- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyár. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nyár. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. augusztus 28., vasárnap

Még Tombol a Nyár.

Nos, én nem tudom, hogy ki hogyan van ezzel, de nekem szent meggyőződésem az, hogy nagyon nyár van még. Meglehet, hogy ez csak nézőpont, vagy talán csak perspektíva kérdése lenne. Mondom mindezt, mert a napokban, tegnap talán, sétálgattam barátommal a strandon, miközben ő a legújabb stratégiákat körvonalazta, és én, fene tudja miért, de igen hallgattam. Ez neki is hamar feltűnt, mert ez amúgy egy igen ritka jelenség lenne, hogy én ennyire szótlan legyek. Pár pillanatig kutakodva nézett rám, és egyszer csak elkérte a napszemüvegemet. Feltette az orrára, körülnézett vele, és akkor csak ennyit mondott:
-Tényleg, ezzel a szemüveggel egészen másképpen lehet látni mindent. Honnan szerezted?


Nos, ha tovább tart még a nyár, akkor harag nélkül, de rám egyelőre még ne számítson senki, oké? És ne kérdezze meg senki, hogy miért?

2010. augusztus 22., vasárnap

Még mindig Nyár van!



Még Nyár Van


Kéz a kézben, nyári éjben
Dörgős, zuhogó esőben 
Veled vagyok kint az úton 
Néznek fentről - Né, két bolond!
Fél kézzel pezsgőt emelek
Kínálom nekik, erre nevetnek.

Langy esőben kóborolva 
Ázottan, majd összebújva 
Mezítláb a langy aszfalton
Derekadat átkarolom 
Hajadon a lámpák fénye
Szikrázik feketén nedve

Vizes ruhád tapad nagyon
Izmos tested izgat, s padon
akarlak most, vadul vakon.
Szeress forrón, szeress jobban!
Szeress nagyon, forró nyár van!

Csókod éget az éjszakában 
tapadó testtel, feltolt ruhában
vonaglunk esőben, öntudatlan.
Önfeledten, vad mámorban
húzom hajad, egyre jobban
ívbe görbült eksztázisban.
Pezsgőt öntök az arcodra 
Lecsókolom a habot róla.

Elállt eső, hajnalodik 
Rigó füttyent, ébredezik 
Bámul nagyot elámultan 
Két csavargó elázottan 
Ül egy padon mosolyogva 
Hajnal gyúlt az arcaikra

Forró napfényt lehel újra az ég
ködöt kerget már a nyár-vég
de bennünk most örök nyár ég!
Kicsit nyár van! Forró nyár még. 

Nyárády Károly 
2010. 08. 22.