Vakon szeretve

Vakon szeretve Őt

Hagyd a Nőt álmodni úgy, s hagyd is Őt azzá lenni, aki!
Hagyd Őt álmodni úgy, hogy szeretni kelljen Őt, ki elhiszi
hogy szeretni Őt a legjobb, s a trófeát is úgy kell elvinni
hogy elhitesd vele, te csak a szívét akartad hódítani
de tiéd lett teste is, s Ő semmit sem tudott mit tenni!
Úgy légy te is vak, és szeresd azt, kivel boldog akarsz lenni
mert meglehet, téged is csak vakon tud egyvalaki igazán szeretni.

Nyárády Károly

Vigyél haza!

Vigyél haza!

Ó, kedves, ha a zongora szól lágyan, a karodba bújok
akkor csak álmodni szeretnék, mert én tőled elhullok
a lágy kebled ölén akkor én csak terólad ábrándozok,
úgy, ahogyan én csak a szerelmes nőmről álmodhatok.
Tégy velem csodát, vigyél haza, legyünk mi boldogok!

Mond, mit hibázok én, ha célba olykor nem találok
és bágyadtan kérlek, segíts nekem, hisz hiába várok
mert elment az utolsó járat is, és én egyedül állok
egy hideg állomáson egyedül vagyok és terád várok
Vigyél magaddal, kedvesem, mert én a tied vagyok!

Jöjj utánam, ne hagyj itt állni, az álmaimmal elveszni
Gyere, és ölelj át! Mondd azt, mit nem mondott ki senki
Enyém vagy, legyen a holnap bármilyen, van itt valaki
Ki akar téged és szeret, semmit többet, csak egy ennyi!
Vigyél haza, szeress és légy enyém, meg tudod ezt tenni?

Ajándékozz meg azzal, amivel egy vérző szívet éltetsz
Add nekem azt, mit eltitkoltál, mit oly mélyen rejtesz
Légy örök tavasz a szívemben, légy az, amit szerethetsz
s ha hajnalban más néven szólítasz, mikor megébredsz
érteni fogom én, bár könnyeim nyomába hiába ereszkedsz
Vigyél inkább haza, mert számomra mindent te jelentesz!

Fogadj el úgy, ahogyan én téged magamnak megálmodtalak
Ne keresd az álmot bennem, és ne adj el lazán az ócskásnak
hisz nem tudod, hol válik valósággá álmod, hol vész el vágyad
mert rólam szól nedvesre sírt párnád, a hideg, ránctalan ágyad.
Nem hiszed? Hát ölelj át, kedvesem, valaha megbántad?
Velem az álmok világában? Ölelj át, te nem így akartad?
Hisz rád bíztam én titkom, mit feledtél, vagy soha nem is tudtad?

Nyárády Károly

Fohász

Fohász

Ó, Uram, Te nem hiszed el, hogy mennyire tud nekem ez fájni 
Nem hiszed el, hogy lelkem fájdalma mily végtelen tud ma lenni 
Ha nézek könnyeimen át, s e végtelen sok gyertyát látom égni.


Uram, adj erőt, békét énnekem, elmémet világosítsd fel nekem
hogy hinni tudjak a bölcsességedben, s add, hogy híved az legyen 
ki ma fájdalomtól csak áll szerencsétlenül egy fejfánál, összetörten
csak remeg, és reméli még azt: Igazad csak Tenéked van, Istenem! 

Nyárády Károly

Mindszentek Napjára

 Fohász

Ó, Uram, Te nem hiszed el, hogy mennyire tud nekem ez fájni
Nem hiszed el, hogy lelkem fájdalma mily végtelen tud ma lenni
Ha nézek könnyeimen át, s e végtelen sok gyertyát látom égni.

Uram, adj erőt, s békét énnekem, elmémet világosítsd fel nekem
hogy hinni tudjak a bölcsességedben, s add, hogy híved az legyen
ki ma fájdalomtól csak áll szerencsétlenül a fejfánál, és összetörten
csak remeg, és reméli még azt: Igazad csak Te-néked van, Istenem!

Nyárády Károly