Tamás a macska

Hatodik életévét tölti a család tagja, Tamás a kandúr. Nevét a Tom and Jerry sorozat egyik főhőse után kapta. Persze, minden más további hasonlóság nélkül, ugyanis Tamás rendelkezik a fajtiszta sziámi cicák rendkívüli intelligenciájával. Hogy nem túlzás az, amit mondok, bizonyítja a fenti kép is, ahol például a lányommal ketten oldják meg az éppen soros matekpéldákat. Ha bármilyen más tananyagot vesznek elő, akkor ruganyos léptekkel, hanyag eleganciával távozik. Csak a matekot szereti, másra rá se néz. Mint minden valamit magára adó macsek, reggeltől estig heverészik. Aztán hatalmas játékot rendez, ha van kivel, ha nincs, akkor megint csak heverészik. Rendesen hozza vissza az eldobott szivacslabdát, addig míg megunod. Kutya se csinálná jobban.
Nagy bajban volt, mikor papagájokat hoztunk a házba. Nem lehetett bírni vele, halálra ijesztgette a szerencsétlen madarakat. Akkor megkapta a Bin Laden nevet is a terror miatt. Lassacskán megértette, hogy nem szabad, de sokáig nézte őket azután is. Nem mászott már fel a falra, nem háborgatta a madarakat, de a fene tudja mi járt a fejében, mikor percekig mozdulatlanul nézte őket. Én pedig őt. Ma már nincs vele baj, tudja, hogy tabu, és nem is néz rájuk. Azonban, ha kiengedem a papikat egyet repülni a zárt lakásba, akkor mereven néz és rögtön elszáll a bizalmam iránta, mikor látom azt, hogy hogyan figyel. Az akváriumot is szokta figyelni hosszú percekig, felmászik a tetejére, körbejárja, keresi azt, hogy hogyan lehetne bemászni oda? Egyszer rendezés alkalmával az egyik halacska ijedtében kiugrott a fedetlen akváriumból, de a padlót már nem érte el. Az ott lábatlankodó vadász elkapta még a levegőben, aztán tűnés. Azóta mindig ott spekulál ha halakat etetsz, vagy valamit matatsz az akvárium közelében. Kirándulni is szeret, egy hétig is elvan velünk a hegyekben vagy a tóparton. Soha senki nem tanította vadászni, de már az első alkalommal megtöltötte a sátrat s a hálókocsit egerekkel, és gyíkkal. A nyáron nekiment egy kutyának is, amelyik mit sem sejtve kutatott valami hulladék után. Felborzolt szőrrel felugrott a szerencsétlen kutya hátára s a karmait belevágta a kutyába. A megrémült kutya megfutamodott vinnyogva, a macskával a hátán. Pár méterrel arrébb leugrott a kutyáról, majd harcias felborzoltan jött vissza, rettenetesen büszkén. Én csak álltam s nem hittem a szememnek. Könnyeztem a nevetéstől, s ha nem látom, nem hiszem el. A kutya se jött vissza, többet nem is láttuk arrafelé!
A legérdekesebb az volt, mikor kaptam egy éjjellátó infravörös cuccot. A füzetben három oldalon dicsérte agyba-főbe magát a gyártó, hogy milyen jó cucc az, amit a kezemben tartok, s a bagoly se lát a vaksötétben, de ez a műszer igen, legalább háromszor olyan jó, mint a macska szeme stb. Egy este leoltottam minden izét ami lámpa, display vagy LED. Kint koromsötét volt, mint a horrorfilmekben, ideális teszt a NightHawk-nak. Felteszem a fejemre s pár másodperc után valami halványan rémlett is. Amit láttam, az azonban elvette a kedvemet a műszer megvásárlásától. A macskát láttam ahogy ült a vaksötétben és az akváriumban úszkáló halakat nézte, s játékosan paskolta az üveglapot. A szememet kimeresztve, a maximumra állított érzékenységgel se láttam egyetlen halat sem, csak tudtam, hogy ott kellene lenniök. Na nesze neked háromszoros macskaszem!Tamás pedig furcsán bámult rám, a fejemen az agyondicsért technológiai csodával, mégis félig vakon a sötétben. Levettem a fejemről s felkapcsoltam a villanyt is. Így bezzeg én is láttam a halacskákat.
Nagyot nőj Tamás kandúr, ma van a szülinapod, és kapsz valami finomat, mert a legjobban a hasát szereti az alváson és a matekon kívül.

