- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2007. július 29., vasárnap

Utolsó nap a Félszigeten.

Egész héten futkorásztam le és fel, s igyekeztem úgy rendezni a dolgomat, hogy ha lehet, jussak el a Félszigetre! Ember tervez, Isten végez, és az első napon, szerdán annyira jutottam, hogy este az ablakomból hallottam a zenebonát. Légvonalban kb. 5 km-re lehet tőlem a Weekend telep, gondolom a közelebb lakók szintén nagyon jól szórakozhattak. Éjjel 3 körül még mindig hangos volt a város, sokan mentek álmatlanul a melóba reggel. Később se jött össze a menet, mert csak ma, vasárnap jutottam el oda, mikor már nagyban ment az Osszián a nagy-színpadon. Körbejártam a terepet, de unott volt már a hangulat, látszott a fáradtság mindenkin. Megviselte a sátrasokat a nagy hőség. Na, de semmi baj, gondoltam, itt van még a nagyágyú, még nekem is jut egy kicsi a jóból!
A nagy buli, az LGT 25 perces késéssel indult, a tömeg kezdett elégedetlenkedni, és mire már kezdtünk igazán felmérgelődni, akkor megjelentek! Hogy jobb legyen, egy két csepp eső is hullani kezdett, de szerencsére, később se lett belőle zuhé.
Hát igen, ők voltak a nagy LGT. Presser, Karácsony, Somló és Solti, meg egy csapat új, fiatal zenész a fúvósokkal meg az ütősökkel.
Döngött kegyetlenül a zene, de azért valami nem volt már az igazi! Nem tudom mi lehet az oka, talán megvénültek, nem gyakoroltak rég együtt, vagy a fene tudja, de néha elment a dallam, lemaradtak a szövegek, és az improvizált részek nagyon nehezen voltak felismerhetőek. Ott voltam 92-ben a Nyugati Pályaudvar búcsúkoncerten, az valami döbbenetesen jó produkció volt, de a ma esti fellépés még árnyéka sem lehet annak a csapatnak, amelyik akkor ott, Pesten játszott. Pici elengedett egy két poént, de csak szöveget mondott, igen bárgyúra sikeredett a "jó itt veletek", minden lelkesedés nélkül. Karácsony a két lányát is felléptette az " Áld meg dalt"régi slágerrel. A kisebbik csaj fuvolával játszott rá, és a hangtechnikusok szégyenére, egyetlen hang se hallatszott, semmi se jött le a színpadról! Később Somló szaxofonja is hasonlóan "néma" maradt , de aztán észbe kapott valaki, és utána már lehetett hallani is! A vokálisokat is elkeverték, Karácsony hangja néha teljesen eltűnt a hangszerek mögött és ez bizony már nagy gond, mert ilyen bakit csak amatőrök engedhetnek meg maguknak! A vége felé aztán minden jobbra kezdett fordulni, talán a rozsda kezdett leperegni? A vonat lassan átváltott és rendesen fújta a gőzt! A tömegre is átragadt valami lelkesedés, és a kezdeti lagymatag ácsorgás után énekelgette lelkesebben a dalokat is.
Ennek ellenére, a buli végét én már nem vártam meg, pedig nem nagyon lesz alkalmam újra élőben látni a csapatot. Igyekeznem kellet haza, fontos melóm vár holnapra, és még semmit nem készítettem elő. Remélem, hogy azok, akik végig ott maradtak, már nem kellet idegesítő figyelmetlenségek miatt mérgelődjenek és hozzám hasonlóan, keserű szájízzel távozniuk! Lehet, hogy mindebből, mit én itt leírtam, sokan semmit se vettek észre, és csak én, a szőrszálhasogató, vájt fülű nagyképűsködök, és keresem a kákán a csomót. Ha mások nem így látták-hallották, hát őszintén mondom, én akkor csak irigyelni tudom őket.