Meteoritok, vagy csak kövek?

Tavaly télen kirándulni mentem egyet a környező dombokra. Késő délután már hazafelé tartottam, mikor a fejem fölött furcsa dörejt hallottam. Elképedve hallgatóztam, hogy ilyenkor errefelé nem szokott égzengés lenni január közepén. Néhány pillanat elteltével tompa pufogásokat hallottam, majd sustorgást is, mint mikor pezsgős üvegeket nyitogatnak. Néhány másodpercig tartott csak az egész, és megértettem, hogy az égből kövek hullanak a környékre. Meteorzápor hullott az égből! Több ponton is sziszegést hallottam a közel félméteres hóban, de sehogyan sem tudtam egyetlen becsapódást sem megtalálni. A környező hó alaposan  fel volt túrva, ugyanis korábban gyerekek szánkóztak a környéken, s így nehezen lehetett a becsapódások nyomait megtalálni. Sokáig keresgéltem a környéken, de a rohamos sötétedés miatt semmit sem találtam a potyogó kövekből. Csalódottan mentem haza, de a legelső alkalommal visszatértem a "zápor" helyére, amikor már a hó is eltakarodott. Fényes nappal, órákig kutattam át minden négyzetmétert, s egy óriási mágnessel keresgéltem, de néhány sörös dugón és két rozsdás drótdarabon kívül, semmiféle vasat sem találtam. A környék mocsaras hely, ahol a domboldalról lefolyó víz megáll a vasúti töltés előtt. Kavics rengeteg van a földbe ágyazódva, de ezek lekoptatott folyami kavicsok, és a vasúti töltés kövei is könnyen felismerhetőek. Így, olyan köveket keresgéltem, amelyek formára és külalakra is eltérnek a környéken találhatóaktól. Pár órás keresgélés után találtam néhány furcsa darabot, amelyek az emlegetett szempontok alapján ítélve, teljesen eltértek a többitől. Kb. tíz különböző darabot sikerült összegyűjtenem, amelyeket később otthon alaposan átvizsgáltam.

Az égből hulló meteoritokat két fő kategóriába szokták osztályozni az összetételük alapján. Az egyikbe a vas-meteoritok tartoznak, amelyek vas-nikkelből állnak, míg a másik kategóriában a kő-meteoritok tartoznak. Ezek nem tartalmaznak fémet, és összetételük a sziklakőhöz  hasonló. Alapanyaguk a különböző szilikátokból tevődnek össze. Van egy harmadik kategória is, a vegyes összetételű meteoritok. Ezekben úgy a fémek, mint a szilikátok is előfordulnak. Az általam talált meteorgyanús kövek közt egyik sem tartalmaz fémeket, tehát legfeljebb kőmeteoritokról lehet szó.

Függetlenül az összetételtől, a meteoritok közös vonása az, hogy magukon viselik a légkört átszelő viszontagság nyomait. A kozmikus sebességgel érkező meteorok, ha méretük nem elégé nagy, akkor kivétel nélkül elhamvadnak a légkörben a súrlódás okozta felmelegedés következtében. Nagyobb mérettel rendelkező meteornak esélye van, hogy elérje a föld felszínét és becsapódjon abba. A Hold felszínén számtalan becsapódási kráter látható, de a földön is találhatunk ilyeneket. Néhány túlhevült bolida a túlzott felmelegedés következtében még a légkörben felrobban, és valóságos meteorzáport zúdít a környezetére. A kőmeteorok gyakrabban robbannak fel a hő okozta belső feszültségek következtében. A vasból összeállt meteorok valamivel jobban viselik a hirtelen felmelegedést, mivel jobb hővezető képességük miatt kisebb szerkezeti feszültségek lépnek fel a belsejükben.

