Utolsó dal
Kapcsold le a villanyt, vesd inkább az ágyat
Halkítsd el fejemben a zúgó harangokat
Feküdj csak és most ne mondj lazaságot
Tarts szorosan, de ne akarj hazudni
Ne mondj nekem most kegyes hazugságot!
Ha nem tudtalak rávenni, hogy szeress,
ha nem értem el, hogy velem is nevess
most, az utolsó órában, miután már nincs
végleg eltűnik az, ami eddig volt, ami kincs!
Akkor csak ölelj, mert más egyebem már nincs!
Senkit sem lehet, s én sem tudlak rávenni
nem érhetlek el, és nem tudlak meggyőzni
Behunyom szemem, mert csak úgy látlak szeretni
S míg eljön a reggel, én megteszek mindent, ami
jó nekünk, add te is, mintha lenne még olyan, hogy mi.
És akkor feladom reggel én ezt a harcot
Mert nem tudtalak rávenni, hogy szeress,
Nem érthetted szíveddel, hogy lehetsz teljes
Nem tudtalak rávenni, hogy ezen te is csak nevess
Akkor csak ölelj még, utoljára, testeddel hajnalig kövess!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése