Szavak nélkül
Elfogytak szavaim,
és elment a hangom
Megtörtem végleg, és
eltört a lantom
Partra kivetett
vagyok, s kiszáradt torkom
Ezért most elrejtem ezután előled
végleg az arcom
Enyészet, te
nyertél megint
de csak azért,
mert én feladtam harcom!
Nyárády Károly
4 megjegyzés:
Elolvastam soraidat,és kettős érzés alakult ki bennem.Első sorban örülök,hogy feladod a harcot,de az én olvasatom szerint ez arra következtet,hogy végre eljött annak az ideje,hogy a gondolattal magával megbékéltél,és el tudtad engedni a kegyetlen érzést,hogy nincs már valaki melletted,akit az életednél is jobban szerettél,és tiszteltél!!!
A második olvasata ennek a gondolat menetnek pedig az lenne,hogy:én egy kicsit aggódva olvasom e sorokat,mivel én úgy gondolom,hogy soha nem szabad feladni,még akkor sem,ha már minden kilátástalan,és reménytelen,hiszen az egész életünk egy küzdelem,és a küzdelemben erősödünk meg,és ott leszünk a legkeményebbek,ahol ketté kellett volna törnünk oly sokszor.Szóval kedves Karesz barátom,kívánok neked nagyon sok erőt,és kitartást,és a régi Kareszt szeretném(szeretnénk)vissza kapni!!!!!
Kitartás barátom!!!!
Ne rejtsd el az arcod, és ne add fel a harcod. Kitartást kívánok :)
Elő azzal a lanttal kedves Karesz, pengess vidámabb húrokat :)
Jó! :-)
Megjegyzés küldése