Hát már megint? Vagy még mindig? Meddig?

Nem tudom, hogy ezzel Ti hogyan vagytok, de nekem tele van a tököm! Mindennel! Csak sorolni is unom már, hogy minden nap, ugyanazt lehet látni-hallani. Hogy itt van az ősz, mert ugyebár vége van a nyárnak! Milyen kár, hogy nincs másképpen! Mi ebben az újdonság? Nyár után nem az ősz szokott jönni, vagy máskor ez nem így történt? Aztán megint ömlik a tévékből, ezerféleképpen, hogy 9.11! Igaz, most már a tizedik évforduló lesz, amitől persze senki sem lesz okosabb, és ezután már nem is lesz senki, mert ugyebár Bin Ladent elkapták, és akkor már nem is kell semmit sem megmagyarázni. Nem is fogják, mert azt minek? Aki kíváncsi, annak elmondják orcátlanul, hogy gondok voltak, mert az FBI és a CIA nem tudott megegyezni, és akkor néhány repülőgép csak úgy kószált, sportrepülőkön gyorstalpalós pilótákkal, akik aztán.... a többit tudjuk! Hogy eközben a NORAD mit tett, vagy hogy a civil légi forgalomért felelős hivatásosok miért tátották a szájukat órák hosszát, nem részletezik. Azt sem, hogy az egész keleti parton csak két vadászgép járőrözött, és azok is csak akkor, mikor már az egyik ikertorony égett, megint nem magyarázza meg senki. Illetve igen, de akkor nagy szerencse, hogy Ivánék ezt korábban nem tudták! Mert ha igen, akkor holtbiztos, hogy a korábban Kubába telepített rakétáikat nyugodtan lepakolhatták volna egyenesen a Central Parkba is, miközben az orosz pilóták egy magasból történő városnézésre is elkószálhattak volna gépjeikkel. Mindeközben csak egyvalamire kellett volna ügyelniük, hogy gépjeiket igás fogatnak, vagy autóbusznak álcázzák, és akkor már senki sem vette volna észre a csalást. Hihető, nem? Persze, hogy az, mert ha ezt a hivatalos szervek így mondják, akkor az úgy is van! Aki ezt így mégsem hinné el, akkor arra is van egy jó recept. Akik így tesznek, azok nem egyebek, mint spekulálók, akik rosszindulatúan félremagyarázzák a dolgokat, és ők lennének azok a fránya összeesküvés elmélet hívei! Kész! Ha ez így ki van mondva, akkor ez mindent megmagyaráz. Hogy ki és miért esküdt össze, azt nem részletezik soha, de minek is! A labda kerek, mert kerek a labda!

Összeesküvés ide, összeesküvők oda! Én nem esküdtem össze senkivel, de merem állítani, hogy itt nagyon bűzlik valami, az biztos! Csak emlegetem, mert a legnagyobb gazemberségeket kitervelők mellett mindig vannak olyanok is, akik ezeket a gazemberségeket, ha nem is ők követték el, de kutya kötelességük lett volna megelőzni, és ha nem tették, akkor ezért példásan bűnhődniük kellett volna! És akkor máris itt van a kutya egyszer elásva, mert több, mint háromezer ember halála miatt, máig sem vontak senkit felelősségre. Ekkora nagyvonalúságot azért még a világ legjobban felfegyverkezett, legparanoiásabb, leg-leg nemzet vezetőségének sem lehet elnézni. Tudnak az elvtársak valamit, az biztos! Talán azt, hogy nem jó kutakodni ott, ahol olyasvalamit találhatsz, amit egyáltalán nem akarsz megtalálni!

A másik sor gond, hogy a hivatásos szarkeverés mestereinek magyarázatai valahogyan nem illenek bele a keretbe. Olyan állítások és végérvényesen elfogadott, mondhatni, már folklór értékű legendák, amit már a hétköznapi gyakorlat is képes bármikor tételesen cáfolni. Ilyen legenda például az elrabolt gépek egyes utasainak az állítólagos telefonbeszélgetései is, ami szó szerint, szemen-szedett hazugság lenne úgy, ahogyan azt dramatizálva leadták akkor, és azóta számtalan átdolgozásban újra meg újra bejátszanak. Hazugság, mert ilyen telefonbeszélgetést fizikailag lehetetlenség volt megvalósítani akkor, és eltekintve néhány műszaki újítástól, ez a mai napig is érvényes. Mobil hálózatról, nyolcszáz méter magasságból már képtelenség jelet fogni, mert a földi átjátszó cellák adóantennái csak a felszín fölött, erősen nyaláboltan sugároznak. Valahogyan úgy, mint a közvilágítás fényszórói, lefele, és nem az ég fele szórják az energiájukat. Erre a jelenségre még rálicitál az is, hogy a repülőgépek majdnem zárt fémtestet, majdnem tökéletes, un. Faraday kalitkát alkotnak. Jó példa erre a gépek villámcsapás elleni immunitása, ami enyhén szólva, a  milliárdszorossá lenne egy földi adóantenna mikrohullámú jeléhez képest. Na de legyünk nagyvonalúak, ne hasogassuk a szőrszálat, mert ugyebár vannak okos emberek is, akik mindezt jobban tudják! Valóban?

Két képet tennék ide ki, egyiken a Pentagon elleni "merénylet" nyomai láthatóak. Ide, ebbe az épületbe, a hivatalos verzió szerint, egy Boeing 757-es személyszállító csapódott be. Egy ilyen gép átlagosan száz tonnát nyom, szárnyainak fesztávolsága 38 méter, hossza 47, és farokmagassága hat méter, két Rolls Royce RB 211-es turbóreaktoros motorral szerelve. Motorok, melyek nagyjából elpusztíthatatlan titánötvözetből készülnek. Nos, ezekkel a motorokkal egy nagy baj van, mert a kettőből az egyik nyomtalanul eltűnt, míg a másikból maradt meg valami, de az a maradék valahogyan egy sokkal kisebb motorra jellemző. Nem gond, mert hivatalosék megkapták rá a helyes választ! A második motor egyszerűen elpárolgott a nagy hőségben.

Hát... igen! Most mit is mondhatna más egyebet a bunkó, hétköznapi, balga ember, ha egyszer nem tudja, hogy a titán a háromezer fokos hőt is vidáman túléli, annak ellenére persze, hogy a pokoli ütközést hősiesen kiálló épület tartószerkezete áll, sőt a tetején lévő fedőszerkezet is a helyén maradt. Ott pedig, ahol a szintén köddé vált szárnyak is eltűntek, ott még az ablaküvegek sem törtek be, és a közelben lévő fa is "csak" megperzselődött a pokoli hőségben. Hiába, mert ha a hülye nép, aki nem tanulta meg annak idején, hogy a tömeg megszorozva a sebesség négyzetével csak helyenként tud igen nagy kinetikus energiát produkálni, az ne szóljon bele! Ne pofázzon bele, és azon se csodálkozzon, mikor elolvassa, hogy a helyszínen megjelenő kriminalisták nagyon körültekintően jártak el a repülőgépen lévő áldozatok azonosítása során, mikor az ilyenkor szokványos DNS vizsgálatokat végezték el. Szóval ezen sem kell csodálkozni, hogy voltak ott emberi maradványok is, melyek igen csodálatos módon mégiscsak átvészelték a becsapódást, míg a szárnyak, motorok, és a leszállószerkezetek masszív, acélból készült darabjai egyszerűen köddé váltak. 

Most átvészelték, vagy sem, nem fog kiderülni soha, hivatalosan biztos, hogy nem, de én egyvalamit  azért ettől függetlenül, soha nem tudok megbocsájtani! Azt, hogy az ilyen, és ehhez hasonló aljasságok és tragédiák kitervelői is, mindig és mindenkor ugyanilyen gond nélkül élik túl, és főleg azt, hogy ezt ők mindig meg tudják magyarázni, és hogy mindig lesznek olyanok, akik ezt el is hiszik nekik!

Porból Lettél és (vulkáni) Por lesz a Fejedben is!

-"Letérdelek elédbe, hamut szóratok fejemre!"-, s hülye maradok örökre!

Vagy: -"Bolond lyukból bolond szél fúj!"- s ilyenkor mit tehet a vulkán? 

Ő is hamut szór, s a bolond szél szétfújja! A bolondok fejébe, hogy ott is legyen valami, ha már más egyébre nem futja ebben a mai, racionalizált, agyvérzésesen globalizált világban.

Nem tudom, hogy más hogy van ezzel, de higgyétek el nekem,  engem nagyon megviselt ez a mostani por! Amióta bemondta a tévé, hogy péntekről szombatra virradó éjszaka folyamán, kábé éjjel három órakor fejem fölött sok lesz a vulkáni por, én nagyon elszontyolodtam. Szóval akkor ez van gyerekek! Hát akkor ez van! Beteljesedett sorsunk! 

-Jön a nagy falánk sötét felhő, bezabálja a kék eget, elveszi a Napot-Holdat, jön az utolsó felvonás! Hát igen! Most aki bűnben fetrengett eddig, az most rohanhat a gyóntatójához hiába, mert ott hosszú lesz a sor! Már késő! A kihagyott nagy helyzeteit is hiába igyekszik feléleszteni bárki, nincs abban már többé parázs! Ez utóbbi nagy kár lehet, mert a beálló hidegben jól fogna néhány meleg ölelés is! A pincék is üresen tátonganak, mert hosszú volt a tél, s aki most nem jut idejében el a a szupermarketbe bevásárolni, az megláthatja majd, hogy mire visz húsz év liberális, rablógazdálkodós privát nyomor! Itt van a Nagy Vég! Ünnepelhetnek a Tanúk is, akik megmondták: "Térj meg, amíg nem késő!"

Most már késő! Vége mindennek! Leálltak a repülőjáratok, leállt a józan ész, és leállt ...az is!  Az is, de az már sokkal korábban! Innen jöhet ez a sok terméketlen agy is! Beállt a Nagy Sötétség! Egyszer az agyakba, s most a fél világ másik felébe is!

-Emberek tudjátok meg: Beállt hozzátok a teljes szellemi impotencia! Aki nem hiszi, hát annak most (is) mindegy!

WHO: Közleménye, illetve az, amire hivatkoznak, illetve, hogy mondtak volna valamit!  Itt bizony egy betű vulkánra, vagy porra utaló jegyzetet sem lehet találni! Van baj Bangladesben, Burkina Fasso-ban is, Kínában földrengés, Szudán, Eritrea, Etiópia stb. éhezik, de ez kit érdekel tulajdonképpen? Ez nem az Üdvhadsereg honlapja lenne, és egyébként is törődjön mindenki azzal, amiből, vagy akitől  pénzt tud kicsikarni! Izland, Rejkjavik? Vulkán, füst, hamu? Egy szó sincs! Ennek ellenére, pénteken hallom a tévében, mert persze nézni fárasztó lenne, hogy a következőt üzenik az illetékesek:  Igaz, hogy baj nem igazán nagyon van, de a legjobb az lesz, hogy mikor a sok por jön majd lefelé, a sok szerencsétlen halandó közé is, akkor aki teheti, az ne járkáljon kint össze-vissza! Ezt üzenik ők! Ezt mondják azok, akik például a tavaly is  legmagasabb szintre emelték a disznónáthás rémhírt, persze hiába! Bármennyire is felverték akkor a port, alig akartak a szerencsétlen betegek belehalni! Igaz, hogy most nem ők csináltak vulkánt, de csendben sem ülhetnek mint megfizetett illetékesek, s akkor megüzenik:
- Aki jót akar magának, az ne járjon pórul! - S ha meggondoljuk, ebben van egy jó nagy adag bölcsesség!

Na, szóval mehetünk tovább! Jön a másik unió, (nem a szovjet), s azt mondja:
-Belemegy a por a repülők motorjába is(!), megkarcolja az éles por a lámpákat, az ablakokat, ami későbbi javításokat igényel és sokba kerülhet! Mi lenne a megoldás? Leállítjuk a teljes légi forgalmat! Világos, nem? Hatmillió utas pedig kapja csak szépen be! Utazzanak vonattal, busszal, s talán műholddal is, ha más kontinensre igyekeznének!

Nem folytatom, nem részletezem, mindenki mondhatja a magáét! Én is ezt teszem! Mások is ezt teszik, beszélnek valamiről! Azok, akiknek megfizetett kutya kötelességük lenne, hogy mondjanak is valamit! Nem teszik, de elmondják nekünk cserébe, hogy ŐK MIT GONDOLNAK! 

Egyik fapofájú hivatalnok, aki most pártlistán bejutó államtitkár, de tavaly még nem volt szakember az egészségügyben, és akkor még csak a vidéki pártelnök dorbézolásait szervezte, mint szakács, ő azt mondja a tévében, hogy a vulkáni por nagyon veszélyes, ha azt belélegzik! Szerintem is így van! Csak éppen hol van az a veszélyes vulkáni por, és mennyit kellene beszippantani, például neki ahhoz, hogy megszűnjön  tőle közpénzekre veszélyes entitás lenni, és ez  ekkor már haszon is lehetne részéről? Vagy, jön a szolgálatos meteorológus is, aki a szép tudományos név ellenére, mégis csak olyan politikusféle valami, vagy valaki lenne, aki szakszerűen megmondja nekünk a frankót:
-Néhány perc eltéréssel, ma este kilenc óra körül az egész ország (Románia) területét befedi majd a vulkáni porfelhő! Ez holtbiztos!- Igen? Na, és akkor mi van? -Kérdezhetné anyósom, de nem teszi! Egy szó sincs arról, hogy akkor mi a jó bús izé lesz, ha az a kurva felhő tényleg itt lesz? Hát akkor itt lesz, és kész! Aki nem hiszi, az járjon utána!

Állok és most tényleg nem tudom, hogy mit tegyek! Imádkozzak, tereljem egybe a családot és zsoltárokat énekelve dicsőítsük az Urat? Vegyek portörlőt sokat? Bocsássak meg az ellenem vétkezőnek? Lesz újra pormentes világ megint, vagy már teljesen elveszett minden? Nem tudom, és mint gyarló halandó, nem tudom eldönteni azt sem, hogy mi legyen a világ sorsa!

Teremtőmhöz is hiába fordulnék ájtatoskodva, tudja Ő, hogy mennyi pénzt érek én, és hogy mennyire lennék őszinte! Szégyellném is magam előtte most, hogy egyből milyen nagyon rendes lettem, ha itt van a nagy porfelhő az agyamon!

Sokat rágódtam, de hamar döntöttem! Kikerestem Jutka barátnőm oldaláról az egyik kitűnő receptjét, és már el is készítettem félig, s lesz majd meglepetés! Kigörgettem hozzá a 2001-es évjáratú borospalackjaim egyikét is! Feleségem hét után érkezik haza, s ami biztos, az biztos! Rendezek egy  kellemes, gondtalan hét-véget magunknak,  miközben a  sötét poros felhők  gondjai nem tudnak érdekelni! Én az ilyen elképzelt Világ Végek  groteszk színdarabjaiban már sehogyan sem tudok többé hinni!

Heten (is)Vannak !

Nincs egyetlen olyan hetünk sem, amikor hétpróbás gazemberek ne próbálnának valami hetedrangú szemétkedéssel hetvenkedni nekünk, hogy ők például mennyire magyarok lennének! Persze mindezt a mi érdekünkben teszik, és ettől mégsem szakad rájuk az ég! A képükről sem sül le a bőr, de az is igaz, hogy ott olyan nekik nincs is!

Ezen a héten is volt hétpróbás bemutató, de nem is akármilyen! Heten futottak neki, mert nagy volt a viszketegségi mánia! Talán nem is, csak már olyan szintre jutottak, hogy egy ilyen szánalmas remekmű összedobásához is legalább hét udémérés kell! Heten, hogy legyen meg a bűvös szám is és a közmondás is kapjon misztikus, de modernebb felhangot. Valahogy így:  Heten, mint az...udémérések! Azt mondják, hogy ez egy nyilatkozat lenne! Hát mit mondjak, lehet, hogy ez az is, de ha nem is lenne az, akkor is, kit érdekelne?

Arról lenne szó, hogy egy másik senki, akit Victor Pontának hívnak, pont olyasvalamit mondott, amitől pont hét vezérnek lett nagyon nyilatkozhatnékja ezen a héten! Mind a hétnek pont az lett a baja, hogy Pontának pont az az ötlete támadt, hogy mondjon sületlenségeket a népnek! Többek közt azt is, hogy Székelyföld nincs is! Ha pedig nincs Székelyföld, akkor nincsenek vele gondok sem! Tehát aki azt várja, hogy például pont Ponta oldja meg a nagy gondokat, és eközben kiderül, hogy azok a gondok nem is léteznek, akkor minden a legnagyobb rendben van! Hát nem csodás? Volt gond, nincs gond! És pont Ponta mondja ezt, akit most minden magyar vitéz és szájhős naponta megugat! Pedig ez a Ponta zseniálisan okos ember! Mesteri húzással lerázza magáról a nyilvánvalóan kellemetlen probléma gondját úgy, hogy a véresszájú fajtestvérek se tudják támadni emiatt. Nem ünneplik, de nem is köthetnek bele! Nem lesz hős fajtája közt, de vádolni sem lehet semmivel!

Na de nem úgy verik a cigányt errefelé, mert jön hét idióta túlról, és ők mindjárt megteszik helyettük! Azt mondják, megsértették a magyarokat! Ponta most a magyar-verő, gyűlölt disznó, aki sérteget, és aki ha jót akar, akkor kérjen bocsánatot! Bizony!

Ami nekem a legjobban tetszik, az a következő rész, amiről én elmondom, hogy ekkorát hazudni sokkal nagyobb sértés lenne számunkra, mint amit a Ponta gyerek, mint fiatal politikus nem is rosszul és talán nem is alaptalanul, kimondott rólunk! 

Azt mondják a nyilatkozó hetesek, hogy:- "Mi, a székelység legitim képviselői 20 éve küzdünk e közösség jogos követeléseinek törvényesítéséért..."

Hát igen! Ez lenne az igazi sértés, elvtársak! Ez az, amiért fel lehet háborodni, és nem azért, mert idejön egy fiatal baromarcú politikus Bukarestből, aki kimondja, hogy meztelen lenne a király! Érdemes lenne odafigyelni arra is, miért látja ő ezt így! Talán éppen azért, mert a mostani hét-gonoszok díszes szövetségének nemzetárulásai és szószegései Bukarestben is látszanak jól!

Volt nekem egy roma melósom, Béla, aki fajtáját meghazudtoló szerénységgel és becsületességgel dolgozott mindig, és szokása volt mindent kommentálni is! Olyan sajátos nyelvezetet használt, ami csak a romák sajátja szokott lenni! Csak azért emlegetem, mert mikor valakik valami nagyképűsködéssel álltak elő, vagy vagánykodott valaki, akkor Béla mindig azt mondta erre, hogy : "Na hallj oda te, hogy miket tud mondani ennek a szája!" Bélának most is igaza lenne, ha ezt hallaná! És tényleg, nézd csak kinek jár a szája!

 Kelemen Hunor és a többi semmirevaló mind fel van háborodva! De még mennyire, hogy igen! Hogy Ponta mit mondott, mert az nagyon sértő dolog lenne! Mekkora érzékenység és önérzet! Nemzeti Büszkeség, ajjaj!
Csak röhögni tud a vakbelem ekkora szemforgatásos figurán, de kevesen tudják, hogy ezt azért nagyon sokan mégis beveszik!

Hunor, aki miniszter lenne állítólag, neki a fő-pópa pátriárka megmondta kerek perec a szemébe, hogy bekaphatja, és csakis azért, mert magyar lenne! Hunor csak kussolt, elfogadta gyáván, hogy tényleg így van, és később bevallotta csendben, hogy jobb is így számára, ha le sem szarják! Sértődésnek pedig nyoma sem volt benne! Lehet, hogy azon a héten nem ő volt a szolgálatos magyar?

Márton Árpád, aki belevénült már a nagy harcba, róla annyit jegyeztek fel az utókor számára, hogy nemrég kifejezte mély felháborodását, és kimondta azt, hogy szerinte tűrhetetlen dolog lenne az, hogy ő mint felszentelt képviselő, esős időben mindig ázik a repülőgéptől a bejáratig! Csak azért, mert nincs egy fedett folyosó ott, amit csak ilyen földre szállt szentek számára építettek volna! Neki ez volt eddig a legnagyobb gondja, amit mint magyar képviselő Bukarestben szóvá tett! A reptéren magyarok(?) ne ázzanak hiába! 

