Egy Ajánlat

Nő Vagyok!

Benne van a szó, gesztusában ének

-Nézz rám! Mit szólsz, kellek néked?

Testem lázban, igen forrón égek.

Vágyaim tengerén vezess most át

Cserébe elmondom lényemnek titkát.

                                  „Én nő vagyok!”

Szax és Szex

A kilencvenes években volt egy olyan hóbortunk, hogy rendszeresen összejöttünk, és ilyen alkalmakkor mindenki hozott magával valami kiemelkedően jó zenét, amit aztán egy igazi szeánsz keretében hallgattunk, néha másnap reggelig is. A jó zene ritka valami, és ha igényes füled van, akkor kötelezően igen jó audió cuccok is kellenek ahhoz, hogy tényleg élvezetessé váljon, élményszerű legyen a zenehallgatás.

A fenti darabot én hoztam el, és azért maradt meg a fejemben, mert az első hallgatás után az egyikünk elbűvölten fogalmazta meg a közös véleményünket. 

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez a darab számomra egy igen érzéki szexelést jelent. Minden benne van, úgy ahogyan azt kell! - nem túl költőien mondta, de a lényeg benne volt.

És tényleg! Ha hallgatod, a fantáziádat elengeded hozzá, máris láthatod, behunyt szemmel, ahogyan kezdődik minden, lágy hullámokkal, aztán egyre intenzívebb, néha bejön egy simább intermezzo, hogy utána még határozottabb legyen a lényegre törés. Benne van a szaxi sírásában minden mozdulat, megvan a csúcs, és a végső ellágyulás, a feloldozás, szóval minden, "ahogyan azt kell!"

Én ezt a videót  egyáltalán nem így raktam volna össze, mert a látvány valójában semmitmondó, és a zenedarab sem teljes, a vége el van nyesve, az eredeti sokkal hosszabb, teljesebb. Sajna, csak ezt találtam.
Nemrég, valakivel képekben, a rejtett fogalmakban kifejezett üzenetekről, meg a nonverbális kommunikációról folytattunk eszmecserét, és akkor hirtelen eszembe jutott ez a darab.

Persze, mindig lesz olyasvalaki is, aki ezt nem fogja érteni, vagy ha igen, akkor félreérti.

Boszorkány-szombat

Nekem egyszer azt mondták, hogy a boszorkányok, azok olyan csúnya, vén banyák, ráncos bőrrel, görbe orral, púposak, és orcátlanul néznek ki. Sok aljasságot szoktak művelni a szegény emberekkel. Például:

-Elapasztják a gazdaember tejét!(!)

-Rontást okoznak! 

-Bűbájos praktikákkal elcsábítják a férfiakat!

-Szeretnek bujálkodni!

Hülyeség! Ki akarna ronda banyákkal bujálkodni, és hogyan tudnának a banyák bárkit is elcsábítani, akár egy fejés ígéretével is? A rontás, azt már mondjuk, érthető lenne, mert tényleg, egy görbeorrú fehérnép, akinek még vasból is van, az tényleg nyavalyát okozhat bárkinek. És a bujálkodást is lehet érteni. Szeretnek! Hát ez az, mert azt sokan szeretnének, de az egy dolog! A másik felével lenne a nagyobbik gond!

Most vagy megváltoztak az idők, a modernebb boszik is stílust váltottak, és a régebbi generációt közben nyugdíjaztatták, nem tudom, de egy dolog biztos! A management megváltozott! (Lásd a fenti illusztrációt!)

Reklámfogás, vagy sem, szerintem is ideje volt már leszámolni ezzel az ijesztgetős stílussal! 

Ha nem egyébért, de így legalább vidámabban megyünk a pokolba is!

Kérdés maradt még, hogy hol szerveznek a hét végén ilyen boszorkányos bulit? 

Ha valaki tudja, szóljon be nekünk is! Hogy tudjuk! Nehogy odatévedjünk! (a végére!)

Missing You

Napéjegyenlőség

Húúpsz!

"-Megállni egyből? Nem Jó!
-Elfutni sem fogok, mert annyira bolond azért nem vagyok!
-Inkább megtapogatom a... csizmám fűzőjét!"

Legyen Tavasz!

Gondoltam egy nagyot, és most el is mondom az ötletemet. Mozgalmat indítok! "LEGYEN TAVASZ!"

Aki velem tart, az tegye meg, és tartson velem!

Először is, javasolnám, hogy addig is, míg tavasz lesz, addig alakuljon parlamenti bizottság, és vizsgálják csak ki, pártállástól függetlenül, hogy hová lett az a pár Celsius, amit az utóbbi évek globális felmelegedési alapból nekünk lett juttatva? Akarom tudni, kinek a zsebében landolt az a pár milliónyi Mega-Joule energia? Mint tisztességes államadósságot fizető állampolgár, vagy európai uniós tagállam harmadrangú részvényese, ezt én tudni akarom! Vonják fel a felelősségre azokat, akik bár nem hibások a tavaszi hiány miatt, de ha ott vannak, akkor valami gazemberséget úgyis elkövettek már, tehát csak vonják fel őket nyugodtan! Ha nem is lesz melegebb az időjárás, a levegő sokkal tisztább lesz, és ennyiért máris megérné! Tehát csak vonják ki a forgalomból, fel, el, mit számít? Legyen megtéve!
Na, és közben valaki mondjon le, vagy fel! Ez felelőtlenség, és türelmetlen az állapot is! Itt van például a Charley gólya esete is, akit idecsalnak valami hamis tavaszi kampánnyal, és akkor? Tán fagyasztott halat és békát fog most enni a szerencsétlen? Hát lehet ilyet tenni? Lehet! 

A múlt hét végén emelni igyekeztem az otthonom hangulatának hőfokát is, és mivel nagyon megtetszett a hideg szélben fagyoskodó virágárus csaj, vettem egy szál havas rózsát tőle. Igen, mert havazott! Dugdostam ide-oda, de úgy meg volt fagyva, mintha folyékony nitrogénbe mártották volna, s ha elejtem, azonnal szilánkokba törik. Egy ilyen rózsaszállal állítottam haza fűteni a szombat délutánt. Igaz, hogy volt és még mindig van előnye, mert lassan engedett fel a mikróban, és így tovább tart a belefagyott illat is. 

Javaslom, hogy mondjanak le valamiről a meteorológusok is! Arról, hogy az időjárásról beszéljenek! Beszéljenek fociról, nőkről, de a jóslatokat hagyják meg a kártyavető cigány-asszonyoknak, hátha azok jobban ráhibáznak!

Én úgy, általában a meteorológusokra nem igazán haragszok, mert tudom, hogy hamis ígéreteik mögött nem az áll, hogy valami jól fűtött bársonyszéket szerezzenek maguknak négy évre. Nem! Ők mindig nagyon pontosan megmondják, hogy milyen időjárás volt a tegnap, és hogy ezután olyan idő lesz, amilyen ezután fog lenni! Ebben tényleg hiba nincs, és ilyenkor az is meglátszik, hogy mennyire egzakt tudomány lenne a fizika! Kár, hogy senki sem érti!

Tehát, akkor legyen TAVASZ!

Gondoltam, felmászok valami magaslatra, és beleordítom a fagyos szélbe, hogy:

-Tavaszt akarok!

Úgy tudom, a szamárordítás nem hallatszik a mennybe, de hátha lesz belőle tavasz? A közeli hegyoldalra dög vagyok most kimászni, és pocsék sár van, ezért gondoltam, felmászok a villámhárítóra, onnan üvöltöm szét az üzenetemet. Már látom is, hogy az esti híradóban mutatnak, és hogy kommentálja valamelyik riporter a helyszínről, hogy egy balfék le akarta vetni magát a villámhárítóról, mert a Tavasz nevű nője mással kefél, a gyerekekre sincs gondja, és minderre még ráadásnak, a gázszámlát sem tudja már fizetni márciusra!

