Egyszer még!

Egyszer még, mikor az ég fent még kék

Egyszer még, mielőtt tovább forog kerék

Mielőtt még végleg elnyel végtelenül ég

Lesz úgy egyszer még, mint ahogyan rég

Hidd el, lesz még úgy, egyszer lesz úgy még!

Lesz úgy, hogy önfeledten forog még ez a világ

Hajnalban is, mikor rózsaszínű az ég, s mint virág

Ki hűs harmatot kortyol, úgy lop csókot ajkaidról az

Ki bámulja már álmodat, és bár tudja minden titkodat

Tudja a véget is, ezért örökre elcseni a pillanatot önmagának.

És hidd el, lesz úgy még, mint amikor a barátomnak hittelek

Mielőtt eladtál volna gondtalanul, mert hitted, te megteheted!

Lesz úgy, igen lesz még, mert ha elhiszed, mindent megtehet

Az, ki teheti, annak „joga” van, ki mindent felemel, vagy eltemet

Vagy, talán mégsem lesz úgy? Ki tudja, hisz ennyire naiv ki lehet?

És lesz még úgy, hogy féktelen iramban, pörögve táncolok teveled

Mikor már nem érdekel semmi, testem összeforrt veled, s ha engeded

Akkor sem menne elengedni téged, mert kitörni ebből már nem lehet

És akkor csak zúg, örvénylik, tombol a horizont is, belül a láz, zihál a lélek

Ránk borul az éj, nincs reggel, nincs kikelet, és olyan sincs, hogy most félek

Mert most mindent szabad, és én mindent akarok, mert most még mindent lehet!

Egy kicsit még, álmodni még lehet!

Nyárády Károly