- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. március 25., csütörtök

Heten (is)Vannak !

Nincs egyetlen olyan hetünk sem, amikor hétpróbás gazemberek ne próbálnának valami hetedrangú szemétkedéssel hetvenkedni nekünk, hogy ők például mennyire magyarok lennének! Persze mindezt a mi érdekünkben teszik, és ettől mégsem szakad rájuk az ég! A képükről sem sül le a bőr, de az is igaz, hogy ott olyan nekik nincs is!
Ezen a héten is volt hétpróbás bemutató, de nem is akármilyen! Heten futottak neki, mert nagy volt a viszketegségi mánia! Talán nem is, csak már olyan szintre jutottak, hogy egy ilyen szánalmas remekmű összedobásához is legalább hét udémérés kell! Heten, hogy legyen meg a bűvös szám is és a közmondás is kapjon misztikus, de modernebb felhangot. Valahogy így:  Heten, mint az...udémérések! Azt mondják, hogy ez egy nyilatkozat lenne! Hát mit mondjak, lehet, hogy ez az is, de ha nem is lenne az, akkor is, kit érdekelne?
Arról lenne szó, hogy egy másik senki, akit Victor Pontának hívnak, pont olyasvalamit mondott, amitől pont hét vezérnek lett nagyon nyilatkozhatnékja ezen a héten! Mind a hétnek pont az lett a baja, hogy Pontának pont az az ötlete támadt, hogy mondjon sületlenségeket a népnek! Többek közt azt is, hogy Székelyföld nincs is! Ha pedig nincs Székelyföld, akkor nincsenek vele gondok sem! Tehát aki azt várja, hogy például pont Ponta oldja meg a nagy gondokat, és eközben kiderül, hogy azok a gondok nem is léteznek, akkor minden a legnagyobb rendben van! Hát nem csodás? Volt gond, nincs gond! És pont Ponta mondja ezt, akit most minden magyar vitéz és szájhős naponta megugat! Pedig ez a Ponta zseniálisan okos ember! Mesteri húzással lerázza magáról a nyilvánvalóan kellemetlen probléma gondját úgy, hogy a véresszájú fajtestvérek se tudják támadni emiatt. Nem ünneplik, de nem is köthetnek bele! Nem lesz hős fajtája közt, de vádolni sem lehet semmivel!
Na de nem úgy verik a cigányt errefelé, mert jön hét idióta túlról, és ők mindjárt megteszik helyettük! Azt mondják, megsértették a magyarokat! Ponta most a magyar-verő, gyűlölt disznó, aki sérteget, és aki ha jót akar, akkor kérjen bocsánatot! Bizony!
Ami nekem a legjobban tetszik, az a következő rész, amiről én elmondom, hogy ekkorát hazudni sokkal nagyobb sértés lenne számunkra, mint amit a Ponta gyerek, mint fiatal politikus nem is rosszul és talán nem is alaptalanul, kimondott rólunk! 
Azt mondják a nyilatkozó hetesek, hogy:- "Mi, a székelység legitim képviselői 20 éve küzdünk e közösség jogos követeléseinek törvényesítéséért..."
Hát igen! Ez lenne az igazi sértés, elvtársak! Ez az, amiért fel lehet háborodni, és nem azért, mert idejön egy fiatal baromarcú politikus Bukarestből, aki kimondja, hogy meztelen lenne a király! Érdemes lenne odafigyelni arra is, miért látja ő ezt így! Talán éppen azért, mert a mostani hét-gonoszok díszes szövetségének nemzetárulásai és szószegései Bukarestben is látszanak jól!
