A fekete fény árnyékában
A Sötétből bújt elő
ő, de nem a Fényes felé haladt
A sehonnani, aki senki,
ki mindörökre az is maradt
Öröme az űr, a gyász, ki szavával szárítja ki a
kutat
Ő a Démon, ki a hullák
felett tör magának utat.
Időt darál be, és
lelket arat, s tereket nyel el a garat
Hol a roppant kerék
gördül, üres lesz, ahogyan halad
Betonban a könnycsepp és rozsdamarta nehéz vasak
Ennyi marad csak ott,
hol az örült végzet vígan arat
Nyárády Károly
