Ha két egyformán felkészült, képzett harcost látsz csatázni, látványos hadonászás, vagy komplikált technikák helyett, egy nagyon rövid, egyszerű mozdulatsorozatot fogsz észlelni, ami az egyik fél teljes győzelméhez vezet. Megtörténhetik, hogy mindkét fél kidől, ha halálos fegyverekkel támadnak egymásra. Más lehetőség nincs. A filmekben látható, percekig elhúzódó kapálózások, hadonászások csak látványos trükkök sorozata, és nincs semmi közük a valósághoz. Persze, a filmekben kell látni valamit, szerepelni kell, mert senkit sem érdekel egy villámgyors látvány, aminek lényegét sokan még észlelni sem képesek. Például a szamurájok kardforgatásai még a szelídített változatok esetében is követhetetlenül gyorsak, a pengék csattogása, sercegése hallatszik, egyebet nemigen lehet látni.
Azonban a véletlenszerű ide-oda csapkodás csak látszat, mert a legtöbb vágás, támadás és védekezés törvényszerűen követik egymást, precíz koreográfia alapján. Ez nem csak az előre eltervezett filmjelenetekben van így. A szabály az, hogy aki elsőnek vág, az félig már győzött! Az elő csapás nagyon ritkán számíthat sikerre, de a kezdeményezést jelenti, valójában az ellenfél „helyzetbe hozása” a cél. Az első vágást legtöbbször csak egyféleképpen lehet védeni, ami már az ellenfél kényszeredett elmozdulását erőszakolja ki. A második vágás még jobban kihangsúlyozza a kiszolgáltatottságot, mire a harmadik csapás már célba jut a törvényszerűen védtelenül maradt testrészen, az előző csapások által diktált elmozdulás és időzítés eredményeképpen. Nagyon ritkán, és igazán mesteri tudás kell ahhoz, hogy valaki defenzív állásból sikerrel hárítson egy ilyen előre kitervelt mozgássorozat végső csapása ellen.
A leggyakrabban az a támadási elv érvényesül, amikor csak egy megrendítőbb seb ejtése a cél, mert ezt sokkal könnyebb kivitelezni, és hosszabb távon szintén győzelmet jelent. A kard esetében, egy kezeken ejtett vágás okozta lelassulás már a sebesült biztos végzetét jelentheti. Lényegében bármely harcművészetre érvényesek ezek a szabályok! Majdnem minden párbajban, csatározásban ez a stratégia, legfeljebb a fegyverek mások, és esetenként a célpontok lehetnek eltérőek. A cél azonban mindig ugyanaz: Az ellenfél helyzetbe hozása, majd a sorsdöntő technika sikeres bevitele a végső győzelem érdekében!
Nem véletlenül igyekeztem ilyen hosszasan taglalni, a hadviselés mesteri fokozatainak bemutatását ismertetni., mert az utóbbi időben, bevallom teljesen megdöbbentő módon, mesteri hadviselés alapelveit véltem felismerni a hazai politikai porondon is. Nem a Basescu féle matrózverekedéses cirkuszokra gondolok itt, hanem a romániai magyarság politikai porondján lejátszódó epizódokat raktam sorba. Egyenként, minden részt külön nézegetve nem tűnik különösebb stratégiai játszmának, de ha egyben vizsgálgatjuk, bizony leesik az ember álla. Itt már meglátszik, hogy mesteri munka folyik, mert az világos, hogy egy ösztönösen taktikázó, hátrányos helyzetű csoportnak esélye sem lehet ennyire szerencsésnek lenni! Ha mégis így lenne, akkor vagy kizárólag született tehetségekkel lenne dolgunk, ami megint csak nehezen hihető, és ennek, valljuk be, eddig még semmiféle hasonló jelét sem tapasztalhattuk.
