Jégbefagyott Világ?

Idén, január 15.-én már hóvirágot is találtam a kertek alján. Ma, 26.-án már olyan hideg van napok óta, hogy a macskák törnek el a kanyarban! Van narancssárga szintű riadó is! Ezt azért jó tudni ilyenkor! Csak azzal nem vagyok tisztában, hogy ha megmondják ezt hivatalosan is, akkor ettől melegebb lesz, vagy netán jobb az időjárás? Ezt én nem tudom! A nyáron, mikor zuhogott, és vitte is a víz a sok, de hivatalos engedéllyel árterületre épített villát és nyaralót, akkor is besárgult vörösre a riadó! Akkor is baj volt, mikor tavak lettek oda, ahol az ősök által kiásott árkokat és sáncokat most betakarták a jelenkor 4x4 es randalírozóinak a kényelme érdekében. Na, és akkor is majdnem piros lett a riadó, mikor a 40 Celsius fölötti  hőségtől hőguta kerülgette a fél országot. Azért csak felét, mert a  másik felét már korábban megütötte!

Egy dolog volt mindvégig biztos, és szakszerű! Történhetett bármi, azt hivatalosan mindig bemondták! Minél nagyobb volt a tragédia, vagy magasabb az áldozatok száma, annál jobban eltolódott a riadó színe a spektrum vörös tartományának az irányába! Ezzel el is volt minden intézve!
 Akit elvitt akkor a víz, azzal már több gond nemigen volt! Akiknek békák telepedtek a földjeik közepébe költözött tavakba, azok most  a hidegben korcsolyabajnokságot szervezhetnek ugyanott! Tavasszal horgászversenyt lehet szervezni a korábbi zöldségeskertben, a családi ház mögött. Ismerősök dobhatnak fenékre a ház ablakából is!

Én azért szeretném tudni azt, hogy tulajdonképpen mi lenne ennek a színes-riadós baromságnak a lényege? Azt is, hogy ez mikor mit jelent, és ha már riadóznak is, akkor mikor mit kell tenni, és kinek mi lenne a dolga?  Ki az, aki ilyenkor felel is valamiért? Persze, tudom, de most ne jöjjön nekem senki azzal, hogy hol élek én! Meg, hogy hogyan lehet komolyan venni nálunk azt a szót, hogy valaki felel valamiért!

Ha marha vagyok, és nem tudom, akkor nézzem a riadó színét! Az majd megmondja! Ha bajom lesz, az az én bajom fog lenni! Ha túlélem, akkor máskor figyeljek jobban oda a színekre! Jó, hogy nem vagyok vak, és még színvak se! Akkor nézhetném magam hiába, mert akkor tényleg nem látnám a sok rám-szakadt  tragédiát, és közben felelős hivatalnak képzelhetném magam! Vigasztalna a tudat, hogy hiába lenne bármekkora is a tragédia, az akkor is a rózsa valamelyik színének a nevében történik!