Tehát olyan jeleket kellett keresnem, amelyek extrém felmelegedés okozta elváltozások nyomait jelentik. Ennek alapján két darabot sikerült kiválasztanom. Mindkettő felületén olvadások nyomai fedezhetőek fel, és a hirtelen lehűlés okozta felszíni mikrórepedések nyomai is megtalálhatóak. Tehát sikerült két darabot találni, amelyekről gyanítható, hogy kozmikus eredetűek lennének. Biztos választ a geológiában jártas szakember, és-vagy izotópos laboratóriumi vizsgálat adhatna. Addig is közszemlére bocsájtom a két darab követ, hátha akad valaki, aki leleplezi az igazságot. Nem állítom, hogy a kérdéses darabok valódi meteorok lennének, csak annyit tudok biztosan állítani, hogy a környéken még hasonló darabok sincsenek, és a fentebb leírt kőesőt magam tapasztaltam meg. A hely, ahová becsapódtak nincs elérhetetlenül messze, néhány perces sétával elérhető. Ami gond, hogy nyáron buja növényzet fedi a területet, és esős időben bokáig érő állóvíz fedi. Tavasszal azonban, ha szárazabb az idő, kitűnően lehet kutatgatni a talajt égi vendégek után. Íme, a két darab kő!

Itt újabb fotókat készítettem, miután letörtem egy darabot a nagyobbik darabból.

 

 

Ne Vásárolj az Auchan Polcairól!

Tavaly ősszel vásároltam egy 20 colos, 16:9 képarányú LCD monitort. Bónusz, hogy van benne egy PAL-NTSC tuner is. Sztereó hang, HD-Ready, RGB, VGA bemenetekkel és egy rakás egyéb haszontalanság is. Kitűnő árban, és igazán jó képminőséggel, s ha hozzáveszem, hogy a korábbi Nokia, képcsöves monitor helyének a negyedét sem foglalja az asztalon, igazán jó vásárt csináltam. Nyugtával dicsérd a napot, mert a múlt hónapban egyet gondolt a hiper-szuper cucc, és alaposan meghalt. Éppen akkor, mikor minden rokonom érkezik, készülünk a nyári szabadságra, s minden fiatal csemete internetezni akar még egyet a hosszú kiesés előtt. Keresem a szavatossági papírokat, és olvasom az apró betűs részt is. Kell az eredeti csomagolás, a doboz, a számla és irány az Auchan. Itt kezdődik a balhé, mert az infós részleg tizenéves kislánya elküld sétálni egyet. Mondom neki, hogy ő is olvassa az apró betűs részt, mielőtt elküldene. Ott világosan írja, hogy meghibásodás esetén mi a teendő! Na persze, ez már felülmúlja a kislány intelligenciahányadosának a küszöbét, s hívja a "szakembert". Nagy későre megérkezik egy unott pofájú, aki kedvesen kérdezi, hogy mi a bajom? Mondom a magamét, miközben az "illetékes" úgy kezdett bámulni rám, mintha azt kérdezném, hogy mikor indul a következő járat a Marsra. Olyan érzés kezdett hatalmába keríteni, hogy itt én vagyok az első, az első a világon, aki ilyenfajta gonddal jelentkezik. Gyanúm beigazolódott, mert a felelős hosszú beszélgetésbe bonyolódott valaki még felelősebbel, aminek a vége az lett, hogy unalmasan elmagyarázták a végén, hogy vegyem a tévémet vagy monitoromat vagy bármimet, és tegyem fel valami futárszolgálat kocsijába, és küldjem el Temesvárra, vagy Bukarestbe, mert ott javítják az ilyesmit. Mélyen lélegeztem, hogy ne kelljen nyakon vágjam azt a bárgyú valakit. Milyen futárszolgálat, milyen cég, és mit a francokat kell nekem bárhová is küldözgetnem a hatályos garanciában lévő cuccomat? Az érvényben lévő törvények világosan kimondják, hogy a szavatossági idő alatt meghibásodott termékek javításának a gondjai a vásárlás helyén bonyolíthatóak le, illetve az eladó köteles azt ott helyben megoldania! Erre a szakember hátat fordít nekem és elsétál köszönés nélkül! A kurva édes anyukája neked és az egész Auchan üzlethálózatnak! Most akkor, vagy nekiállok a bonyolult eljárásnak, és arra áldozom a napjaimat, hogy körbejárom az illetékes hatóságokat, fogadhatok egy ügyvédet, hogy az járja el, vagy hazamegyek és maradok a kárommal, és máskor elkerülöm az Auchan üzleteit. Az utóbbit kivéve mindeniket ejtettem, és elmentünk nyaralni! Mikor hazaérkeztünk, vettem a szerszámaimat és darabokra szedtem a monitort, hadd lássam, mi lehet a baja. Mikor a hibás részhez jutottam, rettenetesen felment a pompám, és megértettem azt is, hogy helyesen cselekedtem, mikor a saját szakállamra kibontottam a készüléket.

