- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2021. február 4., csütörtök

Az Utolsó Szó Jogán.



Tetemre Hívás 

Ha mint nyugtalan lélek, kísért a szó, a gondolat
Mely csillagtalan éjjeleken jön elő és fojtogat
Szó, mit kimondhattál volna, de mégsem tetted
Vártál valamire, gyümölcsre, mely sosem lett érett
És ha már lehullott, zamatát már sosem érezhetted
Így értelmét sem láthattad, hisz az ízét nem élvezted

Elmondom hát, bár nem titok, de hogy te is tudd meg!
Ezért vagy boldog most, jóval szerencsésebb is,
mint ahogy azt te korábban hitted!

Nyárády Károly

2021. február 1., hétfő

Vae Victis

 



Vae Victis



Nem hozott idén sem nyarat a tél, de nem is ez a dolga
A jövő lesz így újabb rettegés, mert ellenség annak barátja
kinek tegnap szavát ittad, testét, bizony, iszonyúan vágytad
Senkinek neveznéd ma már, kit megfulladni, ugye? Hagytad?

És nem lehetsz te csak egy barát azzal, kit igazán szerettél
Nem is szerethetsz soha igazán, ha egyszer szívből nem gyűlöltél
A szerelem hiánya nem édes, nem langyos, sohasem közömbös
Méreg az, mi meggyilkolja mindazt, mi jó benned, mi élő, mi ős!

Égni fogsz, kínodban vinnyogni, egyre keményebben, bár ez oly kegyetlen
Bűnhődni fogsz, mert az elveszejtett időt visszahívni, sajnos lehetetlen.

Nyárády Károly

2020. november 6., péntek

Az Új Világ (Végének) Ura(i)

 



Az Új Világ (Végének) Ura(i)



Mint szavak a szélben,
eltűnt álmok a ködben,
üresek lettek a székek
így, szétosztva a térben,
Szürkében. Feketén, fehéren.
Közönség nélküli előadás lett
mit neked nézned kell feltétlen
és hinned kell benne lelkeddel! Értetlen!

Mert megmondták, kik aggódva vigyáznak testedre,
Meghajolsz, meghátrálsz, mert nem lehetsz rendetlen!
Ki itt a Rendező? Ki vagy te a Háttérben?
Mert nem vagy te látható és erőtlen
és téged szolgál minden evilági úr feltétlen
Kiket te tettél rabszolgák uraivá a Népek szent nevében!



Nyárády Károly

2020. augusztus 27., csütörtök

Nyárutó



Nyárutó

Eső mosta vén köveken
fáradt, megtört ködös fényben
lépked idő, szinte mérhetetlen
Mint akire máshol jobb élet vár
megy vele, messze megy el a nyár
de maradnak a fák, a csendes vizek
és marad az Út, mert mindig lesznek
végtelenül, itt lesznek velünk a kövek.

Nyárády Károly

2020. augusztus 10., hétfő

Sarki Fény



Aurora Borealis


Úgy lépett be életembe, hogy valójában sosem volt ő kint
ő az, kire még a legirigyebb erkölcscsősz is igenlően int.

Mert megszeretni csak egy pillanat volt őt
A félénk, csendes, halk beszédű nőt
Kinek, bár szemében a hideg fjordok kékje villant
Hófehér keble alatt már egy vulkáni szív dobbant.

Ő az, kinek érintése gyöngéd, nyúlánk teste két kezem közt ég
s ha kérdeznék, megmondani nem tudnám, életemben mi kellene még.



Nyárády Károly

2020. július 23., csütörtök

Eszelős Ábránd



Eszelős Ábránd

Tudod, ha egyszer újra eljövök
Akkor mindenkit túlnövök,
De veled csak el leszek
De azért úgy van az
Tudom, magammal újra kicseszek
Hisz világos az, te vagy a végzetem.
Ó, Istenem, hová lett megint, hol az én eszem?

Nagyon akarom őt most már
Mióta tudom, mi az, mi rám is vár
Ha újra, meg újra karjaiba zár
Hol minden percért ezerszer kár
Mit kihagyni, eszméletlenül fáj.
Hisz már világos az, te vagy a végzetem.
Ó, Istenem, hová lett el az én eszem?

Mond, de kérlek, ezúttal ne csak hantázz!
Láthattad, én sem vagyok csak úgy a száz
Kit reggel korán, nem hiába űz veled a láz
Mikor ezerbe szakadt testi örömöd után
Fekszel és nyögöd csak: kicsit békén hagynál talán?
Mert az világos már, te vagy az én nagy végzetem.
Ó, Istenem, hová lett el, hol van az én józan eszem?

Mert azt tudom, szeretnéd, ha szeretnének
És az se baj, ha én lennék, ki szeretnélek
És én tényleg szeretném, ha szeretnélek
A fellegek fölé, az égen fent, talán elviselnélek
Pedig kettőnk közül neked van igazi szárnyad,
Ki a Földet már eddig, unalomig körbe jártad
Bár az is igaz, hogy mindezt nem velem!
Ó, Istenem, hová lett el megint?  Hol az én eszem?

Nyárády Károly

2018. február 27., kedd

Veled



Veled



Nehéz, nehéz már, mikor mindegyre
az értetlenség falába ütöd fejed
s a zárt ajtók előtt dobnod kell virágod.
Ajtók, melyek mögött elszorított ajkakkal még
áll valaki, de válaszolni már senki sem akar
kinek hiába kiáltod, hangtalan:
Én veled, miattad, ha hagyod,
én még maradok! Öledbe hajtott fejjel,
lennék kicsit még, míg itt vagyok, 
én veled lennék még, ha te is akarod.

