Vae Victis
Nem hozott idén sem nyarat a tél, de nem is ez a dolga
A jövő lesz így újabb rettegés, mert ellenség annak barátja
kinek tegnap szavát ittad, testét, bizony, iszonyúan vágytad
Senkinek neveznéd ma már, kit megfulladni, ugye? Hagytad?
És nem lehetsz te csak egy barát azzal, kit igazán szerettél
Nem is szerethetsz soha igazán, ha egyszer szívből nem gyűlöltél
A szerelem hiánya nem édes, nem langyos, sohasem közömbös
Méreg az, mi meggyilkolja mindazt, mi jó benned, mi élő, mi ős!
Égni fogsz, kínodban vinnyogni, egyre keményebben, bár ez oly kegyetlen
Bűnhődni fogsz, mert az elveszejtett időt visszahívni, sajnos lehetetlen.
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése