ELRABOLT ILLÚZIÓK
Mondd, miért van
úgy az
Ha szó, mi száll,
mint gaz
Megbánt, fáj, s ha
igaz
Nincs rá gyógyír
és vigasz
Kimondott szavak!
Vágnak.
Mögöttük elfojtott
vágyak
Kétségbeesett
jajszó kiáltva
Száll, és magára
hagyatva
elszállt, és dicstelen
remény
beteljesült sors, kialvó
fény.
Mondataim, melyek
mögött
vannak Szavaim,
melyek fölött
én vagyok, de
semmit sem láthatsz
Elrejtem szemed
elől, mert ártasz.
Megtanultam végre a
nagy leckét
mitől roppant gerinccel
hajlok kétrét
Én most tudom, bár
mindig is tudtam
Elmondom tudd te
is, mire jutottam:
Ne váltsd meg a
világot, hiába teszed
Rámegy vagyonod, kedved és életed
és marad az űr, az
érthetetlenség
bámulók serege, lelkedben kétség.
És tagadd le
neved, takard el arcod
Láthatatlanul vívj
örökös harcot!
Álarcod soha ne vedd
le magadról
Soha ne olvass
többet a szavakból!
Ne mutasd, ha tudod, ha érted!
Ne tudják, te
tudod, ha nem is kérded!
Nyárády Károly
