Hajnali Álom

 

Hajnali Álom

Valahol, csak éppen túl, egy régi ködös éjszakán

Egy forró nyári napnak rózsaszínű hajnalán

Veled vagyok újra, álmaimnak nagy taván

Ott, ahol a csend is hallgatja még önmagát

Maradj még, régi álom, maradj velem ideát!

Nyárády Károly

Utolsó dal

 

Utolsó dal

Kapcsold le a villanyt, vesd inkább az ágyat

Halkítsd el fejemben a zúgó harangokat

Feküdj csak és most ne mondj lazaságot

Tarts szorosan, de ne akarj hazudni

Ne mondj nekem most kegyes hazugságot!

Ha nem tudtalak rávenni, hogy szeress,

ha nem értem el, hogy velem is nevess

most, az utolsó órában, miután már nincs

végleg eltűnik az, ami eddig volt, ami kincs!

Akkor csak ölelj, mert más egyebem már nincs!

Senkit sem lehet, s én sem tudlak rávenni

nem érhetlek el, és nem tudlak meggyőzni

Behunyom szemem, mert csak úgy látlak szeretni

S míg eljön a reggel, én megteszek mindent, ami

jó nekünk, add te is, mintha lenne még olyan, hogy mi.

És akkor feladom reggel én ezt a harcot

Mert nem tudtalak rávenni, hogy szeress,

Nem érthetted szíveddel, hogy lehetsz teljes

Nem tudtalak rávenni, hogy ezen te is csak nevess

Akkor csak ölelj még, utoljára, testeddel hajnalig kövess!

Nyárády Károly

A Béke legyen...

Béke legyen...  

Bűnös lehetek én, Uram, ha megkérdem?

Vétkezek én az által, ha Tőled én megkérdem?

Igazi e világ, melyben nekem kell így élnem?

 

Igaz az, és mindaz, mit mondanak Te rólad?

Nekem azt hinnem kell, hogy minden úgy jó,

ahogyan azt nekem hinnem kell végtelen?

Vajon úgy jó az, ha vakon én elhiszem,

és nem vétkezem, azáltal, hogy kétkedem?

Abban, mit senki sem nevezett másképpen,

mint Igazság?

 

Te, Ki nem vagy más, mint az általam oly tisztelt kedvencem,

Kit nevezhetlek én így? Ha úgy hiszem

de inkább tudom, hogy Te vagy az Egyetlen?

Igaz Barátom? Te, és csak Te, jóságos Istenem?

Általad és mindörökké? 

-Ámen!