Attila a dák

Mindig azt hitem, hogy jó fantáziája volt annak, aki kitalálta azt a viccet, hogy a Kárpátok Géniusza, mikor az egyik országlása során ölbe vett egy gyereket, joviálisan megkérdezte tőle azt, hogy: -cum te cheama pui de dac?-mire a gyerek azt válaszolta, hogy:-Attila.
Erre Nicu bácsi nagyot nézett, s szótlanul letette a gyereket.
Sokat röhögtünk akkor rajta, mint minden tiltott viccen, és akkor ez egy nagy elégtételnek számított!
A mai nap rendezgettem az összegyűlt képeimet, amelyeket a tavaly készítettem az egyik kiránduláson. El is felejtettem, hogy a nyáron Tusnádfürdőn, sétálgatás közben a helyi, egyetlen görögkeleti ortodox templomról készítettem egy pár fotót. Több jó felvétel után akadt meg a szemem az alábbi márványtáblán. Mondhatnám, hogy szó szerint leszakadt a pofám, mikor elolvastam. Mielőtt sikerült volna lencsevégre kapnom, bentről a templomból egy testes banya vonszolta ki magát, mint valami krétakori, őskövületből felelevenedett dinoszaurusz, és medvés hangon elbődült, hogy ha akarok filmezni vagy bármit fényképezni, azt csak engedéllyel lehet és azt is csak akkor, ha fizetek is.
Hát fizettem, mert megérte. Miután a pénzt elrakta, semmilyen engedély sem kellet, de nyájasan rám mordult, hogy a templomba be nem enged, csak imádkozni. Mondtam hogy jó, majd egy kicsit később, addig itt kint nézelődök. Több trükk után sikerült csak valahogy elkapnom a pozíciót mert a Kerberosz nem ment többé vissza az odújába. Sunyi pofával nézett, valamit sejtett?
Azóta tudom, hogy a viccből ismert Attila nem fiktív személy, itt él valahol ő, akit egyszer a Nagyvezér az ölében tartott. Ha nem is ő ez a bizonyos Attila, akkor ez egy másik lehet. Hányan vannak Attiláék? Hány ilyen Attila van még, mert én azért ismerek még egyet-kettőt.

Valentin napi vers

A házam érdekében jártam
hóvirágot néztem
egy szép piros rózsát
a felemnek vettem.

Na, most kiütött rajtam a rejtett tehetség. Ahogy visszaolvasom a saját rögtönzött versemet, Janus Pannonius jut eszembe. Ő így írt egy hasonló "tehetségről":

"O Cryllus, míg te zengesz, hallgatnak a tücskök a pusztán
Hallgatnál el te, és zengenének a tücskök a pusztában"

Most meghallgatom, és nem is írok verseket, azt meghagyom pártvezéreknek, meg Petőfiéknek.
Vettétek észre, hogy ezek a felelős nagyok, ezek mind-mind olyan finom lelkű emberek! Olyan kedvesek mind, és mind magasztos gondolatok emelik őket fejünk fölé. Markó Béla, Radu Vasile, W.C.Tudor, Adrian Paunescu, hogy csak a nagyokat említsem. A sorrendet nem tudom, de lehetne szavazni.

