- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2007. október 5., péntek

Őszi Muzsika

A napokban rendezgettem, s a sok kacatot igyekeztem kiszűrni a halomba gyűlt iratok, használati utasítások, lejárt garancialevelek tömegéből, és furcsa kincset találtam. A sok szemét közt, rongyos szélű, kézzel írott füzetlapokat találtam, a saját írásaimat, amelyeket több mint huszonvalahány évvel ezelőtt írtam. Olvasgatva, furcsa érzés kerített hatalmába, rég elfelejtet érzések bizsergése ébredt fel bennem. Tudtam ezekről az írásokról, de nem tudtam, hogy még léteznek, örökre elvesztettnek nyilvánítottam sok hasonló írásommal együtt. Furcsa egybeesés, az első lapon egy régi, októberi emlék, és most szintén október van. Az akkori bejegyzést első szerelmi csalódásomat követően írtam, s ma vigyorgok a nyavalygó fiún, s sajnálom is egyben, de érzem titkon, hogy mégis én vagyok. Ma, a későbbi tapasztalatok következtében megedzett ravasz férfi nem tudna ekkora szentimentalizmust papírra vetni, nem tudna ennyire őszinte lenni. Senki sem szereti a lelki bajait kiteregetni, mert gyengeség jele az érzékenység. Inkább mereven előretoljuk az állkapcsunkat, összeszorítjuk fogainkat, de nem engedünk, erősek vagyunk! A könnyek nem illenek a mai emberhez, az érzéseket elrejtjük, nem engedjük senkinek a betekintést! Akkor vagyunk kemények, igazi férfiak! Akkor számíthatnak ránk igazán a család tagjai, feleséged, gyereked. Szikla kell légy, biztos mentsvár a háborgó élet viharában! Igen, ma ez vagyok, vagy még él bennem az egykori gyerek? Vagy az, aki éppen akkor már sem gyerek és sem férfi még nem volt. Íme, mit produkáltam akkor, 24 évvel ezelőtt:

Őszi muzsika


Elmúlt a nyár, s a napfényes, langyos őszi napok után, sötét fellegektől nehéz az ég. Langyos szellő helyett, szilaj északi szél nyargal a kihalt természet felett, felkavarva a lehullott faleveleket. Apró, hideg eső szemerkél, siratva az elmúlt nyarat. Szorosabbra húzom a kabátomat, s lassan lépkedek a vastag avarszőnyegen ott, ahol valamikor veled jártam. Akkor meleg nyár volt, zöld pázsit terült el, és forrón sütött a nap, a lombok közt madarak daloltak. Te velem voltál. Most halott levelek hevernek lábam előtt, a fák csupaszon nyújtogatják ágaikat, mintha búcsút intenének, utolsó ölelésre nyújtanák ágaikat, melyekre sötét varjak telepednek panaszos károgással. Most egyedül vagyok, te más úton jársz. A te utadon! Akkor azt suttogtad a fülembe, hogy sohasem lesz vége, mindig nyár lesz! Most csak a szél vihog kárörvendően, borzolja a bokrokat, kavarja a leveleket,  s egy régi újságot vesz üldözőbe. Sötéten közeleg a korai est, fekete árnyékok kúsznak elő a homályból. Rettegve várom az éjszakák csendes magányát, a sötét éjszakák néma rémeit. Arcomon hideg esőcseppek folynak össze, s csak sós izéről tudom, nem az ég könnyezik. Gyorsabban lépkedek, hazafelé veszem az utamat. Kell az otthon melege, hisz ott még mindig ég a Remény mécsesének halvány lángja. A gondolataim egyhangú kavargása lankad, és már tudom, soha sem fog többé már így fájni. Valami végleg elmúlt! Megértettem azt, hogy már felnőtt lettem, és ez már mindig így lesz ezután. Ilyen fájdalmas felnőttnek lenni?
1983. október

 Ma már tudom, tényleg nem fájt soha semmi hasonló többé annyira, de felnőtt is csak jóval azután lettem igazán, és ma sem vagyok ebben biztos, hogy teljesen az lennék! Maradt egy adag együttérzés a siránkozó fiú iránt, és október most is szomorú, ha nem is azért a régi lány miatt. Vajon Ő olvassa most mindezt?  Ha igen akkor hálás lehet, mert nem mindenkiről írnak 24 év múlva is! 
Már nincsenek kétségeim, megint én vagyok! A mai szemtelen és cinikus! Olyan, mint maga a JELEN!

2007. október 1., hétfő

Szombat Esti Láz(álom)

