Memento
Néha csak egy
villanás, csak egy perc az élet
Padlóra küld
egyből, s úgy ledönt a végzet
Hogy szavad elszáll,
s szótlanul csak nézed
Aki volt, az nincs
már, s kábultan csak kérded
Miért? Miért kell neked most így szenvedned?
És egyre nehezebb,
nehezebb ezt úgy megélned
Tudod, ma még Ő,
de holnap te vagy, ki bevégzed
Mert Damoklész
kardja most áll, de éhezi a véred
Nincs kivétel, nincs
kiút, egyszer megéred a véged
És nem is ez az, ami
fáj, mitől könnyben úszik szemed
Mert mindannyian
elmegyünk, Nélküled vagy Veled
Mi most a Te hiányodat
siratjuk, mert nehéz nélküled
És nehezek a szavak
is! Kimondani fáj, és szinte őrület
Eldadogni utoljára
fájdalommal, az Isten és az Ég veled!
Nyárády Károly
Kedves ismerősöm, Sorina Bota emlékére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése