlenség falába ütöd fejed
s a zárt ajtók előtt dobnod kell virágod.
Ajtók, melyek mögött elszorított ajkakkal még
áll valaki, de válaszolni már senki sem akar
kinek hiába kiáltod, hangtalan:
Én veled, miattad, ha hagyod,
én még maradok! Öledbe hajtott fejjel,
lennék kicsit még, míg itt vagyok, 
én veled lennék még, ha te is akarod.

Nyárády Károly

2017. december 20., szerda

Memento Mori


Memento Mori


Elfekszik végleg egy öreg test, elmegy nyugovóra
Ki lemenő nap országában keres most már csendet
hol rég elbúcsúzott szerettei vártak rá, égi otthonukba
És most, hogy e világban számára ütött itt az óra
hátramaradt szerettei siratják csendesen, búcsúszóra
pedig nincs több erőm, csak a néma fájdalomra.

Nyárádi Károly

Kedves Csúcsa mama, nyugodj békében! 

2017. december 14., csütörtök

Kérdezz! Felelek!




Kérdezz! Felelek!


"-Tényleg ilyen sivár, álnok ez az élet?
Nincs más egyéb, csak a színpad,
álarc, mely mögött nincs lélek?"

-Igen, így van! Te ezt miért kérded?
Hiszen hallod, hogy zúg a taps,
a lelkesedés már fergeteg
Talán ezért te már nem is látod
színpadod előtt, véges sorokban,
ott is csak ily álarcosok ülnek.

Nyárády Károly

2016. november 1., kedd

Együtt, mindörökre!



Együtt, mindörökre!


Száznál is több gyertyám ég, kik mind az én halottaim.
Pedig sokan vannak, kik sosem voltatok az én rajongóim
De én szeretlek, mert most ti vagytok az én emlékeim.
Lelkem nagy, gyertek haza mind, ti elhunyt kedveseim!

Félénk gyertyaláng pislákol felém, vajon én most vagyok?
Elhalt lélek kóborol, kit nem szerettek. Én most szólalhatok?
Nem volt fiam-lányom, senkim se, akkor én még vagyok?

Libegj, csendben gyertyafény, amit én most érted gyújtok,
Nincstelen testvérem voltál, s vagy. Én most rád gondolok!


Nyárády Károly

2016. augusztus 25., csütörtök

Nyárutó



Nyárutó

Megtört fénye kiszáradt rétnek
langyos ölelésén, mint emlékek
a letűnt álmok elhevernek
Eltelt idő csontjai már fehérednek
Így búcsúzik a nyár, a jó ég veled!

Nyárády Károly

2016. július 15., péntek

Tükör csalfasága.



-Tükröm, tükröm, 
mond meg nékem!
Melyik az én igaz énem?

Nyárády Károly