Ígéret
Poros zongorán egy
kép
régi mosoly ragyog
még
száradt virág,
zöld vázában
hámlott falú kis
szobában.
Fájó emlék,
elszállt hangok
rég lecsengett bús
akkordok
Fáradt képek,
fakult színek
térdig porban álló
fények.
Hajlott hátú,
rokkant húrok
fehéredett, régi
csontok
billentyűkön elszólt vágyak
bátortalan, régi
árnyak.
Még kószálnak a fülemben
hangok. Még élnek
reményben
hazajáró lelkek.
Még benéznek
teleholdkor még
mindig remélnek.
Hiszik, hogy
egyszer majd benézek
Szobámban újra itt
leszek, s regélek
Mondok nektek újra
én új és új meséket
Ígérem, ha tehetem,
itt leszek veletek!
Akkor is, ha én akkor
már nem leszek.
