- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 18., péntek

Őszi Vers



Őszi vers

Dalba fogott szárnyakon száll a ködbe fogott álom
Kívánságom, mint mesében, nem lenne, csak három:

Szólj helyettem, te beszélj most, te bús, őszi szonáta
Hullasd helyettem a könnyet, s holt szavam avarba!

Terítsd szét őt csendesen, buta szél soha ne kavarja
Végtelenbe kúszó álmaim többé már senki ne zavarja!

S ha még kérhetek valamit tőled, kedves, őszi nóta
Elmondom most integetve, ködös út végén búcsúzva.

Ringass, ringass csendes ősz, csak egy kicsit még
csak addig, míg már egybenő a földdel fent az ég
S akkor tudhatom, nem lesz már többé, hogy vég
Hisz ott lehet csak örök nyár, és karjaidban kicsit még.

Nyárády Károly

2010. október 27., szerda

Csak Szavak!


Csak Szavak!

Szavak, melyek csak fájnak.
Szavak, melyek szótlanul szállnak.
Szavak, melyek mélyen megbántnak.
És szavak, melyek csak szavak maradnak.

Szavak, melyek nagyot ígérnek
Szavak, melyek semmit sem érnek
Szavak csak, mind szavak, és szállnak
Nincs bennük lélek, mert üressé váltak.

Elhallgatott mondatokban a nagy szavak
Rabláncon szabadság, mint szárazon halak.
Szomjaznak fényt, mint sötétben virágok
Kiállunk és kiállok én, és pusztába kiáltok!

Szavakat, melyek, ha hozzád elérnek,
kőre lehullnak, szikrázva széttörnek
Hiába hallod, mert soha nem érted
Elhalnak csendben, ez egyszer végleg!

Jegessé fagyottan, földre lehuppan
Gyümölcsöm éretten, fáradtan dobban
Dér fedi el, és elmúlik csendben
Nem érti senki, mi is van énbennem

S bár százak mondják: mily szép, de jó!
Senki sem láthatja, hogy hányódó hajó
vagyok csak az álmok nagy tengerén
Nem süllyedtem el, csak elvesztem én.

Nyárády Károly