A meghibásodott rész a tápegység volt, amiről azonnal kiderült, hogy egyáltalán nem új, és hogy a készülék már volt egyszer bütykölve. Bütykölve, mert ha szakszerűen javítva lett volna, akkor nem ilyen állapotban szerelték volna vissza a készülékbe.

A képen jól látszik, hogy valaki amatőr cinezgetett, ragasztgatott ügyetlenül, összeégetve a nyomtatott áramkör rézfóliáját. Ha csatornás cigány a félkilós pákájával forrasztgatta volna, akkor sem került volna ilyen állapotba. Végül csak sikerült életre kelteni így is, és így megbuherálva volt pofájuk eladni a polcról, mint vadi-új terméket. Hogy ki és mikor javítgatta, nehéz lenne megmondani, de egy biztos, hogy a gyár szerelőszalagján chip technológiával ilyen mocskot nem állítanak elő sehol a világon. Az is biztos, hogyha mégis teszik a dolgukat tisztességesen az Auchan-nal, és beküldik azt javításra, holtbiztos, hogy azt azonnal visszaküldték volna jogosan, és én bizonygathattam volna a magamét, hogy nem én babráltam a készüléket. Kész agyrém, és csak rágondolni is rossz, ha valaki hasonló galibákba bonyolódik. A lapka hátán, a jobb oldalán látható nyolclábú "driver" chip volt elszállva, amit házi eszközökkel kivenni, és újjal helyettesíteni nem igazán lehet. Kellett egy másik lap, amin legalább a kérdéses chip működik. Berohantam a Multiplan-hoz, és szerencsére belefutottam a cég tulajdonosába, aki valamikor kollégám volt a Pro-Control cégnél. Kaptam tőlük egy hasonló lapot, egy másik kifulladt készülékből, amit rendesen a helyére illesztettem. Egyből indult a készülék, de néhány óra múlva ez is bemondta az unalmasat. Újra szétszedtem, és most már ugyanazon a lapon, de másvalami szállt el. Az egyenirányítást végző Schottky diódák egyike pattant meg. Másikat tettem a helyébe, s ezzel ment kerek öt percet, mire elátkoztam az összes szilícium alapanyagú félvezetőt. Megint szétszedés, diagnózis, vákuumos kiolvasztás, szigetelés az új darabnak, mert ez már másféle tokozásban van. Összeszerelés megint, és most már két hete tökéletesen működik is! Ennyi balhézás, de végül is sikerült újra használhatóvá tenni azt, amit a saját pénzemért és nem éppen olcsón a saját igényemnek megfelelően vásároltam. Nekem volt egy ász a kezemben, mert meg tudtam oldani a gondot, s ha éppen rá is kellett licitáljak az eredeti árra, mégiscsak működik a cucc. Mi van akkor, ha olyasvalaki járja meg, akinek nincsenek hasonló ismeretei, jó ismerősei sem, és a nyakába veszi a hivatalos utat, hogy érvényt szerezzen a saját igazának? Megmondom a véleményemet! Semmi esélye sincs, hogy valaha megtalálja azt, amire jogosult és a kálváriával járó kiábrándulást és az anyagi áldozatokat nem is emlegetem! Nem tudom, hogy más hogyan járt, vagy máshol hogyan rendezte hasonló ügyeit, de egy dolgot nagyon ajánlok mindenkinek! A marosvásárhelyi Auchan üzletből semmiféle értékes cuccot ne vásároljon senki, mert ha mégis megteszi, és véletlenül gondja akad a két évre szóló szavatossági idő alatt, megtapasztalhatja azt, hogy mekkora szemét társasággal kötött vásárt. Amire tényleg nagyon oda kell figyelni, de ezt tényleg nem lehet megtudni, csak a saját kárunkon, hogy az új termék dobozában, agyonnyirbált, javítgatott szemetet adnak el a jóhiszemű vásárlónak, mint új terméket. Lehet, hogy más üzlethálózatnál is fennáll ez a veszély, de hogy az Auchan-nél ez velem megtörtént, azt bizonyíthatom a saját tapasztalataim alapján. Ha jót, és újat akarsz, és nincs kedved szervizelni a saját cuccaidat sem, akkor ne vásárolj az Auchan polcairól!