Szombat este mit is tehet az ember, ha nem megy buliba, vagy esküvőre, vagy valami hasonló programja nincs, akkor nézi a tv-t. Azt én is szoktam, de az utóbbi időben lekapcsolva, mert így a gondolataimat se zavarja, villamos energiát se zabál, és persze nincs is mit nézni benne. Az RDS szolgáltató hetvenvalahány csatornán zúdítja fejedre a szemetet. Első helyeken a Discovery csatornák vannak, de én már mindeniket tudom kívülről. Az alapon mindenféle roncsokból szerelnek össze gépeket, de ezeket ismétlik úgy, hogy kár nézni. A Civilization Rommelt mutatja, hogy ezredszerre beveszi Tobrukot. Ezt is tudom. A Scientific a rossvelli ufót ossza, kb. kétszázadikszor. Animal- cápák, Reality - félrelépők, AXN- rendőrös film, Hallmark zsarus film, HírTV- gyurcsány gazember, TV 2 -reklám, RTL -Klub reklám, ATV –Orbán hazudik, TVR1- amerikai törvényszékes film, ProTV- karatés film, Prima -lövöldözéses film, ProCinema -X Akták (tíz éve ez megy), ebből elég. A hír televíziós kategóriában: Realitate -Andrei Gheorghe mond valamit, de nem lehet követni. Ant3 – Mircea Badea elmondja, Basescu kavarja a szart, CNN -Bin Laden lehet, hogy spekulál, EuroNews- Mianmari vérengzés, MoneyCh.- emelkedik az Euró ára. Öt sportcsatorna közül hárman futballoznak, egyiken reklám, az ötödiken püföli egymást két bohóc, a bírót is kidobják a ringből, aztán a székekkel is verekednek. A zenecsatornákon, hát mit mondjak, zene van! A Classic-on Elvis Presley dorombol valami szívdöglesztőt, a VH1-en Pet Shop Boys megy nyugatra, (GO WEST). Van vagy három MTV is, egyiken fekete csajok vonaglanak bugyiban, majd fehér öltönyben stricis kinézésű fekete csávók szigorú pofával ordítoznak a kamerába. A másik MTV-ben más csajok, de tangában rázzák a terjedelmes hátsójukat és más palik hadonásznak hozzá. Aztán vannak ilyen etnos csatornák is, de én ezeket átugratom a b1, otv, ddtv, acasa, romantickal egyetemben, és a fene tudja még melyiket, hogy nehogy véletlenül is lássam. Még maradt ott egy pár, de azok se jobbak semmivel, szóra sem érdemesek. Éjjel aztán három csatornán is ömlik a pornó! A Tv1000-en szoktak mutogatni hard részeket is, a Spice Platinum az keményen betart. A Playboy is igyekszik, de itt legtöbbször csak csajok veszik, teszik egymást. Ennyi műsor, és én mégis unatkozok! Filmet nézni kész mazochista élvezet. a számtalan reklám kibírhatatlan. A távirányítóval elkapcsolsz, aztán elfelejted mit is néztél, máshol kötsz ki, ahonnan szintén tovább fogsz kapcsolni a reklámok miatt. Akkor meg minek? Power gomb, és adio! Marad a számítógép. Ott, ha akarsz, bármit megkapsz. Például ha kidobod a pénisznagyító receptes email-ket, akkor elolvasod a leveleidet, válaszolsz a hónapos üdvözletekre, elolvasod a beírásokat, válaszolsz, ha tudod mit, újságot is olvashatsz stb. Ha egész héten ezt tetted, akkor valami másra vágyakozol. Szoktam online játékokat játszani. A Pacific Fighters egyike annak, amelyiket játszottam, de most nem teszem, mert hiába lövöm le az amerikaiakat, úgyis mindig ők győznek, mert így van megcsinálva a játék. Ez egy második világháborús repülőgép szimulátor. Én egy japán Hayate vadászbombázóval szoktam repülni, ritkán lőttek le, de hiába lövünk le mindenkit, mindig elveszítjük Iwo Jima szigetét. Kész agyrém. Nincs egyetlen ellenség se a végén, mégis kikapunk. Ezért most nem játszom! Van egy másik remek játék, Need For Speed Carbon. Itt mindenféle autókkal lehet versenyezni, nagyom élethűen megy, és sok jó trükköt lehet megtanulni. Izgalmas versenyeket lehet játszani, de a szomszédok idegbajt kapnak, ha éjjel játszadozol, és csikorognak a kerekek, meg bömböl tíz-húsz turbós masina. Ha csendben akarsz játszani, nem hallod az üzeneteket, a csapattársaid utasításait. Ugyanez van, ha a másik kedvencemet játszadozom a Battlefield 1942-est. Itt totális háborút lehet játszani, tankok, repülők, helikopterek, robbanások, géppuska pokoli harci zajában kell a parancsokat közvetíteni, végrehajtani. Nehéz elképzelni, mikor tökéletesen lemásolt T72-es tank lánccsörgése közepette kivágtatsz a harcmezőre, aztán egy Apache helikopter rakétákkal támad rád, és irtózatos robbanással kikészít. Azelőtt persze te is a fedélzeti géppuskával próbálod leszedni, irtózatos kelepeléssel lövöd, minden látható eredmény nélkül. A Míg 29-es turbinái is tökéletesen hangzanak, csak éppen ne legyen senki a környéken, mert annak Bin Laden jut azonnal az eszébe, ha átrepül valaki a csatamező felett. Ezért csak nappal lehet, de akkor nincs kivel,mert a csapat találkozója este 11-kor van. A feleségem vagy éjszakás, vagy miután össze-vissza kapcsolgatta egy darabiga a tv-t, alszik, és csak onnan lehet tudni, hogy rég nincs ébren, hogy a távirányítóra ráfekszik, amitől folyamatosan szökdösnek a programok a tévén.
Ilyenkor mit lehet tenni, ha nem jön álom a szemedre? Hát ilyeneket írogatok, s talán megnyugszom, ha kipanaszkodom magamat. Vajon más hogyan csinálja?