Ott van a másik Kelemen is, aki állítólag Maros megyét képviseli Bukarestben a magyarság érdekeivel szemben! Ha nem így volna, akkor Gusa szobor se lenne cserébe a Sütő Andráséval, és végre tisztább lenne itt levegő is, ha nem élősködne is rajtunk évek óta már, nemlétező magyarságára hivatkozva! 

Aztán van itt olyan Olosz Gergely is, aki haragszik a sértegetések miatt, de azt azért érdemes lenne felemlegetni neki is, hogy képviselősége mögé bújt akkor, mikor kiderült, hogy havi ötvenezer euróért képviselte a magyarságot egyszer úgy, mint állami ügynökséget vezető kiválasztott, és másodszor úgy, mint magáncég, aki az előbbivel köt szerződést is! Hiába! Akiben van egy kis jóérzés, az fölháborodik azon, mikor csak ilyen gazemberségeket láthat maga körül, pedig sokkal többen vannak azok, akik ezt így el is hiszik nekik! Velük kellene elkezdeni azt a fiatalításnak nevezett átnevelést, aminek a következtében idelátogató fiatal pártelnökök látni is fogják azt a Székelyföldet! Ha nem kezdjük már el egyszer, akkor úgy járunk ezzel a Székelyfölddel, mint a szúnyog fa...val! Mindenki tudja, hogy van, de eddig még senki sem látta! Talán Ponta Victor csak őszinte volt, és csak azt mondta, amit lát, illetve azt, amit nem is lát! Hogy ez sértés lenne? Nem tudom eldönteni, de azt igen, hogyha ezen az UDMR is "felháborodik", akkor az biztos, hogy ez  csak átverés és csak színészkedés lehet!

Tévedni Emberi Dolog!