Elkaptam a Híres "Őszbogarat"

Az ember, az idők során, ezerféleképpen igyekezett megvédeni vagyonát és hozzátartozóinak testi épségét, életét. A legsikeresebb és legelmésebb megoldásokat talán Japánban sikerült kidolgozni. Ott, ahol ha egyszer hozzáfogtak valamihez, azt a tökély legmagasabb fokára vitték. Talán senkinek sem kell felemlegetni a japán fegyvergyártók mesterműveit, a metallurgiában való jártasságait, a titkos kovácsolási technikáit. A modern termelés csak lemásolni tudja még ma is a különleges fémkezelés elveit. Az elektronmikroszkópos krisztallográfiát bevetve sikerült ugyanolyan tökélyre vinni az acél kezelését, csiszolását, hogy a világ legjobb orvosi szikéinek gyártását ma a japánok uralják.

A történelmileg rendkívül zavaros feudális Japánban nem csak a fegyverek és a harctechnikák fejlődtek néha utolérhetetlen szintre, hanem a védekezés, a kémkedés, és az elhárítás is hasonló eredményességgel állt hadrendbe. Egy olyan világban, ahol mindenki mindenkit ellenségnek tartott, és mindenki a másik életére tört, ott különleges módszereket alkalmaztak a mindenkori nagyurak, klánvezérek megvédése érdekében. A hírhedt orgyilkosok ellen, a nindzsák rafinált támadásai ellen ezerféleképpen kellett védekezni. Titkos folyósok, csapdák, és különleges csikorgó padlók, agyafúrt trükkök ezrei szolgálták a belopakodók elleni védekezést. Néha sikerrel, néha nem, mert a cseltevés igazi nagymesterei mégis a nindzsák maradtak, akik mesébe illő képességeikkel, módszereikkel sokszor hajtottak végre sikeres merényleteket a legjobban védett célpontok ellen is. A védekezés egyik hatásos módszere az állatok kifinomult érzékeinek a felhasználása volt Japánban is. A kutyák kifinomult hallása, éjjeli látása és szaglása, no meg a kutyahűség ideális fegyver a betolakodók ellen. Ezt Japánban is tudták, de azt is, hogy a betolakodást mesteri fokon művelők is tisztában vannak ezzel. Egy kutyát meg lehet vesztegetni néhány falattal, könnyen el lehet hallgattatni, elkábítani ha kellőképpen ért hozzá valaki. Ezért nem is nagyon használták, vagy ha igen, akkor csak kiegészítésképpen. Sokkal kijátszhatatlanabb partnert kerestek, és kaptak is a rovarok közt. A mesében negatív szereppel felruházott tücsök és népes családja becses kincsnek számított a feudális Japánban. Valóságos kultusz alakult ki a legszebb kalitkák készítésében és mesterek dolgoztak a becses zenészek kényelmének a biztosítása érdekében. A nagy tisztelet onnan eredt, hogy a kutyák és egyéb háziállatok érzékszerveit a tücsök érzékszerveivel össze sem lehet vetni! A hallása tökéletes, a levegő és környezete legkisebb rezdülését is képes érzékelni, míg szaglószerve atomnyi részecskék detektálására is alkalmas. Nem lehet megvesztegetni, nem kószál el stb. Ideális házőrző! Hogy lehet a tücsköt házőrzőnek használni? Egyszerűen! Ízléses kalitkába teszik a művészt, kiakasztják bárhová, ahol figyelni kell a gyanús neszekre. Néhány perc múlva rázendít a tücsök a dalra, és húzza napestig, de leginkább éjjel, ha eléggé langyos az éjszaka. Ha a környéken bármilyen halk zajt, vagy remegést érzékel, azonnal elhallgat! Itt