Volt nekem egy roma melósom, Béla, aki fajtáját meghazudtoló szerénységgel és becsületességgel dolgozott mindig, és szokása volt mindent kommentálni is! Olyan sajátos nyelvezetet használt, ami csak a romák sajátja szokott lenni! Csak azért emlegetem, mert mikor valakik valami nagyképűsködéssel álltak elő, vagy vagánykodott valaki, akkor Béla mindig azt mondta erre, hogy : "Na hallj oda te, hogy miket tud mondani ennek a szája!" Bélának most is igaza lenne, ha ezt hallaná! És tényleg, nézd csak kinek jár a szája!
 Kelemen Hunor és a többi semmirevaló mind fel van háborodva! De még mennyire, hogy igen! Hogy Ponta mit mondott, mert az nagyon sértő dolog lenne! Mekkora érzékenység és önérzet! Nemzeti Büszkeség, ajjaj!
Csak röhögni tud a vakbelem ekkora szemforgatásos figurán, de kevesen tudják, hogy ezt azért nagyon sokan mégis beveszik!
Hunor, aki miniszter lenne állítólag, neki a fő-pópa pátriárka megmondta kerek perec a szemébe, hogy bekaphatja, és csakis azért, mert magyar lenne! Hunor csak kussolt, elfogadta gyáván, hogy tényleg így van, és később bevallotta csendben, hogy jobb is így számára, ha le sem szarják! Sértődésnek pedig nyoma sem volt benne! Lehet, hogy azon a héten nem ő volt a szolgálatos magyar?
Márton Árpád, aki belevénült már a nagy harcba, róla annyit jegyeztek fel az utókor számára, hogy nemrég kifejezte mély felháborodását, és kimondta azt, hogy szerinte tűrhetetlen dolog lenne az, hogy ő mint felszentelt képviselő, esős időben mindig ázik a repülőgéptől a bejáratig! Csak azért, mert nincs egy fedett folyosó ott, amit csak ilyen földre szállt szentek számára építettek volna! Neki ez volt eddig a legnagyobb gondja, amit mint magyar képviselő Bukarestben szóvá tett! A reptéren magyarok(?) ne ázzanak hiába! 
Ott van a másik Kelemen is, aki állítólag Maros megyét képviseli Bukarestben a magyarság érdekeivel szemben! Ha nem így volna, akkor Gusa szobor se lenne cserébe a Sütő Andráséval, és végre tisztább lenne itt levegő is, ha nem élősködne is rajtunk évek óta már, nemlétező magyarságára hivatkozva! 
Aztán van itt olyan Olosz Gergely is, aki haragszik a sértegetések miatt, de azt azért érdemes lenne felemlegetni neki is, hogy képviselősége mögé bújt akkor, mikor kiderült, hogy havi ötvenezer euróért képviselte a magyarságot egyszer úgy, mint állami ügynökséget vezető kiválasztott, és másodszor úgy, mint magáncég, aki az előbbivel köt szerződést is! Hiába! Akiben van egy kis jóérzés, az fölháborodik azon, mikor csak ilyen gazemberségeket láthat maga körül, pedig sokkal többen vannak azok, akik ezt így el is hiszik nekik! Velük kellene elkezdeni azt a fiatalításnak nevezett átnevelést, aminek a következtében idelátogató fiatal pártelnökök látni is fogják azt a Székelyföldet! Ha nem kezdjük már el egyszer, akkor úgy járunk ezzel a Székelyfölddel, mint a szúnyog fa...val! Mindenki tudja, hogy van, de eddig még senki sem látta! Talán Ponta Victor csak őszinte volt, és csak azt mondta, amit lát, illetve azt, amit nem is lát! Hogy ez sértés lenne? Nem tudom eldönteni, de azt igen, hogyha ezen az UDMR is "felháborodik", akkor az biztos, hogy ez  csak átverés és csak színészkedés lehet!