A fiuk már napok óta egy csapat lánnyal tekeregtek a nagyvárosban. Egy Hong Kong-i leányiskola végzős, ferde szemű szépségeit sikerült becserkészniük, akik itt vakációznak most Budapesten. Szürke szoknyás lányokat, elegáns kis kalappal fejükön, akik mindenre és mindegyre csak mosolyognak azzal a gyerekes, őszinte mosollyal, amitől még a kissé lapátfogú, csúnyácska lány is szeretni-valóan szép tudott lenni.
Ám hiába volt minden tervezgetés, minden spekuláció, mert miközben a lányok nem zárkóztak volna el egy kissé szabadosabb kiruccanásfélétől, vagy netán egy magányosabb padon való enyelgéstől sem, mégsem jöhetett az össze! Mindez a csapatból kissé kilógó, szomorkásan mosolygó nevelőféle nőszemély miatt történt, aki valójában nem volt sokkal idősebb a többi lánynál, ám nehéz lett volna eldönteni azt, hogy mennyi is lenne az a bizonyos különbség. Neki amúgy sem jutott már udvarló, és talán éppen ezért szigorúan betartotta a meglátogatandó helyiségek sorrendjét, és cikázó tekintete elől semmi sem maradt elrejtve. Igaz, nem csinált jelenteket, ha valamelyik párocska kissé hátramaradt volna, vagy ha pillantásával elkapta a titkon lopott csókot, mert ilyenkor elnézően tudott másfele is fordulni, de akár egyetlen pillantásával is képes volt figyelmeztetni, és a lányok mindannyian tudták, hogy szem előtt vannak. felügyelőjük halk szavú, határozott utasításait azonnal és olyan gépiességgel hajtották végre, hogy azon csak ámuldozni lehetett!
Az egyre türelmetlenebb fiúk közben kisütötték, hogy a nyomasztó gondjukra legjobb megoldás talán az lesz, ha az éber felügyelőnek is szereznek egy hapsit, ezért aztán magukkal hozták a maguk közt csak "könyvtárosnak" becézett barátjukat is. Ez a könyvtárosnak becézett barát, bár nem szokott rendszeresen velük lógni, de ha mégis elment valahová, akkor mindig tudta, hogy mi lenne az ábra, és nem kellet félteni, ha valahová ember kellet a gátra. Máskülönben ő volt az, akinek csak szólni kellett és máris belépőt tudott szerezni a legmenőbb előadásokra és hangversenyekre is. Senki sem tudta hogyan is csinálta, de ha Hofi Géza előadására kellett két jegy a Mikroszkópba, akkor az előadás napján is megszerezte azt a könyvtáros. Ugyanígy be tudta szerezni Tina Turner hangversenyére a jegyeket, mint ahogy a Jean Michael Jarre szuperprodukciójáról sem hagyta ki a haverokat!
Azt eszelték ki a kedves barátok a számára, hogy elhívják magukkal, és ráakasztják valahogy arra az apácára, vagy mi a fene is lenne az! Neki persze nem szóltak, hogy mi is lenne az ábra, csak annyit említettek neki, hogy lenne itt egy neki való csaj és ők, mint jó ismerősök, éppen rá gondoltak. A többi pedig legyen az ő baja, hadd főzze az agyát.
A könyvtáros másnap meg is jelent a Várban, a kijelölt találka helyén, és mikor bemutatták neki a lányokat és azt is, hogy ki lenne a számára kiválasztott lány, egyetlen arcizma sem rándult, csak  állt  a parasztos kinézésű, ázsiai lánnyal szemben, akinek, mint most kiderült, a neve Li Bu May lenne. Ahogy a lány szemébe nézett, láthatta, hogy annak nap-égette arcán milyen mély nyomokat hagyott már az élet, és ettől kissé durvának tetszettek egyébként lágy vonásai. Keze, bár ápolt és törékenynek tűnt, de mikor udvariasan kezet fogtak, jól érződött a nehéz fizikai munkától megkeményedett ízületek tapintása. Egy csontos alkatú, inas lány, egyszerű szabású, testhezálló barna szövetnadrágban, fehér csipkés blúzban, hát bizony, nem volt az a látvány, amiről a férfiak általában álmodni szoktak, és mikor a könyvtáros jobban szemügyre vette, láthatta, hogy annak ellenére, hogy a lány magas sarkú szandált visel, mennyire alacsony, de mégis igen arányosan mutatott, és pehelysúlyú karcsúsága már egészen vonzóvá tette. Arcán kissé szomorkás mosoly bujkált, nyugodt, de figyelő szemei éberen villogtak és azonnal megértette, hogy mi lenne a véletlen bemutatkozás igazi háttere is. Miután tekintette végigsöpört a félkörbe köréjük nagyon is érdeklődően odasereglett társaságon, kétsége sem maradhatott, hogy itt egy összeesküvés áldozata lett. Korábban a lányok egyszer már odaállítottak hozzá, hogy ma éjjel buli lenne valahol egy villában, ahová mindannyian meg lennének hívva, de May akkor hajthatatlan maradt, és most világos lett számára, hogy mire megy ki ez a játszma. Értette ő nagyon az ábrát, de valószínű, hogy neki másvalamire is kellet figyelnie! Tudhatta, hogy nem megy minden ilyen egyszerűen, és azt, hogy még kultúrában is igen nagyon idegen lehet ez a távoli ország. Igaz, most egyelőre még senki sem hozakodott elő a nagy tervvel, de azt már tudta, hogy ez csak idő kérdése lehet, ezért egyelőre udvariasan belement a játszmába.
Később azon vette észre magát, hogy a kissé tört angol nyelv ellenére, mely segítségével igyekeztek kommunikálni egymással, mikor a kézzel-lábbal bonyolított magyarázás végén végre megértette a könyvtáros mondanivalójának lényegét, többször is önfeledten elnevette magát. A csapat többi tagja ilyenkor sokatmondóan nézett össze, elkönyvelve azt, hogy ez a terv jól lett kitalálva! A Mátyás Templom belsejében May tekintete érdeklődve szaladt végig a vallásos csecsebecsék tömegén, és már hosszasabban nézegette a kiaggatott rózsafüzéreket. Volt ott abból mindenféle színben, üvegből, és olcsó műanyagból is. Egy barna, fából készült gyöngyszemekből fűzött példányt sokáig forgatott a kezében, de aztán érdeklődésének célpontja hirtelen a templomban szétszóródott lányok felé fordult, és kissé gondterhelten indult el, hogy összeterelje a szétszóródott nyájat.
Még lógtak a környéken egy darabig, majd elindultak lefele a kanyargó szerpentinen, ahol néhány forduló után egy csapat tar fejű, tetovált nagyszájú jött velük szembe. Azok már messziről gúnyolódtak a vegyes társaság láttán, mire a fiuk falként álltak fel a fogadtatásukra, miközben maguk mögé terelték a lányokat. A könyvtáros is bátran állt az élre, gyöngéden intett Maynak, miközben háta mögé taszította finoman, hogy nyugi, nem lesz bajotok, amíg minket látsz! Nem is lett, mert a nagyszájú banda hamar tovább vonult röhögve, megelégedtek néhány durva lökdösődéssel, halszagú kínaiakat emlegetve, de más egyéb nem történt.
Közben már későre járt az idő, és lent a Duna partján dönteni kellett, hogy most merre lesz a tovább! Ekkor May mosolyogva egy kis figyelmet kért, és a lánycsapat nevében megköszönte azt, hogy a fiuk milyen bátran álltak ki a védelmükben! Ezért úgy gondolja, hogy szó lehet arról a buliról, ha a fiuk megígérik, hogy ott hasonlóan fognak a lányok épségére vigyázni! Erre azonnal kitört az örömmámor és azonnal meg is indult a csapat a Bécsi úton lévő villa felé, ahol már javában folytak az előkészületek  egy remek buli lebonyolítására. Ekkor a könyvtáros May elé állt, és ajándékképpen a lány nyakába akasztott egy barna fából faragott szemekből fűzött rózsafüzért. A lány meglepetten csak állt, akart valamit mondani is, de aztán valahogy mégsem sikerült az neki. Tekintete persze mégis elmondott mindent, és később nem bánta azt sem, mikor a könyvtáros, mintegy véletlenül, vidáman átölelte a derekát is.

*

Pár nap múlva a könyvtáros azzal lepte meg barátait, hogy díszes meghívókat osztogatott ki köztük, melyeket egy nevére szóló levélben kapott. Meghívók egy rendezvényre, amit a Hong-Kong feletti brit mandátum 1997-es megszűnésének  alkalmával rendeznek a világ néhány nagyvárosában. Nem volt vitás, hogy a korábbi lányok lehetnek a meghívók mögött, ezért igen kíváncsian keresték fel a meghívóban megjelölt helyet, miközben élénk vita folyt arról, hogy a lányoknak miféle szerep juthat abban az előadásban, vagy annak a rendezvénynek a keretében.
Az ünnepséget hivatalosan bevezető szövegelés és a megnyitó látványos ceremóniája után az ORFK részéről is mikrofonhoz lépett valaki, aki hosszasan méltatta azt a sikeres együttműködési programot, amelynek keretében a magyar és a Hong-Kong-i rohamrendőrség a terrorelhárítás és a drogkereskedelem leküzdésének érdekében bonyolított az utóbbi időszakban. Bemutatót is tartottak. A Hong-Kong-i rendőr-akadémia végzős lányai pusztakezes harcban való jártasságból, valamint a látványos töréstechnikákból mutattak be egy kis ízelítőt.
Nagy volt a döbbenet, mikor azok a korábbi ártatlan iskoláslányok, akik leginkább egy leánynevelde végzőseire hasonlítottak legjobban, bemutatták hogy milyen elegánsan de irtózatosan nagyokat tudnak ütni és rúgni! Kőkemény betonlapokat, durva deszkákat törtek darabokra, és szélvészként forogva három-négy ellenféllel verekedtek egyszerre.

A bemondó külön köszönetet mondott a gyakorlati kiképzést lebonyolító oktatónak, aki a Hong-Kong-i rohamrendőrség kiképzőtisztje a harcművészetek mestere és a kábítószer-ellenes kommandó tagja is egyben.
"A neve: Li Bu May kisasszony! Kérem, tapsolják meg!" Megtapsolták a porondra kaki egyenruhában, fején napellenzős sapkával, napszemüveggel kilépő lányt, akinek igen érdekes módon, mellényzsebéről egy barna színű rózsafüzér fityegett, nagyon is jól láthatóan. Lazán lépett a porondra, majd öklének egyetlen ütésével darabokra tört két egymásra helyezett betontéglát, majd a hirtelen rárontó támadóit úgy szétszórta, mind forgószél a pelyvát.
A könyvtáros tökéletesen láthatta, mikor az alig ötvenkilós lány irtózatos rúgásától valósággal a levegőbe emelkedik az egyik, legalább kétszer súlyosabb támadó, majd még három másik hogyan repül, vagy rogyik össze a követhetetlenül gyors és precíz csapások megrendítő súlya alatt.
Állt, nézte, és ekkor eszébe jutott az, mikor ott, lent a Duna partján May kisasszony a többi lány nevében is megköszönte nekik azt a bátor kiállást, és mindezért még jutalmat is kaptak tőlük mindannyian azon az éjszakán. Azon a csodálatos éjszakán, amelyik egy életre felejthetetlen élmény rangjára lépett most elő!

Ne Vásárolj az Auchan Polcairól!

Tavaly ősszel vásároltam egy 20 colos, 16:9 képarányú LCD monitort. Bónusz, hogy van benne egy PAL-NTSC tuner is. Sztereó hang, HD-Ready, RGB, VGA bemenetekkel és egy rakás egyéb haszontalanság is. Kitűnő árban, és igazán jó képminőséggel, s ha hozzáveszem, hogy a korábbi Nokia, képcsöves monitor helyének a negyedét sem foglalja az asztalon, igazán jó vásárt csináltam. Nyugtával dicsérd a napot, mert a múlt hónapban egyet gondolt a hiper-szuper cucc, és alaposan meghalt. Éppen akkor, mikor minden rokonom érkezik, készülünk a nyári szabadságra, s minden fiatal csemete internetezni akar még egyet a hosszú kiesés előtt. Keresem a szavatossági papírokat, és olvasom az apró betűs részt is. Kell az eredeti csomagolás, a doboz, a számla és irány az Auchan. Itt kezdődik a balhé, mert az infós részleg tizenéves kislánya elküld sétálni egyet. Mondom neki, hogy ő is olvassa az apró betűs részt, mielőtt elküldene. Ott világosan írja, hogy meghibásodás esetén mi a teendő! Na persze, ez már felülmúlja a kislány intelligenciahányadosának a küszöbét, s hívja a "szakembert". Nagy későre megérkezik egy unott pofájú, aki kedvesen kérdezi, hogy mi a bajom? Mondom a magamét, miközben az "illetékes" úgy kezdett bámulni rám, mintha azt kérdezném, hogy mikor indul a következő járat a Marsra. Olyan érzés kezdett hatalmába keríteni, hogy itt én vagyok az első, az első a világon, aki ilyenfajta gonddal jelentkezik. Gyanúm beigazolódott, mert a felelős hosszú beszélgetésbe bonyolódott valaki még felelősebbel, aminek a vége az lett, hogy unalmasan elmagyarázták a végén, hogy vegyem a tévémet vagy monitoromat vagy bármimet, és tegyem fel valami futárszolgálat kocsijába, és küldjem el Temesvárra, vagy Bukarestbe, mert ott javítják az ilyesmit. Mélyen lélegeztem, hogy ne kelljen nyakon vágjam azt a bárgyú valakit. Milyen futárszolgálat, milyen cég, és mit a francokat kell nekem bárhová is küldözgetnem a hatályos garanciában lévő cuccomat? Az érvényben lévő törvények világosan kimondják, hogy a szavatossági idő alatt meghibásodott termékek javításának a gondjai a vásárlás helyén bonyolíthatóak le, illetve az eladó köteles azt ott helyben megoldania! Erre a szakember hátat fordít nekem és elsétál köszönés nélkül! A kurva édes anyukája neked és az egész Auchan üzlethálózatnak! Most akkor, vagy nekiállok a bonyolult eljárásnak, és arra áldozom a napjaimat, hogy körbejárom az illetékes hatóságokat, fogadhatok egy ügyvédet, hogy az járja el, vagy hazamegyek és maradok a kárommal, és máskor elkerülöm az Auchan üzleteit. Az utóbbit kivéve mindeniket ejtettem, és elmentünk nyaralni! Mikor hazaérkeztünk, vettem a szerszámaimat és darabokra szedtem a monitort, hadd lássam, mi lehet a baja. Mikor a hibás részhez jutottam, rettenetesen felment a pompám, és megértettem azt is, hogy helyesen cselekedtem, mikor a saját szakállamra kibontottam a készüléket.

