Ennyi volt?
Mondhatom már? Nem bírom a lantot, leteszem.
Hogy „Fújd el jó szél, fújd el...” keserű a kenyerem?
Csak erőtlenül sóhajtok, szememhez viszem a kezem,
talán remeg, káprázik kissé a szemem? Nem hiszem!
Lombtalanul álló fák még álmodják az augusztusi meleget
Elhullatott magjaikban talán él még, gubbaszt némi ígéret
Ha majd eljön, jobb lesz az új világ, vajon lesz új kikelet?
Hisz e rokkant világ eltört rúgóját már javítani nem lehet.
Elfáradtunk mindannyian, húz is magával az elhaló természet
Álldogálunk még egy kicsit, aztán lemondóan indulunk mi, öregek.
Oda, hol már némán ásít, vár az űr, és ránk borul az enyészet.
Ennyi volt? Kérdezzük, de válasz nincs, és "IGAZ" ez így nem lehet!
Nyárády Károly