Inkább akkor nem is mászok fel, és talán azért sem, mert hátha megérkezik hirtelen a tavasz! Nekilódul egy jó langyos tavaszi zuhé, villámlással megtűzdelve, és aztán nézhetem magam bedauerolt frizurával ott fent, miután kifogok egy pár Mega-Voltos elektrosokkot! Ám ahogyan visszaolvasom mostani bejegyzésemet, és ha nagyon elfogulatlan vagyok magammal, elmondhatom, rám férne egy alaposabb kezelés! Ha így van, akkor egyet se aggódjatok, mert ebből így is, úgy is tavasz lesz! Látszik rajtam!

Isten, Áld meg az Internetet!

A blogozás igen sok új élménnyel tud szolgálni, és én tényleges örömmel nyugtázom, hogy igazi közösségek tudnak kialakulni, ha egymás írásaira, élettapasztalataira, receptjeire, verseire, irodalmi alkotásaira figyelünk. Egyáltalán nem elhanyagolható azok száma sem, akik a legváltozatosabb kézimunkák, virtuális alkotások, fényképek, és a fantázia szárnyain száguldozó elmék késztermékeit hozzák érinthető közelségbe. Igazi élmény megélni azt, hogy videók, élmények, pillanatnyi hangulatok igen színes választékának díszlete mögött mindig ott van VALAKI! Valaki, aki néha ugyanazt akarja elmondani, ugyanazt szeretné! Egy valaki, aki csak ember akar lenni, aki csak egy JÓ SZÓT szeretne hallani! Jelezni közben azt, hogy ő is létezik, ő is mondani akar valamit, és hogy neki is mondanivalója van!

Mindenkinek mondanivalója van, és mindenki teszi azt úgy, ahogyan ő tudja, ahogyan az őneki ez sikerül! 

Mert mindannyian EMBEREK vagyunk, és javasolom, becsüljük meg egymást, áldjuk az internetet, hogy mindez ma lehetséges! Játszódjunk világméretű játékot úgy, ahogyan azt tudjuk, és szerezzünk egymásnak örömöt!
 Ámen!

A napokban  L. D. blogján született egy kihívás, melynek én nehezen tudtam ellenállni. Olvassátok csak, mert ez a csaj igazán megdöbbentő sztorikkal tud előállni, és nem kevés az, amit produkál!  A lényeg abból áll, hogy az általa elkezdett történet hogyan kellene folytatódjon! Beszálltam a játékba,  íme az én variánsom! :

"Izzadtan ült egyik helyről a másikra a mosogatórongy szagú melegben, és ezerszer elátkozta a mindegyre késlekedő szerelőket, akik ígéretük ellenére, még mindig nem jöttek megjavítani a légkondicionálót.  A szoba közepébe állított ventilátor is a végét járta már, néha idegesen rángatózott, s olyankor idegtépően berregett. Tehetetlen dühében ilyenkor jót csapott rá, amitől egy ideig megint rendesen működött egy darabig, aztán megint kezdődött elölről minden.  Egyedül még idegtépőbb volt minden, mert senkivel sem lehetett legalább egyet veszekedni sem, és csak ült az elsötétített szoba legbelső sarkában. A szoba ablakain túl valósággal remegett a levegő a délutáni verőfényben, az utak kihaltak voltak, és csak néha lézengett egy két ember, tántorogva a pokoli hőségben. Egy fiatal nő sietős léptekkel haladt az utcán, igyekezett hamar elérni a közelben lévő aluljáró hűvösebb lépcsőit, és gondtalanul lépett az úttestre, hogy átsiessen a viszonylag árnyékos oldalra. Ugyanekkor egy piros, a hatvanas évekből itt maradt Corvet fordult be, és vad iramban indult el a kihaltnak vélt utcában. A vezető szemébe vágott a napfény, és így nem láthatta, hogy az úttesten valaki kétségbeesetten igyekszik elugrani a száguldó jármű elől, ezért csak akkor fékezett, mikor már tompa dörrenést hallott a gépkocsi jobboldaláról. Ekkor láthatta, hogy a járda szélére vetett valakit, aki mozdulatlanul hever. Riadtan nézett szét, de a környéken egyetlen lelket sem láthatott, ezért inkább gázt adott, és áldozatát cserbenhagyva, elhúzott a helyszínről. 