Az RMDSZ versus ellenzék csatája régi folyamat, és az már akkor dúlt, mikor még senki sem beszélt ellenzékről, mint valós tényezőről. A politikai pártként való bejegyzés elszabotálása, a választási törvény rövidlátó megváltoztatása az RMDSZ részéről, már egyértelműen mutatja, hogy igenis komolyan veszik, igyekeznek ellehetetleníteni egy mozgalmat, ami szerintük nincs is! Legalábbis a hivatalos változat részükről így hangzik. Ez, menet közben az „RMDSZ-en kívül is van élet” lekicsinylő elismerésig mérséklődik. 2007 fordulópontot jelent, és itt már megjelennek a hadviselés ravasz, előre kitervelt stratégiákon alapuló elmozdulásainak a provokatív jelei is. A korábbi hebehurgya próbálkozások nem hozták el a kívánt eredményt, áttörést. Mindegyre visszavonulást kellett fújni és bosszúsan tudomásul venni, hogy a kétségtelenül monopolhelyzetben basáskodó RMDSZ-t, aki módszerekben nem válogat, nem lehet egykönnyen kiütni. Ám ez alkalommal, már az elején jól látható a szervezettség, látható hogy az újabb offenzíva már nem az a régi, partizános roham, hanem egy szabályos, előre kitervelt stratégiai manőver, ahol már mindenféle eshetőségre van egy előre megírt forgatókönyv. Ez az a pillanat, mikor Tőkés László színre lép a közös EP-s lista javaslatával. Világosan látszik, hogy tanultak a korábbi kudarcokból, és ez alkalommal már nem mennek fejjel a falnak! Az RMDSZ lépése viszont pontosan kiszámítható. Mit tehet mást, minthogy adja a formáját, és arrogánsan visszautasítja az ajánlatot, miközben a saját listáját ajnározza! Itt érhető tetten a klasszikus „helyzetbe hozás”, mikor az RMDSZ gondtalanul besétál abba az állásba, ahonnan már nincs visszaút és esélye sincs a kezdeményezés visszaszerzéséhez, mert a következő vágás már a legváratlanabb helyről cikázik, mikor Tőkés László bejelenti független indulását az EP-be. Erre Verestóy, aki rég járja a konspirációs manőverek iskoláját, ő rögtön felismeri, hogy ezúttal egy megrendítő csapás készül. Ezért a próféta szól belőle, mikor kijelenti, hogy ha sikerül százezer aláírást begyűjtenie az ellenfélnek, akkor elvesztünk! Tudja, hogy mit mond! Régi harcos, látott ő már ilyeneket!
Az a bizonyos penge ezúttal halálpontosan csap le, és valóságos pánikot kelt a szövetségben. Azonnal, de jól kiszámíthatóan a lehető legnagyobb hibát követi el, amit csak elkövethet. Hideg számítás, józan helyzetfelmérés helyett a szokásos módon begurul, és lejárató kampányba kezd. Szitkozódik, mozgósítja a propagandagépezetét, és igyekszik gátolni az aláírások begyűjtését, majd azok hivatalos elfogadása ellen,óvást igyekszik benyújtani. Még az sem zavarja őket, hogy Funarral egyazon nótát fújnak, szinte karöltve handabandáznak. Mindhiába, mert a következő csapás már komoly vérveszteséget okoz a szövetségnek. Az ellenzék ösztökélésére „nem”-el szavaz a magyarság többsége a referendumon, az RMDSZ „igen” utasítása ellenére. Az eredmény katasztrofális! Olyan megtántorodás ez, hogy a párbajt is felfüggesztik, tárgyalni kényszerül a rogyadozó lábú RMDSZ vezérkara. Azonban a kezdeti kijelentések ellenére, hamar kitűnik, hogy szó sincs komolyabb egyezkedési szándékról, hanem csak időnyerés a cél, csak egy kétségbeesett kitáncolási igyekezet ez az RMDSZ részéről a kétségtelenül hátrányos felállításból. Látszólag engedékenyek, ígérgetnek, ötölnek-hatolnak, a saját szabályzatukat is felrúgva módosítják a listát, és nagyvonalúan ejtik Nagy Zsoltot. Az ellenzék mesterien kezeli a helyzetet, ezúttal nem dől be az üres szólamoknak, tudja, hogy úgysem lesz közös lista, ezért időnként jobbra-balra hajlongva cikázik, támadható felületet keres, és mindegyre pontokat szerez. A szövetség szétzilált sorai, egymásnak ellentmondó nyilatkozatai ezt tökéletesen lehetővé is teszik. Markó ideges, de visszafogott, Kelemen pedig, mint mindig, egy javíthatatlan amatőr. Hazudozásokba kezd, majd belebukik, elveszti a fejét és kalózokat emleget, mikor a tartalmatlan javaslatok listáját eléri a méltó sorsa. Végül nincs kiegyezés, nincs kompromisszum, akkor mindenki mutassa meg, mit tud! Kíméletlen harc bontakozik ki, mindkét oldalon váratlanul erős propagandagépezet lendül a csatába! Az interneten soha nem tapasztalt erővel, lendülettel kapcsolódik be a civil szféra. Az ellenzéki oldal sokkal motiváltabban, néha botladozva, de annál nagyobb lelkesedéssel, valósággal ízekre szedik az RMDSZ kampányát. Senkit sem kímélve leszedik a szenteltvizet mindenről és mindenkiről! Mindenből gúny űznek, a honfoglalásos jelszóból, a pityókából, a nevetséges kampányvideókból. Az országot járó RMDSZ-es kampánykaraván kalandjait követi az ellenzéki sajtó, és minden lehető alkalmat megragad, hogy nevetségessé tegye azt. A halottasházban történő kampányolást vágatlanul bemutatják, a Borbély fiatalosan biciklis karavánja végül csak egy szánalmasan fújtató vénembert mutat be, a csapatnyi lány közt kosárlabdázó Sógor Csaba is csak egy ócska rapperes videoklip színes-bőrű, stricis énekesét idézi, a hasonló próbálkozásokat pedig mindenhol egyszerűen lehengerlik a mindenhonnan tüzelő médiagerillák. A profinak nevezett Porcsalmi féle titkos kampánystratégiákat megszerzi, majd közszemlére teszi az ellenzéki sajtó. A média hetekig rajta csámcsog, miközben a földbe döngölik annak minden paragrafusát. Az RMDSZ már csak kapkod a levegő után, miközben még tolvajt kiállt!
AZ EP-s választások eredménye minden reményt felülmúló, ellenzéki sikerélménnyé avatja a Tőkés László bejutását. Az RMDSZ vérszegény győzelme felér egy totális vereséggel. A látszólagos siker mögött teljes a vereség, ami mögött az itthoni parlamenti képviselet elvesztésének riasztó jele mutatkozik. A részeredmény számára csak egy konjunkturális győzelem, mert egy tömegesebb szavazás esetében már nem lett volna meg a szükséges szavazatok aránya!
A Frunda féle visszalépéses manővert, Winkler Gyula javára, nem sorolnám a mesteri vágások sorába, mert ezt akárhogyan is nézegetem, azt most inkább egy rituális öngyilkossággal lehetne összehasonlítani. Ez egy kardba dőlés, nem kardvágás! Az igazi mesterhúzás ezúttal, és ez már nagyon kellett, az az MPSZ pártként való bejegyzése. Annyi kínlódás, vajúdás után megvan a hivatalos keret, hogy a sötétből hadakozók kiléphessen a színre. De nincs egy pillanat pihenés sem, hajtani kell az ellenfelet, minden nap kész tények elé kell állítani, helyzetbe kell kényszeríteni, és ez már bizony mesteri munka! A következő is! A nyolcpontos ajánlat, a nemzet érdekében. Azt most vagy elfogadják, vagy megint kapnak egy megrendítő vágást az RMDSZ-es fiuk, miközben nincs harmadik változat. Ha elfogadják, az egy pont az ellenzék tabelláján, ha elutasítják, akkor is megvan a pont.