2010. március 19., péntek

Az Idén lesz olyan is, hogy Tavasz?

És lőn világosság, mert lőn rend is! Mert megígértem! Mert megfogadtam! Mert... mert éppen ideje volt már! Na! Egy szuszra ennyi lenne! Dehogy ennyi, de ez most valahogy nem lenne fontos. Szóval megfogadtam előbbi bejegyzésemben, hogy e hét végére rendet teremtek az emlegetett szemétdombomon! Sikerült! Ez is! A többit nem mondom, mert... Valahogy úgy vagyok, hogy vágyódok a sikerekre, a vágyaim beteljesülésére, a terveim megvalósítására! Most bejött. Dependenciám kezd kialakulni, mint ahogyan másoknak az adrenalin kell! Nekem elég a dopamin!(is) Mutatom a képeket megint!  Ez már az Új Rend!




 Másik nagy szórakozásom, hogy folyton autószervizbe járkálok. Ez már olyan heti programom lett mostanában. A hét x-edik napján viszem az Opelt sétálni a szervizbe.Tényleg, ez a búcsújárásom, ez megér egy misét! Vagy mesét! Mindegy! Akkor most elmondom!
Azzal kezdődött, hogy télire feltöltöttem valami fagyásálló moslékkal a gépkocsim hűtővíztartályát. Moslék lehetett, vagy még annál is rosszabb valami, mert néhány napra rá, kilyukadt a belső melegítő hőcserélője, és induláskor belefolyt az összes víz a cipőmbe. Persze új hőcserélő kell, de közben szét kell szedni félig a gépkocsi belső fedélzetének alját. Azelőtt ki kell szedni még ezt is, azt is. Ezt valahogy én oldottam meg, mert miután egy kerek hétig hitegetett mindenféle szakember, oda jutottam, hogy most már tudom, kihez nem fogok soha többé fordulni a gondjaimmal. A hőcserélős jelenetnél még nem fogtam gyanút, hogy a hűtőmoslékkal valami nincs rendben. Mikor rendesen beállt a globálisan felmelegedett tél, akkor kifogtam, hogy leállt a gépkocsi menet közben, mert a lötty megvastagodott a vezetékekben a rettenetes sarki mínusz 6 Celsiusnál. Rá két napra, miután kicseréltem a hűtőfolyadékot egy másikra, amelyik már folyt is, útközben hazafelé leállt az egyik henger a motorban, és alig értem vele haza. Otthon még remegett, köhögött, aztán annyi lett neki. Be a szervizbe, ott kiderült, hogy olaj van a hűtővízben, egy fecskendő elrobbanva, a többi fecskendő alumíniumból készült foglalatai korrodálódva vannak, de ami a legeslegszebb, hogy a hármas hengerben a dugattyú el van hasadva! Hát nem örvendezhettem neki? Nem!!! Mindez azért, mert valami mocskot adtak el hűtőfolyadéknak, ami megzabált ezt-azt a motorban. Többek közt a fecskendőt is, így befolyt hirtelen egy jó adag üzemanyag a hengerbe. Mivel a folyadék nem komprimálható, és a dugattyú is okosabb, akkor mit tesz? Elhasad. Ezt persze csak így utólagosan raktam össze ilyen törvényszéki kivizsgálós alapossággal, mert most már úgyis mindegy, s mehetek a francba a kárommal! 








Ez mind semmi, mert van folytatás is! Megjavítják, megyek vele büszkén Kolozsvárra! Torda közepén egyszer csak elment a vizem! Nem az enyém, hanem a hűtővizem a gépkocsiból! Az Opelből, a néhány nappal korábban megjavított Isuzu turbódízel tizenhat szeleppel szerelt szemétládából. Abból! Délben a csúcsforgalomban, a stopnál. Egy órán belül indulnom kellene Magyarországra, s én állok a járdán a vizemmel a köveken. Jött, hogy nagyon megverjek valakit. Nézem a gondot, hát persze hogy nagy a szar, még ha kicsi is a gond! Ferdén, elcsavarodva szerelték vissza az egyik gumislagot az olajhűtőre, és akkor a melegtől persze hogy elhasadt. Hol? Hát az elágazásnál, alul, hogy ne lehessen beragasztani se egyszerűen valami gyorsan tapadó szalaggal. Szerencsémre volt nálam egy olyan ezermesteres szerszámos dobozom, amiben mindenféle hasznos és haszontalan dolog van. Kétkomponenses epoxigyanta rákenve az egészségügyi dobozban található gézfáslira a lehető legjobb kompozitot adja. Ez olyan szép volt, hogy filmezni kellett volna! Torda főterén  McGaywer megreparálja a kocsiját! Valahogy rátekertem a  fáslit a slagra is, miközben rendesen összeégettem a kezeimet is, és eközben én is majdnem ráragadtam a motorra. Tíz perc alatt meg is kötött rendesen a ragasztó, mire feltöltöttem vízzel a tartályt, és csak alig szivárgott egy kicsit. Így jutottam el Kolozsvárra, miközben a kormánykerékre rátapadtam a ragasztótól megmerevedett ujjaimmal. Később  egy másik kocsiban ülve Jászberényig piszkálgattam és rágcsálgattam körmeimről a megkeményedett epoxigyantát, hogy legyen szép tőle a manikűröm! 
Persze, hogy ilyen szétrobbant slagot csak rendelésre hoznak, és mikor le akartam később cserélni is, előbb a fél motort el kell bontani egy jól eldugott szorítógyűrű miatt. Megint szerviz lett belőle, s egy napig álltam, míg sorra kerültem gondommal. Ma, mikor megyek utána, nézem és az első jobb kerék le van ereszkedve! A sírás ért utol! Leültem a járdára, felhívtam telefonon a legkedvesebb ismerősömet és csevegni kezdtem vele gondtalanul. Közben kisütött a nap is, és a lelohadt abroncsot is fel lehetett fújni, mert csak egy apró lik volt rajta, mint kiderült később, de ez már egy másik helyen történt. A gumis műhelyben. Ott hamar ment, mert összetévesztettek valakivel, és soron kívül behívtak. Mikor kiderült, hogy hát mégsem az lennék, akit protezsálnak, illetve nem engem akartak protezsálni, már mindegy volt! Megtalálták addig, s ki is javították a hibát! 
Hát ennyi, és akkor ne szomjazzam a beteljesülés örömét? De igen, és akkor ezért nem is említem, hogy ezután órákig álltam a kocsimosó szeles udvarán, és hogy sehol sem lehet szabványos ablaktörlőket sem kapni, főleg a hátsó ablakra, ahová 11 colos kellene, de sehol nincs! 
Én rendesen megszívtam ezzel az Opellel. Mindegyre valami szamársággal zabálja meg az időmet és a pénzemet is, és most már alig merek elindulni vele valahová, mert hátha kiesik menet közben a kereke, mert rossz levegőt fújtak bele, vagy én esek ki belőle, mert húzat van, stb.

Összeszorított szájjal duzzoghatok, néha hetekig is, mert a feleségem eközben a fenti  jó öreg 86-os Ford Escort-tal szó szerint száguldozik mindenfelé. Semmi gondja vele nincs, ráadásul van benne egy 200 Wattos 4.1-es  Kenwood audiorendszer, hogy döng tőle a környék is, ha rázendít. S akkor néha még meg is kérdi tőlem nagylelkűen, hogy nem akarom, hogy elvigyen vele ide, vagy oda? 
Ja, és tényleg! Most ezzel a tavasszal hogyan is állunk? Lesz tavasz, vagy nem lesz tavasz az idén? Mindenesetre azt üzenem Télapónak, hogy most már húzza el a csíkot, mert mindennek van határa! Ha nem hallgat a szép szóra, akkor tökön lesz rúgva!(ez hátha használ!)

2010. március 13., szombat

Get Back In Time?

Hetek óta képtelen vagyok egy rendes bejegyzést összehozni! Hetek óta képtelen vagyok bármi egyebet is úgy összehozni, hogy abból az legyen, amit én szeretnék! Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit szeretnék! Illetve tudom, de azt már nem, hogy tényleg akarom azt, amit szeretnék! Nem másért, de én sok mindent szeretnék és lehetőleg azonnal! Persze, mint mindig, ebből annyi lesz, hogy kiderül, mindenre várni kell! Mindig csak várni valamire! Vonatra, repülőre, autóbuszra, metróra, megváltásra, elmaradt, vagy kedvetlen találkákra! Kihagyott helyzetekre, elkésett figyelmeztetésre, késői járatra, lejárt biztosításra, eldobott vonatjegyre, elhallgatott megjegyzésekre, odavágott szavakra, késő bánatra! Hogy miért?  Mert úgy kéri a Párt? A Haza? A Nemzet? Az Utókor? Lehet ezt tudni? Igen, lehet tudni! Sok mindent lehet tudni! Még akkor is, ha úgy tennénk eközben, mintha nem tudnánk! Pedig tudjuk!
Na szóval, ilyen gondjaim vannak nekem, de kinek ne lennének gondjai? Néha a mások gondjai is a te gondjaid lesznek! Olyannyira, hogy a végén minden gondod az, hogy másnak milyen gondjai vannak! Kiderül ekkor az is, hogy számukra is a legnagyobb gond te magad lennél! Ilyenkor a kör bezárul, és megtudod azt is, hogy minden gond abból ered, hogy te létezel és vagy! Ennek örvendeni, hát hogy is mondjam, teljesen képtelenség!
Pedig nekem mindig vannak olyan megoldatlan problémáim, amit mindig szívesen megoldanék. Például azt, hogy rendet teremtek! Teremtek, mert ott, ahol ezt szeretném végrehajtani, ott csinálni, szervezni vagy hasonlókat nem lehet megvalósítani másképpen! Ott Teremteni kell, mint a világ kezdetekor! 
Van nekem egy olyan sufnim, vagy nem is tudom hogy ez mi lenne! Olyan műhely, vagy laboratórium, raktár, inkább keleti bazár. Ez egy nagy rakás rendetlenség, az biztos! Történelmi rendetlenség és életem egyik legfájóbb, legbántóbb gondja, hogy itt mindig szemétdombhoz hasonló káosz uralkodik! Pedig előfordult, hogy néha mindenki besegített nagylelkűen a rendteremtéshez, de a végeredmény az lett, hogy azután soha többé semmit sem találtam meg!
Tavaly novemberben így nézett ki!






Azóta eltelt néhány hónap, rendeztem, átalakítottam és most kb. így fest.





