Listán a Király

Listán a Király

Mottó: Soha ne fejd a szent tehenet, mert az nagyon beléd rúg!

Rockopera (játék és muzsika nélkül) adaptálva (tízperces rohamban)

Helyszín: Szeged, egy nem(i) ünnep alkalmából.

Írta és komponálta: -Metód, Cirill (betűkkel)

(el) Rendezte: -Roberta Alvilági

Díszlet: -Az, ami senkinek nem válik a díszére

Szereposztás:

Sarolt -Vám Piroska (a nyolckerből)

Gizella -Idét Lenke (akárhonnan)

Géza -Ő az elhunyt, aki Patrick Swayze Szellemét utánozva (végig)kísért egy szín(es)padon elüldögélve.

István -Az, aki (a szájában) viseli a koronát

Koppány -Egy szekx(árd)i kopó.

Asztrik főpap -Torquemada-Teodor Eiche SS brigadeführer hibrid klón

A nép -Jezsuita-hitlerjugend droidok.

Előzmények:

Vala a két szerző, kik dalolák egyszer, hogy:" Elhülyül az ember úgy hatvan fölött" és azt is, hogy "Mondjuk lesz egy ifjú hölgy, a Nemzeti és út között, kit űz a vágy, a (be)vezetőre hagyható, és rögtön ott az izgató megvetett ágy",mire már magától jött a következő szólam is, hogy:"Jöjj kedvesem, gyere kúrd szét a művem!"és erre a Kedves mit mondhatott volna más egyebet, minthogy:-"Ezt bízzátok csak rám!" -és ők rábízták.

Kórtársak és más egyébben is társakkal, kik kórban és e korban is egymásra találtak, nagyszabású kortárs korszerűsítésbe fogtak, hogy az egykorit a kornak megfelelő korban, kórosan bemutassák a korán kimaradt korai érettségük letűnt korát, és... meg kell adni, ez sikerült is nekik!

Előadás közben:

Felhangzik a régi szólam, és a hangfalak okádta decibelek hátterében sóhajként száll a régi idők nagy mesterének évszázadokon átívelő üzenete:

-"Ó, míg te zengesz, hallgatnak a tücskök a pusztában,

de hallgatnál te el, és zenéljenek inkább tücskök a pusztában!"

De nem, mert a buli az buli, és a mű nagyságától meghatódva, a csillagjósok és a kártyavetők Klub tévéje is megszakítja a varázslatos érmékkel történő pénzbevonás nagy sikerű műsorainak egyikét, és élőben fröcsköli a nagyvilág elsápadt arcába a kéjesen kielégülő rendező földöntúli extázisának kirobbanó gyümölcsét.

Előadás után:

-"Ez... ez, ez egy nagy...nagy volt, bazmeg!" - vallja be egy olyasvalaki, aki korábban jegyet és nemet(is) váltott az előadásra, miközben a háttérben ácsorgó szerzőpáros most már egymás vállára borulva énekli elérzékenyülten, hogy:

-"Köszönöm, doktor úr, előre is köszönöm én, hogy (ez most már végérvényesen) megkönnyíti végső szenvedésem."

és (nincs) Vége, de ott a kérdés:
-Lehetne ennél alacsonyabban?
-Igen, lehet! Láthattuk, hallhattuk, mire képesek, ha egyszer (le)rombolni akarnak valamit. Akármit!

Túl az Illúziókon

Túl az Illúziókon

Én már annyiszor láttam úgy bálványt leomlani

hogy számolni sem tudnám és könnyet sem ejteni

nem vagyok képes már és vágyat sem úgy elfojtani

hogy annak a romjain ne tudnék ma én már nevetni

Inkább behunyom szemem,

mert láttam a vergődést, a kínt és a csalfaságot

Láttam a vért és a nyomort, s a hazug igazságot

mellyel magyarázni lehetett mindezt a gazságot

hogy jogos volt a jogtalan, ha volt hozzá nagyságod

Inkább befogom fülem,

mert ezerszer hallottam a hamisan prédikálok nagyjait

A hitszegő papok szavát, kik áldották a tankok ágyúit,

Kik lehajtott fejjel szolgálták ki a sötétség angyalait

majd utána könnyekkel hantolták el a szavaik nyomait

Inkább befogom a szám

mert ha elárulom a titkom és valahogy kiöntöm lelkemet

azzal azok titkát mondom el, kik ezért bevernék fejemet

kivágnák nyelvemet, s örök gyehennára ítélnék lelkemet

mert nagy bűn az Igazság, melyért a keresztre feszítenek.

Ezért is szégyellem magam

mert nevetnem kell, és már nem tudok hangosan tiltakozni

ha oly tanítót láthatok-hallhatok, ki az Igét hivatott kihirdetni

ám csak mételyezett szavakat szór, és nem tudja, de nem is érti

építője és sírásója is a Jövőnek, így egyben, sosem tudsz lenni.

És akkor már csak nevetek.

Nevetek, de keserűen, és csak úgy, ide-oda tekintgetve

a kutakodók szemét ezzel, ha lehet, úgy ki és elkerülgetve

hogy ne lássam már meg abban azt a tükröt felvillanni

Melyet ők nekik sem könnyű már ezután csak így elém tartani.

Nyárády Károly