Ha már a pontoknál tartunk, érdemes szót szólni a Marosvásárhelyi polgármesteri jelöltségről is. Egyszer már írtam a városom bársonyszékes marakodásáról. Itt elmondtam, hogy kb. mi volt akkor a helyzet. A múlt héten aztán csak sikerült leültetni Csegzit is, megsemmisíteni egy korábbi jogerős helyi döntést, de ez már egy megszokott, UDMR-s figura. Borbély László lett a jelölt. Kierőszakolták, tűzön–vízen keresztül! Mikor már mindenki megnyugodott kissé, akkor váratlanul lecsapott az Istennyila! Szász Jenő jobbat tud, Bölöni László az esélyesebb magyar jelölt. Állítólag beszéltek is vele, elvállalná a jelölést. Most csak kérdezem, mi ez, ha nem olyan suhintás, amitől vagy a feje repül valakinek a porba, vagy úgy hátrál, hogy még egyszer már nem fog ringbe állni többé? Ezt a csapást kivédeni, hárítani már nem lehet, és ettől bizony végleg kiesett a kard az RMDSZ kezéből.
Vasárnap, a helyi Antena 1 stúdiójában Borbély volt a meghívott, és beszélt is ott mindenfélét. A műsorvezető megkérdezte tőle, hogy jelölteti magát a marosvásárhelyi polgármesteri szék megpályázására? Erre ő válaszképpen elmondta, hogy mivel az RMDSZ egy demokratikus szervezet, (nem dőlt rá az ég!) ezt meg kell még beszéljék, és három hét múlva majd megmondhatja, hogy ott mit döntöttek!
Most akkor valaki nagyon sietett korábban a hírrel, vagy igen nagyot hazudott, mert ezt a jelölést illetően korábban született egy döntés, és ezt akkor az újságok is lehozták! Miért kell akkor most ide újabb három hét? Jó kérdés, mert ha már Borbély Lászlót is „helyzetbe hozta” valaki, vagy valakik, az már igazi mestermunka a javából! Aki kételkedett eddig, hogy vannak igazi taktikusok az ellenzéki oldalon, vegyen mély lélegzetet és fogadja el, igenis, nagymesteri játszmát látunk.Óvatosan megjegyzem azért, hogy mindez a taktikai és stratégiai segítség jöhet akár "kívülről" is, és ennek a "külső segítségnek" az igazi célja is lehet valami egészen más, mint aminek látszik, de ebbe most talán túl bonyolult lenne belemenni.
Nos, én bevallom, nem vagyok arról meggyőződve, hogy Bölöni olyan jó polgármester lenne, mint focis, vagy edző, de hogy megnyeri a választásokat még az első fordulóban, az szent! Persze akkor, ha ténylegesen indulni is fog! Most még azt kell eldöntenünk, hogy a tét az, hogy legyen egy magyar polgármester Vásárhelyen, vagy az, hogy legyen egy jó polgármester, nemzetiségétől függetlenül! Véleményem nekem az, hogy ránk férne egy kis katarzis. Egyébként merem állítani, hogy Bölöni Laci van annyira eszes, hogy menet közben is kitanulja ezt a szakmát. Ha sebészből lehetett faragni polgármestert, de egykori "kollektív-elnökből" is alkotmány-bírát, vagy ripacs színészből média-mindenhatót, akkor ne akadékoskodjon most itt senki a szakmai háttér miatt. Laci legalább tiszta, nem mocskolta magát semmiféle politikai szennyel, mint ahogyan azt tették itt egyesek és kettesek is. Neptunra is csak üdülni járt, úgy hogy: -Hajrá Laci!
Ja, és még valami! Bölön tudtommal Székelyföldön van, és ez már egymagában jó jel! Gobé polgármestert Székelyvásárhelyre, hát mit mondhatok, nagyon kezd tetszeni a gondolat!
És ha már a mesterekről beszélgetünk eddig, egyvalamit határozottan kijelenthetjük! Azt, hogy Bölöni László igazi nagymestere a szakmájának!
Na, ebben kételkedjen valaki!
Ja, és még valami! Bölön tudtommal Székelyföldön van, és ez már egymagában jó jel! Gobé polgármestert Székelyvásárhelyre, hát mit mondhatok, nagyon kezd tetszeni a gondolat!
És ha már a mesterekről beszélgetünk eddig, egyvalamit határozottan kijelenthetjük! Azt, hogy Bölöni László igazi nagymestere a szakmájának!
Na, ebben kételkedjen valaki!