A meghibásodott rész a tápegység volt, amiről azonnal kiderült, hogy egyáltalán nem új, és hogy a készülék már volt egyszer bütykölve. Bütykölve, mert ha szakszerűen javítva lett volna, akkor nem ilyen állapotban szerelték volna vissza a készülékbe.

A képen jól látszik, hogy valaki amatőr cinezgetett, ragasztgatott ügyetlenül, összeégetve a nyomtatott áramkör rézfóliáját. Ha csatornás cigány a félkilós pákájával forrasztgatta volna, akkor sem került volna ilyen állapotba. Végül csak sikerült életre kelteni így is, és így megbuherálva volt pofájuk eladni a polcról, mint vadi-új terméket. Hogy ki és mikor javítgatta, nehéz lenne megmondani, de egy biztos, hogy a gyár szerelőszalagján chip technológiával ilyen mocskot nem állítanak elő sehol a világon. Az is biztos, hogyha mégis teszik a dolgukat tisztességesen az Auchan-nal, és beküldik azt javításra, holtbiztos, hogy azt azonnal visszaküldték volna jogosan, és én bizonygathattam volna a magamét, hogy nem én babráltam a készüléket. Kész agyrém, és csak rágondolni is rossz, ha valaki hasonló galibákba bonyolódik. A lapka hátán, a jobb oldalán látható nyolclábú "driver" chip volt elszállva, amit házi eszközökkel kivenni, és újjal helyettesíteni nem igazán lehet. Kellett egy másik lap, amin legalább a kérdéses chip működik. Berohantam a Multiplan-hoz, és szerencsére belefutottam a cég tulajdonosába, aki valamikor kollégám volt a Pro-Control cégnél. Kaptam tőlük egy hasonló lapot, egy másik kifulladt készülékből, amit rendesen a helyére illesztettem. Egyből indult a készülék, de néhány óra múlva ez is bemondta az unalmasat. Újra szétszedtem, és most már ugyanazon a lapon, de másvalami szállt el. Az egyenirányítást végző Schottky diódák egyike pattant meg. Másikat tettem a helyébe, s ezzel ment kerek öt percet, mire elátkoztam az összes szilícium alapanyagú félvezetőt. Megint szétszedés, diagnózis, vákuumos kiolvasztás, szigetelés az új darabnak, mert ez már másféle tokozásban van. Összeszerelés megint, és most már két hete tökéletesen működik is! Ennyi balhézás, de végül is sikerült újra használhatóvá tenni azt, amit a saját pénzemért és nem éppen olcsón a saját igényemnek megfelelően vásároltam. Nekem volt egy ász a kezemben, mert meg tudtam oldani a gondot, s ha éppen rá is kellett licitáljak az eredeti árra, mégiscsak működik a cucc. Mi van akkor, ha olyasvalaki járja meg, akinek nincsenek hasonló ismeretei, jó ismerősei sem, és a nyakába veszi a hivatalos utat, hogy érvényt szerezzen a saját igazának? Megmondom a véleményemet! Semmi esélye sincs, hogy valaha megtalálja azt, amire jogosult és a kálváriával járó kiábrándulást és az anyagi áldozatokat nem is emlegetem! Nem tudom, hogy más hogyan járt, vagy máshol hogyan rendezte hasonló ügyeit, de egy dolgot nagyon ajánlok mindenkinek! A marosvásárhelyi Auchan üzletből semmiféle értékes cuccot ne vásároljon senki, mert ha mégis megteszi, és véletlenül gondja akad a két évre szóló szavatossági idő alatt, megtapasztalhatja azt, hogy mekkora szemét társasággal kötött vásárt. Amire tényleg nagyon oda kell figyelni, de ezt tényleg nem lehet megtudni, csak a saját kárunkon, hogy az új termék dobozában, agyonnyirbált, javítgatott szemetet adnak el a jóhiszemű vásárlónak, mint új terméket. Lehet, hogy más üzlethálózatnál is fennáll ez a veszély, de hogy az Auchan-nél ez velem megtörtént, azt bizonyíthatom a saját tapasztalataim alapján. Ha jót, és újat akarsz, és nincs kedved szervizelni a saját cuccaidat sem, akkor ne vásárolj az Auchan polcairól!