Egyszer még!
Egyszer még, mikor az ég fent még kék
Egyszer még, mielőtt tovább forog kerék
Mielőtt még végleg elnyel végtelenül ég
Lesz úgy egyszer még, mint ahogyan rég
Hidd el, lesz még úgy, egyszer lesz úgy még!
Lesz úgy, hogy önfeledten forog még ez a világ
Hajnalban is, mikor rózsaszínű az ég, s mint virág
Ki hűs harmatot kortyol, úgy lop csókot ajkaidról az
Ki bámulja már álmodat, és bár tudja minden titkodat
Tudja a véget is, ezért örökre elcseni a pillanatot önmagának.
És hidd el, lesz úgy még, mint amikor a barátomnak hittelek
Mielőtt eladtál volna gondtalanul, mert hitted, te megteheted!
Lesz úgy, igen lesz még, mert ha elhiszed, mindent megtehet
Az, ki teheti, annak „joga” van, ki mindent felemel, vagy eltemet
Vagy, talán mégsem lesz úgy? Ki tudja, hisz ennyire naiv ki lehet?
És lesz még úgy, hogy féktelen iramban, pörögve táncolok teveled
Mikor már nem érdekel semmi, testem összeforrt veled, s ha engeded
Akkor sem menne elengedni téged, mert kitörni ebből már nem lehet
És akkor csak zúg, örvénylik, tombol a horizont is, belül a láz, zihál a lélek
Ránk borul az éj, nincs reggel, nincs kikelet, és olyan sincs, hogy most félek
Mert most mindent szabad, és én mindent akarok, mert most még mindent lehet!
Egy kicsit még, álmodni még lehet!
Nyárády Károly
