A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. december 26., hétfő
2011. november 18., péntek
Őszi Vers
Őszi vers
Dalba fogott
szárnyakon száll a ködbe fogott álom
Kívánságom, mint
mesében, nem lenne, csak három:
Szólj helyettem, te
beszélj most, te bús, őszi szonáta
Hullasd helyettem a
könnyet, s holt szavam avarba!
Terítsd szét őt csendesen,
buta szél soha ne kavarja
Végtelenbe kúszó álmaim többé már senki ne zavarja!
S ha még kérhetek
valamit tőled, kedves, őszi nóta
Elmondom most
integetve, ködös út végén búcsúzva.
Ringass, ringass csendes
ősz, csak egy kicsit még
csak addig, míg már
egybenő a földdel fent az ég
S akkor tudhatom,
nem lesz már többé, hogy vég
Hisz ott lehet csak
örök nyár, és karjaidban kicsit még.
Nyárády Károly
2010. október 27., szerda
Csak Szavak!
Csak Szavak!
Szavak, melyek
csak fájnak.
Szavak, melyek
szótlanul szállnak.
Szavak, melyek mélyen
megbántnak.
És szavak, melyek csak
szavak maradnak.
Szavak, melyek
nagyot ígérnek
Szavak, melyek
semmit sem érnek
Szavak csak, mind
szavak, és szállnak
Nincs bennük lélek,
mert üressé váltak.
Elhallgatott mondatokban
a nagy szavak
Rabláncon
szabadság, mint szárazon halak.
Szomjaznak fényt,
mint sötétben virágok
Kiállunk és
kiállok én, és pusztába kiáltok!
Szavakat, melyek,
ha hozzád elérnek,
kőre lehullnak, szikrázva széttörnek
Hiába hallod, mert
soha nem érted
Elhalnak csendben,
ez egyszer végleg!
Jegessé fagyottan,
földre lehuppan
Gyümölcsöm éretten,
fáradtan dobban
Dér fedi el, és elmúlik
csendben
Nem érti senki, mi
is van énbennem
S bár százak
mondják: mily szép, de jó!
Senki sem
láthatja, hogy hányódó hajó
vagyok csak az álmok
nagy tengerén
Nem süllyedtem el, csak elvesztem én.
Nyárády Károly
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