Markó Béla verseivel, először az általános iskolában találkoztam élőben, a szerző előadásában. A négyes számú általános iskolában, a Magyar Irodalmi Kör keretében meghívottak voltak a kor fiatal költői. Mindenik olvasott fel a műveiből, köztük Markó Béla is. Annyira emlékszem, hogy mikor a felolvasás véget ért, rémült arcokat láttam és mély döbbenetet a teremben. A mundért a tisztelt tanárunk mentette meg, mert elkezdett frenetikusan tapsolni, mire a felocsúdott diáksereg is lelkesen bekapcsolódott. Talán örömében, hogy véget ért az előadás, de ezt nem tudom most, nem emlékszem már pontosan. Magyarórán aztán megbeszéltük a dolgokat, és itt megmagyarázta Ráduly Endre tanárunk, kinek örök hálával tartozok, hogy ez a Markó féle izé, ez egy ilyen műfaj, vagyis szabad vers, ahol nincsenek rímek, sem hexameterek sem jambikus lüktetések, csak szabad szöveg. Az egyik társunk meg is jegyezte, hogy akkor ilyent könnyű írni.! A magyarázat így hangzott: A lélek kifinomult rezdültéit kell figyelni ilyenkor!
Hát igen, így van, mert enyhe reszketésen kívül semmi mást sem éreztünk, pedig nem is volt hideg!
Szavamra mondom, ha valaki kapásból elmond egy Markó verset, azonnal 100 Euróval díjaznám! 200-at, ha csendben maradna! Ezt mondjuk, meg lehet magyarázni, s én meg is érteném, de azt hogy lehet megmagyarázni, hogy ilyen verseket valakik megvesznek előre? Úgy, hogy azokat a finomlelkü költő még meg sem írta?
A kockázat nagy, mert mi van akkor, ha valaki kifizette előre a versek árát, de a költőt menet közben elhagyja a tehetsége? Vagy mondjuk, a versben rejtőzködő kifinomult rezgések valamilyen rejtett okból kifolyólag, átcsapnak valami ideges rángatózásba! Az milyen vers lesz, és ki fogja megmagyarázni nekünk, hogy az most milyen műfajhoz tartozik? Kell e majd valakinek ilyen vers?
Ha nem is kell, de olyan agyalágyult biztos lesz, aki előre megveszi majd azokat is!

Egységben a jövő?

Nagy István
2007. február 11., 16:20

A romániai magyar Bill Gates, azaz Verestóy Attila hozta az eremdéesz formáját és ezt mondta: „Csírájában kell elfojtani a próbálkozást” http://erdely.ma/jegyzet.php?id=22349

Olvasom a fenti bejegyzését Nagy Istvánnak a "nagyzsolt blog" naplójában, és a hozzárendelt linken a cikket és bólogatok, hát igen, szóval elkezdődött. Illetve semmi új a nap alatt, csak éppen kibujt a lóláb.

