Illúziók
Úgy hiszem, hogy létezik
a messzi tájban,
túl az alkonyon,
valahol
van egy jobb
világ, hol örökösen nyár van.
Úgy tudom, hogy ott
a csúcson sincsen tél.
Fény van akkor is,
ha a Nap nyugszik,
vagy most éppen kél.
Ott, ha igaz,
nincs sem idő, s nincsen tér.
Megpihenhet ott a fáradt
vándor,
de csak az, ki mások
szívében is tovább él.
Kell legyen egy másik
világ, ami nem egy álom,
hol megölelhetjük mi még egymást,
ám én addig a kétségekkel örök harcom vívom.
