Hazaárulók, dögöljetek meg!

Árulók

Ó, ti árulók! Ó, ti lelketlenek, véresszájú hiénák!

Ti aljasok, sunyítók, mint ép testben a megbúvó rák.

Ti, a nagy senkik, a nagy táblán előretolt fekete figurák.

Ti most elárultatok, és orvul hátba döftétek Hazámat

Ellenem, ellenünk szóltatok, hát halljátok szavamat!

Legyetek ti mind elátkozottak, és éljetek mind ezer évig!

Hogy mit vetettetek, arassátok is le, az utolsó szálig!

S mivel ti soha nem tudtatok egyenes gerinccel állni

Hát akkor tanuljátok meg, mit jelent négykézláb járni!

Alamizsnáért kinyújtott kezetek örökké remegjen!

Ki megszánna, s nyújtana, közelben ne legyen!

Ismerjétek csak meg Tantalosz örökös kínjait

Mert ti már elárultátok azt, ki a bajban is segít.

Árulók, ti, akik nagy bátran mindig csak hátulról döftök,

Ma sem vagytok bátrabbak, ha jakobinus jelmezben öltök

Ti eladjátok az édesanyátokat is, s jó nagyokat röhögtök

Ti, akik Moruzov örökségén nőttetek fel, lettetek úttörők.

Hazaárulók bandája, ha eljön egyszer majd a végetek

Ne legyen az megnyugvás, mert igen nagy az a vétek

amit ti merészeltetek Szent Nemzetünk ellen elkövetni

Szent Magyarországot mocskos szájatokkal mertétek illetni!

Megbocsájtást, ti, árulók, soha nem kaphattok az ember fiától,

mert nincs joga neki ehhez, és csak az Isten lehet oly bátor,

hogy feloldozza azt, ki kimondta így: A magyar egy lator!

Ezért, ti, árulók, legyen úgy:

-Hogy nevetek soha ne kerüljön fel kőtáblára!

-A szégyen fogalma legyetek az utókor számára!

-Sírhelyeteket se jelölje semmi, ott virág ne nyíljon,

ne teremjen más ott, mint bűzös, mérgező gyom!

-Úgy legyetek, mint sivatag homokjában eltűnő lábnyom,

mert ti senkik vagytok, árulók! A szemetekbe mondom! 

Nyárády Károly