Lena riadtan ugrott az ablakhoz, mikor a kerekek csikorgását meghallotta, és önkéntelenül rántotta félre a sötétítőt, még idejében, hogy a kanyarban láthassa a helyszínről elszáguldó piros járművet. Azonnal sejtette, hogy valami szörnyűség történt, és mikor tekintetét a házuk előtti járdára szegezte, egy nőt láthatott, aki egy lefolyó előtt feküdt, kezével egy tétova mozdulatot tett, és dereka alatt egy vörös vértócsa kezdett szétterülni. Kővé dermedten bámult, agyában pillanatok törtrésze alatt robbanásig feszült a kétségbeesés, a tehetetlenség és a bűntudat keveréke.

A környéken senki, egy súlyos sebesült az úttesten. Senki, csak egy kalitkába zárt lény, aki emeleti ablakából csak bámulja mindezt! A vérében fetrengő, cserbenhagyott, elgázolt nőt! A tettes is már messze jár.

Gondolkodás nélkül cselekszik, agyában magasba szökik az adrenalin, izmai lendülnek, tudata háttérbe szorul. Kirohan az utcára! A napfény szúr, éget az iszony, talpaiba sajgó fájdalom vág, mintha üvegcserepeken járna. Egy pillanatra megáll, a tér görbült optikában hajlik fenyegetően a feje fölé. Megtántorodik, arcába egy hegesztőpisztoly fényével vág be az égető külvilág, és már majdnem elájul, de ekkor tekintette a kifordult ruhában véresen fetrengő áldozatra esik, aki üvegesedő szemekkel néz rá kétségbeesetten. Rohanni kezd, letérdel mellé, de fogalma sincs, mit tehetne. Az áldozat bal lábán, combja belső oldalán mély sebből ömlik a vér, szabályosan látható az egyre csökkenő lüktetés. A kifordult testet akarja egyszer egyenesbe hozni, de ekkor egy határozott férfihang rivall rá.

—Ne nyúlj hozzá! —és hirtelen melléje térdel valaki. Az a valaki csak egy pillanatig nézi az áldozatot, tekintetét Lenára fordítja, aki most újra szédelegni kezd, feje fölött újra riasztóan hajladoznak a tér görbületei. Lena dermedten áll, ájuldozás környékezi.

—A nadrágszíjadat! — hallja még, mintha egy zárt ajtó mögül mondaná valaki, de képtelen mozdulni is.

—Figyelj! —és közben érzi, hogy valaki a két vállától megragadja. —A láb ütőere el van vágva! Pillanatok alatt elvérzik, és meghal, ha nem kötjük el!  Add az övedet, és tedd azt, amit mondok! —és Lena azt tette, amit mondtak neki. Két kézzel szorította le a nő combján lévő sebet, miközben a férfi ingét darabokra tépve egy gombócot készített, majd azt a sebesült ágyékának egy magasabb pontján rászorította szorosan az ütőérre.  Rátekerte a szíjat, és rászólt Lénára.

—Húzd meg erősen! —A felengedett keze alól mindkettőjük arcába vér spriccelt, de a vérzés azonnal megállt, ahogyan sikerült szorosra húzni a szíjat.

 —Most óvatosan engedd, és tartsd csak a fejét, hogy nem mozduljon el!— szólt rá szelíden, mert a sebesült tétova mozdulatokat tett. —Mozdulatlanul kell tartanunk, mert ha valamelyik csigolyája megsérült, és ha elmozdítjuk most, örökre lebénulhat! —tette hozzá magyarázatképpen.  

Ekkor érkezett a helyszínre a mentő, és a kiugráló orvosok máris rohantak hozzájuk. Gyors, és rutinos mozdulatsorokkal rögzítették egyszer a sebesült nő nyakát, miközben a férfi megjegyezte.

—Femorális artéria teljesen szekciónálva! A végek becsúsztak, de jól tapintható, nem húzódott fel az ágyékba. —A mentős végigtapogatta a sebesült nő combját és ágyékát, és csak bólintott. Nemsokára feltették az áldozatot a mentőbe, és el is húztak vijjogó szirénákkal. 

