A múlt vasárnap Marosvásárhelyen, a Művelődési Palota előadótermében lépett fel az egyik legkedveltebb csapatom, a Hot Jazz Band! Aki még nem hallott volna róluk, annak én nagyon nehezen tudnám elmesélni azt, hogy egy ilyen csapat zenéjét hallgatni milyen élményt jelenthet. Ez nem valami egyszerű szórakozás, vagy kellemes időtöltés. Ez már maga a tökéletes élmény!
A Hot Jazz Band zenéje nagyon elüt a hétköznapiságtól, de sikerük nemcsak a műfaj egyediségében rejlik.Ritkán lehet ennyire nyugodt, és mégis vérpezsdítő zenét hallani egyszerre, miközben valósággal úszol a megnyugtató mámorban is. Stílusuk igazi nosztalgiazene, melyben ott van a 20-as évek New-Orleans-ének a jellegzetes jazz-hangzása, tökéletesen keverve a 30-asok szvingjével, de érződik benne a boogie-woogie, és az 50-es években még avantgárdnak számító bebapp beütése is.
Nem a hétköznapi, közönséges zene audiciókra való műfaj, mert ez a zene csemege, és csak úgy is érdemes, igazi szeánszként hallgatni. Az elmúlt vasárnap is egy ilyenfajta szeánsz volt, ahol igazi profik által, újra életre kelt a múlt utolérhetetlenül varázslatos zenéje. A közönség is hálásan tapsolt, és a végén már olyannyira lelkesen verte a ritmust a tenyerével, hogy kétszer is visszakérte a csapatot a színpadra. A művészek szemmel láthatóan megilletődve a közönség hálájától, mindannyiszor vissza is tértek a színpadra, még legalább két "utolsó" fordulót játszani..
Befejezésképpen beillesztek néhány klipet is, és bár én egyiket sem nevezném annak, de a zene, az már igazi zene!
