Későn, ősszel!
Kóborolok éjszakábanholdkórosan, transzban
emlékek közt elbódultan
Téged kereslek az álmaimban
Téged már csak ott kereslek
ahol még esetleg meglelhetlek
Ott, ahol nem árthatok már Neked
„érdekedben” nem véreztetem ki szíved.
Így aztán, mint kóbor lélek
nyugtalanul járok ki síromból éjjel
s még remélek
hogy Neked jobb most, fapofával eljátszott
szerepem végén, révbe juttatni sikerült Téged.
Nyárády Károly