A férfi ekkor ránézett Lenára, aki halotthalványan állt, arcára fröcskölt vércseppekkel, és csak állt, és ekkor lassan felnézett az égre. Gyönyörű, határtalanul kék volt, és Lenának úgy tűnt, hogy ő talán soha ilyen szépnek nem látta még eddig. Döbbenten nézett most a letépett ingű férfira, aki azonban mosolyogva nézett vissza rá.

—Ritka egy bátor, és hidegvérű csaj vagy, az biztos! Azt hiszem, ezt azért már mondták mások is. Igaz?

—Nem. Ezt eddig nem mondta senki.

—Nem? Hát akkor tévedtek! A nevem…

Néhány nap elteltével csöngetett valaki, és Lena gondtalanul lépett ki, hogy a kapun beengedje az érkezőt. Ott ugyanaz a férfi állt mosolyogva, és egy csokor virágot tartott kezében, majd egy ajándékcsomagot nyújtott át.

—Azt hiszem, tartozok neked egy nadrágszíjjal!"

Ne félj! Tedd meg!

Whitney Houston azon kevesek közé tartozott, aki mint díva, valaha is megdobogtatta a szívemet. Ha jól meggondolom, ő volt az egyetlen! Nagy szó! Csak ízelgetem most ezeket a szavakat, és azt, amit ebben a dalban egykor elmondott, eldalolt nekem (is)!

"And I am not afraid to try it on my own
I don't care if I'm right or wrong
I'll live my life the way I feel
No matter what I'm gonna keep it real you know
Time for me to do it"

"És  nem félek megpróbálni önmagam megvalósítani
Nem érdekel, ha igazam van, vagy sem
 Úgy élem az életem, ahogy én érzem
 Nem számít, megteszem, tudhatod
 Itt az én időm, hogy megtegyem."  

Ha tehetitek, tegyetek ti is hasonlóképpen!

Jászberényi (fekete)Humor

Az egyházak képviselőit sokszor lehet hallani, hogy siránkoznak, krokodilkönnyek hullatása közben, hogy a mai fiatalok nagy hányada mennyire elkerüli még a templomok környékét is! A lenti képet nézve, ezt most már nem is nehéz megérteni! 

Én amit igen nagyon nem értek, hogyha ennyire aggódnak a felszenteltek földi seregének képviselői, akkor miért nem aggódnak még jobban, és karhatalmi erők bevetése helyett, inkább kitennének egy figyelmeztető táblát is, hogy "Vigyázat! Omlásveszély!" 

A következő képen látszik, hogy acélból készült védőhálót feszítettek ki a főbejárat fölé, hogy aki mégis ide merészkedik, annak azért ne hulljon a fejére valami kőkemény áldás is!

Ám a templom homlokzati falainak tetején is van két arkangyal, melyek igen nyitogatják szárnyaikat, és ha egy idegesebb szélroham is beléjük kapna, könnyen megtörténhetik, hogy kényszerleszállás lesz belőle. Főleg a baloldali áll halálugrásra készen, a fal vakolatát körülötte kikezdte az időjárás viszontagsága is, és a fal téglái sem állnak már valami biztatóan a helyükön.

Könnyen megtörténhetik, hogy nemsokára új emlékmű fog kerülni a templom előtti térre, melyen most már nem az egykoron ledöntött harangot fogják megsiratni, hanem a földre szállt angyalok gyanútlan áldozatait is! 

  

Bárhogy lesz is majd, biztos fog kerülni olyasvalaki, aki ebben méltó istencsapást fog látni, és ez lesz a másik igen nagy baj! Az, hogy az ilyen felelőtlenség és hanyagság igazi vétkesei fogják ezt látni, megállapítani, és nem ők fogják ezt megszenvedni!
Akkor majd a toronyból időnként felcsendülő Brahms Hungarian Dance helyett, Mozart Rekviemjét játszhatják be az illetékesek, és meglesz a hangulat is!
Nekik nem ártana azonban tudni azt is, hogy az Istennyila nem válogat, és valószínű, hogy a kőangyalok sem tesznek mást, és kivételt sem, mikor szárnyaikat egyszer mégis ki fogják próbálni.
"Isten! Óvd meg a jászokat is!"