Ha valakinek kétségei voltak eddig, a magyarság nevében meggazdagodott politikai elit morális értékeiben, akkor ez legyen példaértékű, hogy mit is értenek ők a demokratikus alapelvek emlegetésekor. Tényleg igaza van a cikk írójának, amikor a magabiztosság mögé bujt ideges rmdszt emleget, ugyanis, ha már a "nagyágyú" is "elereszti a bikát" akkor "tényleg szorul a kapca". Nem véletlenül írok ilyen szavakat idézőjelbe, csak próbálok "felemelkedni" az rmdsz politikusának a szintjére.
Oldalakat lehetne írni a Lacurosu-nak is becézett politikusról, kétes ügyleteiről, meggazdagodásának az áráról, de ezt mások már megtették máshol. Ami érdekes itt az, hogy hogyan látja egy ilyen bajnok a demokráciát Hogy csirában kell elfojtani a próbálkozást a mostani helyzetben, az enyhén szólva felér egy nyílt fenyegetéssel. Hogy kire irányul, azt nem nehéz kitalálni. Mindenki, aki a mostani status quo megváltoztatásán munkálkodik, annak beverik a pofáját. Kész! Egységben a jövőnk, úgy, hogy ha neked nem tetszik, akkor a fene megesz. Áruló vagy, hazaáruló. Ennek megfelelően leszel kezelve, ne is várj kegyelmet. "MI" mindent megteszünk, hogy ne is legyen itt senkinek szava, senki ne jelöltesse magát a "MI" akaratunk ellenére. Punktum.
Nos mélyen tisztelt, általam aztán tényleg nagyon mélyen tisztelt Verestóy Attila, mint szavazó polgár, aki nem esik hanyatt a hatalmasok mellveregetésétől, én azt mondom most itt, hogy szálljon le a lóról, amelyre egységesen segítettük fel, és ne fenyegetőzzön! Ne fenyegessen itt senkit, mert hiába van felül a gálya, azért a víz az úr. Ha valaha magyarórán tanult egy olyan verset, ahol efféléket emlegetnek, akkor tudhatná. Ha még nem felejtette el ott Bukarestben, itt Erdélyben nem juhokkal beszél, nem terelheti a felnőtt, felelős emberek tömegét. Ha szenátori székében annyit értett meg a demokráciából, hogy a politikust érdemek alapján, megméretésben a szavazófülkében jutalmazzák, és nem szekus módszerekkel a háttérben fojtogatással fenyegetve, akkor hiába hadakozik itt a nemzet nevében. Ha gondolkozna egy percet, soha ilyen "őszödi vallomást" nem tenne a nyilvánosság előtt. Hát kinek lesz kedve ezután olyan politikusra listán szavazni, aki megfojtja ellenfelét hátulról, ahelyett hogy férfiasan kiállna a tisztes párbajra?
Az erdélyi magyarság kiszolgáltatottságát kegyetlenül kihasználták immár 17 éve. Annak tudatában, hogy nincs alternatív megoldása a szerencsétlen erdélyi szavazó magyarnak, önjelölként felültek vezetőnek a nép élére. Azt, hogy nem oda vitték a népet, ahova ígérték, most nem díjazzák azok, akik talán mást akartak, mást képzeltek, és másképp gondolták.
Elképzelhetetlen az rmdsz és társai által az a megengedhetetlen stílus, hogy felsőségre vonja azokat, akik másképp gondolkoznak!
Mindenki elidegeníthetetlen joga, hogy maga döntsön arról, hogy miként fogja rendezni sorsát. Jól vagy rosszul! Ezt teheti egyedileg, vagy társulva. Ez a demokrácia. Lehet figyelmeztetni, és lehet civilizáltan magyarázgatni, és csúsztatni is. Ez is benne van a játszmában. De a nyílt fenyegetés, az elfogadhatatlan.
A sötét kommunista rendszerben, ott másképpen mentek a dolgok. Ott csirájában elfojtották a próbálkozást, azt tudjuk, a saját bőrünkön éreztük, de még inkább Sütő András, Király Károly vagy, akkor és most, Tőkés László.Verestóy elvtárs ezt nem tudja talán, ott él ma is, és sajnos csak "egységes" egypártrendszerben tud gondolkozni. Aki nincs velünk, az ellenünk van!
Ilyen alakok vezetnek, beszélnek a mi állítólagos érdekeinkben a 21.században. Ha valakinek rmdsz reformról mesélnek, akkor itt van mit reformálni!
Érdekes volna tudni, hogy milyen módszereket fognak bevetni? Azt is jó volna tudni, hogy kik lesznek a végrehajtók? Kivel egyeztetik például a feketelistákat? Mondjuk azt a belsőt, azt sejtjük, azt amelyiken Nagy Zsolt neve is szerepelt. A nem tudóknak: azt a listát, amelyiken azok neve szerepel, akik a pártban vannak, de nézeteik, cselekedeteik alapján "megbízhatatlan" jegyet kaptak. Ők azok, akik a mindenkori feláldozhatók csoportját képezi. Mert ilyenek is vannak. A másik lista az nagyobb, azon a kívülállók vannak, akik most célpontok lettek. Verestóy keresztesháborújának a célpontjai.
Reszkessetek pogányok, mert Oroszlánszívű Attila csirában fogja elmetszeni a torkunkat az erdélyi magyarság szent nevében."A cél szentesíti az eszközt" már Lenin is tudta, miért ne tudná a demokrácia nagy bajnoka is. Az, aki mellesleg már a bíróság határozatait is felülbírálná. Úgy látszik vége a pünkösdi királyságnak, bementünk Európába és kidobjuk a díszletet. Lekophatnak a kiállításban asszisztáló magyar bohócok is, és itthon se áll jól a szénájuk. Nem is csoda, hogy idegesek. Kell valamit tenni, de nem tudják igazán mit. Rég messze vannak, elszakadtak a realitásoktól, és elkoptak a szép frázisok. Levizsgáztak a fiuk, és nincs mit felmutatni. Jön kegyetlenül a fiatal generáció is, s azokat nem lehet hülyíteni üres ígéretekkel.
Lesz mocskolódás és lesz lejáratás, pereskedés. Majd lesz "jóindulatú" okoskodás és zsarolás is. Van sok hivatásos beültetett tégla, hivatalnok. Van a CNA-nál , van a CNSAS-nál is, és van mindenfelé, mindenre kapható megélhetési rejtett ügynök.
Ha magyarság itt Erdélyben úgy dönt, hogy százezer aláírást tesz le más mellet, az nem a magyarság végét jelenti majd, hanem azt, hogy már százezer magyarnak elege van a zsákutcából. Elege van a statisztálásból, és így vagy úgy, próbál másik járható, vagy járhatatlan úton továbbmenni. Akinek pedig a végén van a cérna, az vessen magára, a történelemben majd méltóan megemlékeznek róluk és a megvalósításaikról.
Még annyit, hogy ha nem lesz Brüsszelben magyar képviselőnk, szavamra mondom, nem fogom felvágni az ereimet. Azt hiszem sokaknak nem lesz álmatlan az éjszakája, azért mert nem üldögél valaki jó pénzért a nevében, valahol messze Európában. Akinek lesz miért törje a fejét, az vonja le a következtetést és gyászoljon ha akar. Mi csak elleszünk valahogy, ahogy eddig is magunk kellet megoldjuk bajainkat.
Tudomásul kell vennie minden ideragadt dinoszaurusz politikusnak, hogy boldoggá nem tehetsz senkit erőszakkal!