Változás, az van, de mitől lenne ez a mostani rendetlenség jobb, mint a korábbi? Én lelkesen igyekeztem, munkát fektettem bele, szerveztem, rendeztem, rakosgattam, és most bevallom, semmivel sem lett áttekinthetőbb és valójában nem is tetszik! Mióta "rend" lett, azóta egyszer sem ültem ide be, pedig a korábbi években itt töltöttem számtalan éjszakát kísérletezésekkel, és számtalan saját tervezésű készülékemet is itt alkottam meg. Van bennem egy jó nagy adag nosztalgia, mert én ilyen barom tudok lenni, hogy néha még négy csupasz falnak is tudok örvendeni, ha az régi emlékeket juttat eszembe! 
És tényleg, miért van az, hogy egyre inkább jobb érzést jelent befele fordulni, az örömöt a múltban keresni, a régi jó időkre emlékezve sokkal boldogabb és elégedettebb lenni? Miért van az, hogy egyre kényelmetlenebb és kiábrándítóbb a jelenben és a jövőben keresni a siker és a beteljesülés utolérhetetlenül kellemes hangulatát?
Talán azért, mert ha egyszer valamikor láttad, érezted, megtapasztaltad az igazit, a többi már csak vágyakozás és hasztalan keresése lehet annak, hogy mindazt még egyszer megtaláld?

2010. március 11., csütörtök

Tréfás Népdal (multikulturális!)

Régi népművészeti remekművek a huszonvalahányadik századból!


-A régészeknek nem sikerült pontosan behatárolni a felbecsülhetetlen kulturális értéket képviselő művek keletkezésének időpontját és pontos eredetét sem! Annyit sikerült körülbelül nagyon biztosan immel-ámmal megmondania valakinek, hogy minden valószínű! Ebből azt lehetne következtetni, de nem muszáj, hogy Erdély fénykorában születhettek, mert ott, akkor még nem volt kikapcsolva a villamos áram! Szakértők véleménye szerint ugyanattól a szerzőtől származhatnak, akin agyműtétet hajtottak végre akkor, mikor a fentebb emlegetett villanyáram végleges lekapcsolása megtörtént. Erre a határozottan jelentkező stílusváltás egyértelmű bizonyítékokat szolgáltat az utókor számára! Ennek alapján határozottan elhallgatható, de ki is lehet mondani bátran, hogy a következő irodalmi remekmű a monumentális című életmű, a "Harapj, haver a köszörűkőre!" nevezetű folklórgyűjtemény része lehet! Akit érdekel, az nézheti, de ha tudja, akkor olvashatja is a felbecsülhetetlen töredéket, mert jövőben hátha éreccségi tétel lesz belőle! Úgy, hogy vigyázzatok a pofátokra!
Tán tanügy, vagy valami ilyesmi miniszter lennék!


Aki nyer, az győz is?

Hej te Gica, mért vagy carán?
Kapaszökevény volt apám!
Átugrottunk mi Erdélybe
S polgármester lettem végre

Budiba én sose jártam
Trágyadombon állt a házam
Háznak mondják, pedig nehéz
Ablakán a disznó benéz!

De most itten nagyon jó lett
Visszavettük a dák földet!
Guta üsse sok magyarját
Elvettük a kertjét, házát!
Beleülünk hintajába
Fogat mosunk porcelánba!
Hülye magyar, nem is tudja!
Oda jár ő, nem budiba!

Bevettek az unióba
Áldást mond rá most a pópa
Mert az tudja, s nem tagadja
Aki lop, hát, jól megy dolga!


Angolul is kell tanuljak
Románul ezek nem tudnak!
Műveletlen paraszt népség
Azt mondják, hogy ez örökség
Olyan né, hogy kulturális
Mondja még a merevdéesz is!
Multi, vagy csak nacionális
olyan ez! Multi kulturális!


Sakkó mondak egy szép nótát
Felvitte Isten a senkik dolgát!
-„Kiss me please bade Ilie!
- I can not de palarie!..."
Gyorsvonat állt udvaromba
Vigyázz Jóska, kidől a fa!”...

„Isten áldja Székelyföldet
Hunor most mán miniszter lett!
Olyan jó lesz, ugrunk nagyot
Mit számít! Állunk felkopott!
Nem dolgozunk, de nem is iszunk
sok gyermeket nem is adunk!
Lukas ingünk, a kabátunk
Nem számít! Kormányon vagyunk!”


Táncdalfesztivál Erdélyben 
Az Autó... automata... autók nőmnél,  vagy valami ilyesmi lesz, vagy annak a nevében (nem mindegy nektek?)
"Szavazzatok a tulipánra!" 
 2116 szeptember 15