Boldogságom titkai 

Ki hinné el ma már nekem azt komolyan még
Hogy régi padlás cserepein át, fent megnyílott az ég
s a bevetülő fénypászmában, még szemem előtt ég
mikor féltett titkot suttogott el nekem az ég,
melyben benne volt a múlt, kicsit a jelen is,
de akkor még hiányzott a vég.

Ma sem lettem okosabb, bár lelkem ugyanolyan hévvel ég

Környékezett halál, láttam, milyen ocsmány tud lenni a vég

És ma, mikor már jól tudom, semmi sem lehet olyan, mint rég

Álmaim születnek, gondolatok fogamzása révén elragad a hév

Bár testem lassan elavul, napról napra cserben hagy a fizikai lét

Elmém mégis ragyog, az eszem régi, és mindezt megélni oly szép

hisz becses ajándékot kaptam én, bár még akkor nem értettem

de ma már tudom, velem akkor nagyon kegyes volt az Ég! 

Nyárády Károly