van a csel, hogy míg a világ más tájain akkor riadóztatnak, mikor zajt csapnak, az őrt álló szamurájok akkor riadnak fel, ha hirtelen beáll a csend! Ha elhallgatnak a tücskök, akkor valaki idegen settenkedik. Idegen, mert a háziasított tücsök hamar betanul, megismeri a háziak megszokott zajait, motoszkálásait, és illatait is, és azokat egy idő után nem tekinti veszélynek. Ha azonban ezektől eltérő zajt, vagy szokatlant észlel, azonnal abbahagyja a cirpelést, és indul a riadó. Indul, mert a tücsköket nem lehet átverni, érzékszerveik csalhatatlanul működnek. Történtek próbálkozások, hogy a betolakodó nindzsa ajzószerrel preparált tücsköket vitt magával, amelyek a feromonoktól bevadulva, folyamatosan zenéltek. Ez sem volt igazán hatásos, mert minden tücsök zenéjének a hangfekvése más és más, és az éber őrök ráismertek a felajzott tücskök hamis zenéjére. Hasonló védelmi céllal, a kastélyok belső kertjeibe mindenféle kabócát és szöcskét telepítettek, amelyek zenéjükkel, illetve annak abbahagyásával figyelmeztető jelet adtak az őrt állóknak. Gyerekkorom óta igyekezek elkapni egy zenélő valamit, amit népiesen őszbogárnak neveznek. Rettenetesen haragudtam rá, mert mikor szomorú zenéjét meghallottam, tudtam, közel van a vakáció vége, s jön a fránya iskola megint. Augusztus elején kezd pirregni a sötét beállta után. Virágos kertekben, bokrok közt tanyázik, és szaggatottan, pirregő hangot hallat. Minden nyáron, órákig vadásztam rá, hogy meglássam végre, hogyan néz ki a híres őszbogár, aki a rossz hírekkel jelentkezik. Elemlámpával felszerelve kutatgattam, hallgatóztam, de mindhiába. Átható zenéje becsapós nagyon, mert egyszer itt, máskor ott sejted, s ha közeledsz feléje, azonnal elhallgat. Percekig csendben van, s ha a közelben maradsz, nem is kezd el újra zenélni. Később már a makacs kíváncsiság hajtott csak és kamerával, fényképezőgéppel felszerelve, infravörös éjjellátóval vadásztam rá, de mindhiába! Sófalván jártunk a múlt héten, és este, az egyik rózsafa mellett elhaladva, hallással azonnal bemértem a zenészt az ágon, de látni nem láttam semmit. Ahogy megálltam mellette, azonnal elhallgatott, de addig kutattam utána, míg megtaláltam az egyik levél alá megbújva. Villant a vakú, s erre a híres zenész azonnal énekelni kezdett, mintha csak erre várt volna. Nem is hagyta abba, mintha bemutatót tartana. Le is fényképeztem többször is, hátha nem mindenik sikerül jól. Most végre sikerült elkapnom a titokzatos őszbogarat, és korábbi sejtésem, hogy valami kabóca lenne, nem vált be. Nem vagyok bogarász, de ez inkább valami tücsökféle lehet az ugrólábai alapján. Ami érdekes, hogy az átható, nagyon messzire elhallatszó zenéjét nem a sáskákhoz hasonlóan kelti, az ugróláb hozzádörzsölésével a szárnyakhoz, hanem a szárnyait a feje fölé felhajtva, azokat összedörzsöli. Az egyik képen éppen zenélés közben kaptam el, amikor a felhajtott szárnyait éppen összedörgöli.

Ha valaki ismeri, vagy tudja az igazi nevét, kérem közölje velem, hogy végre tudjam én is, hogy ki fia-borja az Őszbogár, amelyik annyiszor átvert mostanáig, és mint mindig, szól idejében, hogy megint jön az ősz!