Nyárády Károly

2017. december 20., szerda

Memento Mori


Memento Mori


Elfekszik végleg egy öreg test, elmegy nyugovóra
Ki lemenő nap országában keres most már csendet
hol rég elbúcsúzott szerettei vártak rá, égi otthonukba
És most, hogy e világban számára ütött itt az óra
hátramaradt szerettei siratják csendesen, búcsúszóra
pedig nincs több erőm, csak a néma fájdalomra.

Nyárádi Károly

Kedves Csúcsa mama, nyugodj békében! 

2017. december 14., csütörtök

Kérdezz! Felelek!




Kérdezz! Felelek!


"-Tényleg ilyen sivár, álnok ez az élet?
Nincs más egyéb, csak a színpad,
álarc, mely mögött nincs lélek?"

-Igen, így van! Te ezt miért kérded?
Hiszen hallod, hogy zúg a taps,
a lelkesedés már fergeteg
Talán ezért te már nem is látod
színpadod előtt, véges sorokban,
ott is csak ily álarcosok ülnek.

Nyárády Károly

2016. november 1., kedd

Együtt, mindörökre!



Együtt, mindörökre!


Száznál is több gyertyám ég, kik mind az én halottaim.
Pedig sokan vannak, kik sosem voltatok az én rajongóim
De én szeretlek, mert most ti vagytok az én emlékeim.
Lelkem nagy, gyertek haza mind, ti elhunyt kedveseim!

Félénk gyertyaláng pislákol felém, vajon én most vagyok?
Elhalt lélek kóborol, kit nem szerettek. Én most szólalhatok?
Nem volt fiam-lányom, senkim se, akkor én még vagyok?

Libegj, csendben gyertyafény, amit én most érted gyújtok,
Nincstelen testvérem voltál, s vagy. Én most rád gondolok!


Nyárády Károly

2016. augusztus 25., csütörtök

Nyárutó



Nyárutó

Megtört fénye kiszáradt rétnek
langyos ölelésén, mint emlékek
a letűnt álmok elhevernek
Eltelt idő csontjai már fehérednek
Így búcsúzik a nyár, a jó ég veled!

Nyárády Károly

2016. július 15., péntek

Tükör csalfasága.



-Tükröm, tükröm, 
mond meg nékem!
Melyik az én igaz énem?

Nyárády Károly

2016. január 15., péntek

Emlék



Emlék



Elbódító futamokat hallok, talán egy régi zongorán
Fülemben egyre zengnek hangok, így, az ünnepek után.
Egy ismeretlen dal? Meglehet, vagy csak az csupán
hogy visszatért egy régi álom, mint ifjúságom hajnalán,
mikor halálos asszony ölén lettem férfi, s boldog oldalán.

Nyárády Károly

2015. december 31., csütörtök

Úton az idők rabságában


Úton az idők rabságában


O, Kedveseim, íme újra együtt vagyunk itt az Óesztendő végén
hol ma megtorpanunk egy pillanatra e beláthatatlan számlap szélén 
Elkönyveljük, de jó, hogy letelt ez is, de már öregebbek vagyunk révén, 
hisz mi apró földi lények véges óra mutatóján haladunk az idők terén.

Most elmélázva megállunk egy pillanatra, a ködös horizontot kémleljük
Az Időkapu boltozata alatt az eljövő idők titkát még sejteni reméljük,
és aztán nézünk vissza, a hosszú úton elbukottak érkezését még hisszük 
majd könnyet ejtve intünk búcsút, s szívünkben az emléküket továbbvisszük.

Megyünk immár tovább, újra bízunk az egyre hosszabb napok melegében.
Hiszünk újra a megkopott szavakban, az eljövendő jobb idők szépségében.
Hiszünk a kenyérben, a jó pincék borában, a hó alatt már zendülő vetésben.
Hiszünk a szépasszonyok bájában, a tapasztalt ősz öregek bölcs döntésében.

Éjfélkor a harangszóban itt hagyjuk a régi évet és belépünk az újba.
Kezdődik egy újabb kör, talán boldog lesz, ki majd ezt is körbe futja
Addig is emelt fővel nézünk veled szembe Sors, bár kezedben a végzet
Mi győzünk, mert minálunk a Hit a jóban, s halhatatlan általa bennünk a Lélek!

Nyárády Károly



Boldog Újévet kívánok mindenkinek!

2015. december 20., vasárnap

Advent negyedik vasárnapján



Karácsonyra várva


Elindult már, messzi tájon
Sarki télben, jeges havon
Hegyen-völgyön kúszik felénk
Hallik már fenséges zenénk

Titokzatos, messzi tájon
Érkezik, hogy meghajoljon
Három vándor. Királyok?
Bölcsek? Talán mágusok?
Ők azok, kik követik a csillagot.

Úton vannak, megérkeznek
Betlehemben majd ott lesznek
Kik egy fiút felkeresnek
Egy jászolban majd fellelnek

Fényes szánok csilingelnek
Fenyők is most útra kelnek
Azt üzenik, ők is jönnek!
Jönnek, jönnek! Mind itt lesznek!

Elküldték már az angyalokat
Kik fényes szárnyon alászállnak
A jó lelkekben nyomot hagynak
Sötétben egy mécsest gyújtnak.

Csillagfényben megszült álom
Jöjj el hozzánk! Jöjj Megváltónk!
Hisz lelkünkben oly nagy a szomj
Hozd el Őt nekünk, hozd el Karácsony!

Nyárády Károly