Hatékony munka

A napokban elkövettem azt a hibát, hogy végig gomboztam a tv csatornákat unalmamban és mi lett belőle: mérgelődés. Isarescu úr azt mondja, hogy Románia nem engedheti meg, hogy 12% -nál nagyobb fizetésemelést eszközöljön 2007-ben, mert felborul a mérleg, meg hogy az évi mutató stb.
A nagy mondás az volt, hogy ennél nagyobb fizetésemelés csak a munka hatékonyságának a növelésével érhető el és csak ott, ahol ezt megvalósítják. Még mondott aztán mindenfélét, de nekem elég volt, le is kapcsoltam. Ami számomra nem világos, hogy ki ellenőrzi például az illető úr munkájának a hatékonyságát, vagy például ki válassza meg időnként mindenhatónak. Az is fúrja az oldalamat, hogy mikor volt demokratikus jelölés az illető bársonyszékbe, vagy mi, a hülye választópolgárok nem is tudtuk, hogy lemaradtunk valami népszavazásról. A hab a tortán ez a szöveg a hatékonyság növeléséről nagyon emlékeztet valami tizennemtudomhányadik PCR kongresszuson elhangzottakhoz. Az nem titok, hogy a termelés ma nálunk is privát szektor lett, úgy hogy abba nem kell beleszóljon senki, hogy ki milyen javadalmazást kap, tehát marad a költségvetésből finanszírozottak lelkes tömege. Az más kérdés, hogy most egy tanár, ha jobban végzi a dolgát, mennyivel kap többet, de az is izgalmas lehet, hogy a rendőr, vagy az orvos hogyan fogja hatékonyságát növelni, a magasabb fizetés reményében.

A szakemberek véleménye szerint...

Nap mint nap halljuk, olvassuk, hogy a szakemberek véleménye szerint ez így lesz, az meg úgy. Az időjárás az vagy meleg, vagy hideg, esős vagy száraz. Hogy ezt tudja valaki az jó, de azt nem igazán értem, hogy mitől szakember az, aki ezt kitalálja. Hogy ez a nagy okoskodás nem csak nálunk megy, hanem "jobb"háztájon is, legyen itt ez példa. Hogy miért írom idéző jelben a jobb jelzőt, hát azért, mert ezután nem tudom, hogy milyen. Bevallom, azért sejtem.